Vampire ​Knight 4. (Vampire Knight 4.) 92% 69 csillagozás

A rajzolás még mindig fenomenálisan szép, Yuuki pedig még mindig rohadt idegestő. és az a legrosszabb, hogy Csifó Dorina hangja maradt meg a fejemben, pedig egy részt láttam csak magyar szinkronnal. killmepls

Tehát: a történet egyre izgalmasabb, végre találkozunk Shizukával, Kaname is bekeményít és Zero életének legszomorúbb éjszakájába is kapunk betekintést. Kell ennél több? Hát persze! Erre van a folytatás :D És akkor még az el-el ejtett szerelmi utalásokról nem is beszéltünk… a kötelező báli jelenet pedig meg is lett :D

Nem tudnám megmondani, hogy miért, de nagyon szeretem a visszaemlékezéseket a három főszereplő gyerekkorára, úgyhogy megint csak örülhettem. Ezúttal Zero volt a soros, jó volt egy kicsit belelátni az ő múltjába is, és megtudni mi is történt pontosan négy éve. Shizuka nekem valahogy nagyon ellentmondásos szereplő volt végig, egyszerűen nem tudom nyugodt szívvel a „gonoszokhoz” sorolni, de nem is teljesen jó. A másik ellentmondásos szereplő Ichiru volt, de ő ment a kedvencekhez.

Furcsa, hogy akármilyen gáz, ennek a mangának minden köteténél legalább egyszer könnybe lábadt a szemem. Nem a történet miatt, bár ebben a részben már egész jól kezdenek bonyolódni a dolgok (még ha a szájbarágós stílus továbbra is zavaró). Egyszerűen olyan gyönyörűen rajzolja meg a mangaka a mozdulatokat és az azokat követő mozdulatlanságot, hogy folyton összefacsarodik a szívem. Meg hát a két fiú is folyton olyan szívbe markolóan szomorúan néz..

Shizuka felbukkanásával egy kis izgalom is került a sztoriba. Nagyon sajnáltam őt, ami vele történt régen és azt is, hogy így végezte, de ahogy azt Kaname búcsúja is mutatta, minden egy nagyszabású terv része. Sajnos az említett férfiú túl keveset szerepelt ebben a kötetben, viszont cserében ott volt az úrnő és szolgálója. Szerettem volna bővebben is tájékozódni róla, mi történt akkor régen és hova tűntek ilyen hosszú időre, de sajnos erre nem derült fény. Ám a remény hal meg utoljára ;)
Ebben a kötetben igazán nem is Zeroval volt a legnagyobb bajom (de furcsa ezt leírnom), hanem Yuukival. Már tudom hol utáltam meg igazán. A hisztijeivel, az öngyilkos hajlamával és ezzel a folyamatos mártírkodásával az idegeimre ment. „Ő mindent másért tesz”. Na ja…nekem is úgy tűnik.
A plusz fejezet nagyon tetszett.

Ha egyszer elkezdem olvasni észre sem veszem, de már vége is van… Imádom, de nagyon rövidek. De végre sikerült megszereznem az összes eddigi megjelent részt úgy, hogy nem baj :D
A történet könyvről könyvre egyre érdekesebb és jujjj :D

Imádom, valami fantasztikus egy manga!
Tetszenek a visszaemlékezős fejezetek, főleg a főszereplők gyerekkoráról szólok.
Zero gyermekkora sem mondható átlagosnak, bár mit is várnánk egy vámpírokat irtó családtól. Meglepett ami velük történt és nagyon megsajnáltam a testvérét is.
Ichiru viszont kezdi belopni magát a szívembe.

Túl gyorsan haladok vele, ez itt a probléma. :D
Maria rettenetesen idegesítő személyiség. A többieket nagyon szeretem :D

Kezdenek életre kelni Kaname bábjai, lassan beindul a történet. A báli rész kellemes emlék az animéből, kár, hogy közben Shizuka szála úgy ér véget, ahogyan… De talán így lett neki a legjobb.
A kötet szokás szerint tele van gyönyörű rajzokkal, azért tartott ennyi ideig elolvasni, mert imádok megfigyelni minden egyes arcrezdülést, főleg Zeronál.:)

Elég sok kérdésre kaptunk választ, és újabb kérdések is felmerültek. Csak jót tudok mondani róla, izgalmas és maximálisan le tud kötni. :)

Egyre jobb. Csak az a baj, hogy már mindkét srácnak szurkolok, pedig az anime alapján egyértelműen Zero-párti voltam. ^^"