Margaret ​Thatcher meggyilkolása és más történetek 28 csillagozás

Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Az árnyak életre kelnek.
De ne valamiféle horrortörténetre gondoljunk itt, hanem a valóságos, hétköznapi életünk mögött megbújó sötétségre. Egy bejárónő első napja új munkahelyén. Egy felolvasó est vidéken. Egy idősödő házaspár kései nyaralása. Mindegyik történet magja ismerős. És ismerősek a mögöttük megbújó feszültségek és titkok is.
Hilary Mantel mesterien ábrázolja az emberi kapcsolatok egymásra utaltságát, azt a hétköznapi kiszolgáltatottságot, amelynek feloldására nap nap után mi magunk is kísérletet teszünk. Például úgy, hogy a kezünkbe veszünk egy könyvet.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2018
232 oldal · ISBN: 9789634334989 · Fordította: Borbás Mária, Falvay Dóra, Todero Anna
>!
Libri, Budapest, 2018
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333364 · Fordította: Borbás Mária, Falvay Dóra, Todero Anna

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Ez a könyv – fájdalom – arra van ítélve, hogy egyszer csak a brutálisan, diszkontárig leértékelt könyvek között találja magát. Pedig hát Mantel nem akárki – kétszeres Man Booker-díjas, de hát úgy fest, ez a díj (ellentétben az amúgy jóval vitathatóbb Nobellel) egyáltalán nem képes arra, hogy előcsalogassa (cicc! cicc-cicc!) a hitelkártyánkat a pénztárcánkból. Ráadásul ez a kötet extra hendikeppel indul, hisz novellákat tartalmaz, amiket a köznép továbbra is hajlamos a regény fejlődésben visszamaradt kisöccsének tekinteni, pedig (nyomatékosítom: pedig!) jó novellistának lenni van olyan érdem (mert van olyan nehéz), mint jó regényírónak lenni.

És hát ezek jó novellák. Mi több: ezek a novellák a jó és a piszok jó között szóródnak a képzeletbeli skálán. Mantel legtöbbször fog egy helyzetet, ami akár lehetne hétköznapi is, és elkezd dolgozni rajta, hogy valami sötétebb, extrémebb, abszurdabb szituáció kerekedjen belőle. Eszközei sokszínűek, hol misztikummal, hol groteszkkel, hol lélektannal, hol pedig fenyegető kegyetlenséggel manipulál minket, de mindig tűpontosan megrajzolt karakterekkel dolgozik, és ott van az a jellegzetes csípős-savanyú humor is, ami gyakran elemeli a szöveget a puszta nyomasztás szintjéről valami magasabb szférába. Nyugtalanító, izgalmas elbeszélések, olvasásra ajánlatosak. Na jó, megvárhatjátok, amíg lemegy 999 Ft-ra az ára.

19 hozzászólás
>!
Csabi P
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Jó novellák, és ez most nem fanyalgás, hogy nem kiválóak, csak jók, hanem elismerése az írói tehetségnek és egyéniségnek, de talán, mert volt benne pár darab, ami nem jutott el a tudatomig, ezért nem vagyok annyira lelkes. Személyes hangú írások, Mantel sokszor az olvasóval beszélget, sok az önéletrajzi elem, és főleg sok a csípős humor, ami női szerzőknél nem mindig evidens.
Amiről inkább beszélnék, az a címadó novella – de előbb közbe szúrnám, hogy nagyon zavar a magyar kiadóknak az a gyakorlata, hogy egy novellaválogatásnál nem jelzik az egyes darabok megjelenési idejét. Engem végig frusztrált ez az időzavar, nagyon nem mindegy, hogy mikor is történik, ami, főleg egy több évtizedet felölelő válogatásnál. Persze ez csak feltételezés részemről, nem nyomoztam utána minden írásnak, kivéve a címadót. Erről kiderült, hogy tényleg akkor írta, a ’80-as évek elején. Hát nagyon nem mindegy, hogy akkor ír az ember egy novellát, aminek címében a regnáló miniszterelnök meggyilkolását ígéri, vagy akkor, amikor az már meghalt. És itt nem valami allegóriáról, az olvasó csőbehúzásáról van szó, itt tényleg egy merénylet előkészületeibe csöppenünk, egy valós esemény kapcsán. Ehhez azért düh kell, ritka, amikor egy szépíró ennyire nyíltan és brutálisan kifejezi politikai véleményét. Az meg főleg ritka, ha ebből egy jó mű jön létre. Szóval kis taps Mantelnek, hogy meg merte ezt húzni. Főleg ismerve Thatcher habitusát. Volt is valami rendőrségi eljárás, de ennek eredményét már nem kutattam fel. Fel is merült bennem, hogy meg kéne ezt írni magyar viszonyokra is, csak még gondolkodom, melyik miniszterelnököt válasszam.

2 hozzászólás
>!
Amadea
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Habár otthon csücsül a polcon a szerző egy-két regénye, engem mégis a felhasználóbarát méretű novelláskötet csigázott fel, pontosabban a címe és a fülszöveg, amely hétköznapi emberek kisebb-nagyobb, mások számára lényegtelen, számukra azonban kulcsfontosságú jelenségek, események bemutatásával kecsegtet, nem kevés baljós felhanggal – nem is én lennék, ha nem kezdett volna el érdekelni.

Nagyon hamar a végére lehet érni a kis, szellősen szedett kötetnek, a legtöbb írás elég rövid. Nem kerülgetem a forró kását: jó-jó, de néhány novellánál (Elnézést a zavarásért; Végállomás) maradt némi hiányérzetem, vagy laposnak éreztem a befejezést. Némelyik (pl. a Miről ismerem meg?) rettentő nyomasztó, mintha a főszereplő átlépne a valóság tükrén és egy groteszk, torz iker-világban találná magát. Fullasztó érzés volt olvasni, mintha ólomsúlyúak lettek volna a tagjaim, de a történet nem futott ki semerre – ha hiába keresi az ember az értelmét, még inkább rémálomszerűnek tűnik.

Az összes novellán végigkígyózik a magány, az egymás mellett élés, a nemtörődöm, sőt bántó viselkedés – riasztó volt olvasni, hogy a férj egyetlen mondatot sem ejt ki a száján (Elnézést a zavarásért), hogy a családtagok elbeszélnek egymás mellett és a kishúg mennyire szívtelenül viselkedik az anorexiás nővérével (Váratlanul leáll a szív).

Igazából brutális arculcsapásokat, feszes, frappáns történeteket vártam ettől a kötettől – mint amilyen a Téli vakáció volt –, de inkább az én elvárásaim (meg a fáradtságom) okozta a problémát, egy ideje nem volt időm olvasni és kb. tűzijátékot vártam el, túl türelmetlen is voltam. Hilary Mantel nem annyira sokkolni, mint nyugtalanítani akar, kósza érzetekkel – émelyítő szagok, maguktól elmozduló bútorok, egy félreérthetetlen kép –, amelyeknek nem biztos, hogy lesz következménye, de befészkelik magukat az ember tudatalattijába, mint amikor egy rovar beesik az ágytámla mögé és halljuk, hogy erőtlenül kaparászik.

>!
Niki_Salamon P
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Amennyire vonzott a borító, a tartalma annyira nem nyert meg. Leszögezem, nagyon ritkán olvasok novelláskötetetek, nem feltétlenül mondanám az én műfajomnak. Voltak történetek amelyek nagyon jók voltak, és sajnos volt, ami felejthető kategóriába esett nálam. Ettől függetlenül jó kis kikapcsoló olvasmány volt.

>!
lillia
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Összességében tetszett, 1000 Ft-ot pedig nagyon megért a kötet. Mantel munkásságához eddig nem volt szerencsém, de bejött a száraz humora, az elvontság, az időnkénti „pofáncsapás” a kötet folyamán. Nem minden novella „talált be”, de némelyik nagyon. Olyan kötet, amit biztos újraolvasok még.

>!
egycsaba
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Nagyon jók ezek a novellák, az erő, a hang, a témák Lucia Berlinre emlékeztettek (némi baljós, Lynch-es beütéssel) az ilyenekért éri meg átvergődni a négycsillagos sivatagon…

>!
eeucrw
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Két bajom volt ezzel a kötettel.

Az egyik (amit @Csabi is kiemelt az értékelésében) az időzavar. Pontosabban a novellák beazonosíthatatlansága. Nem is kifejezetten olyan szempontból, hogy hol és mikor játszódnak, sokkal inkább, hogy Mantel életművén belül hol helyezkednek el. Nem mintha enélkül élvezhetetlenek lennének, ez nyilván csak egy adalék. De tény, hogy amikor egy alapvetően történelmi regényeket író szerző összerak egy ilyen, a korábbi írásaihoz képest merőben más művet (és ezt a másságot még a fülszöveg is kihangsúlyozza), annak azért mindenképpen érdekesek a keletkezési körülményei. Ha más nem, jó lett volna látni, hogy mennyi idő telt el az egyes novellák között (amelyeken egyértelműen érződött, hogy eltérő időszakokban íródtak).

A másik, hogy bár egy 11 darabos gyűjtemény nem feltétlenül számít rövidnek és szerénynek, itt mégis azt éreztem, hogy legalább ugyanennyi történet kellett volna ahhoz, hogy ez egy erős, egységes, és legfőképpen meggyőző kötet legyen. Így inkább egy fiókban felgyülemlett írások válogatásának tűnik. Van köztük 1-2 egészen kiváló, pár teljesen okés, és néhány felejthető novella, így pedig a mérleg nyelve valahol a középtájékon billeg.

Ettől függetlenül élvezettel olvastam, és el tudom képzelni, hogy Mantel novellistának is lehetne olyan kiemelkedő, mint amilyen (állítólag) jó regényírónak, bár azt kell mondanom, hogy aki ilyen zavarba ejtő, nyugtalanító és megrázó írásokra vágyik, az próbálkozzon inkább Shirley Jacksonnal vagy Ray Bradbury-vel.

>!
Teetee
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Ezek olyan elbeszélések, amelyektől kényelmetlenül éreztem magam. Látszólag persze ártatlan dolgokról szólnak, egy takarítónő új állást keres, egy nő meglát egy ismerős arcot a vonaton, egy író irodalmi beszélgetésre utazik, egy gyermektelen házaspár téli kirándulásra indul. Csakhogy ezek mögött a hétköznapi helyzetek mögött valami sokkal súlyosabb van, és ez a súlyos árnyék hol konkrétabban, hol kevésbé markánsan, de mégis kirajzolódik ezekben a történetekben.
Abszolút minőségi olvasmány.

>!
modus_operandi
Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek

Mantel valahol a hátborzongatóan obszerváló és az átkozottul vicces ámde öntudatos értelmi mezsgyén galoppozik. Kétségtelenül nyelvi bravúros és vibráló novellákkal van tele ez a könyv a gyermekkorról, a gyermeki vágyakozásról, életről..és irodalmi társasági látogatásról.
Elég szisztematikus novellákat vártam pont azokkal a kényszerűen unalmas témákkal, lévén, hogy eddig teljes homály borított a szerző kiléte felől. De durván mellbe vágott, mert nemcsak a történetekben száguldottunk általa, de a kultúrákban, országokban és az általa megrajzolt karakterek fejében is.
Szóval.. egyáltalán nem klisés, sem lapos.
Hangulat darabkái egy nagyon furcsa elmének.


Népszerű idézetek

>!
Csabi P

Egy idősebb nő megsúgta, hogy ő örökbe fogadta a két gyerekét; amikor rájuk néztem, azt gondoltam: Úristen, honnan, az állatkertből?

13. oldal

>!
Csabi P

– Gyerekjáték – válaszoltam. – Nem kell hozzá más, csak a maszlag termése, halzúzalék, aztán növényi koktélt keverni a családi recept szerint. Egy darabig eltemetni őket, majd kiásni, fejbe vágni, hogy elkábuljanak – és kész a zombi. Jár, beszél, de akarata nincs.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zombi
3 hozzászólás
>!
Tigrincs P

Nem általánosan elfogadott nézet, nem különösebben népszerű gondolat, hogy az embereket sokféle dolog választja el egymástól, és őszintén szólva, a halál a legkevésbé fontosak egyike.

158.

>!
Tigrincs P

Apám az örök szégyenlős, a térdein zötyögtette a két kicsínyét, hőc-hőc-katona, dudorászott mélabúsan. A szerelem sosincs ingyen. Őt például meglehetős szegénységbe taszította, de azt hiszem, ezzel számolnia kellett.

102.

>!
Tigrincs P

Bettina vörös hajú, fehér bőrű, szeplős. Amikor leül, szétnyílik fehér köpenye, kurta szoknyája felcsúszik, és kilátszik gyerekes térde. Egyenlő arányban rugalmas és agyhalott, mégis panaszkodik, hogy nincs sikere a férfiaknál. Gyakran hívják randira, de általában nemigen érti, mi folyik.

72.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilárd Gabriella (szerk.): Drága illúzió
Jeffrey Archer: Tucatnyi félrevezetés
Jeffrey Archer: S ezen áll egy mese
Whodunit?
Joseph Conrad: Az árnyéksáv
Joseph Conrad: Ifjúság
William Somerset Maugham: Az oroszlánbőr
William Somerset Maugham: Egy távoli gyarmaton
Ouida: Tonia
P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás!