Holtaknak ​menete (Farkasbőrben 2.) 24 csillagozás

Hilary Mantel: Holtaknak menete Hilary Mantel: Holtaknak menete

Hilary Mantel szinte pontosan ott folytatja történetét, ahol a „Farkasbőrben” végén abbamaradt: a központi szereplő továbbra is a cselszövésben jártas, agyafúrt Thomas Cromwell, akinek azonban ebben a kötetben az lesz a feladata, hogy a kiábrándult királyt megszabadítsa Boleyn Annától és családjától. A királynénak nem sikerült fiú trónörököst szülnie, vonzereje megkopott, s modorával is gyakorta felingerli Henriket, akinek egy nem kifejezetten szép, ám hamvas, csendes és visszahúzódó lány, Jane Seymour felé fordul a figyelme…

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2018
576 oldal · ISBN: 9789634335009 · Fordította: Gázsity Mila
>!
Libri, Budapest, 2018
580 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332497 · Fordította: Gázsity Mila
>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662879 · Fordította: Gázsity Mila

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Thomas Howard (Norfolk 3. hercege) · Jane Seymour


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

nero>!
Hilary Mantel: Holtaknak menete

Thomas Cromwellt sem rokonszenves figuraként ismerjük meg a történelemkönyvekből és a korszakról szóló könyvekből, filmekből. Hilary Mantel azonban megváltoztatja a megszokott optikát, és hősét kifejezetten szimpatikussá tudja tenni még akkor is, ha egyetlen kegyetlen cselekedetét sem tagadja el, sőt azt is megmutatja, a Boleyn Annával való leszámolás keretében saját számláját is benyújtja, tudván, hogy a bosszú hidegen a legjobb.

Nem ez az egyetlen, ami kiemeli a regényt a korszakkal foglalkozó könyvek halmából. Hilary Mantel a regény szerkezetével és nyelvezetével is egészen sajátos módon azt a modernséget hangsúlyozza, amit a történet is érzékeltetni kíván. A regény szerkezete, az időnként változó nézőpontok, a nem lineáris szerkesztés, a már-már posztmodern jelleg mind ezt támasztja alá. Mindehhez pedig Mantel a leghétköznapibb mai nyelvet használja, nem próbál klasszicizálni, archaizálni. Ettől a regény csak még hitelesebbé válik, hiszen a kor angol nyelvét, az ún. középangolt, amelyet Shakespeare is használt drámáiban, ma már nem érti senki, holott akkoriban igazán modernnek számított. Ezért az e korban játszódó műveknél egy nagyjából száz évvel ezelőtti nyelv a megszokott.

Nagy erénye a magyar kiadásnak, hogy ezt a fontos elemet, a modern nyelvhasználatot, a mai köznyelv fordulatait, az olvasmányosságot kiválóan visszaadja, ezért külön ki kell emelni a fordító, Gázsity Mila nevét.

Bár a nehezen forgatható és erősen túlsúlyos, keménykötésű forma megmaradt, emlékeztetve talán a legendásan nagytermetű VIII. Henrikre, a második Bookert hozó Holtaknak menete mégis igazán élvezetes olvasmány magyarul is.

korkata>!
Hilary Mantel: Holtaknak menete

Ebben a kötetben folytatódik a Tudorok története. A cél, hogy fiú trónörökös szülessen. Ezen mesterkedik Thomas Cromwell. Miközben egyre magasabbra jut a ranglétrán. Úgy is mondhatjuk, hogy a király jobb keze. A karakterek itt is kidolgozottak. A történetet nagy részletességgel tárja elénk a szerző. Itt már megszokottabb ez a szószátyárság.
Nem tudom, hogy a történteknek mennyi a valóság alapja, de rémisztő, hogy mit meg nem tettek a céljuk eléréséért. Most az előző részben elértek semmibevétele folyik. A tanulság számomra, hogy lehet úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy az el is higgyék.

4 hozzászólás
Morzsa>!
Hilary Mantel: Holtaknak menete

Jobb volt, mint az előzménye (Farkasbőrben), de Hilary Mantel stílusa nekem akkor sem jön be, ha ez a könyv díjakat kapott. A könyv első felével nagyon szenvedtem, furcsa mesélő váltások voltak benne: az első fejezet E/3-ból indít, aztán a következőben egyszer csak egy másfél oldal erejéig T/1-ben mesél, mindenféle ok nélkül, majd egyszer csak visszacsúszik E/3-ba.
Aztán ahogy a cselekmények beindulnak, jobb lesz a dolog, kevésbé zavartak a hibák (pl. hogy egyszer Chapuys, a spanyol követ urára, mint FERENC királyra hivatkozik (holott ő ugye a francia király)
Végig nem tudtam igazán eldönteni, hogy az írónő tulajdonképpen akkor most szimpatizált Cromwellel vagy sem. Ami tkp. nem baj, hisz nem baj, ha felnőttnek tartja olvasóit, akik végül is el tudják ezt maguk is dönteni, de valahogy fura volt az egész, mert nem tudtam eldönteni, csak én vagyok üldözési mániás, aki olyan dolgokat lát egyes cselekedetei mögé, ami nem túl pozitív képet fest róla, vagy tényleg ezt kell benne látnom? És vajon akkor is ez a helyzet, ha Cromwellen kívül igazából mindenki másról erősen átjön az írónő véleménye? (Henrik egy elkényeztetett, hisztis gyerek, Boleyn Anna egy törtető p…., aki magának köszönheti a bukást, Norfolk egy nagyarcú hülye, Percy egy együgyű alkoholista, Pichie Riche, Wriothesley simamodorú „yuppiek”, Gregory a fia együgyű fiatalember stb. stb.
Ami érdekes volt az egészben -pláne egy Tudor mániásnak-, hogy egy kicsit más szemszögből mutatja a történteket: pl. hogy nem volt eleve megírva Anna kivégzése, ha idejében észbe kap, akkor lehetett volna más vége a történetnek.

pevike>!
Hilary Mantel: Holtaknak menete

Az első után ez nekem csalódás. Mindjárt az elején kiábrándultam belőle, mert az új fordító miatt nekem teljesen más lett a hangulata. Az első résznél többen panaszkodtak, hogy nehéz a nyelvezete, hát a másodikra leegyszerűsítették, és így pont azt veszítette el, amit én imádtam az elsőben. Az korhűnek hatott, ez az új stílus viszont egyszerűen unalmas – ezt mutatja, hogy lassan haladtam vele, mert 20-30 oldalanként szó szerint bealudtam rajta. A másik problémám az volt vele, hogy hiányzik belőle egy Morus Tamás, a maga érdekes személyiségével, jó jeleneteivel és párbeszédeivel. Annával próbálta pótolni az írónő, de valahogy sótlan volt az egész. A párbeszédek most nagyon nem hatottak meg, a szereplők ugyanazok, akiknek a jelleméről már nem tudott újat mondani. Egy két jó leírás még mindig van benne, ahol Mantel megmutatja, hogy miért is kapott két Bookert (pl. a fájdalom természetéről, a lovagi tornákról), de nekem ez kevés volt. Végére kicsit árnyaltabb személyiségű Cromwell-t kaptunk, mint az első részben, megmutatkozott kegyetlen és bosszúálló oldala is, amit pozitívumként értékeltem, ezért is kapott végül három csillagot. Sajnáltam, hogy most kevesebb szó esett Cromwell háznépéről, ott abba is hagytuk, hogy a lányok terhesek, de nem tudtuk meg, hogy végül mi lett velük, illetve az első rész végén belengetett romantikus szálat is olyan gyorsan rövidre zárta a második elején, hogy csak pislogtam. És valahogy a lezárást is hiányoltam, a vége annyira nem mondott nekem semmit. Összességében: kár érte…

Ms_Mississippi>!
Hilary Mantel: Holtaknak menete

Fúúúú nah végre! Nem mintha annyira szenvedtem volna, csak már régóta akartam róla írni, mert ez nagyon különleges könyv. Igazából megértem, ha valakinek pont nem tetszik, mert furcsa a fogalmazás, de nekem pont ez adta a báját. Olyan volt az egész, mint egy mese, csupa furcsa hasonlat és nézőpont váltás, néhol figyelni kellett, hogy éppen ki beszél vagy kiről van szó, és ez nekem tökéletes kikapcsolódás volt, és valahogy élt is tőle a könyv.
A figurák is elég meseszerűek, Suffolk nagy darab és nagyon buta „tepsi herceg”, Henrik király egy önző gyerek, George egy öntelt seggfej, Anna gonosz nőszemély, Katalin királyné szenteskedő, Gardiner rosszmájú, Norfolk meg paranoiás és nagyon bunkó.
Ennek ellenére valahogy egészen megható részek is kerültek a történetbe például Jane Boleyn története, és Henry Fitzroy rövid gyerekkori emléke nagyon tragikus volt és valahogy emberközeli is. Sokat árnyalódtak a szememben a figurák.
Igazából majdnem az összes karaktert élveztem, külön kiemelném Jane Seymourt akinek tök jó beszólásokat írtak, meg Gregoryt, aki direkt butának tetette magát a vicc kedvéért és a környezete már azt sem tudta, hogy mit gondol komolyan abból, amit mond és mit nem.
A nagyon pozitív hang ellenére azért csak a négy csillag, mert a közepére kicsit leült, meg hát nem vitték végig a sztorit. Nem akármilyen befejezés lett volna, ha ott van vége, hogy Norfolk letépi Cromwell nyakáról a térdszalag rendet, miközben elcipelik a Towerbe, hogy ott aztán lefejezhessék. Azért beraktam a kedvencekhez mert nagyon tetszett.

Jah, és Cromwell? Mantel szerelmes belé! Egészen biztos vagyok benne, különben nem állította volna be ennyire jó embernek meg nem viccelődött volna ennyit a nőügyleteivel. Same on you Hilary! Bár ki is vagyok én, hogy ítélkezzek?


Népszerű idézetek

pevike>!

Nincs olyan, hogy vég. Ha az ember így hinné, akkor igen csalatkozna a dolog természetét illetően. Merthogy minden vég egyben kezdet. Miként ez is.

416. oldal

Ms_Mississippi>!

– Levelet kaptam Gregorytól.
– Á, valóban?
– Ön is tudja, milyen leveleket szokott írni.
– „Süt a nap. Jót vadásztunk, jó mulattunk. Jól vagyok, te hogy vagy? Most már többet nem írok, mert nincs időm.”

314. oldal

Ms_Mississippi>!

Reggel még mulatozol, délre meg elkárhozol.

208. oldal

Ms_Mississippi>!

Valami nagyon jót kellene kifőznie, mert különben a főnemesek faképnél hagyják, letépik az asztalról a terítőt és belerúgnak a szolgálókba.

211. oldal

Ms_Mississippi>!

A herceg gyorsan odakapja a tekintetét Cranmerre. Elképzelhető, hogy itt nem illik nőkről beszélni? Bár Cranmer nem is rendes érsek, legalábbis Norfolk véleménye szerint nem az; csak valami hivatalnok, akit Henrik egyszer a mocsárvidéken talált, és aki megígérte, hogy egy püspöksüvegért és napi két rendes étkezésért cserébe megtesz mindent, amit csak kérnek tőle.

205. oldal

Ms_Mississippi>!

Termete sovány, inas; mindig a lovak, bőr és fegyverkovács műhelyének szaga lengi körül; és valamivel kevésbé megmagyarázható módon a kemencéké, meg talán a hűlő hamué: csontszáraz, csípős.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Howard (Norfolk 3. hercege)
Ms_Mississippi>!

A degeszre tömött has a jó modor szülőanyja. Az éhínség szörnyeknek ad csak életet.

49. oldal

Ms_Mississippi>!

– Franciaországban a boszorkák tudnak repülni, rézedényestül, mogyoróstul, mindenestül. És ő is ott tanulta kis a mesterséget. Valójában a teljes Boleynt rokonság boszorkánnyá vált már, hogy valahogy összebűvöljenek neki egy fiút, mert a király attól tart, hogy ő nem ajándékozhatja meg vele.
Cromwell mosolyából eltűnik a jókedv.
– Ezt azért ne terjeszd a háziak között.
– Késő – jelenti elégedetten Gregory –, tőlük hallottam én is.

207. oldal

Ms_Mississippi>!

– […] Norfolk hozzám el sem jönne – azt hinné, abban mesterkedem, hogy altatót csempésszek a vörös borába, egy hajóra vitessem és eladjam rabszolgának.

202. oldaldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Howard (Norfolk 3. hercege)
Ms_Mississippi>!

Ha valamilyen tevékenységet fárasztónak vagy kellemetlennek talál, azt őszintén megpróbálja átfordítani mulatságba, s ha egy szikra szórakozást sem lel benne, akkor mindent megtesz, hogy elkerülje.

223. oldal


A sorozat következő kötete

Farkasbőrben sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Alison Weir: Boleyn Anna
C. J. Sansom: Egy bűnös siralmai
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Lady Elizabeth
Robert Harris – Sarah Addison Allen – C. J. Sansom – Andrew Gross: Az árnyék / Édességek királynője / Sötét tűz / A kék zóna
Jude Morgan: A bánat íze
Lytton Strachey: Erzsébet és Essex
Terry Deary: A királynő hírnöke
Daisy Goodwin: Sisi angol szerelme