X ​– A gyilkos ismeretlen 118 csillagozás

Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

A kamaszlányát egyedül nevelő Jaszukóhoz váratlanul betoppan erőszakos exférje. Heves vitába bonyolódnak, és a férfi végül holtan végzi. Szomszédjuk, a különc matematikus már régóta gyengéd érzelmeket táplál az asszony iránt. Felajánlja, hogy biztosítja számukra a tökéletes alibit. Az egyetlen kikötése, hogy Jaszukóék mostantól szóról-szóra kövessék az utasításait. Mikor a tokiói rendőrség felügyelője a helyszínre érkezik, egy brutális gyilkossággal szembesül. Ám a bizonyítékok sehogyan sem állnak össze, ezért briliáns eszű fizikus barátjához fordul segítségért. Kezdetét veszi a lángelmék csatája: az egyik zseni hideg logikával igyekszik feltárni az igazságot, míg a másik heves szenvedéllyel küzd, hogy megmentse a szeretett nőt. Higasinó Keigó világhírű, Naoki-díjas, japán bestsellerszerző. Lendületes, meghökkentő fordulatokkal teli krimijéből több mint kétmillió példány fogyott világszerte.

Eredeti cím: 容疑者Xの献身 (Yougisha X no kenshin)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Libri, Budapest, 2012
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101346 · Fordította: Mayer Ingrid

Enciklopédia 2


Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Keigo Higashinót nem ismertem eddig. Ez hiba volt. Nagyon jól ír. A magyarul megjelent regénye vérbeli profi munka. Ha már matektanár a főszereplők egyike, akkor mondhatni mértanian kiszámított történet. Higashino Japánban vezető író a krimi műfajban. Jó lenne még több könyvet is olvasni tőle, de ahhoz olyan profin meg kell tanulni angolul, amilyen ez a regény. Csak ajánlani tudom a krimi barátoknak, különös színt ad neki a japános hangulat.

2 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Kellemes kis krimi, de messze többet vártam tőle.
Lehet, hogy szakmai ártalom nálam a logikázás, de a matematikus zseniális terve egy lépéssel gyengébb volt annál, amit én csináltam volna.
A nagy csavar meg csupán attól csavar, hogy nincs a könyv lapjain egy naptár. Mert egyébiránt a nagy meglepetés és annak módszere első perctől bűzlött.
Tetszeni tetszett, de nem váltott ki belőlem egy fikarcnyi izgalmat sem. A legvégén meg az agyam megkövesedett. Az utolsó 1-2 oldal fizikai fájdalmat okozott. Hihetetlen.

Coralie>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Ez a könyv egyszerűen ZSENIÁLIS! A legjobb krimi, amivel valaha is találkoztam! Olvasás után már annyira egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik minden, hogy feltételezem ezért is kapott negatív véleményeket is. (Persze utólag könnyű okosnak lenni.) De bevallom, engem bizony sikerült egészen a végéig a homályban tartani a valódi megoldást illetően, pedig általában rájövök a trükkökre. A másik ok, ami miatt ez a könyv kiemelkedik a műfajban, hogy egyszerre láthatunk bele az elkövető és a nyomozók fejébe. Láthatjuk hogyan alakítja az egyik a lépéseit a másik feltételezései után. (Kicsit talán a Columbo filmsorozathoz tudnám hasonlítani.) Ráadásként a japán környezet még tovább fűszerezi az amúgy is érdekes hangulatú történetet.

6 hozzászólás
eeszter>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Annyira nem kedvelem azokat a krimiket, amiben ismerjük az elkövetőt, ez a történet is sokkal inkább a matekozással nyűgözött le. Nagyon feldobta.

Ingryd>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Nem a megszokott krimi. A cselekmény fordított, már az elején kiderül, hogy ki az elkövető, de a csavarra a végén még így sem lehet számítani… A történet nehezen indul be, de utána a végéig izgalmas, akciódús és olvasmányos.

Zofié>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Nehéz eset. Azt hiszem nem tett jót neki, hogy aki csak meglátta a kezemben ismerős, mind lelkesen lerohant, hogy „ú, ezt olvastam, ez nagyon jó”. Annyira azért nem. Az alapötlet jó, a végén a csavar erős, és valóban nagyon gondosan felépített krimi. A fülszövegéről először a Death Note cselekménye ugrott be a két egymást kergető zsenivel és a megoldhatatlannak tetsző gyilkossággal. A szereplőkkel sem volt bajom, nem idegesített senki. Amit fájlaltam, az a lassúsága. Azt hittem csak az elején ilyen andalgós a felépítés miatt, fontosak a részletek, de a közepén sem pörgött fel. A végén sem. Hiányzott belőle a lendület, pedig a borítóval és a fülszöveggel a hátulján ezt ígérték nekem a marketingesek, aztán nem kaptam meg. Megbánni azért nem bántam, hogy elolvastam. Volt benne valami újszerű és az a végletekig japános gyakorlatiasság sem maradhatott el, ami krimi/thriller esetében különösen üdítően hat – legalábbis így európaiként.

Veronika_Szakács>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Újabb szög az „Alakítsunk ki jó véleményt Japánról” tervem koporsójába. Egy jó barátnőm elképesztő mértékben imádja Japánt és a japánokat, ezért – hála neki – sokat tudok az országról, a kultúráról, és az emberekről (talán túl sokat is). Abszolút semmi nem vonz oda, a szakuravirágzást és a szép tájat leszámítva, de vélhetően sosem fogom élőben megnézni, mert nem tudok mit kezdeni a hagyománytiszteletükkel, a szertartásosságukkal, a fura szabályaikkal, és egyáltalán, a furaságukkal. Nem kötnek le a mangák, sem az animék (talán ha kettőt szerettem összesen eddig, és az egyik abból is a Death Note volt) szóval alapból hátrányból indult nálam ez a könyv is.
Viszont a borító gyönyörű, és a fülszöveg annyira ígéretes volt, hogy minden félelmem ellenére megrendeltem 2+1 akcióban (tudhatnám pedig, hogy amit abban adnak, az hiába fénylik…) mivel a Battle Royale-t imádtam, és reméltem, hogy valami hasonlóan pergő dinamikájú, érdekes, izgalmas könyvet kapok, amiben lesz gyiilkosság, szerelem, titkok, és végzetes szenvedély. Vélhetően félreértelmeztem a leírást, mert arra számítottam, hogy Isigami valami őrült perverz zseni, aki a hulla eltüntetése után magához költözteti a két nőt, és zsarolni és/vagy bántalmazni kezdi őket. Talán kényszeríti is Jaszukót (esetleg a lányát is) hogy hazudjon szerelmet neki. Ebből még egy egészen jó Lepkegyűjtő – vagy épp Priklopil -történet is kerekedhetett volna, megkoronázva egy izgalmas nyomozással, és a két zsenivel, akiket ugye ígértek. Ehelyett mit kaptam? Egy izzadásra erősen hajlamos tutyimutyi matematikatanár már az elején elszúrta a holttest eltüntetését, és a gyanú elterelését, a bizonyítékok már a könyv 92. oldalán egyértelműen a tettes/tettesek irányába mutattak, és a rendőrség szimpla töketlenkedésén múlt csak, hogy további 200 oldal kellett ahhoz, hogy teljesen értelmetlenné váljon az egész történet. Logikátlanság követett logikátlanságot. Isigami teljes nyugalommal odatelefonál Jaszukóhoz a vezetékes telefonon, és megkérdezi, mihez akarnak kezdeni a hullával, majd 3 nappal később már csak utcai fülkéből meri hívni, kártyával(!), mert nem hiszi el, hogy ne hallgatná le a rendőrség/a kormány a magántelefonokat? Kissé kései az óvatosság, nem? Hasonlóan mókás jelenet volt, amikor a nagy zseni azt kért Miszato-tól, hogy a hulla eltávolítása után porszívózzon össze. Jó alaposan. Hát hogyne. Én is úgy tüntetném el a tatamiról a DNS-t, hogy felporszívózok…
Szóval nem elég, hogy nem azt kaptam, amit reméltem, nem egy manipulatív szörnyet, csak egy kopaszodó öreg nyomorultat, aki egy plátói szerelemért tönkretette az életét, de még a lángelmék csatája is elmaradt. Általánosságban az elmék csatája is.
A történet furcsa volt (mint amilyen Columbo remake lenne, ha Adam Sandler akarná játszani a nyomozót, és Pamela Anderson a titokzatos feleséget), iszonyú lassú, vontatott, és bár gyorsan haladtam az olvasással – meglepően gyorsan- mégis unalmasnak mondanám.
A szereplők élettelenek, unalmasak, és semmilyenek. Azon kívül, hogy sikerült megölniük egy rossz embert, semmi mást nem voltak képesek összehozni. Még egy normális reakciót sem a történtekre. Egyiküknek sem tudtam drukkolni, sőt, azt kívántam, kb. a 120. oldaltól, hogy bukjanak már le, ennek a vajúdásnak legyen már vége.
Konklúzió: továbbra sem tudok a japánokkal mit kezdeni. Nem értem őket – és nem is akarom őket érteni. Ez a könyv tipikusan japán, nem is értem azt sem, miért reméltem, hogy jó lesz. Hatalmas csalódás.
Aki szerint pedig Higasino Keigo a japán Stieg Larsson, annak szeretnék bemosni egyet.

http://ittafoldon.blogspot.hu/2015/12/x-gyilkos-ismeret…

Aliko P>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Meglehetősen ritkán olvasok kifejezetten krimit és ha még is, akkor is általában a skandináv vonalon mozgok. Hogy mért, azt magam sem tudom. Talán a megszokás… Pedig tény, hogy Japán „verzióban” is találtam már fogamra valót (pl: Natsuo Kirino – Kín). Szóval úgy döntöttem újra próbálkozok és a távol-keleti kihívásra gyűjtögetve, rákerestem a címkékre. Rögtön meg is akadt a szemem ezen a darabon, amit gyorsan kölcsön kértem egy ismerőstől. Nézzük, végül mit is tudok mondani róla.

Egy izgalmasnak tűnő könyv, egy figyelem felkeltő borító, matematika és elméleti fizika… Jöhet! Egy érdekes kis regény ez, ahol megismerünk egy táncosnőt, egy középiskolai matektanárt és egy erőszakos férjet. Lesz itt hirtelen halál és egy plátói vonzalom miatt kreált alibi. Aztán jön a nyomozás és egy nagyszerű szellemi párbajnak lehetünk szemtanúi, ahol a nyomozó (Kuszanagi) és barátja (Manabu) a fizikus áll szemben a szerelmes szomszéddal. Érdekes és izgalmas sztori, aprólékosan kidolgozott nyomozati résszel, jól adagolt információval és folyamatosan fenntartott feszültséggel, viszont nekem egy kicsit száraz (vagy csak én voltam fáradt hozzá?). Én többet vártam tőle. de ígérem próbálkozok még!

Megitsune>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Okosan felépített krimi, igazán olvasmányos, nincsenek benne fölösleges körök, szereplők vagy időhúzás, számomra kellően „akció” dús volt. Bár izgalmat nem éreztem olvasása közben, mint más kriminél, viszont a cselekmények, a nyomozás menete folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem. Igazából nem is egy, hanem több csavar is van a történetben, több a bűnténnyel, míg az egyik a szereplők lelki folyamataival kapcsolatos. Szerintem az utóbbit kevesebben látják meg, vagy érzik át, és furcsa mód gyengébb a könyv értékelése, amilyen jónak én érzem ezt a könyvet.
Szerintem, ha az író sokkal jobban belement volna a szereplők érzelmi vívódásaiba, könnyen egy új kedvenc könyvemmé válthatott volna, de ennek hiányát lehet, hogy a japán szűkszavúság számára kell írni.

Aquarius>!
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen

Kissé szokatlan a regény felépítése, hiszen már az elején tudjuk ki(k) a gyilkos(ok). Van benne fantázia, de nem találtam túlságosan pergőnek. A szereplők jellemvonásai elég ellentmondásosak, ez feltehetően ázsiai tulajdonság; igazából egyetlen karakter sem került hozzám túl közel.
Figyelemre érdemes a matematikus és a fizikus szellemi csatája, amit nevezhetnénk intellektuális párbajnak is, csakhogy az egyik fél, eleve vesztett helyzetből indul. Bepillanthatunk Japán szürke hétköznapjaiba, ahol kevés a csillogás – ott is vannak hajléktalanok, és meglepett a matematikai oktatás igénytelensége.
A végkifejlet ütősre sikerült. Ez volt az egyedüli pont, ami elismerést váltott ki belőlem. Nem bántam meg, hogy összefutottam a szerzővel – de ha krimit akarok olvasni a közeljövőben, maradok a klasszikus formánál. A műfaj, számomra a rejtélyt jelenti, ami gondolkodásra késztet – egyfajta játék, aminek részese vagyok. Higasino regényénél, elmaradt ez az érzés.


Népszerű idézetek

Aquarius>!

Az előítélet a legfőbb ellenségünk. Mert láthatatlanná teszi a láthatót is.

277. oldal, 14. fejezet

Bélabá>!

– Te tényleg Erdős-hívő vagy – mondta elmosolyodva a hosszúhajú.
Erdős Pál, a magyarországi születésű matematikus híres volt róla, hogy országról-országra vándorolt, és világszerte kutatásokat folytatott más matematikusokkal. Meggyőződése volt, hogy egy jó tételt mindenképpen be lehet szépen, világosan és egyértelműen bizonyítani. A négyszín-tétellel kapcsolatban elismerte, hogy Appel és Haken bizonyítása valószínűleg helyes, ám kifogásolta, hogy nem szép.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erdős Pál · matematikus
Aquarius>!

Szerintem egészen normális hozzáállás, amikor valaki követi a parancsokat, de megvan a maga véleménye.

85. oldal

Agorion>!

A matematikát csak maréknyi ember érti igazán, így az égvilágon semmi értelme a diákok fejébe verni egy olyan nevetségesen alacsony színvonalú tudást, mint amit a gimnáziumi matek jelentett. Elég lenne nekik annyit megtanítani, hogy létezik a világon egy nehéz tudomány a matematika – és kész.

195. oldal

shadowhunter1975 P>!

Melyik a nehezebb: elkészíteni egy mások által megoldhatatlan feladatot, vagy megoldani egy ilyet?

162. oldal, 8. (Libri, 2012)

Aquarius>!

Hadd szögezzem le, hogy amit én tanítok nektek, az a matematika világának épp csak az előszobája. Ha az ember még azt sem tudja, hogy az hol van, sosem fog tudni bemenni. Természetesen, aki nem akar, nem kell belépnie. Én azért vizsgáztatok, hogy megnézzem, legalább a bejárat környékét megtaláljátok-e, ha úgy adódik.

151. oldal

Bélabá>!

Az óra reggel 7 óra 30 percet mutatott. Isigami táskájával a kezében elindult otthonról. Ebben a táskában volt mindaz, ami legfontosabb volt számára a világon. A jelenlegi kutatása összetéve, dossziéba fűzve. Egy bizonyos matematikai elmélet összefoglalása.

279. oldal

1 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Hülye elméleteket bármire ki lehet találni.

145. oldal, 8 (Libri, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján

Natsuo Kirino: Kín
Chris Carter: Halállista
Karen Rose: Sikíts értem
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Réti László: Kaméleon
M. J. Arlidge: Bújócska
Douglas Preston – Lincoln Child: Csendélet varjakkal
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Michael Connelly: Az igazság ára
Angela Marsons: Ördögi játszmák