Egy ​éjszaka a Szent Hegy sivatagában 2 csillagozás

Beszélgetés egy áthoszi remetével a Jézus-imáról
Hierotheos Vlachos: Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában

A ​Szent Hegy (Áthosz) áldott hely az egész egyház számára. Szerzetesek élnek ott, akik gyakorolják a Jézus-imát, és igyekeznek aszkétikus életet élni, amim tulajdonképpen Szentírás szerinti élet. Ezáltal a szerzetesek az egyház hagyományának a hordozóivá válnak. Egy ilyen szerzetes-aszkétával beszélget a könyv szerzője. A könyv Görögországban klasszikusnak számít, s ott már kilenc kiadást ért meg. 10 nyelvre lefordították, többek között angolra, arabra, franciára, spanyolra oroszra.
A könyv szerzője – aki a könyv írásakor egy görögországi szerzetesközösség elöljárója (archimandritája, főapátja) volt, ma pedig püspök – hiszi, hogy a kereszténység nem filozófia vagy ideológia, hanem terápiás tudomány és gyakorlat, amely az ember személyiségének legbensőbb részét gondozza.
Aki figyelmesen olvassa és használja a könyvet, igazat fog adni a szerzőnek. S arra is rá fog érezni, hogy a Jézus-ima (Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam!) valódi értéket képvisel és… (tovább)

Eredeti cím: Mia vradia stin erimo tou agiou orous

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
zöld-S Studio, Budapest, 2005
222 oldal · ISBN: 9630460009 · Fordította: Verdes Sándor
>!
VS Studio, Budapest, 1997
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630476843 · Fordította: Verdes Sándor

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 10


Népszerű idézetek

Rahamim>!

Minden áthoszi szerzetesben, aki követi az atyák nyomdokait, és az ő tanításaik szerint él, fel tudod fedezni, ha Isten sugallatával rendelkezel, két, látszólag ellentétes állapot együttes létezését: a halálét és az életét. Az élet a napi meghalásból ered, és a halál egyre inkább halállá válik az élet élvezete miatt. Minél inkább kiterjed a halálnak (a bűnnek) a halála, annál inkább megtapasztalódik, gyakorlódik az Élet (Krisztus) élete. És minél inkább megtapasztaljuk az Életet, annál inkább halottá válik a halál, egészen addig a pontig, ahol magunkban megtapasztaljuk a feltámadást és Krisztus mennybemenetelét. A bűn lerombolódik, és az élet megerősödik. Így mondhatjuk, hogy a szerzetesek felöltik, magukra veszik a halált, s élvezik az Életet. Szent Pál írja a Rómaiakhoz írt levelében: „Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban Istennek él.” (Róm 6,9-10.) Szent Nikitasz Sztethatosz írja, hogy ugyanez történik az emberrel, aki Krisztussá vált, mivel Krisztus életét éli, és a világ számára halottá lett: „Az, aki feltámadt a halálból, együtt támadt fel Krisztussal. És ha Krisztussal feltámadt a tudás által – és »a halál többé nem uralkodik Krisztus fölött« –, az ismeretlenség halála nem uralkodik fölötte. Így nem él tovább a testnek és a világnak, mivel ő halott a test tagjai számára és az élet anyagi dolgainak, de Krisztus él benne, lévén a Szentlélek kegyelmének hatása alatt, és nem a test törvényeinek befolyása alatt, azaz mondhatjuk: tagjait felajánlotta Istennek, az Atyának, mint az igazság fegyvereit.”

25-26. oldal, A csend, a szó és a szerzetesek élete (VS Studio, 1997)

Hierotheos Vlachos: Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában Beszélgetés egy áthoszi remetével a Jézus-imáról


Hasonló könyvek címkék alapján

Nacsinák Gergely András: A könyv és a sivatag
Nina Pavlova: Vérvörös húsvét
Hilarion Alfejev: Az imádságról / О молитве
Frederica Mathewes-Green: Jézus-ima, a szív Istenre hangolása
Palamasz Szent Gergely: A szentül élő hészüchaszták védelmében
Berki Feriz: Az el nem ásott talentum
Alexander Schmemann – Olivier Clément: A nagyböjt és a húsvéti titok
Nacsinák Gergely András (szerk.): „Adj áldást atya!”
Nacsinák Gergely András: A tigris tíz szeme
Alexander Schmemann: Az eucharisztia