Olyan érzés olvasni a regényt, mintha leültem volna kávézni az írónővel és elmesélt volna nekem egy történetet, amit papírra akar vetni. Egyszerre volt természetes, ahogy írt az életről, a szerelemről és a végletekről, ami a szívén, az a száján. Ahogy elkezdi az ember az Egy nap a partont nem tud leállni vele, végig érzi azt a különleges hangulatot, ami körülöleli a regényt és a cselekményt. Az írónő nemcsak megírta a tökéletes nyári olvasnivalót, hanem ennél jóval többet tett. Megírta azt a regényt, amire régóta vágytál, hogy megszülessen. Amiről nem tudtad, hogy létezik, de már az első oldalak után bebizonyítja, hogy erre van szükséged. Nemcsak egy teljesen új megvilágításban mutat rá az érzelmekre, de magát az életet és az emberi döntéseket is kritizálja és górcső alá veti. A természetessége mellett velős gondolatokat vet el és hagyja nőni ezeket, hogy a későbbiekben le tudja aratni és azt tudja mondani, hogy igen, megérte elvetni ezeket, ha már csak egy ember is másképp látja miatta a világot és változtat az életén a boldogság eléréséhez. Cselekvésre ösztönöz, egyben számot is vet. Az Egy nap a parton a maga valóságában rombolja le a gátakat és épít a helyükre egy sokkal stabilabb és biztonságosabb hidat, ami végigkísér a boldogság felé vezető úton. A regény nemcsak elgondolkodtató, de megtanít élni, megtanít arra, hogy ne gubózzunk be, ne elégedjünk meg a hétköznapival, ne hagyjuk hogy a megszokott unalmassá váljon.
A végsőkig maximalista, a munkájának él és a kapcsolata is ehhez mérhetően egyszerű és már – már teljesen kiszámítható. De mi történik akkor, ha egy váratlan esemény mindent a feje tetejére állít és úgy érzi Edit, ez nem az az élet, amit élni szeretne? Mi van akkor, ha a hivatása romba dönti az életet, s mégsem olyan tökéletes, mint ahogy azt ő hiszi? Mi van akkor, ha változásra van szüksége, még ha elsőre nem is akar semmilyen változást?
A végsőkig maximalista, a munkájának él és a kapcsolata is ehhez mérhetően egyszerű és már – már teljesen kiszámítható. De mi történik akkor, ha egy váratlan esemény mindent a feje tetejére állít és úgy érzi Edit, ez nem az az élet, amit élni szeretne? Mi van akkor, ha a hivatása romba dönti az életet, s mégsem olyan tökéletes, mint ahogy azt ő hiszi? Mi van akkor, ha változásra van szüksége, még ha elsőre nem is akar semmilyen változást?
Elrepít minket Olaszország csodás vidékére, a partra és addig-addig építi a regény vázát, amíg már csak a színtiszta őszinteség és a kecsegtető holnap marad. A regény legnagyobb tanulsága is Grado városában ér utol minket, ahol nemcsak egy rég eltemetett érzés tör felszínre, hanem a múlt is vissza-vissza köszön, régi ismerősként fogad és nem engedi, hogy hagyjuk elmenni azt. Az Egy nap a parton rámutat arra, hogy nem lehet mindent elrendezni és nem is kell, néha pont az tesz jót nekünk, ha sodródunk az árral és hagyjuk, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok.
Lírai hanggal, a maga sajátos stílusában Hidasi Judit elvarázsol minket és ráébreszt az élet igazi szépségre. Maga a cselekmény hol ostromolja a vizet, hol épphogy mossa a partot, de az biztos, hogy velős, gondolatba ejtő és az utolsó utáni pillanatig az igazságot tárja eléd. Nemcsak Edit vesz részt egy mindent megváltoztató kalandban, hanem te is. Felülsz arra a bizonyos vonatra, s leszállva egy teljesen új ember lép le róla. Formál, alakít és a legjobbat hozza ki belőled. Nemcsak Editre helyezi a hangsúlyt, hanem rád is.
