Hotel ​Havanna 74% 26 csillagozás

„A lényeg az elvárások nélküli szabadság. Ez a boldogság titka” (71.)

A novellákban épp' a boldogság érzése nem jelenik meg, azonban sok-sok negatív érzelem tűpontos leírásokban jelenik meg.

A novelláskötet minden darabjának összes szereplője a saját személyes poklának mindennapjait éli.
Éles eszűen ragadja meg a kortárs magyar társadalom egészének problémáit, legyen szó anyjával „háborúzó”, majd őt otthagyó kisgyermekről, várandós tinédzserről,külföldön élő húszas éveiben járó biológusról, még bizakodó harmincasokról, már reményvesztett negyveneskről, bizakodó ötvenesekig egyaránt.

A „valóságban” is mindenki a maga poklát éli a maga szintjén, mikrokörnyezetében látja a problémákat, hajlamos azt vélni, másoknak jobb, egyszerűbb – ezt a jelenséget is kiválóan ábrázolja a szövegvilág.

Hidas Judit az itt megkezdett munkát a Seb című 2016 tavaszán megjelent regényében folytatja, ahol egy szövegen belül képes a társadalom különböző rétegeinek problémáit ábrázolni.

Bárcsak legközelebb egy optimistább hangvételű textussal mutatna be Judit egy (talán) létező világot.

Szinte látom, ahogy Hidas Judit ül a villamoson, a plázában, az étteremben, az uszodában, nézi a járókelőket, és azon tépelődik, kinek mitől szar. Ezzel persze nincs gond, az irodalom egyik evidenciája, hogy beleképzeljük magunkat mások bőrébe, és ami a novellát illeti, még a történetet is meg lehet úszni vele. Amit a szerző ír, az teljesen vállalható, vannak persze gyengébb meg erősebb elbeszélések, de összességében érezni, hogy tud valamit. Biztosra megy, a hatásosat, a látványosat választja a mélyebb, a kockázatosabb helyett, de ez nem különösebben zavaró.

Megjegyz.: A hátsó borító szerint a novellák „az emancipáció árnyoldalairól” szólnak. Tényleg így megy ez? Egy nő, aki kimerészkedik a klasszikus családi otthon meleg biztonságából, minden esetben bukásra van ítélve? Soha nem képes megoldani a felmerülő problémákat úgy, ahogy a tökös, maszkulin férfi megoldja? Sosem találhatja meg a helyét? Jó, tudom, az irodalom úgy általában nem az elégedett és sikeres főszereplőkről szól, de akkor is – muszáj mindig így?

Bizony nem szelídek ezek a történetek, hanem ütősek és gyakran kegyetlenek, mint maga az Élet. Az írónő jó megfigyelő és reálisan, szépítés nélkül, lecsupaszítva ábrázolja az emberi jellem külső-belső furcsaságait, fonákságait. Néha elmosolyodunk, de inkább feszengünk a történetek olvastán. És azt mondjuk: – Igen, jól látja. Ez így van. Ilyenek vagyunk. De talán, ha elgondolkodunk olvasás közben, változtathatunk. Jobban vigyázhatunk saját magunkra, egészségünkre, emberi kapcsolatainkra, gyerekeinkre. A gyerekek iránti kegyetlenség különösen megrázott.

Tizenhat szelíd történet, mutatja az alcím, minden ez csak nem szelíd ami ennek a könyvnek a lapjain van. Együtt (vagy sokszor inkább csak egymás mellett) élő emberek olyan mélyre elnyomott indulattal tudják gyűlölni egymást, egyáltalán: miközben látszólag rendben mennek a dolgok, közben annyi indulat forr bennük, hogy csoda is lenne, ha mindez nem törne felszínre. Akár a legártatlanabb mondatok vagy helyzetek után..
Látszólag megy minden a szokásos kerékvágásban, de ez csak egy verkli. Sokaknak már vágyaik sincsenek, vagy ha vannak, legföljebb illúzióról van csak szó. Az emberek látszólagos nyugalomban élnek, de egyensúlyról, békéről szó sincs. Elég például egy közös külföldi nyaralás, amelytől túl sokat várnak, s ami kizökkenti őket a hétköznapjaikból, így nem csoda, hogy ott tör felszínre a sok elrejtett indulat. Elég egyetlen mondat, javaslat, s máris elindul a lavina, és pillanatok múlva mintha a pokol mélyéről buknának elő a másik fejéhez vágott megalázó mondatok.
Csupa elszúrt élet, csupa sebzett ember. Mind-mind óriási terheket cipel. Mondhatnánk, hogy ezek túlzó helyzetek, de valljuk be: amikor kimegyünk az utcára, villamossal, busszal utazunk, nem ezt látjuk minden nap sokak arcán, tartásán, viselkedésén? Szóval Hidas Judit csak csokorba gyűjtötte és remekül összefoglalta mindazt amiben nap,mint nap élünk.

Kiváló írások. Első olvasásom az írónőtől. Elszórakoztatott minden történet valamilyen szinten. 16 történet,amik egyáltalán nem voltak szelídek, de talán éppen ettől tetszett még jobban. Hétköznapi emberek, hétköznapi történetek. Ajánlom!

A mai magyar valóságban gyökerező rövidprózák. Tudjátok, hogy nekem ezzel semmi bajom – már nem a mai magyar valósággal, hanem az abban gyökerező rövidprózával –, mégsem vagyok meggyőzve. Egyelőre. Egy kicsit még sablonos, egy kicsit még bizonytalan, talán túl egyszerű is, de vannak benne igazán erős írások. ezek alapján mondom, hogy lesz jobb. Tuti.

Nem szelíd, nem rózsaszín történetek, de a leírás alapján erre számítottam. A világon bárhol élő nőkről szólhatnának a történetek. A problémák, a lelki válságok nemzetiségtől függetlenek. Engem inkább a novellák rövidsége és ezzel együtt a töménységük fogott meg.

Hétköznapi neurózisok. Emberi ostobaságok. Szokásos gyarlóságok. Hidas Judit kötete nem nagy sorstragédiákat örökít meg, csupán olyan eseteket, példákat, cselekvéssorokat, amik tökéletesen elegendőek ahhoz, hogy boldogtalanná tegyék az életünket, és egymás számára elviselhetetlenek legyünk. 16 kegyetlen történet a 21. századról, a körülöttünk élőkről, rólunk, az ún. „normális” emberekről. Hidas Judit könyve olyan, mint 16 pofon: a kijózanító, atyai pofon kategóriából. Fáj, de lehet, hogy időnként hasznos.

Realisztikus rövid írások magyarországi, napjainkbeli, női főszereplőkkel. Olvasmányos, de nekem nem adott túl sokat, szerintem bármilyen kisvárosi női irodalmi kör képes hasonló szintű írásokat produkálni. Szomorú tapasztalat, hogy a nők egy jelentős része tényleg megfelel az írásokban mutatott képnek, és ez a hitelesség ad valamennyi irodalmi értéket is a szövegeknek.