A ​nyelvtanulás művészetéről 81% 14 csillagozás

Nohát. Kettős érzeteket ébresztő könyvecske. Egyrészt üdítő, valóban kedvcsináló, motiváló (tanárként és nyelvtanulóként is), másrészt erős hiányérzetem maradt a végére. Nincs igazi, logikusan felépített koncepció, némi idegennyelvtanítás-történet, elméleti módszertan keveredik saját tapasztalatokkal és a Waldorf-nyelvtanítás tömör leírásával. Az alapötlet (holisztikus-humanisztikus tanulás-tanítás) remek, de az alig pár oldalas játéktár és gyakorlati módszertan miatt éppen csak felszínkapargatás. Oké, hogy HM elmeséli, mik a hagyományos és újszerű módszerek-rendszerek a nyelvtanításban, de ha az egyetemen (és a gyakorlatban) nem tanultam és tapasztaltam volna már meg sorban mind, halvány gőzöm sem lenne, pontosan hogy is néz ki a grammatikai módszer, vagy mi a szösz az a szuggesztopédia, melyiknek lehetnek előnyei is akár, és melyik módszer alkalmatlan arra (legalábbis önmagában), hogy szerencsétlen delikvens egyáltalán meg tudjon szólalni az adott nyelven. Vergődő nyelvtanulóknak, fásult tanároknak lehet gondolatcsíra ez a könyv, de így sajnos kevés.

Update 2016. Revidiálom a korábbi (igen szigorú, könyörtelen, és hát lássuk be, okoskodó) értékelésemet, ugyanis Hevesi Mihály és a könyvei rengetegszer eszembe jutnak a tanítás során, sőt, idézni is szoktam belőlük a gyerkőcöknek. Most nem olvastam újra (de fogom), de minden hiányossága ellenére is megmaradt bennem az a lelkesítő hangulat, az a motiváló, támogató légkör, amivel kedvet csinál a nyelvtanuláshoz. És valójában ez az igazi célja – és érdeme –: motiválni, felkelteni az érdeklődést, és bizalmat ébreszteni magunkban, amiben én is hiszek. Talán ennyi elegendő is.

Kicsit mindenkinek szól, és ez a baj vele. Nyelvtanároknak kevés, nyelvtanulóknak nem minden releváns, a másokról pedig nem tudni, kik és mit is várnak.
Üdítő, könnyed, és van benne használható, de bizonyos dolgokat nehezen tudnék a gyakorlatba ültetni.

A nyelvtanulás művészetéről-t a szerző előző könyve (Autoritmia) után kezdtem el olvasni. Az a könyv átsegített nyelvtanulói válságaimon, és a dalok, regények segítségével a harmadik nyelvet kezdem el az ott bemutatott módszer alapján tanulni. Úgy hogy, nagyon kiváncsi lettem erre is. És nem csalódtam! Rendkívül sok mindent megvilágít számomra. Talán mert olyan fogalmakat mutat be teljesen közérthetően, melyeket általában a főiskolán vagy egyetemen csak bemagoltunk és legfeljebb halvány fogalmunk keletkezett arról, hogy mi a fenét is jelentenek. Mi a nyelv? Mi a szó? Hogyan működik a nyelvtanulás? Kreolizáció, pidzsin; Pinker, Chomsky, Beuys elméletei, stb. Ezen kívül konkrét gyakorlatokat, személyes történeteket is megismerhetünk a nyelvtanulásról, annak működéséről. A legnagyobb erénye a könyvek, hogy tömörségre, a téma közérthető átfogására törekszik. Azt hiszem, ehhez bátorság is kellett a szerző részéről, hiszen úgy tünhet, hogy ide-oda csapong, pedig épp hogy több szempontból világítja meg a témát, hogy érhető legyen.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy mindenkihez szólni akart és éppen ezért túl keveset ad. A mérleg inkább a nyelvtanárok felé billen, akiknek szóló rész ugye nem releváns a nyelvtanuló számára, viszont a nekik szóló részt meg keveselltem (mind mennyiségében, mind minőségében).

Voltak interjúk híres emberekkel, akiket megkérdeztek hány nyelven tudnak és hogy szedték fel ezeket, de igazság szerint sok értelmét nem láttam ennek a résznek, mi olvasók nem kaptunk sok pluszt belőle.

Emellett a könyv nagyon elavult is. Amikor a szerző tanácsolja a videó kazetta kölcsönzést, vagy az idegennyelvű rádió hallgatását útközben (hordozhatós táskarádión) kicsit forgattam a szememet. Viszont érdekes volt hallani a Tandem kezdeményezésről (különböző anyanyelvű fiatalok egymást tanítják saját nyelvükre), ami ma már online zajlik, több applikáció is létezik erre a célra.

Sajnos nekem semmi újat nem adott a könyv, amiről legalább ne hallottam volna, csalódás volt.

Egysíkú könyv a nyelvtanítás mikéntjéről, ad egy-két tippet, de nem az igazi sajnos.

A nyelvtanítási módszerek és a fejlődéslélektanból vett részek áttekintése a nyelvtanárnak nem kell, a többieknek meg nem igazán releváns vagy érdekes szerintem, kár, hogy elvette a helyet a szerző önálló gondolatai elől.