Jelky ​András kalandjai 87% 108 csillagozás

Biztos vagyok benne, hogy nem olvastam, mégis az a rész, ahol spoiler.

A fordulatos, tényleg izgalmas kalandregénnyel szinte az egész világot bejárjuk, egyre nagyobb kalandokba keveredik András. Igazából a fél csillagot (majdnem egy egészet) azért vontam le, mert egyszerűen néha úgy kupán vágtam volna (meg az írót is), hogy a sokadik alkalommal, mikor megégette magát, se volt óvatos, mindig olyan naiv volt, mint valami gyerek (például Kínában is, már amikor az volt, hogy ő majd most végre kiszállt és elmegy sétálni, tudtam, hogy ennek rossz vége lesz, az előzmények fejében igazából maradhatott volna a hajón a fenekén :-D). Persze a szerencse azért végigkíséri az útját, a végén viszont a spoiler. Szóval a levonás András személyiségének szólt, a könyv egy igazi kalózos-bennszülöttes-robinsonos élményzuhatag, jó volt ilyet olvasni, nem nőttem ki még mai napig ezekből a kalandokból :-D

Ez a könyv igazán kellemes meglepetés volt így év végére. Alapvetően nem rajongok a kalandregényekért, és mégis nagyon élveztem. Az a dolog különösen tetszett, hogy létező személyről szólt a könyv, aki már ha a leírt kalandok ötödét tényleg átélte, akkor unalmas életre nemigen panaszkodhatott. Jelky András személyében egy szimpatikus, talpraesett, becsületes fiatalembert ismerhettünk meg, aki egyben nagy küzdő is, sok reménytelen helyzetből vágja ki magát, sokféle kultúrával megismerkedik, sok barátra és néhány ellenségre is szert tesz, de ez utóbbiakkal szemben is úriemberként lép fel.

8-9 éves koromban olvastam libapásztorkodás közben, és gyorsan telt vele a munka! :)

A magyartanárunk olvasta fel negyedikben. Mindig besózva vártuk a folytatást.

Talán a legelső igazi könyv, amivel közelebbi kapcsolatba kerültem. Olvasni még nem tudtam, de az illuszrációk nagyon megfogtak (az 1961-es kiadásé). Ki is színeztem őket, és igen sok időt töltöttem azzal, hogy elképzeltem az általuk megelevenített világot. Később persze el is olvastam. Nagyon jó kis ifjúsági regény.

Valamilyen okból csak így, már a harmadik X második felében került a kezem ügyébe a könyv. Bevallom őszintén, hogy Jelky Andrást, mint világutazót nem ismertem eddig. Nem tudom, hogy valamennyi történet valóban megesett-e vele, de, ha csak a fele is valós élményeken alapul, akkor is igencsak mozgalmas élete lehetett.

Ha nincs a 303 magyar regény címke, valószínűleg soha nem veszem kezembe – nem ismertem sem az írót, sem Jelky András alakját, gyerek/tinikoromból is teljesen kimaradt a könyv.
Tényleg remek, szórakoztató regény, ami a hasonló kalandos történetekkel ellentétben később sem válik önismétlővé vagy unalmassá. A Delfin-könyvek jutottak eszembe, amiket én ugyan nem faltam fiatalon, de a legtöbbnél, amit érettebb fejjel olvastam, biztos hogy jobb és emlékezetesebb Hevesi Lajos regénye.

Micsoda kalandos életút! Szinte minden megmenekülése csodával határos, de a kalandokba keveredés is az. A regény olvasmányos, egy pillanatra sem hagy unatkozni. Amolyan karosszékből történetmesélős. Ennyi.

Így 16 évesen meggondolatlanság lenne aztmondani, hogy életem legmeghatározóbb könyve volt, de úgyérzem fiatal korom ellenére is így van.

Egészen fiatalon olvashattam könyvtári könyvből, talán tíz éves sem voltam. Jó kis hajókázós történet, a ritka magyar pikareszkek egyike.