Jelky ​András kalandjai 108 csillagozás

Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Aki Baján jár, ne felejtse el megnézni Jelky András szobrát. Világjáró, nagy lendületű lépése van ott bronzba öntve. A szobor tekintete bizakodó és messzire néző – olyan amilyen a valóságban is lehetett.. Előtte is, utána is sokan járták a világot, hírneves utazók fedeztek föl népeket és földeket – Jelky András bajai szabólegény kalandos életének históriája azonban újból és újból lázba hozza az olvasókat. Igaz nem akármilyen szabólegény volt ő: nemcsak varrótűt, hanem hogyha kellett a kardot is derekasan forgatta. Ki is vágta magát minden helyzetből. S bármilyen messzire bármilyen különös tájakra sodorta is a sorsa, hazáját sohasem felejtette. Öregkorában tért haza élményekben gazdagon – híre a mesék világjáró királyfiainak népszerűségével vetekszik.

Eredeti megjelenés éve: 1872

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Nemzeti Könyvtár Magyar Közlöny

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
368 oldal · ISBN: 9789633733172
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
368 oldal · ISBN: 9789633733189
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492219 · Illusztrálta: Kondor Lajos

17 további kiadás


Kedvencelte 16

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Biztos vagyok benne, hogy nem olvastam, mégis az a rész, ahol spoiler.

A fordulatos, tényleg izgalmas kalandregénnyel szinte az egész világot bejárjuk, egyre nagyobb kalandokba keveredik András. Igazából a fél csillagot (majdnem egy egészet) azért vontam le, mert egyszerűen néha úgy kupán vágtam volna (meg az írót is), hogy a sokadik alkalommal, mikor megégette magát, se volt óvatos, mindig olyan naiv volt, mint valami gyerek (például Kínában is, már amikor az volt, hogy ő majd most végre kiszállt és elmegy sétálni, tudtam, hogy ennek rossz vége lesz, az előzmények fejében igazából maradhatott volna a hajón a fenekén :-D). Persze a szerencse azért végigkíséri az útját, a végén viszont a spoiler. Szóval a levonás András személyiségének szólt, a könyv egy igazi kalózos-bennszülöttes-robinsonos élményzuhatag, jó volt ilyet olvasni, nem nőttem ki még mai napig ezekből a kalandokból :-D

patakizs>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Ez a könyv igazán kellemes meglepetés volt így év végére. Alapvetően nem rajongok a kalandregényekért, és mégis nagyon élveztem. Az a dolog különösen tetszett, hogy létező személyről szólt a könyv, aki már ha a leírt kalandok ötödét tényleg átélte, akkor unalmas életre nemigen panaszkodhatott. Jelky András személyében egy szimpatikus, talpraesett, becsületes fiatalembert ismerhettünk meg, aki egyben nagy küzdő is, sok reménytelen helyzetből vágja ki magát, sokféle kultúrával megismerkedik, sok barátra és néhány ellenségre is szert tesz, de ez utóbbiakkal szemben is úriemberként lép fel.

PusKatus>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

8-9 éves koromban olvastam libapásztorkodás közben, és gyorsan telt vele a munka! :)

5 hozzászólás
tüskéshátú>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

A magyartanárunk olvasta fel negyedikben. Mindig besózva vártuk a folytatást.

Tutajos>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Talán a legelső igazi könyv, amivel közelebbi kapcsolatba kerültem. Olvasni még nem tudtam, de az illuszrációk nagyon megfogtak (az 1961-es kiadásé). Ki is színeztem őket, és igen sok időt töltöttem azzal, hogy elképzeltem az általuk megelevenített világot. Később persze el is olvastam. Nagyon jó kis ifjúsági regény.

Sytix>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Valamilyen okból csak így, már a harmadik X második felében került a kezem ügyébe a könyv. Bevallom őszintén, hogy Jelky Andrást, mint világutazót nem ismertem eddig. Nem tudom, hogy valamennyi történet valóban megesett-e vele, de, ha csak a fele is valós élményeken alapul, akkor is igencsak mozgalmas élete lehetett.

Adam_Taylor>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Ha nincs a 303 magyar regény címke, valószínűleg soha nem veszem kezembe – nem ismertem sem az írót, sem Jelky András alakját, gyerek/tinikoromból is teljesen kimaradt a könyv.
Tényleg remek, szórakoztató regény, ami a hasonló kalandos történetekkel ellentétben később sem válik önismétlővé vagy unalmassá. A Delfin-könyvek jutottak eszembe, amiket én ugyan nem faltam fiatalon, de a legtöbbnél, amit érettebb fejjel olvastam, biztos hogy jobb és emlékezetesebb Hevesi Lajos regénye.

loz >!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Micsoda kalandos életút! Szinte minden megmenekülése csodával határos, de a kalandokba keveredés is az. A regény olvasmányos, egy pillanatra sem hagy unatkozni. Amolyan karosszékből történetmesélős. Ennyi.

WildDuck>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Így 16 évesen meggondolatlanság lenne aztmondani, hogy életem legmeghatározóbb könyve volt, de úgyérzem fiatal korom ellenére is így van.

richabi>!
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai

Egészen fiatalon olvashattam könyvtári könyvből, talán tíz éves sem voltam. Jó kis hajókázós történet, a ritka magyar pikareszkek egyike.


Népszerű idézetek

PusKatus>!

András és az iskolamester nemsokára már az országúton ballagtak. Ott baktatott utánuk csendesen az öreg Lompos, hadd kísérje el egy darabon ő is a kisebbik gazdáját. Együtt nőttek fel, mindketten a huszadik esztendejükbe fordulnak, Lompost mégis mindenki az öreg Lomposnak hívta, Andrást pedig a fiatal Jelkynek.
Hát ilyen igazságtalanok az emberek…

7. oldal

loz >!

Én Göttingenben filozófiát tanultam, és már Zénón, a sztoikus görög bölcsek legkiválóbbja megmondta, hogy sohasem kell kétségbeesni… Mert nézze csak, uram és sorstársam! Minden baj vagy eltűrhető, vagy el nem tűrhető. Ha eltűrhető, akkor az ember kibírja, ha pedig nem tűrhető el, akkor szintén semmi ok a kétségbeesésre, mert hiszen akkor úgysem éli túl.

22. oldal

pelika_Bp>!

Volt azonban ennél fáradságosabb kötelessége is. Minden reggel meg kellett mosdatnia a kövér kandúrt, a bundáját jól megfésülnie, megkefélnie. Ez már aztán keserves szolgálatnak bizonyult, mivel a kandúr a tisztogatás céljaira nem vetette le a bundáját, hanem csak úgy a testén kellett azzal elbánni. Márpedig a jeles állat határozott ellenszenvet tanúsitott a fürdés és mindenfajta tisztálkodás iránt.

109. oldal

loz >!

Hát nem lehet békesség az emberek között, nem lehet a munkának, a szeretetnek, az élet boldogságának élni?!

Samuella I>!

Sorsotok úgy volt megírva, hogy sose lássátok meg azt a dicső Európát, amelyben a hatalmasok éppúgy fölfalják a gyengébbeket, mint a vad pápuák Ternate szigetén, csakhogy még sokkal borzasztóbb módon.

303. oldal, Utószó (Móra, 1961)

Samuella I>!

Vannak esetek, hogy az író kezében erőtlenné válik a toll

296. oldal, 33. fejezet (Móra, 1961)

Samuella I>!

Volt a vénasszonynak egy féltve őrzött szakácsi elgondolása, ami abból állt, hogy semmiféle állatnak nem lehet jó a húsa, ha azt a halála előtt huzamosabban meg nem kínozták. El is magyarázta, amikor tanítványa kissé érteni kezdte a kínai nyelvet, mi ennek az elgondolásnak „konyhatudományi" alapja.
– A fájásra minden vér odatolul – magyarázta a vénasszony, félig kézzel, félig szavakkal –, ahol a fájás jelentkezik. Az ilyen testrészek aztán főzve-sütve különösen zamatosak lesznek

134. oldal, 16. fejezet (Móra 1961)

Aligabacs>!

– Fu-Kong, a Mennyei Birodalom fenséges császárának és Ég fiának, a Nap és a Hold testvérének valóságos tanácsnoka és legkedveltebb szolgája, első fokozatú mandarin, a kristálygomb tulajdonosa, a legmagasabb császári jóakarat leghosszabb pávatollának birtokosa, az aranynap polgári és az aranysárkány katonai rendjének nagytisztje, kit a világ ura magasztaljon föl, és tartson meg számtalan évekig, hitvány szájam által kérdeztet téged, te porbeli csúszkálásra teremtett féreg, vajon mi jogon és mi szándékkal merészkedtél, amidőn őnagyhatalmassága a hajósok utcáján keresztüllovagolni kegyeskedett, a homlokával illendően földet érintő népek között egymagad fennen megállni, és hátat mutatva még a fejedet is fölfelé nyújtogatni a sokaság közül?

2 hozzászólás
loz >!

– Az már igaz – kacagott András felszabadultan –, hogy ez a Kinzig nagyon nedves folyó. Ideje volna, hogy partra szálljunk.

>!

András szívét is, amint közelebb került hazája földjéhez, mint bármikor az elmúlt esztendő alatt, oly fájdalmas erővel ragadta meg a honvágy, hogy a könnyek újra és újra elborították a szemét.

89. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: A tizenöt éves kapitány
Rudyard Kipling: A dzsungel második könyve
James Fenimore Cooper: Vadölő
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Mark Twain: Tom Sawyer / Huckleberry Finn
John Flanagan: Jégföldje
Celia Rees: Kalózok!
Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje
Justin Somper: A rettegés árja