Aki Baján jár, ne felejtse el megnézni Jelky András szobrát. Világjáró, nagy lendületű lépése van ott bronzba öntve. A szobor tekintete bizakodó és messzire néző – olyan amilyen a valóságban is lehetett.. Előtte is, utána is sokan járták a világot, hírneves utazók fedeztek föl népeket és földeket – Jelky András bajai szabólegény kalandos életének históriája azonban újból és újból lázba hozza az olvasókat. Igaz nem akármilyen szabólegény volt ő: nemcsak varrótűt, hanem hogyha kellett a kardot is derekasan forgatta. Ki is vágta magát minden helyzetből. S bármilyen messzire bármilyen különös tájakra sodorta is a sorsa, hazáját sohasem felejtette. Öregkorában tért haza élményekben gazdagon – híre a mesék világjáró királyfiainak népszerűségével vetekszik.
Jelky András kalandjai 108 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1872
Tagok ajánlása: 10 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Nemzeti Könyvtár Magyar Közlöny
Kedvencelte 16
Most olvassa 2
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 11

Kiemelt értékelések


Biztos vagyok benne, hogy nem olvastam, mégis az a rész, ahol spoiler.
A fordulatos, tényleg izgalmas kalandregénnyel szinte az egész világot bejárjuk, egyre nagyobb kalandokba keveredik András. Igazából a fél csillagot (majdnem egy egészet) azért vontam le, mert egyszerűen néha úgy kupán vágtam volna (meg az írót is), hogy a sokadik alkalommal, mikor megégette magát, se volt óvatos, mindig olyan naiv volt, mint valami gyerek (például Kínában is, már amikor az volt, hogy ő majd most végre kiszállt és elmegy sétálni, tudtam, hogy ennek rossz vége lesz, az előzmények fejében igazából maradhatott volna a hajón a fenekén :-D). Persze a szerencse azért végigkíséri az útját, a végén viszont a spoiler. Szóval a levonás András személyiségének szólt, a könyv egy igazi kalózos-bennszülöttes-robinsonos élményzuhatag, jó volt ilyet olvasni, nem nőttem ki még mai napig ezekből a kalandokból :-D


Ez a könyv igazán kellemes meglepetés volt így év végére. Alapvetően nem rajongok a kalandregényekért, és mégis nagyon élveztem. Az a dolog különösen tetszett, hogy létező személyről szólt a könyv, aki már ha a leírt kalandok ötödét tényleg átélte, akkor unalmas életre nemigen panaszkodhatott. Jelky András személyében egy szimpatikus, talpraesett, becsületes fiatalembert ismerhettünk meg, aki egyben nagy küzdő is, sok reménytelen helyzetből vágja ki magát, sokféle kultúrával megismerkedik, sok barátra és néhány ellenségre is szert tesz, de ez utóbbiakkal szemben is úriemberként lép fel.


8-9 éves koromban olvastam libapásztorkodás közben, és gyorsan telt vele a munka! :)


Talán a legelső igazi könyv, amivel közelebbi kapcsolatba kerültem. Olvasni még nem tudtam, de az illuszrációk nagyon megfogtak (az 1961-es kiadásé). Ki is színeztem őket, és igen sok időt töltöttem azzal, hogy elképzeltem az általuk megelevenített világot. Később persze el is olvastam. Nagyon jó kis ifjúsági regény.


Valamilyen okból csak így, már a harmadik X második felében került a kezem ügyébe a könyv. Bevallom őszintén, hogy Jelky Andrást, mint világutazót nem ismertem eddig. Nem tudom, hogy valamennyi történet valóban megesett-e vele, de, ha csak a fele is valós élményeken alapul, akkor is igencsak mozgalmas élete lehetett.


Ha nincs a 303 magyar regény címke, valószínűleg soha nem veszem kezembe – nem ismertem sem az írót, sem Jelky András alakját, gyerek/tinikoromból is teljesen kimaradt a könyv.
Tényleg remek, szórakoztató regény, ami a hasonló kalandos történetekkel ellentétben később sem válik önismétlővé vagy unalmassá. A Delfin-könyvek jutottak eszembe, amiket én ugyan nem faltam fiatalon, de a legtöbbnél, amit érettebb fejjel olvastam, biztos hogy jobb és emlékezetesebb Hevesi Lajos regénye.
Népszerű idézetek




András és az iskolamester nemsokára már az országúton ballagtak. Ott baktatott utánuk csendesen az öreg Lompos, hadd kísérje el egy darabon ő is a kisebbik gazdáját. Együtt nőttek fel, mindketten a huszadik esztendejükbe fordulnak, Lompost mégis mindenki az öreg Lomposnak hívta, Andrást pedig a fiatal Jelkynek.
Hát ilyen igazságtalanok az emberek…
7. oldal




Én Göttingenben filozófiát tanultam, és már Zénón, a sztoikus görög bölcsek legkiválóbbja megmondta, hogy sohasem kell kétségbeesni… Mert nézze csak, uram és sorstársam! Minden baj vagy eltűrhető, vagy el nem tűrhető. Ha eltűrhető, akkor az ember kibírja, ha pedig nem tűrhető el, akkor szintén semmi ok a kétségbeesésre, mert hiszen akkor úgysem éli túl.
22. oldal




Volt azonban ennél fáradságosabb kötelessége is. Minden reggel meg kellett mosdatnia a kövér kandúrt, a bundáját jól megfésülnie, megkefélnie. Ez már aztán keserves szolgálatnak bizonyult, mivel a kandúr a tisztogatás céljaira nem vetette le a bundáját, hanem csak úgy a testén kellett azzal elbánni. Márpedig a jeles állat határozott ellenszenvet tanúsitott a fürdés és mindenfajta tisztálkodás iránt.
109. oldal




Volt a vénasszonynak egy féltve őrzött szakácsi elgondolása, ami abból állt, hogy semmiféle állatnak nem lehet jó a húsa, ha azt a halála előtt huzamosabban meg nem kínozták. El is magyarázta, amikor tanítványa kissé érteni kezdte a kínai nyelvet, mi ennek az elgondolásnak „konyhatudományi" alapja.
– A fájásra minden vér odatolul – magyarázta a vénasszony, félig kézzel, félig szavakkal –, ahol a fájás jelentkezik. Az ilyen testrészek aztán főzve-sütve különösen zamatosak lesznek
134. oldal, 16. fejezet (Móra 1961)




– Fu-Kong, a Mennyei Birodalom fenséges császárának és Ég fiának, a Nap és a Hold testvérének valóságos tanácsnoka és legkedveltebb szolgája, első fokozatú mandarin, a kristálygomb tulajdonosa, a legmagasabb császári jóakarat leghosszabb pávatollának birtokosa, az aranynap polgári és az aranysárkány katonai rendjének nagytisztje, kit a világ ura magasztaljon föl, és tartson meg számtalan évekig, hitvány szájam által kérdeztet téged, te porbeli csúszkálásra teremtett féreg, vajon mi jogon és mi szándékkal merészkedtél, amidőn őnagyhatalmassága a hajósok utcáján keresztüllovagolni kegyeskedett, a homlokával illendően földet érintő népek között egymagad fennen megállni, és hátat mutatva még a fejedet is fölfelé nyújtogatni a sokaság közül?
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jules Verne: A tizenöt éves kapitány 84% ·
Összehasonlítás - Rudyard Kipling: A dzsungel második könyve 90% ·
Összehasonlítás - James Fenimore Cooper: Vadölő 86% ·
Összehasonlítás - Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér 92% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Tom Sawyer / Huckleberry Finn 82% ·
Összehasonlítás - John Flanagan: Jégföldje 91% ·
Összehasonlítás - Celia Rees: Kalózok! 91% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje 91% ·
Összehasonlítás - Justin Somper: A rettegés árja 86% ·
Összehasonlítás