Holnap ​ne gyere 26 csillagozás

Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Hevesi ​Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül – nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435542
>!
Magvető, Budapest, 2017
64 oldal · ISBN: 9789631435641

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Valószínűleg nem ez a legjobb verseskötet, amit valaha olvastam. Még csak azt (azt!) a fájdalmat sem ez a kötet írja le a legjobban. De néha nincs kedvem intellektualizálni, nincs kedvem hibákat vagy jó megoldásokat keresni, néha csak örülök, hogy valaki kimondja helyettem a kimondhatatlant. Vagy legalább megpróbálja.

>!
lzoltán P
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

holnap ne gyere szólt rám a könyv s megteszek mindent hogy elfelejtsem őt

>!
Magvető, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435542
>!
Ciccnyog ISMP
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Olyan megnyugtató és ismerős Judit lírája, szeretem a finom iróniáját, azt, ahogyan a mély fájdalmat egyszerűen és könnyedén megírja. Látszólagos. Annyi minden van az elsőre gondtalanul megírtnak tűnő szövegek mögött. Nemcsak a szerző, de az olvasó is ott van. Ezek a dolgok így történnek. Az életben sokszor igazságtalan, színpadias, kívülállónak érezzük magunkat, túl gyors vagy éppen közhelyes, amit könnyen el lehet rontani a lírában, ha túlságosan teret engedünk az érzelmeinknek. Itt szerencsére nem ez történt. Úgy írni valamiről, hogy nem írjuk le a nevét. Úgy írni, hogy ne zárt üveggömb legyen az olvasók előtt. Szóval igen, így kell ezt. Viszont az állathíres feldolgozások számomra megtörték a lendületet, azok inkább hangulati benyomásokat tettek csak rám, és nem tudtam az egész részeként kezelni őket.

>!
Kek P
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Gyorsan jött ez a vékonyka kis kötet az előző feketeborítós, komoly, halálról, gyászról szóló után. Talán annak köszönhető, hogy a Magvető Kiadó Időmérték sorozatába belekerülhetett. (Mert fiatal, friss, kortárs, de mégis vagy ennek ellenére is: jó.) Megelőlegezett bizalom, még ha a könyves örökkévalóságra az a kötet jobban meg is felelt, mint ez a mostani. Tartalmát tekintve ez a könyv is az elengedésről, a gyászról szól, noha nem a fizikai halálról – talán –, hanem csak a szerelmi szakításról, az együttlevés, együttélés utáni különválásról. Nyilván az együtt szorosságától, mélységétől és hosszúságától függ, hogy mennyiben sikerülhet ez a leválás, lemetszés, eltaszítás, kizárás – életből, emlékekből, érzelmekből, gondolatokból egyaránt. Hogy mennyire alanyi e költészet még kevésbé érdekel, mint a másik kötetnél, – amennyiben nincs benne valami „közös élmény”-ként megragadható, csak a saját búja, baja, bánata, a köz megértésére nem számíthat. Itt meg hát van, úgy érezzük, néha valami helyettünk is kimondódik. (pl. ez: https://moly.hu/idezetek/796466 ) Mert hát ki nem csalódott közülünk? Ki az, aki nem élt át szakítást és nem vereségként fogta fel? Jó, lehet, hogy nem pont hármat (https://moly.hu/idezetek/796462 ) – többet vagy kevesebbet –, de a szerelmi csalódás terén szerintem örökre felkészületlenek maradunk, mert ha fel tudnánk készülni rá, akkor talán el se kezdenénk egyetlen kapcsolatot se. Szóval értjük, érteni véljük e verseket –, hogy segítenek-e, mikor kell, a mélypadlós hopponmaradáskor, abban már nem vagyok biztos. Minden szakítás egyfajta gyászfolyamat, s ahogy annak vannak szakaszai, lépcsőfokai, úgy a válásnak is. E könyvben 4 elkülönülő ciklust találunk, talán e 4 szakasz érzékeltetésére: Első a drasztikus elhatárolódás, a tárgyak különválogatása, becsomagolása, a „költözés” élménye, a trauma. Aztán jön az időtlen köztes, a se itt, se ott, a folyamatos semmilyenség, amelybe óhatatlanul belevillan, beleszűrődik, átitatódik az egymáshoz csiszolódottságból vagy megszokásból adódóan az Ő, a vele, az amikor még… Noha mindez már valamilyen múlt, bizonytalan magány, amiben még mindig a hazaváró mintha együtt a döntő. Aztán jön a 3. szakaszban a koppanósabb egyedüllét, a harag, a felejteni akaró düh, az elárulás felfogásának nimbuszromboló kijózanodása. Végül a 4. részben a továbblépésre, túlélésre ösztökélő kezdeményezések: a körülölelő családi miliő; a teendők, tárgyak, külső környezet átrendezése, festése, kiszínesítése; a jövő s a leendő jövendőbéli tervezgetése, megálmodása lehetőleg józan határokon belül. Egyéni tapasztalat, hogy ki hányszor, s milyen mélységekig élte ezt át, s időben milyen messze távolodott már el tőlük. Nyilván ezért lehet idegen ez tőlem, s talán ennek most örülnöm is kéne. De a magány nem azonos az egyedül levéssel. Pláne nem az ideiglenesen együl maradottsággal. Ezért némileg kizökkentőebbeknek éreztem, pláne a saját élményanyag-versekhez képest az újságcikk-átformálásokat. Azt a 6 kisprózát, amit ugyan formailag versköntösbe bújtatott a szerző, de ez csak szemkápráztató álca – a hallásunkat békén hagyják, semmi rím nincs bennük –, mert ugyan jól tömörített, sűrített, egyénileg elmondott szövegek, valójában csak feldolgozott újságcikkek, a köz érzelmeire ható, megrendülésére pályázó hírbombák. Mindet olvastam vagy hallottam már korábban hosszabb, prózaibb kivitelükben a közmédiában. Tehát újdonság erejük nincs, ami mégis van, az nyilván a tömörítésből, s ide, a kötetbe való beemelésükből adódik, noha valamennyi önmagában elgondolkoztatóbb, mint akármelyik „saját” vers. A kötetindító Gyász a csimpánzok halálhoz való viszonyulásáról (7. oldal); a Kíváncsiság című abszurd egy díszmárna viszontagságos életútjáról (21. oldal); a Magány című a 323 együtt meghaló, egymáshoz simuló rénszarvasról (27. oldal); A szív csomagolása a címben szereplő szervet körülvevő burok biológiai leírásáról (40. oldal); a Járulékos veszteség egy sziget ökoszisztémájának helyreállítására kihelyezett dingók sorsáról (47. oldal); míg a Vezeklés a legmélyebb hangot kiadó legmagányosabb bálnáról (50. oldal) szól. Nyilván nem csak ezekről – és nagyon is jól. Éppen ezért jó szövegek, még ha nem is versek, nem is prózaversek (akkor faltól falig érnének, belső rímekkel), hanem egyszerűen csak költői prózácskák (felesleges sorokra tördelni). De hogy valamiben egész mások, mint a többiek a kötetben, azt mutatja a dőlt betűs szedésük is. Nekem mégis ezek érnek legtöbbet a könyvben. Talán efelé nyithatna, bővíthetne Hevesi Judit, több ilyet is olvasnék még tőle. A versvégi csattanó és a szokatlan, hosszú, recept-szerű felvezetés miatt nagyon tetszett még a Mi marad meg?; illetve a Tóth Krisztina Vonalkódjából kedvencemet felidéző repteres csomagvizsgálós vers: a Feladott poggyász.
Szóval, nem olyan rossz ez a kötet, még ha a témáját illetően nem is tud soha a szívem csücske lenni, nyelvileg meg hát… még nem az az átütő igazi.
     Ami zavar, az a kötet végén szereplő hosszú ajánlási és köszönetnyilvánítási lista. Mit érdekel engem, hogy melyik vershez kinek van köze, vagy különösen kinek a figyelmére számít? Küldje el, adja át az illetőnek személyesen a szerző – vagy jobb esetben: jöjjön rá maga az illető az adott versből. Ez így olyan szájbarágós, hálapénz-szagú, médiában közszereplőt maszkírozó, kifestő-mázoló manír. Csak hogy kellőképp látványos legyen. Sajnos rövid időn belül már másodszor találkozom e piár fogással (PK: 42) és baromira bosszant. Lassan ott tartok: minél több köszönetnyilvánítás van a könyv végén, annál kevésbé tartom figyelemre érdemesnek a feltüntetett szerzőt.
     A másik: a borító. Ennek az ideiglenességet, friss hús szagot árasztó sorozatnak a külső megjelenésével van bajom. Oké, hogy keménykötés, de hol marad a védőborító? Így olyan, mintha menet közben elveszett volna valahol. Ha meg lesz még valahol pár év múlva a könyves polcomon, biztos arra fogok gyanakodni, hogy elveszett. Szóval, olyan hiányállapotos… hiába akar maradandót sugározni.

>!
danaida P
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Úgy érzem, egyre szigorúbb vagyok a verseskötetekkel. A „jó-jó, de mégsem eléggé” az nem jó.

>!
chibizso
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Eddig még nem találtam olyan kötetet, ami ilyen tökéletesen mutatná be a szakítás folyamatát. Se nem sok, se nem giccses, pont olyan, ahogyan azt megéljük.

>!
pubbancs IP
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Elképzelem, ahogy a szerző ül az ablaknál, arra verődnek az esőcseppek, neki meg csak születnek ezek a pille könnyű gondolatok. Próbáltam nem szeretni ezt a kötetet, nem ment.

>!
virezma P
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Egy újabb picsogós kortárs női tucatkötet. No de hol a tavalyi hó?


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Hajnalban hiányzik a legjobban.
A mellettem fekvő hatkor ébred,
most négy óra van,
még van időm elképzelni egy életet,
talán mellette, talán az enyémet.

19. oldal Voyeur

>!
robinson P

A tegnap este tanulsága,
hogy őszinte voltam ahelyett,
hogy elhallgattam volna valamit.

14. oldal Másnap

>!
Kek P

Ha hazudnál nekem végre valami szépet,
én megígérném, hogy nem azonnal értelek félre.

43. oldal, Perspektíva

3 hozzászólás
>!
robinson P

És vajon miként küldjelek?
Befizetetlen csekk legyél,
vagy büntetés tilosban parkolásért?
Esetleg képeslap a Holt-tengerről?
Egy gyerekkézzel megírt szerelmes levél?

8. oldal Tértivevény

>!
robinson P

Marad a hiány, a félelem,
hogy tényleg úgy múlt el minden,
ahogy ez az este:
felkapcsolják a villanyt,
és te már nem vagy itt.

42. oldal Fénytörés

>!
Kek P

Tulajdonjog

Van bennem valami, ami a tiéd.
Elfelejtettem, hova tettem,
hogy ne tűnhessen el.
De ha megtalálod, vidd haza, kérlek,
vidd innen végre el.

36. oldal

>!
robinson P

ne kényszeríts kérlek
hogy rólad beszéljek
távolodj ne félj nem hagylak el
csak egy kicsit hagyj aludnom
egy kicsit most hagyd
hogy ne gondoljak rád

25. oldal Rémálom 2

>!
Ciccnyog ISMP

Perspektíva

A laptopból látom
tükröződni a tengert.
A régi, vakolatlan ház erkélyén korlát,
rajta kávéscsésze, benne kiskanál,
mellette hamutartó, pedig senki nem gyújt rá.
Megemelem a lábam, a fejem jobbra fordítva,
a csészéből hirtelen kinő negyvennégy piros lufi,
spicc, alatta rozsdás hajóemelő,
hogy a felszín a lényeg,
azt a hátam mögül hallom az anyagról,
és kicsit tényleg lehetnék megengedőbb
azokkal, akik nem értékelik a verseimet,
vagy sosem szerették viszont.
Itt kellene megbocsátanom az árulásod is
– sürgető nézőpontváltás:
balról leeresztett gumimatrac, hervadó leander,
egy félbolond angolul üvölti a parton,
amire éppen gondolok.
Ha hazudnál nekem végre valami szépet,
én megígérném, hogy nem azonnal értelek félre.

43. oldal

>!
_natalie_ I

Hazavárlak

a zöld gumipadló és a szag

ahogy ázik rajta úgy ötszáz könyv

egy elvesztett röplabdameccs emléke

még nyolcadikból

tíz nullig a szerva itt

aztán a bal hátsó kiismeri az irányt

többet vagy jobban kellett volna

hazudnom magamról és egy elképzelt jövőről

három emlékezetes vereség

az örökké felkészületlen ellenfél vagyok

aztán a felázott pincében állva is ugyanez

egy Rilke-vers lapját sodorja elém a víz

jól jönne az a zöld gumipadló

ezt mondtam neked a telefonba

te meg azt hogy más ilyenkor adja fel

de én kiterítettem száradni a rengeteg könyveket

és megőriztelek látod téged is

pedig időben kellett volna elhagynom a pályát

de itt maradtam és tovább hazudok

neked vagy rólad hogy szép volt

vagy az lehetett volna ha

és bár nem tudod és én sem

hol van az otthonom

még mindig hazavárlak

32. oldal

>!
_selene_ IP

Költözés

Bontsd le te a falakat.
Lökj el magadtól, ha közelítek,
állj kicsit távolabb,
még pár lépés hátra,
mostantól rám se nézz.
Akkor se, ha melletted vagyok.

Egy másik időzónába költözöm,
ott végre elfelejtelek,
és mindent, veled együtt, itt hagyok.
Addig mondd meg,
meddig merészkedhetek,
hogy még biztosan visszakísérj.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ha szereted a poklot, mennyországgá változik
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Addig is
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Szó-Tár
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Még: mindig
Fodor Ákos: Kis téli-zene