Holnap ​ne gyere 57 csillagozás

Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Hevesi ​Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül – nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435542
>!
Magvető, Budapest, 2017
64 oldal · ISBN: 9789631435641

Enciklopédia 7


Kedvencelte 4

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

csucsorka IP>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Ha ez a könyvecske létezett volna, mikor én 16-17 (18,19,20) éves voltam, lapjaira hullott volna a sok olvasástól, a lapokat pedig a zsebeimben tartottam volna, hogy mindig nálam legyenek a megfelelő versek, amikbe a megfelelő pillanatban, a szerelemmel együtt bele lehet dögleni.

Persze, akkoriban mereven elzárkóztam a kortárs irodalom gondolatától is. "Húszéves voltam, tudatlan, gőgös fél-felnőtt.” Így (Tóth Krisztinámat leszámítva) egyetlen megveszekedett női hang nem volt az éjjeli szekrényemen meg a szívemben – Ady, József Attila, Szabó Lőrinc és Pilinszky segítettek át ezeken a kamaszéveken, de bárcsak, bárcsak lett volna melléjük Hevesi Juditom is!

marianngabriella P>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Az eszem, a lelkiismeretem
és az újra jelentkező éjszakai álmaim szerint
ezt nem szabadna folytatni.

Az elmúlt hónapokban sokat áradoztam Nádasdíról, szerintem ő az egyetlen kortárs magyar költő, akinek a verseit újra és újra szeretem, és akibe nem csalódom. És most szeretném azt hinni, hogy ezentúl Hevesi Judit is az lesz, mert ez a kötet egyértelműen a legjobb kortárs magyar verseskötet, amit valaha olvastam.

Annyi gondolatom volt, amikor olvastam és most olyan nehéz ezeket leírni. Annyi verset megjelöltem, hogy na ez a kedvencem a kötetkből, aztán lapoztam és a következőnél is ezt éreztem. Legutóbb az Elégiazaj esetén éreztem ezt, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak az érzésekkel tudtam azonosulni, hanem a versekkel is, a versek is tetszettek. Judit írásai minden szinten megfogtak, és az egyik legszebb és hozzám legközelebb álló verseket köszönhetem neki.

olvasóbarát>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

„ terített asztal a felejtés.”

Ebben a kötetében, 4 ciklusban a hűtlenség témáját dolgozza fel, azt az érzést, amikor a nő tudomására hozza a szeretett férfi, hogy van egy másik nő is az életében.
A főemlősök gyászmunkáját mutatja be az első ciklus kezdő verse, a Gyász .
Korábbi kedvenc alvóhelyükön pedig,
ahová társuk meghalni ment,
nem alszanak
Ott soha többé nem alszanak. "

„ csak ma ne menj messzire
és én holnap gyorsabban engedlek el…” (Hazugság)

Mi marad meg? egy látványos felsorolás egy egzotikus vacsora kellékeiből.
„ ahol tom yum levest vettél nekem,
hogy könnyebben emésszem meg:
van egy Gabriellád.”

A Puszipajtás egy férfi és két nő:
„ nem szeret
még mindig ott vagy
még mindig itt vagyok
pedig mi ketten szívem
mi már sehol nem vagyunk.”

A közös otthon után az otthontalanság, a felejtés nehéz, mindennapos feladatai:
„és bár nem tudom én sem
hol az otthonom
még mindig hazavárlak”

Az érzés lehet azonos, a feldolgozás lehet sokféle, ez is az egyik lehetőség.

dontpanic IP>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Valószínűleg nem ez a legjobb verseskötet, amit valaha olvastam. Még csak azt (azt!) a fájdalmat sem ez a kötet írja le a legjobban. De néha nincs kedvem intellektualizálni, nincs kedvem hibákat vagy jó megoldásokat keresni, néha csak örülök, hogy valaki kimondja helyettem a kimondhatatlant. Vagy legalább megpróbálja.

Futtetenne I>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Olyan megnyugtató és ismerős Judit lírája, szeretem a finom iróniáját, azt, ahogyan a mély fájdalmat egyszerűen és könnyedén megírja. Látszólagos. Annyi minden van az elsőre gondtalanul megírtnak tűnő szövegek mögött. Nemcsak a szerző, de az olvasó is ott van. Ezek a dolgok így történnek. Az életben sokszor igazságtalan, színpadias, kívülállónak érezzük magunkat, túl gyors vagy éppen közhelyes, amit könnyen el lehet rontani a lírában, ha túlságosan teret engedünk az érzelmeinknek. Itt szerencsére nem ez történt. Úgy írni valamiről, hogy nem írjuk le a nevét. Úgy írni, hogy ne zárt üveggömb legyen az olvasók előtt. Szóval igen, így kell ezt. Viszont az állathíres feldolgozások számomra megtörték a lendületet, azok inkább hangulati benyomásokat tettek csak rám, és nem tudtam az egész részeként kezelni őket.

gidabetti>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Apró, vékony, kézreálló kis kötet, pont egy otthon-munkahely viszonylatra elég ha te is olyan közel laksz a munkahelyedhez, mint én.

A szakítás, a magára hagyottság és mindenek fölött a nagybetűs magány az, ami meghatározza ezeket a verseket. Szerencsés vagyok, mert nekem ezek az alapélmények szinte teljesen kimaradtak az életemből (persze voltam már magányos, ki nem volt az? de nem tartom meghatározó élményemnek). Ennek ellenére a verseket olvasva mégis át tudtam élni, sőt, a magaménak tudtam érezni ezeket az érzéseket. Tulajdonképpen testen kívüli élmény volt, hogy olyasmivel tudok teljesen azonosulni, ami valójában nem én vagyok. Hatalmas dolog, hogy ezt néhány rövid vers el tudta érni.

A tartalmon túl a forma is nagyon tetszik, különösen a hírversek fogtak meg. Hogyan lesz egy hírből vers? Meddig hír, és honnantól vers? Ez a kis kötet több alkalommal is választ ad ezekre a kérdésekre. A válaszokat viszont nehéz lenne szavakba önteni, inkább mindenkit arra buzdítok, hogy fedezze fel maga. Megéri.

Kek P>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Gyorsan jött ez a vékonyka kis kötet az előző feketeborítós, komoly, halálról, gyászról szóló után. Talán annak köszönhető, hogy a Magvető Kiadó Időmérték sorozatába belekerülhetett. (Mert fiatal, friss, kortárs, de mégis vagy ennek ellenére is: jó.) Megelőlegezett bizalom, még ha a könyves örökkévalóságra az a kötet jobban meg is felelt, mint ez a mostani. Tartalmát tekintve ez a könyv is az elengedésről, a gyászról szól, noha nem a fizikai halálról – talán –, hanem csak a szerelmi szakításról, az együttlevés, együttélés utáni különválásról. Nyilván az együtt szorosságától, mélységétől és hosszúságától függ, hogy mennyiben sikerülhet ez a leválás, lemetszés, eltaszítás, kizárás – életből, emlékekből, érzelmekből, gondolatokból egyaránt. Hogy mennyire alanyi e költészet még kevésbé érdekel, mint a másik kötetnél, – amennyiben nincs benne valami „közös élmény”-ként megragadható, csak a saját búja, baja, bánata, a köz megértésére nem számíthat. Itt meg hát van, úgy érezzük, néha valami helyettünk is kimondódik. (pl. ez: https://moly.hu/idezetek/796466 ) Mert hát ki nem csalódott közülünk? Ki az, aki nem élt át szakítást és nem vereségként fogta fel? Jó, lehet, hogy nem pont hármat (https://moly.hu/idezetek/796462 ) – többet vagy kevesebbet –, de a szerelmi csalódás terén szerintem örökre felkészületlenek maradunk, mert ha fel tudnánk készülni rá, akkor talán el se kezdenénk egyetlen kapcsolatot se. Szóval értjük, érteni véljük e verseket –, hogy segítenek-e, mikor kell, a mélypadlós hopponmaradáskor, abban már nem vagyok biztos. Minden szakítás egyfajta gyászfolyamat, s ahogy annak vannak szakaszai, lépcsőfokai, úgy a válásnak is. E könyvben 4 elkülönülő ciklust találunk, talán e 4 szakasz érzékeltetésére: Első a drasztikus elhatárolódás, a tárgyak különválogatása, becsomagolása, a „költözés” élménye, a trauma. Aztán jön az időtlen köztes, a se itt, se ott, a folyamatos semmilyenség, amelybe óhatatlanul belevillan, beleszűrődik, átitatódik az egymáshoz csiszolódottságból vagy megszokásból adódóan az Ő, a vele, az amikor még… Noha mindez már valamilyen múlt, bizonytalan magány, amiben még mindig a hazaváró mintha együtt a döntő. Aztán jön a 3. szakaszban a koppanósabb egyedüllét, a harag, a felejteni akaró düh, az elárulás felfogásának nimbuszromboló kijózanodása. Végül a 4. részben a továbblépésre, túlélésre ösztökélő kezdeményezések: a körülölelő családi miliő; a teendők, tárgyak, külső környezet átrendezése, festése, kiszínesítése; a jövő s a leendő jövendőbéli tervezgetése, megálmodása lehetőleg józan határokon belül. Egyéni tapasztalat, hogy ki hányszor, s milyen mélységekig élte ezt át, s időben milyen messze távolodott már el tőlük. Nyilván ezért lehet idegen ez tőlem, s talán ennek most örülnöm is kéne. De a magány nem azonos az egyedül levéssel. Pláne nem az ideiglenesen együl maradottsággal. Ezért némileg kizökkentőebbeknek éreztem, pláne a saját élményanyag-versekhez képest az újságcikk-átformálásokat. Azt a 6 kisprózát, amit ugyan formailag versköntösbe bújtatott a szerző, de ez csak szemkápráztató álca – a hallásunkat békén hagyják, semmi rím nincs bennük –, mert ugyan jól tömörített, sűrített, egyénileg elmondott szövegek, valójában csak feldolgozott újságcikkek, a köz érzelmeire ható, megrendülésére pályázó hírbombák. Mindet olvastam vagy hallottam már korábban hosszabb, prózaibb kivitelükben a közmédiában. Tehát újdonság erejük nincs, ami mégis van, az nyilván a tömörítésből, s ide, a kötetbe való beemelésükből adódik, noha valamennyi önmagában elgondolkoztatóbb, mint akármelyik „saját” vers. A kötetindító Gyász a csimpánzok halálhoz való viszonyulásáról (7. oldal); a Kíváncsiság című abszurd egy díszmárna viszontagságos életútjáról (21. oldal); a Magány című a 323 együtt meghaló, egymáshoz simuló rénszarvasról (27. oldal); A szív csomagolása a címben szereplő szervet körülvevő burok biológiai leírásáról (40. oldal); a Járulékos veszteség egy sziget ökoszisztémájának helyreállítására kihelyezett dingók sorsáról (47. oldal); míg a Vezeklés a legmélyebb hangot kiadó legmagányosabb bálnáról (50. oldal) szól. Nyilván nem csak ezekről – és nagyon is jól. Éppen ezért jó szövegek, még ha nem is versek, nem is prózaversek (akkor faltól falig érnének, belső rímekkel), hanem egyszerűen csak költői prózácskák (felesleges sorokra tördelni). De hogy valamiben egész mások, mint a többiek a kötetben, azt mutatja a dőlt betűs szedésük is. Nekem mégis ezek érnek legtöbbet a könyvben. Talán efelé nyithatna, bővíthetne Hevesi Judit, több ilyet is olvasnék még tőle. A versvégi csattanó és a szokatlan, hosszú, recept-szerű felvezetés miatt nagyon tetszett még a Mi marad meg?; illetve a Tóth Krisztina Vonalkódjából kedvencemet felidéző repteres csomagvizsgálós vers: a Feladott poggyász.
Szóval, nem olyan rossz ez a kötet, még ha a témáját illetően nem is tud soha a szívem csücske lenni, nyelvileg meg hát… még nem az az átütő igazi.
     Ami zavar, az a kötet végén szereplő hosszú ajánlási és köszönetnyilvánítási lista. Mit érdekel engem, hogy melyik vershez kinek van köze, vagy különösen kinek a figyelmére számít? Küldje el, adja át az illetőnek személyesen a szerző – vagy jobb esetben: jöjjön rá maga az illető az adott versből. Ez így olyan szájbarágós, hálapénz-szagú, médiában közszereplőt maszkírozó, kifestő-mázoló manír. Csak hogy kellőképp látványos legyen. Sajnos rövid időn belül már másodszor találkozom e piár fogással (PK: 42) és baromira bosszant. Lassan ott tartok: minél több köszönetnyilvánítás van a könyv végén, annál kevésbé tartom figyelemre érdemesnek a feltüntetett szerzőt.
     A másik: a borító. Ennek az ideiglenességet, friss hús szagot árasztó sorozatnak a külső megjelenésével van bajom. Oké, hogy keménykötés, de hol marad a védőborító? Így olyan, mintha menet közben elveszett volna valahol. Ha meg lesz még valahol pár év múlva a könyves polcomon, biztos arra fogok gyanakodni, hogy elveszett. Szóval, olyan hiányállapotos… hiába akar maradandót sugározni.

danaida>!
Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Úgy érzem, egyre szigorúbb vagyok a verseskötetekkel. A „jó-jó, de mégsem eléggé” az nem jó.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Hajnalban hiányzik a legjobban.
A mellettem fekvő hatkor ébred,
most négy óra van,
még van időm elképzelni egy életet,
talán mellette, talán az enyémet.

19. oldal Voyeur

Kek P>!

Ha hazudnál nekem végre valami szépet,
én megígérném, hogy nem azonnal értelek félre.

43. oldal, Perspektíva

3 hozzászólás
Kek P>!

Tulajdonjog

Van bennem valami, ami a tiéd.
Elfelejtettem, hova tettem,
hogy ne tűnhessen el.
De ha megtalálod, vidd haza, kérlek,
vidd innen végre el.

36. oldal

robinson P>!

A tegnap este tanulsága,
hogy őszinte voltam ahelyett,
hogy elhallgattam volna valamit.

14. oldal Másnap

Natalie_Danaisz IP>!

de ha veled álmodom majd magam
egy tavaszi reggelbe, megígérem,
hogy kettőnk közül
először nem téged felejtelek el.

57. oldal

marianngabriella P>!

Úgy hiszem, csak szép dolgokba érdemes belehalni.
Abba a vonatútba például, Velencéig,
ahol a kupéban, a tengert megpillantva arra ébredtem,
hogy szeretnék soha többé nem gondolni rád.

Gyilkosozás (részlet)

marianngabriella P>!

Töréspont

Van egy másik nő is az életemben.
Fontos nekem, és nem akarom elhagyni.
Ő az, akinek újra hazudni fogok azzal,
hogy továbbra sem beszélek rólad.
És ezzel közben továbbra is téged kínozlak.

Töréspont

marianngabriella P>!

Puszipajtás

itt felejtetted a telefonod
és míg visszafordultál érte éppen ő hívott
gondoltam rá hogy felvegyem
bemutatkoznék udvariasan
szia én én vagyok
és éppenséggel jól tudom ki vagy te
mert ami tegnap veled volt
ma az van velem
és ami holnap nem nálam lesz
az holnapután a te lakásodon történik meg
így megy ez nála egy ideje
az egyik nővel budán él a másikkal pesten
nem mi vagyunk a híd
talán nincs is híd szívem
nem tudsz te semmit
nem is tudod hogy létezem
de itt vagy
a vállamon cipellek
csöndes teher
és mégsem hagyom el
mégsem mozdulok
nem szeret
nem szeret
még mindig ott vagy
még mindig itt vagyok
pedig mi ketten ó szívem
mi már sehol nem vagyunk

Puszipajtás

marianngabriella P>!

Egy másik erdő

Ültettem neked egy erdőt.
Gondosan válogattam meg a fákat,
a levelek erezetét, a színeket.
Hónapokig tapostam ki a legszebb ösvényt,
igyekeztem visszatartani a levegőt,
hogy tiszta maradjon az érkezésedig.
Aztán egy reggel fuldokolni kezdtem.
Álmomban egy másik erdő rég elkészült neked.
Rohantam hozzád, kopogtam, gyere, készen van,
nézd csak meg, itt minden a tied,
de panaszkodni kezdtél a fák szabálytalanságára,
(azt mondtad, rám emlékeztetnek),
ingatagnak találtad az ösvény,
túl karakteresnek a levelek erezetét,
és nem értetted, hogy feledkezhettem meg a csalánokról.

A te erdődben állok, egyedül.
Hány év telhet így el?
Becsukom a szemem,
hátha felgyorsul velem az idő,
és igyekszem minden erőmmel
szabadulásom pillanatára gondolni:
Kidől a fa, nem látni sehol egy erdőt.

Egy másik erdő

marianngabriella P>!

Udvariasan kért engedélyt a turkálásra:
mintha lenne választásom.

Feladott poggyász (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ari Fabbro: Szívemből
Tisza Kata: Pesti kínálat
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak