Irén 8 csillagozás

Hevesi András: Irén

Egy ​különös, rendhagyó, eszeveszett szerelem kibomlásának, tetőzésének és összeomlásának története az Irén, Hevesi András kitűnő regénye, amely már első megjelenésekor (1938) kritikai és közönségsikert aratott: „a lázas kor dokumentuma" – írta róla Keresztury Dezső; más bírálói lélektani érdekességét és gazdagságát, választékos, pontos, érzékletes stílusát elemezték, dicsérték. Negyven esztendő múltán is azt hisszük, teljes joggal: Hevesi András az Irén-ben úgy vezet el a szenvedélyek, az ösztönök őserdejébe, hogy egyszersmind a kor, az 1930-as évek értelmiségének tragédiájára is rávilágít, fölvázolva a háttérben a háborúba rohanó, önpusztító ország tébolyát.
A regényhez csatoltuk Hevesi mindeddig kötetbe nem gyűjtött elbeszéléseit, tárcáit, emlékező-szociográfikus írásait: ezekben jobbára gyermek- és ifjúkorának helyzeteit, környezetét, képeit, jellegzetes alakjait villantja föl az író, és persze mindenekelőtt hajdani önmagát. Líra és kritika, nosztalgia és irónia… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
374 oldal · ISBN: 9631516857

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Nandi>!

A nőket nem könnyű becsapni; hajszálfinom érzékük van a hamis hangok iránt.

Nandi>!

Az emberi személyiségnek van szerves, soha nem változó magja, a személyiség végzet és börtön, amelynek a falába hasztalan verjük a fejünket.

Nandi>!

Az élet célja a tapasztalás. Valamirevaló ember nem válogat a tapasztalatok között, és nem csimpaszkodik bele görcsösen egyik vagy másik tapasztalatába. Mindenféle tapasztalatot el kell viselni, fel kell dolgozni, és valamennyin felül kell kerekedni.

Nandi>!

A boldogság önfeledt és kissé együgyű állapot, hiányzik belőle az ízlés meg a mértéktartás. A boldog ember emlékezete olyan finom háló, amely a leghitványabb, leghaszontalanabb tárgyat is megőrzi, semmit sem enged át a feledésnek. A boldogság hosszú, tagolatlan gügyögés, de minden rezzenése hangsúlyos. A boldogság elvarázsolja az utcasarkokat, átlelkesíti az autóbuszmegállókat, ünnepi díszbe öltözteti a vendéglők vörösborpecsétes abroszát.

Nandi>!

Vannak lelkek, amelyek újjá tudnak születni a semmiből. Talán ez a lényege a szerelemnek és az irodalomnak, ez a tékozlás, ez a nagylelkűség, amellyel az ember apait-anyait prédára vet… Minden jó írásmű végkiárusítás, utána nem marad egyéb, csak az üres pultok, az ásító faliszekrények. Aztán lesz, ahogy lesz. Aki a jövőre gondol, aki takarékoskodik, hogy maradjon valami a következő művére, az ne vegyen tollat a kezébe.

Nandi>!

Ha van valami tehetségem, ha valami kevéssé különbözöm a többi embertől, csak abban, hogy egyáltalán nem tudom gyúrni, formálni, elváltoztatni a személyemet, nem tudok pózolni, szerepet játszani, képtelen vagyok elbújtatni és feldíszíteni önmagamat.

Nandi>!

A boldogság nem nyugalmi állapot, hanem vágtató iramú kalandregény és a nő, aki előállítja, maga is kalandornő, mézes madzaggal csalogat bennünket és mi mohón, eltorzult halszájjal kapunk utána és sokáig hétrét görnyedünk, fetrengünk a szenvedéstől, mert nem fér a fejünkbe, hogy annak, amit érzünk, semmi sem felel meg a külső, tárgyi valóságban.

Nandi>!

Az a gyanúm, hogy a házasság a lehető legjobb esetben afféle üdülőhely, ahol begyógyulnak a sebek; akinek ellőtték a lábát, valahogy megtanul műlábon bicegni, vagy Robinson szigete, amelyet a hajótörött a fantommá vált, talán sohasem létezett otthon nyomorult jelképeivel berendez magának…

Nandi>!

A boldogtalanság akkor ér véget, amikor nem égeti, nem marcangolja az embert a remény, a boldogtalanság egészen pontosan a remény, ha az ember már nem remél, akkor egészen tűrhetően érzi magát.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Lehet, hogy nincs is titkod.
Olyan vagy, mint a kártya: gyönyörű és csúf lapok céltalan egymásutánja… Ebben a pillanatban egy kicsit utállak. De lehet, hogy egy óra múlva megint tetszeni fogsz nekem… Ezek a betegségem immár veszélytelen utórezgései…


Hasonló könyvek címkék alapján

Harsányi Zsolt: Magdolna
Jókai Mór: A cigánybáró / Párbaj Istennel
Jókai Mór: A Damokosok
Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik
Gárdonyi Géza: Ki-ki a párjával
Örkény István: Macskajáték
Dugonics András: Cserei
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője / Akli Miklós
Gárdonyi Géza: Dávidkáné
Gozsdu Elek: Köd