Egy különös, rendhagyó, eszeveszett szerelem kibomlásának, tetőzésének és összeomlásának története az Irén, Hevesi András kitűnő regénye, amely már első megjelenésekor (1938) kritikai és közönségsikert aratott: „a lázas kor dokumentuma" – írta róla Keresztury Dezső; más bírálói lélektani érdekességét és gazdagságát, választékos, pontos, érzékletes stílusát elemezték, dicsérték. Negyven esztendő múltán is azt hisszük, teljes joggal: Hevesi András az Irén-ben úgy vezet el a szenvedélyek, az ösztönök őserdejébe, hogy egyszersmind a kor, az 1930-as évek értelmiségének tragédiájára is rávilágít, fölvázolva a háttérben a háborúba rohanó, önpusztító ország tébolyát.
A regényhez csatoltuk Hevesi mindeddig kötetbe nem gyűjtött elbeszéléseit, tárcáit, emlékező-szociográfikus írásait: ezekben jobbára gyermek- és ifjúkorának helyzeteit, környezetét, képeit, jellegzetes alakjait villantja föl az író, és persze mindenekelőtt hajdani önmagát. Líra és kritika, nosztalgia és irónia… (tovább)
Irén 8 csillagozás
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
A boldogság önfeledt és kissé együgyű állapot, hiányzik belőle az ízlés meg a mértéktartás. A boldog ember emlékezete olyan finom háló, amely a leghitványabb, leghaszontalanabb tárgyat is megőrzi, semmit sem enged át a feledésnek. A boldogság hosszú, tagolatlan gügyögés, de minden rezzenése hangsúlyos. A boldogság elvarázsolja az utcasarkokat, átlelkesíti az autóbuszmegállókat, ünnepi díszbe öltözteti a vendéglők vörösborpecsétes abroszát.
Vannak lelkek, amelyek újjá tudnak születni a semmiből. Talán ez a lényege a szerelemnek és az irodalomnak, ez a tékozlás, ez a nagylelkűség, amellyel az ember apait-anyait prédára vet… Minden jó írásmű végkiárusítás, utána nem marad egyéb, csak az üres pultok, az ásító faliszekrények. Aztán lesz, ahogy lesz. Aki a jövőre gondol, aki takarékoskodik, hogy maradjon valami a következő művére, az ne vegyen tollat a kezébe.
A boldogság nem nyugalmi állapot, hanem vágtató iramú kalandregény és a nő, aki előállítja, maga is kalandornő, mézes madzaggal csalogat bennünket és mi mohón, eltorzult halszájjal kapunk utána és sokáig hétrét görnyedünk, fetrengünk a szenvedéstől, mert nem fér a fejünkbe, hogy annak, amit érzünk, semmi sem felel meg a külső, tárgyi valóságban.
Lehet, hogy nincs is titkod.
Olyan vagy, mint a kártya: gyönyörű és csúf lapok céltalan egymásutánja… Ebben a pillanatban egy kicsit utállak. De lehet, hogy egy óra múlva megint tetszeni fogsz nekem… Ezek a betegségem immár veszélytelen utórezgései…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Harsányi Zsolt: Magdolna ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A cigánybáró / Párbaj Istennel 95% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A Damokosok 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ki-ki a párjával 91% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Macskajáték 90% ·
Összehasonlítás - Dugonics András: Cserei ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője / Akli Miklós ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Dávidkáné 89% ·
Összehasonlítás - Gozsdu Elek: Köd 89% ·
Összehasonlítás