Csak ​a zene van 2 csillagozás

Hetesi Péter Pál: Csak a zene van

A ​zenészek nem a lexikonoknak játszanak. A lexikonok ugyanis nem tudnak tapsolni. A zenészek embereknek játszanak, mindig aznap este, mindig az aznap esti közönségnek. Azokhoz a zenészekhez képest, akik ebben a könyvben szerepelnek nem sokszor álltam még színpadon. És azokra a színpadokra, ahol ők álltak, valószínűleg soha nem jutok el. Mégis sejteni vélem, hogy mit látnak onnan fentről. Nem lexikont, az biztos (olyan is van, de annak halljuk a játékán.) Közönséges közönséget látnak, akiknek éppen ott, éppen aznap este játszanak. Meglátnak egy piros ruhás lányt, vagy egy nagyon ugrálós fiút. Kiszúrnak egy furcsa frizurát, vagy elkapnak egy mosolyt, egy pillantást. Meglátják, ha valaki nem tapsol, és meglátják, ha valaki jegyzetel. Meg aztán, a legtöbb esetben az öltözőben, vagy a buszban sem művészetfilozófiai fejtegetések mennek. Hülye szendvicseket esznek, ettől hasmenésük van, az egyik otthon hagyta a pénzét (kamuzik: nem is volt neki soha), és elszakadt a táskája. A másik… (tovább)

>!
Kultmédia, Budapest
276 oldal · ISBN: 9632160908

Kedvencelte 1


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Hetesi Péter Pál: Csak a zene van

Bár többször merült fel booktagekben a kérdés, valahogy sosem jutott eszembe, hogy ez a könyv a polcomon lévő legdurvább darab – pokoli nehéz, nagy, vaskos, egyetlen lapjával embert lehetne ölni, és hát baromi jó a maga módján. Valóban nem lexikon ez, sokkal inkább album, erősen szubjektív, de gondolatébresztő írásokkal a könnyűzene legkülönfélébb, de összességében talán legnagyobb alakjaival, Bowie-tól Turnerig, Methenytől Mayallig, Pagetől és Planttól a Metallicáig. Készítői ezeknek az előadóknak a magyarországi koncertjeit fotózták végig a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek első néhány esztendejéig, és ami az akkor megjelenő könyvben egyfajta izgalmas pillanatkép volt, az mára valami sokkal-sokkal többé érett…

…felütöm ugyanis David Bowie ’97-es Sziget-koncertjének fotóit és ámulok. Nemrég még megvolt annak a fellépésnek a kalózfelvétele, és rongyosra tudtam hallgatni. Bowie már egy éve nincs köztünk, a képeken meg az Earthling túlfűtötten elektromos, enyhén cyberpunk feelinges korszakát éli éppen. Megdöbbentő! Aztán nem sokkal előtte ott a Bon Jovi – Richie Samborát imádja a kamera, manapság pedig már nincs is a bandában. A Metallica a kilencvenes évek közepi alteres, glames, garázsos, a jó ég tudja miféle kísérleti időszakában jár. Lou Reed ugyanolyan rozzant, mint a halála előtti években, de mégis elevenebb… A régi kedvenc The Cranberries-em talán a legjobb időszakában járt Pesten a kétezres évek elején. A Dream Theater három koncertjéből szemeztek ki fotókat – ők sem lesznek már soha ilyenek. Akadnak persze kivételek: Alice Cooper és a Kiss örökifjú, Pat Metheny sem akar megöregedni, Chris Reára is valami hasonlóképpen emlékszem a 2012-es koncertjéről, de a fotókon szereplő zenészek és zenekarok nagy többsége mára menthetetlenül megöregedett, rosszabb esetben pedig itt hagyott minket. Ez pedig szomorú.

Felüdítő viszont látni, hogy a sok zenehallgató szerint borzalmas kilencvenes évek milyen varázslatos időszak volt valójában. A könyv által felölelt maximum 8-10 évben ugyanis még aktív volt és nyomult a legnagyobb klasszikusok legjava, de már csúcson járt az új generáció is: Oasis, Green Day (Billie Joe itt még igazi punk!), Muse! Nem igaz, hogy a kilencvenes évek rossz volt – csodálatosan szabad, kísérletező, új irányokat mutató zenék születtek ekkor, még a nyolcvanas évek sztárjai is kedvelhető, de magukhoz képest izgalmas és érdekes lemezeket hoztak ki (eszembe is ötlött, hogy pár éve egy gyenge pillanatomban eladtam a Def Leppard Slang című lemezét, pedig most szívesen betenném…).

A kötetnek egyébként vannak hibái – a szöveges tartalomra senki se hagyatkozzon zenekarokkal való ismerkedés céljából, és hát a fotók sem mindig kedvemre valók. Kicsik, túl művésziek, ráadásul sokszor egyetlen apró képnek odaáldoztak egy egész színes, keménypapírra nyomott oldalt (a lelkem mélyén bujkáló környezetvédő már toporzékol). De jó! Ha valaki hozzá tud jutni, forgassa! Igazi kordokumentum.

>!
Kultmédia, Budapest
276 oldal · ISBN: 9632160908

Hasonló könyvek címkék alapján

Göbölyös N. László: Jimi Hendrix
Dömötör Endre – Miklya Anna: Quimby
Csorba Tibor: Rock ’n’ Roll Kárhozat
Csepregi Éva: Napraforgó
Ómolnár Miklós – Rózsa Péter: Bem-Rockparty
Baltavári Bea: Álomhatár
Juhász Anna: Szikora Róbert – Ünnep
Bernáth Zsolt: A progresszív rock
Göbölyös N. László: A 60-as évek 45-ös fordulaton
B. Molnár László – Baráz Miklós: Dáridó