Zuhanások 5 csillagozás

Oratórium három hangra
Hervay Gizella: Zuhanások

A szerelem épülete ez a vers, szavakból rakott otthon a valóságos helyett. És ez is töredékekből épül újra, mindig újjá, hogy aztán emlékeire omoljon s összeálljon megint, a születés és halál, napkelte, napnyugta földi, űri törvényei szerint. Egyre tisztábbak, tágasabbak és áttetszőbbek lesznek a falnak ("méhemen átdereng a magzat mosolya"), már-már maga az emberré egyszerűsödött, átélhető világ épül a mindenség elemeiből, s a nosztalgiának éppen úgy helye lesz benne, mint a megszokásnak, a gyermekkornak éppen úgy otthona, mint minden más hiánynak, mely bár szavainkban jelen van egyetlen életünk egyetlen pillanatában. „Nincs múlt és jövő, csak jelenét” – mondja a költő, a világ anyja. „Újra kell költeni a mítoszokat” – mert újra élni kell.

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Kriterion, Bukarest, 1978
54 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Baász Imre

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Népszerű idézetek

félóra>!

Egy darab túlvilágot
könnyebb megvarrni, mint egy inget.
Egy darab glóriát
könnyebb tisztán tartani,
mint a homlok
belsejét.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

munuum>!

Én azokkal vagyok rokon,
akik egész testtel hasítanak a szélbe,
csontjuk is rámegy,
az életben maradásra,
akik mindenüket odaadják
egy marék fölöslegért,
akik csak akkor ülnek ki a ház elé,
mikor a sarkon befordul a halál.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

félóra>!

Van egy pillanat,
mikor szakadék nyílik
valahol a lefolyócsatorna
és a parkolóhely között,
szabályos szakadék.
Szemben egy épülő ház
lakatlan barlangjai.
És nem lehet eljutni
a villamosig.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

félóra>!

El szeretné érni azt a kezet,
amit eltakar a vonat…

vonatba költözik…

Mindig csak egyetlen pillanatban
lehetünk otthon —

otthontalanok.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

Maya>!

A vízesést nem lehet abbahagyni,
felhasad a száj, zuhog az idő.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

Maya>!

Nem tudjuk megszokni a súlytalanságot!
Kell egy hely — emlékezik a lábunk,
kell egy hely — emlékezik a szemünk,
ahol megállhatunk,
ahonnan mindent beláthatunk —
emlékeznek bennünk a hegyek.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

Maya>!

Egy mondat,

amit ketten írunk,

és nem tudnád se te nélkülem,

se én nélküled.

Ez a fa most szól a levelével.

Ha nem tudok válaszolni, elcsügged

és visszahátrál a fák közé.

Nincs magány,
csak félünk
a találkozástól.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

Maya>!

Annyi út között
van egy, amelyet megtaláltam.
Más úton már nem mehetek.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra

Maya>!

Idelökve a bombatölcsérek szakadékaiba,
a kék meg lila foltos házakba,
nincs más út, csak a föld belseje felé,
minden mást ellep a szögesdrót.
Ezek a véget nem érő fegyverek
a megerőszakolt föld nevetése:
— Mégse bírtok velem, mégse!
Harmadnap újra feltámadok! —
a remény buta gajdolása
a süllyedő házak előtt,
a lábakat térdig benövi a moha,
a földről kúszik fölfelé a fény,
áttetsző tenyerünkön átsüt
a közös nyomorúság,
az istálló-meleg…
Semmi halál sem bír a szerelemmel,
minden medencét betölt a vér,
táplálja magzatainkat.

Holnap megint föltámadunk.

Hervay Gizella: Zuhanások Oratórium három hangra


Hasonló könyvek címkék alapján

Székely János: A nyugati hadtest
Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Szilágyi Domokos: Élnem adjatok
Dsida Jenő: Válogatott versek
Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások
Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás
Kányádi Sándor: Harmat a csillagon
László Noémi: Papírhajó