Száműzött ​szivárvány 7 csillagozás

Hervay Gizella: Száműzött szivárvány

Hervay legújabb kötetének versei is az emlékezés tört cserepeiből építik föl a „kétségbeesett remény” otthonát az örökké úton, örökké gyalog, mindig hazulról, mindig haza tartó költő számára. A fájdalom, a védtelen holtakért érzett bűntudat, a társtalanság, az emésztő magány, az otthontalanság, a végleg elveszített gyermekkor gyötrelmes emlékei mégsem válnak önsorvasztó magánüggyé ebben a lírában, mert minden elemi erejű indulat mögött a költőivé konvertálódott „mégis” munkál: „fejünk fölött a kék remény / hiába mázolják át naponta / hiába tiltanak el az anyatejtől / felnövünk árvacsalánon is”.
Sorsának véletlenjei élet és halál mezsgyéjére sodorták, a történelem választásai lehetőségek elé állította, de Hervaynak volt ereje általános érvényű lírai alkotásokban elmondani válaszait.

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Magvető, Budapest, 1980
112 oldal · ISBN: 9632712870

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

agg_álborda>!

állok meggörnyedt sírom előtt
elsiratozom magamat
eltemetem leborotvált
hazámat és hajamat

kiűzetem testemből is
halálomból is kitagadtak
napraforgó fejemet
beszolgáltatták a napnak

tarisznyám vállamra veszem
tele megtaposott földdel
felcserélem magamat
folyókat szülő anyaöllel

LXXXVII

agg_álborda>!

két lábon lépkedő ballada vagyok
várral lépő Kőmíves Kelemenné
omlik alattam tengerszem-szakadék
fiam szoptatja minden szomszédasszony

hajnalra kelve újra elindulok
tudván tudva hogy befalaztatok
tudván tudva hogy mellem hegyéig ér
az égre kent malter s térdig kő vagyok

LXXII

agg_álborda>!

nem tudok aludni – barátaim
háza előtt pattanásos
őrangyal láthatatlan láncon
fejében túró paradicsom

cseréptányéron – gyanakodva
figyeli a porrongy színét
felírja a ki-bejárók rendszámát
hátukról s a gyermekek énekét

XL

agg_álborda>!

almafán utolsó alma vagyok
hullok vándor homlokára
szomját oltja vagy velem vándorol
páros sorsunk oltalmára

szádban jó íz vagy harmadik szemed
lehetek minden most kezdődik a hajnal
mikor éretten kezedben ébredek
öngyilkos májusi almafagallyal

LXXI

agg_álborda>!

az otthoni arcok felszaggatott útjain
már csak képzeletben juthatsz haza
szögesdrótok a szemeken
csak a kézfogások néznek össze

megszokjuk majd a jelbeszédet
gondolatjel – valaki elesett
három pont… kisemmizettek
csend: együtt vagyunk

L

gwyneira>!

átlyuggatott kabátban a lélek reszketése
soha meg nem szűnik – fázik a föld alatt
kiszáradt fában terpeszti szét ujjait
a szélben – folyóba fulladt csillagok fölött

és nem kel fel többé a nap
becsapódik szemgödreinkbe
kiürített koponyánkban rozsdás szegek
csont a csontot felzabálja

7. oldal

gwyneira>!

mássz ki négykézláb a földre
állj lábra ne félj van erőd
emeld magasra fejedet
tiéd itt minden fájdalom

22. oldal (részlet)

Lunemorte P>!

nem én vagyok beteg – a világ!
átültetett vesével művégtagokkal
szemüveggel védve szemét a naptól
halántéka védtelen

pedig hányszor volt fiatal!
hányszor szült leányt fiút!
a reménynek hány színe van!
a szerelemnek hány lobogója!

pörgünk pörgünk jaj le ne essünk!
egymást temetjük szüntelen…
gyilkolni tud az őrjöngő szó is
világtalan világom – vigyázz!

VII

Maya>!

kultúrkocsmákban bujdosó
leköpött szájba vert gondolat
letörölnek a dobogóról
a közönséget kirekesztik

az ajtónállók felügyelnek
lesik ki figyel ki tapsol
hányszor veri össze tenyerét
hány percig milyen ütemben

hát ne tapsold meg magadat
szabadság szerelmese szó
bujdoss némán szemtől szemig
szájról szájra mint a népdalok

Dózsa testével megégetettek /XXVI

Maya>!

nem én vagyok beteg – a világ!
átültetett vesével művégtagokkal
szemüveggel védve szemét a naptól
halántéka védtelen

pedig hányszor volt fiatal!
hányszor szült leányt fiút!
a reménynek hány színe van!
a szerelemnek hány lobogója!

pörgünk pörgünk jaj le ne essünk!
egymást temetjük szüntelen…
gyilkolni tud az őrjöngő szó is
világtalan világom – vigyázz!

Dózsa testével megétettek /VII


Hasonló könyvek címkék alapján

Székely János: A nyugati hadtest
Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Szilágyi Domokos: Élnem adjatok
Dsida Jenő: Válogatott versek
Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások
Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás
Kányádi Sándor: Harmat a csillagon
László Noémi: Papírhajó