Kobak ​könyve 35 csillagozás

Hervay Gizella: Kobak könyve Hervay Gizella: Kobak könyve Hervay Gizella: Kobak könyve

„Tudod, mama, ha nagy leszek, építek egy gépet, és az minden reggel, mikor nincs vasárnap, elmegy helyetted dolgozni, és te itthon maradsz, és egész délelőtt futballozunk. És este a gép megfőzi a vacsorát, és akkor te egész este mesélsz.”
Kobak óvodás kisfiú, környezetének tárgyai, a világ jelenségei még sok újat nyújtanak számára. Érdekes, mulatságos történeteket talál ki róluk, és sok-sok mesét hall a mamájától is. Vonatról, spenótról, traktorról, piros autóról, sárkányról, törpéről, rágógumiról és még sok mindenről szólnak ezek a mesés történetek, később az ábécéről meg az első apró iskolai kalandokról is. Kevés olyan könyv van, amely jobban érdekelné az óvodásokat, mint Kobak könyve. Banga Ferenc színes rajzai nagyszerűen illenek a kissé groteszk hangvételű, derűs történetekhez.

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Koinónia, Kolozsvár, 2014
142 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789731650135 · Illusztrálta: M. Tóth Géza
>!
Koinónia, Kolozsvár, 2002
150 oldal · ISBN: 9738022495 · Illusztrálta: M. Tóth Géza
>!
Móra, Budapest, 1979
202 oldal · ISBN: 9631115437 · Illusztrálta: Banga Ferenc

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Hervay Gizella: Kobak könyve

Gyerekkorom egyik legkedvesebb mesealakja volt Kobak, akiről persze tudtam, hogy nem csak mesealak, hanem hús-vér kisgyerek, aki édesanyjával építi-rajzolja-meséli tele a világot. Ennyit tudtam róla – nem is lett volna szerencsés többet tudni gyerekként. A mese többi része nem túl vidám. Mindenesetre ez elég volt ahhoz, hogy Kobakék mintájára magam is rajzolni és rajzoltatni, mesélni és meséltetni kezdjek. Kobak koromban az eltelt nap minden este mesévé változott. Főként különböző színű mesévé. Kezdtük a kobakos Piros-mesével, aztán minden nap más szín következett. Hétköznapi történések, semmi különös mesevilág, sehol egy árva király, hercegkisasszony vagy boszorka – csak a nap eseményei, kiszínezve. Már ettől is csuda mesés hangulata lett mindennek. Jó ideig nem volt szükség más meséskönyvre. Kobak-lázban égtünk.
Pedig nem csodálatos-fantasztikus mesevilág ez, szinte alig van benne a köznapitól eltérő mozzanat – az is csak akkor bújik elő, ha Kobak úgy akarja: ha épp lerajzolja, meséli, elképzeli. Egyébként minden a lehető leghétköznapibb. Középpontban egy kisfiú és a mama, ceruzák és gyerekrajzok (melyek az új kiadásban remekül épülnek bele az illusztrációkba, szinte sajnálja az ember, hogy nincs több belőlük). És persze fontos kérdések, melyeket megkerülni szinte lehetetlen: mert van úgy, hogy a gyerek nem akarja megenni a spenótot, vagy néha mérges, máskor lusta, vagy épp egyedül van kedve várat építeni. Aztán lassan, szinte észrevétlenül megoldódnak a problémák. Kobak okos kisfiú – nem hiába hívják Kobaknak – elég egy kis segítség a mama részéről ahhoz, hogy rájöjjön a dolgok nyitjára. A mama meg figyelmesen, okosan a mesét olvasó nagyoknak is be-becsempész egy-két jelzést a kis történetekbe* – a Kicsi-mesében nemcsak a mindenkinél nagyobb, tapsot követelő Kobakot szállítja le az asztalról, a Törpe-mesében is egyértelmű az üzenet az üveggolyós törpével kapcsolatban, az Autó-mesében is hiába autó minden és mindenki, ha egy olyan világba vágysz, ahol a ház ház, a csónak meg csónak. És természetesen az autóverseny sem egyszerű autóverseny, és az állatkerti látogatás is ad töprengeni valót… Mert tévedtek, ha azt hiszitek, ha a zebra ketrecére kiírjátok, hogy kolibri, akkor már minden rendben van. Igen, ilyen furcsa meséskönyv ez, melyben a kisgyerek szinte észrevétlenül tanul a mamától, az olvasó felnőtt meg az elbeszélő felnőttel kacsint össze. Tanul ő is. És reménykedik, hogy ha már együtt építjük a várat, mindenkinek jár majd belépő. Kedves, okos könyv ez. De hát milyen is lehetne egy könyv, amelynek egy kis Kobak a főszereplője?

* félig-meddig off, de talán mégsem: nem kis meglepetéssel olvastam a minap, hogy Romániában nem létezett szamizdat irodalom – pontosabban, ha léteztek is rendszerellenes írások, nem sokszorosították és terjesztették őket – kevés kivétel volt, ez is főként a magyar kisebbség vállalkozása. Talán ezért is olyan gyakori a „sorok közt olvasás” lehetősége a kor romániai magyar irodalmában. A mesék sem kivételek. Elég ha a Kobakra vagy a Csipikére gondolunk.

4 hozzászólás
>!
Goofry P
Hervay Gizella: Kobak könyve

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy pókmama. Pókmama kedvenc foglalatossága mesehálók szövögetése volt. Midőn megfont egy-egy szálat, azt rögvest neki-nekicsomózta a leghétköznapibb tárgyaknak, mindennapi pillanatoknak, aprócska jelentőségű történéseknek. Egészen addig kötözgette fonalait, amíg egy-egy szép rajzolatú, egyszerű hálót nem készített pókfejecskéjű fiacskájának.
És pókfej-fi játszva belakta ezeket a szavak szálaival megépített, a képzelet kötőanyagával megragasztott mese-fészkeket. Úgy látott ki belőlük, ahogy beléjük látott. Nyolc karja olyanná rajzolta meg mama meséit, amilyenné csak akarta. Ha úgy fordult a fáma, hát fantasztikusan nagyra nőtt. Mindent faló pókhassá változott. És ilyenféléket beszélt: „Amikor én nagy voltam, olyan nagy voltam, hogy a fejemet bevertem a napba, és felhőket ettem reggelire. Mikor először kitátottam a szájamat, akkora felhőt haraptam, mint a házunk, mikor másodszor kitátottam, akkorát, mint a város, és amikor harmadszor kitátottam, minden felhőt bekaptam, csak véletlenül maradt ki egy kis csücsök, mert elbújt a fejem mögött. Mikor minden felhőt lenyeltem, megszomjaztam. Első kortyra kiittam a folyókat, másodkortyra a tavakat, harmadkortyra a tengereket. Csak egy icipicit hagytam a mamának.”

És ez piciny kis maradék épp elég volt Gizi mamának. Hisz meséje minden hőse, a kicsi Kobak volt. Magasra rakott és széles kilátást nyújtó szőtteseiben alig-alig fért meg fiacskáján kívül más gyerekecske. Néha mégis előfordult, hogy játszótársakkal osztotta meg mesés házikójának egyikét vagy másikát. Nem is házikók voltak azok, hanem már kész mese-várak. E várnak nagyvilágra nyíló, rendes zsanérokon járó ablakocskája nemegyszer szokatlanul furán fordult ki sarkaiból. Olyankor különös dolgok történtek hősünkkel. Máskor pedig, Kobak néhány életre kelt kelléke érdekesen és csudamóddal, vagyis Kobakul lényegült át okító történetté… és hogy még mi minden meg nem esett, annak csak az a tudója, aki elolvasta Kobak egyszerűségében nagyszerű meséit!

Magyarán mondva, olyan Kobakul mesélt történetek ezek, amelyek Kobakról ugyan, de nem csak Kobaknak szólnak.
Ahogyan az Mamának egy szomorú órán írt verséből, egy kizárólag nagyoknak csinált könyvéből is kiderül:

„ játékaiddal játszanak
így szeretnek tovább
szeplőid nélkül olyan öreg
olyan elhagyott a világ”

Elrontottam a mesém végét…
Okot lát, ki utánajárt – játszva játszatok, ti tudatlan boldogok!

7 hozzászólás
>!
fióka P
Hervay Gizella: Kobak könyve

Kobak volt az egyik mindenkori-gyerekkori nyaralós könyvem éveken át. Mindig is szerettem, gyerekként azért, mert Kobak olyan volt, akárha a testvérem és élveztem, hogy más is tud érdekes-furcsa meséket mondani a szüleimen kívül :). Most, felnőttként pedig szintén élvezetes és imádatos, bár be kellett látnom, hogy felnőttem (akármit is jelentsen ez) és ez, bevallom, elkeserít, de nem akadályoz meg abban, hogy gyerekként örüljek a rég nem látott történeteknek.

>!
Gelso P
Hervay Gizella: Kobak könyve

Inkább nosztalgiából nyúltam ezután a könyv után, mint gyerekeimnek felolvasni… vhogy éreztem, hogy nem fog nekik bejönni…
Elkezdtem olvasni és találtam benne számomra szívemközelit, kíváncsiságból a gyerekeknek is felolvastam párat, de nem aratott sikert. Nem biztos, hogy igazán gyerekkönyv ez… de én mégis nosztalgiából kezdtem el, mert emlékszem, hogy az alsós olvasókönyvünkben több Kobak-történet szerepelt, és azok tetszettek nekem.
Most viszont elkedvetlenített, hogy a gyerekeknek nem jött be.
Voltak benne olyan mesék, amik tényleg meghatottak, és leginkább a Kobak harmadik könyvében lévők tetszettek: Lusta-mese, Mérges-mese, Árulkodó-mese, Rakétás-mese; ezek mellett pedig a Labda-mese, Kötényes-mese vagy a Piros-autós-mese, és hát örök, felejthetetlen mese marad alsós koromtól kezdve a Tréfás-mese.
„Kutyagumi!”
„Fafejű!”
„A kutyafáját!”

Nagyon élveztem viszont a gyerekrajzok szerepeltetését a könyvben; ezek nagyon tetszettek, és jó ötletnek tartom.
A Kobak-történeteteket @fióka Hervay Gizella és Szilágyi Domokos – családi olvasás kihívásához szánom.

4 hozzászólás
>!
Uzsonna
Hervay Gizella: Kobak könyve

Kobak meséit olvasva, rajzait nézegetve beleláthattam a gyermekek kobakjába. Üdítő volt követni a mesék és rajzok alakulását, Kobak fantáziája szárnyal, mint a napraforgós sárkány, vagy a fehér rakéta, és megmosolyogtatóak, időnként meghatóak voltak a „Kobak-leszűrte” tanulságok.
És nem utolsósorban könyvtárosként megtanultam egy új könyv-rendszerezési módszert: autós és nem autós könyvek. :-)
M. Tóth Géza és Kobak rajzainak egyvelege szépen kikerekítik a történeket.

>!
Juci P
Hervay Gizella: Kobak könyve

Az igazság az, hogy nem olvastuk végig, mert az elején még rövidebb mesék vannak, amik tetszettek Andrisnak, különösen az abszurdabbak, de aztán iskolás lesz Kobak, hosszabbak lesznek a mesék, úgyhogy azokat eltettük későbbre. Egyébként nagyon érezni a meséken, hogy az élet írta őket, vagyis sokszor szerintem csak leírta Hervay Gizella, amit a kisfia mondott meg kitalált, és ez számomra nagyon kedvessé teszi, mert az én fiamnak is hasonlóképpen jár az agya sokszor.
Viszont azt tudtátok, hogy Kobak, vagyis Szilágyi Attila 16 évesen, 1977-ben meghalt a bukaresti földrengésben? Az édesapja, Hervay Gizella férje, Szilágyi Domokos költő pedig fél évvel korábban súlyos betegen öngyilkos lett. Ezek után nem csoda, hogy 82-ben Hervay is önkezével vetett véget életének. Annyira szomorú az egész.

5 hozzászólás
>!
rohanoazis P
Hervay Gizella: Kobak könyve

Furcsa, szomorú könyvnek tűnik számomra. Talán gyerekként kellett volna találkoznom vele először. Talán, mert nem volt boldog kor az a romániai Erdély, ahol, amikor íródott. Kobak híres figurája a magyar gyermekirodalomnk, Hervay Gizella híres írója a magyar irodalomnak. Tudom a romániai magyar barátoktól. És az emigrációban élő/élt magyar barátoktól. Itthon, az országhatáron belül szinte soha nem hallani egyikükről sem. Kár.

>!
Acsai
Hervay Gizella: Kobak könyve

Csodálója vagyok Hervay Gizellának. most kerültek a gyerekvesei a kezembe. Bámulatosak, szépek, groteszkek, frissek.

>!
redux
Hervay Gizella: Kobak könyve

A piros autós mesétől meghasad a szív. Ebből tudtam meg, milyen lesz felnőttnek lenni.


Népszerű idézetek

>!
Juci P

Traktor-mese

Kobak meglátott egy traktort. Piros volt, és nagy kerekei voltak.
– Szép – mondta Kobak. – Ugye mind megissza a tejet? – kérdezte Mamától.
– A traktor nem iszik tejet.
– De ugye mind megeszi a vajas kenyerét?
– A traktor nem eszik vajas kenyeret.
– De ugye megmossa a kerekeit?
– A traktor nem mosakodik.
– De ugye este szépen lefekszik és elalszik?
– A traktor nem alszik.
– De ugye reggel veszi a táskáját és megy óvodába?
– A traktor nem jár óvodába.
– De ugye jó kis traktor, és szót fogad a mamájának?
– A traktornak nincs mamája.
– Szegény traktor! De miért nincs?
– Mert gép – mondta Mama. – Nem eszik, nem iszik, nem alszik, nem megy óvodába, és nincs mamája. Csak gép, kerekei vannak, azok forognak, ha megindítja a traktorista. Ha megindítják, megy.
– Csak akkor, ha megindítják?
– Csak akkor.
– Mert gép?
– Mert gép.
– És az autó is csak akkor megy?
– Az autó is.
– Az autó sem iszik tejet?
– Nem iszik.
– És nem eszik vajas kenyeret?
– Nem eszik.
– És nem alszik?
– Nem alszik.
– És nem megy óvodába?
– Nem megy.
– És nincs mamája?
– Nincs.
– Szegény autó, akkor ő is csak egy gép. De én azért a kicsi autómat megetetem és megitatom, lefektetem és sétálni viszem, hadd higgye, hogy van mamája.

Koinonia, 2002, 18-19. o.

4 hozzászólás
>!
Goofry P

(…) amikor én nagy voltam, ha akartam, kicsi lettem.

42. oldal, Nagy-mese

>!
hetcsillagkozt

– Ha megnövök, építek egy óriási mozgólépcsõt – mesélte Mamának. – Az olyan mozgólépcsõ lesz, hogy felvisz egész az iskoláig. Mert az iskola a hegy tetején lesz, egy régi várban, hogy könnyen megtanuljuk a történelmet. Egyik bástyájában lesz a csillagvizsgáló, és minden gyereknek lesz egy távcsöve meg egy számológépe, hogy ki tudja számítani a csillagok járását. A másik bástyáról fogunk ejtõernyõvel ugrálni lefelé, a harmadik lesz a helikopterállomás, a negyediken lesz a magaslati napozó. Mikor kicsengetnek a csillagvizsgáló óráról, akkor mozgólépcsõn gyorsan a helikopterállomásra megyünk, mindenki kap egy helikoptert, és körberepüljük az aznapi földrajzleckét, mint a madarak.

114. oldal: Mozgólépcsős-mese

>!
Goofry P

„Hol volt, hol nem volt, volt egy mese, abban én építettem egy gépet, és az megindult…”

29. oldal, Gép-mese

>!
Goofry P

…De Kobak nem akart király lenni.
– Csak nem fogok megint egész nap unatkozni, mikor végre ilyen remekül játszhatunk? – utasította vissza díszes várba lépő igazolványát.
Fogta magát négykézlábra állt, és nyihogva ügetett körbe-körbe az udvaron.
– Mégis csak lónak lenni a legjobb – szólt hátra, azzal beügetett a várba, és onnan nyerített ki boldogan:
– Nyihahaha!

138. oldal: Várépítő-mese

>!
hetcsillagkozt

– Játsszuk azt, hogy aki hamarabb elromlik, az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. – Ezt a versenyt csak is én nyerhetem meg – gondolta.

Verekedős-mese

>!
hetcsillagkozt

Kobak rajzolt egy hazudozó kisfiút.
– Honnan tudod, hogy hazudozik? – kérdezte Mama.
– Nem látod? Az orráról. Az orrára van írva piros ceruzával. – És valóban nagy piros orra volt a hazudozó fiúnak.
– Hátha csak megfázott? – nézegette Mama a rajzot. – Hátha csak megfagyott az orra, azért ilyen piros?
– Ha nem hiszed, hogy hazudozó kisfiút rajzoltam, tessék, rajzolok egy napot is, most nem tud megfagyni az orra. Most már te is látod, ugye, hogy hazudozik?

36. oldal: Hazudozó-mese

>!
Goofry P

– Nesze egy rágógumi. De veled nem barátkozom. Katival barátkozom. Mert ő se fél a doktor nénitől. És adtam neki rágógumit, csak úgy. De neked csak rágógumit adok.

49. oldal: Rágógumis-mese

>!
Arianrhod MP

– De hova tesszük az ennivalót? – aggódott Katika.
– Nem kell ennivalót vinni! – húzta ki magát Kobak. – Ez olyan autó, hogy az ember csak azt mondja a dudának: „Éhes vagyok!” – és a motorból már ki is nõtt egy almafa. Mikor aztán jóllakott az ember, elszárad.
– És ha megszomjazunk?
– Felhõ alá tartjuk a poharat, és az antennával futózáport kavarunk.

Feltaláló-mese

>!
hetcsillagkozt

– Ha hozod a táskát, hegyezőket is tegyél bele. Egy autóhegyező, egy telefon-hegyező, egy írógép-hegyező és egy televízió-hegyező feltétlenül szükséges.
– Akkor hozom a színes ceruzáimat is. És ha megáll a villamos, kiterítünk a térdünkre egy újságpapírt, és meghegyezzük az egészet.
– Vihetnénk rajzfüzetet is, mert azt hiszem, hogy a Télapók nem szoktak a falra rajzolni.
– A rajzfüzet belefér a táskámba. Ha nagyon igyekszünk, még egy szilvalekváros kenyér is belefér.
– Hogyne, hogy összekenje a hegyezőket. A sarkutazók hetekig nem esznek. Aki Télapó akar lenni, az ne hozzon magával szilvalekváros kenyeret!

61. oldal: Télapós mese


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Angi: Volt egyszer egy
Máté Angi: Az emlékfoltozók
Máté Angi: Kapitány és Narancshal
Máté Angi: Ez egy susogó levél
Markó Béla: Ki lakik a kertünkben?
Bajor Andor: Garázda Karcsi rokonsága
Bálint Tibor: Antal, a láthatatlan
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Bálint Ágnes: Megint Mazsola
Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója