Az ​idő körei 9 csillagozás

Összegyűjtött versek
Hervay Gizella: Az idő körei Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay költészete, ha úgy tetszik, a megláttatott idő: az éppen aktuális kérdések történeti voltára mutat rá azáltal, hogy olyannyira érzékenyen viszonyul mindenhez, ami éppen történik.
Végletességében és abszurditásában tökéletes ez a költészet és ez a sors –
mint metafora. Vegytiszta képlet: lehetetlen gyermekkor, ahonnan kinőve egyetlen hitelesnek tűnő lehetőség mindaz, ami szembenáll ezzel a gyermekkorral. Ráébredés arra, hogy ez a világ is hazug, ezzel párhuzamosan egy ellehetetlenülő, de végig egységében őrizni próbált
magánélet, betegség, embertelen méretű tragédiák, külső és belső száműzöttség, a hasonló sorsokkal való szolidarizálás, a száműzöttség kimondása mint utolsó értelmesnek tűnő tett. És mindennek a végig-írása: tudósítás erről a mások helyett leélt életről.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Kriterion, Kolozsvár, 2011
664 oldal · ISBN: 9789732610053
>!
Kriterion, Kolozsvár, 2010
662 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789732610053
>!
Kriterion, Bukarest, 1999
522 oldal · ISBN: 9732605715

Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

búvópatak


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

fióka>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Tudom, hogy úgy teljes a kép, ha minden benne van, zsengék is, kötetből kihagyottak is, szerző által gyengének minősítettek is, de ezek miatt kénytelen vagyok levonni egy pontot, mert valóban nagyon kilógnak a képből.
Hervay maga a szerelem, maga a fájdalom. S ha a kettőt ügyesen(sic!) (ez nagyon rosszul hangzik, de) kevered, akkor abból valami csoda születik. Mint itt.
Nem tudom, hogy lehet túlélni azt, amikor kiderül, hogy besúgó volt. Nem tudom, hogy lehet túlélni azt, amikor öngyilkos lesz. Nem tudom, hogy lehet túlélni azt, amikor az összeomló Bukarest maga alá temeti. Ő sem tudta, noha utolsó percig írta és sírta és szerette őket. Aztán belehalt.
Te pedig, olvasó, kis híján beleőrülsz abba, amit olvasol. Amit recitálsz. Suttogsz. Ordítasz. Sírsz.
A szépség mindig fáj.

Piintyő>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Ezt így, könyvtári kölcsönkönyvként nem szabadna olvasni. Egyszer pedig meghosszabbítottam, mégis nagyon sok volt egyszerre. Egész életmű. Nagyon tömény
…és rettentő fájós…

a merítés ajánlópolcáról való

1 hozzászólás
Kek P>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Nehéz könyv. Letaglózó. Nem csak akkor, ha fejbe vágnak vele – bár, az egyhuzamban való olvasása felér azzal. Ajándékba kaptam, mégis mikor nekikezdtem, valami kihívásra tettem – és majdnem beletört a bicskám, mert olyan megterhelő volt. Versileg néha idegen, máskor tartalmilag is – még ha értek is valamit a háttérből, hisz ismerem hármójuk élettörténetét (2009 szeptemberében hívta rá fel figyelmemet ez a vers: http://poet.hu/vers/28052 ). S bár azóta is bővülnek ismereteim, mondhatja-e valaha azt az ember, hogy én ismerem az ő életük? Nem. Sohasem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy oly idegen számomra ezen versek közül sok. Szinte hálás voltam, ha valami teljesen szíven ütött, s azon kezdtem el töprengeni, hogy akkor miért nem értem a másikat. Nyilván újra kell majd olvasni őket, apránként – alkalmanként vagy évek múlva.

DrEmergencyGrooveHouse>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Gyönyörű és fájdalmas. Csak azért nem adok többet mert nem szeretem ha vérzik a lelkem. Bársonynak álcázott kések.

Jucusss>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Egy bámulatosan jó költő.

Néhány versétől nehéz szóhoz jutni:

ELŐSZÓ
Aki azt hiszi, hogy az irodalom irodalom,
az hülye.
Világos.
Ez a könyv nem könyv.
Íme:
Ma reggel kedvem volt énekelni
és énekeltem egész délelőtt.
Énekeltem és mosakodtam,
énekeltem és vertem a párnát,
énekeltem és papírt fűztem az írógépbe.
Nem ment az írás.
Gyötörni kezdett,
hogy mért nem tudtam élni eddig,
mért jöttem zavarba, ha telefonálni kellett,
mért féltem, hogy a manikűröslányok kinevetnek,
mért szégyellem repedezett ujjaimat,
mért hallgatok estéken át a barátaim között,
mi ez a görcs, ez a gombóc, ami elviselhetetlen,
ami miatt szájhúzva hívnak a barátok magukkal
– könnyen elronthatom a hangulatot – ,
mért nem maradt mellettem senki?
Hát igen, hát igen, elviselhetetlen vagyok.

Mire ideértem, hol volt már a jókedv, az éneklés!
– Minek ez az egész? – vertem a gépet. –
Mit tudok még valakinek is mondani?

S ekkor egyszerre megértettem, hogy ami én vagyok,
ez a csupa-félelem, csupa-gátlás
a megalázottak, a kiszolgáltatottak ismertetőjegye,
s hogy többen vagyunk ilyen jeggyel szomorítottak a földön,
mint ahányan éheznek, vagy mint ahányan belehalnak.
Itt vagyunk, mi gyengék és kiszolgáltatottak
öröklött nyavalyáinkkal, a történelem mocskos ujjnyomaival.

Én a szabadságot cafatonként tépem ki magamnak.
Semmim sincs, ami eleve adott.
Szülőföldet, hazát, mindent magamnak kellett megszereznem,
míg más beleszületett.

És minden pillanatomat –
a jó szót, amiért leülök a parkban a padra,
és megcsodálom a ronda kézimunkákat,
a bögre vizet, amire rászolgáltam Gyímesközéplokon,
a barátaimat,
mindent, mindent,
és mindennap újra meg újra mindent ki kell csikarnom,
nincs, aki segíthetne,
ne is segítsen – konok vagyok,
csak teszem magam, hogy nem bírom,
mindig csak majdnem esek össze,
aztán újból és újból…….

Ó, de hiába!
Látják a védtelenséget szemeden,
hallják hangodon,
látják zavarodon,
esett mozdulataidon.
Tudják, hova üssenek,
minden előző ütés cinkosuk.
Visszavágnak:
– Mért hagyod magad? –

Mért hagyod magad, kiszolgáltatottak menete,
gyűrű a föld körül?
Védd magad a földdel,
védd magad magaddal,
védd magad kicsikart szabadságoddal,
védd magad szerelemmel!

Ez a könyv nem könyv.
Egyetlen lehetőségem immár,
hogy szabadságom megteremtsem,
s minden ízét megízleljem.

Ebben a könyvben tehát mindenkit szembeköpök,
aki csak megalázott,
az élettől eltanácsolt,
sajnált,
ellökött,
becsapott.

Ez a könyv egyetlen nagy szembeköpés
mindazokért, akiket valaha is megaláztak,
és megaláznak.
És aki azt mondja, hogy van fontosabb ennél,
az nem tudja, hogy az irodalom nem irodalom,
az tehát hülye.

Véda P>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Nagyon szép, sokszor nagyon nehéz, de nagyon muszáj olvasni mert az ember egészen rákap a versei ízére…

Ariadne>!
Hervay Gizella: Az idő körei

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Mivel olvastam már tőle mesekönyvet, és néhány versét is, így könnyen esett erre a választásom. Tetszett, hogy különböző hangulatú verseket olvashattam. És persze jól jött az egyik kihíváshoz is :))


Népszerű idézetek

Natalie_Danaisz I>!

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

93. oldal - Étellel, csenddel...

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

fióka>!

A szabad időt
elnevezik szabadságnak
és elhiszik.

213. oldal, Zuhanások (1978, részlet)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
Véda P>!

Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.

(A LEÁNY, AKI VIRÁGOT LÉPIK)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Dün P>!

    Hazatérés

mert nem mindegy, hogy milyen úton jöttél
máshová nem mehetsz
csak ahol életrekelnek újra
a holt diófák, kopár dombok, hegyek
ahol másokért indulhatsz útra
ahol közösség a szerelem
az árvák elfulladó hangját
vak kutak közt nem felejtheted
csak azzal élhetsz, aki utadon járt
aki ugyanúgy összerándul veled
egy elhagyott sóhajtásért
akinek nem vigasz a szerelem
de közös munka a konok csönd ellen
amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek
azt a kenyeret ketté törtük
amivel a szegénység megünnepelt
azt a szőlőt együtt ettük
amivel a szükség megkínált
nem lehetsz hűtlen önmagadhoz
a szerelem is rádkiált
azokért élj, akik küldtek
azzal, aki értük él
térítse mindnyájunkra
Mária-kendőjét az ég

én ahhoz vagyok hű, aki a tájhoz
aki felnőttként felnevelt
aki társam lehet a gondban
virrasztásban, nemcsak ünnepen
aki rákérdez gondra, örömre
hogy megosszuk ami közös
aki megtart tisztának, hűnek
ember az emberek között

én csak a te utadon járhatok
megfagyott iszapban, szélben fák között
napraforgók hadirendjében
kiinni a szerelmes folyót
szívünkön át az égre terelni
a gyalogúton mezítláb menni
virágok vére szívünkön áramlik át
veled lehetek csak páros madár

518-519. oldal

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

fióka>!

XXVIII

nem! a vers nem vigasz –
lelkiismeret

kiszúrhatják a szememet
akkor is énekelek!

mindig énekel valaki
élni csak így lehet

világ virága: vers
lelkiismeret

330-331. oldal

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret · vers
simiszabi>!

A terembe betört a tavasz, vagy csak a szerelmespár jött be? Vagy a rejtőző gondolatok felismerték a vágy pecsétjét a szemeken?

47. oldal, Fák között, üvegutakon (Kriterion, 2010)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

fióka>!

Hangjától a harangvirág
most válik el.

225. oldal, Zuhanások (1978, részlet)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág
Natalie_Danaisz I>!

VERS

A tojás a kalitkában
nőni kezdett.
Kinőtte a kalitkát
s a madár szabadon
               született.
De a kalitka

nem nőtt utána.
Egyre jobban szorította
odabenn.
Madár volt,
mit tehetett volna:
énekelt.

492. oldal

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

simiszabi>!

Cikázó idegpályákon a világ minden reménye,
minden elgondolható gondolata készen,
hogy megszülessen szóban vagy nevetésben.
Nyugodt ívű csípők nyugtalan mozdulata,
szemedben a vágy a virágok öntudata,
ujjaidban a vágy a világ nyújtózkodása.
Hova sodor a vágyad? Hova nyújtózkodol?
A gondolatok hada dobhártyádon dobol,
ujjaid közt a levél is riadtan remeg,
nem fél, hogy elmorzsolod, de fél, hogy megértheted.
S te nyugodtan mosolyogsz, mint csillagra a csillag,
fényévek felezik közös titkainkat,
boldogságom lassan szétsugárzik, látod,
már rég messze leszel, mire megtalálod
egyetlen sugarát, pedig most csak érted
örülök minden riadt-zöld levélnek.

80. oldal, Tűnödés tavasszal (Kriterion, 2010)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

fióka>!

LXVII

az igazi szó növekszik mint a fa
a szájtól elváltan is gyümölcsöt nevel
a holt szó lehull nem hallja senki sem
s a csend a füleket szétrepeszti

az ének áramlik testünkön át
áttetszők leszünk mint a fény
s a dolgok tiszta körvonalakkal
ülnek a tájban s velünk lélegeznek

344. oldal, Bevakolt ég alatt

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kapcsolódó szócikkek: ének · szó

Hasonló könyvek címkék alapján

Sipos Domokos: Vágtat a halál
Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg
Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik búcsúzik
Székely János: Szerelem
Bogdán László: Argentin szárnyasok
Markó Béla: Égő évek
Lászlóffy Aladár: Symphonia antiqua
Bartis Ferenc: Rovások az idő mestergerendáján
Reményik Sándor: Havasi feszület
Reményik Sándor: Az építész fia