Kísérteti ​jelleggel 1 csillagozás

(…) megunta az egészet, mivel elege lett belőle. Szívéből indult és agyára ment.

mondja az elbeszélő az egyik novella főhőséről. A kötet olvasása közben az volt az érzésem, hogy bizonyos értelemben ez magára az elbeszélőre/szerzőre is igaz. Nem, nem rossz értelemben. Csak hát ki ne unná meg a reflexszé vált mindennapok, a klisék, a rutin monotóniáját? És kinek ne menne néhanapján az agyára? Vannak, akik ilyen, rövid, meghökkentő, néhol groteszk, humoros, néhol abszurd, szatirikus, poénkodástól sem mentes novellák, tárcák formájába öntik szívből induló, agyukra ment unalmukat – hogy hadat üzenjenek a megszokottnak, hogy eljátsszanak a variációk lehetőségeivel.
Hertza Mikola elsőkönyves csíkszeredai rendszermérnök és programozó. Rövid, érdekes hangvételű novellákat ír, mintegy kísérteti jelleggel, melyekre minden jellemző, csak a szokványosság nem. Mondhatnám, hogy becsalogat a málnásba, majd miután egy ideig picit elbizonytalanodva, iránytűt vesztve tapogatózol és keresgélsz, rájössz, hogy nincs is baj, csak annyi, hogy amit málnásnak hittél, az nem málnás, hanem mondjuk szedres, vagy kökényes, vagy áfonyás, vagy amit akartok. Picit fanyar, picit más, de mindenképp felüdítő.
Hogyan éri mindezt el? Érdekes nézőpontok, csavaros, néha túlságosan is csavaros és túlírt történetek, de többségében jó ötletek segítségével. Szavak, szókapcsolatok, berögzült, konvencionalizálódott kifejezések, szólások, mítoszok, ünnepek, de rítussá vált hétköznapi mozzanatok is úgy épülnek be a rövid írásokba, hogy meglepjenek, megcáfolják elvárásainkat, megdöbbentsenek, rádöbbentsenek gondolkodásmódunk sablonosságára is. Néha már a kiinduló szituációt félreérted, és csak a novella végén, utólag világosodsz meg. Néha a fordulópont döbbent rá a „csalásra”, esetleg vezet még sűrűbb bozótba. Érdekes, többségükben kb1percesek.
Olvasgassátok: http://mikola.ro/