Szívjószág 73 csillagozás

Herta Müller: Szívjószág

Adina holtan találja egyetemi évfolyamtársnőjét a kollégiumi szobában. Úgy tűnik, öngyilkos lett. Adina azonban megtalálja a naplóját, és gyanakodni kezd, így kerül Edgar, Kurt és Georg társaságába, akik gyilkosságról beszélnek. Tőlük kapja a tiltott, külföldről behozott könyveket is, és hozzájuk hasonlóan verseket kezd írni.
Olyan országban, amelynek minden második polgára a titkosszolgálat munkatársa, mindez nem maradhat sokáig észrevétlen. Adinát és társait Pjele százados veszi kezelésbe: mindennapos zaklatásnak teszi ki őket és családjukat. Négyük közül hárman hagyják el az országot, de addigra mindegyiküket felőrli a diktatúra, amelynek emlékképeitől képtelenek lesznek szabadulni.

Herta Müller önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye a diktatúra mindennapjainak pontos, költői látlelete. 1994-ben jelent meg először Németországban. A Lélegzethinta és A róka volt a vadász után a Szívjószág Herta Müller harmadik magyarul megjelenő könyve.

Eredeti mű: Herta Müller: Herztier

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661902 · Fordította: Nádori Lídia

Enciklopédia 32


Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
n P
Herta Müller: Szívjószág

Eddig még nem történt velem olyan, hogy egy könyv címét és az olvasás alatt többször előkerült kifejezést, szót, folyton másnak olvassak. Most viszont végig ezt tettem. Szívjós(z)ág. Mintegy védekezésképpen, az emberben fellelhető jóságot akartam látni. Nehéz volt és Herta Müller életrajzi elemekkel átszőtt regénye, kordokumentuma kétséget keltett bennem és minden menekülési útvonalat lezárt. Nekem csak' olvasni kellett, neki viszont átélnie, közelről látnia, a diktatúra okozta mocskot, a kiszolgáltatottságot.
Hazájában (Románia) csak cenzúrázott könyvei, írásai jelenhettek meg és tiltólistára is kerültek. A Szívjószág, ezt a besúgóktól és gyilkosoktól hemzsegő történelmet önti, hányja ránk és teszi ezt olyan hitelességgel, hogy ott vagy a sötét utcákon, hogy behálóz téged is a szomszéd képmutató mosolya. Itt az állandó bizonytalanság a biztos.Sokáig nem is tudtam, hol, melyik országban vagyok, talán éppen azért, mert bárhol lehetnék, bárhol találhatnék a rettegéshez, a gyűlölethez eszméket. Végig szántott rajtam, nem is egyszer, mert egy-egy mondatot vagy bekezdést többször is elolvastam, hogy találjak benne túlélést. Hogy mégis virradat lehessen…

„Az ébresztőóra valamivel éjfél után megállt. Az anya dél körül ébred. Felhúzza az ébresztőórát, de az nem akar ketyegni. Az anya így szól: Ébresztőóra nélkül soha többé nem virrad ránk. Újságpapírba tekeri az ébresztőórát. Elküldi vele a gyereket az órás Tonihoz. Az órás Toni azt kérdi: Mikorra kell az óra. A gyerek így felel: Ébresztőóra nélkül soha többé nem virrad ránk. Aztán mégis megvirrad. Dél körül ébred az anya, és elküldi a gyereket az óráshoz az ébresztőóráért. Az órás két kézzel beleszórja egy zacskóba az óra darabjait, és azt mondja: Ennek vége. Hazafelé a gyerek belenyúl a zacskóba. Kiveszi és lenyeli a legkisebb fogaskereket, a legrövidebb pálcácskát, a legvékonyabb csavart. Aztán a második fogaskereket…”

Ideológiákkal boronált emberföld. Írásjel-beszéd és kódolt szavak. Nem csak akkor és ott, hanem itt a sorok között is, fel és meg kell fejteni, hogy mi az a hallgatás amitől kellemetlenné válik az ember és mit jelent az a beszéd, amitől nevetségessé.

„Ha az ember uralja az arcát, a félelem a hangjába bújik. Ha az arcot és a hangot sikerül eltompítani és uralni, akkor az ujjunk hegyén bukkan elő. A bőrünkön kívül is megél, letelepszik mellettünk, körülöttünk, látszik a tárgyakon, amelyek körülvesznek. Láttuk, kinek a félelme hol hever.”

Herta Müller regénye két dolog miatt tetszett és volt rám erőteljes hatással. Egyrészt, gondolatait, történetének hangulatát, rövid, tömör és őszinte sorait bármennyire is nyomasztónak éreztem, hitelesnek találtam. Ágota Kristóf Trilógiája jutott eszembe többször is. A másik pedig, hogy ennek a kornak a helyszíne, itt van tőlem néhány kilométerre. Ma már csak úgy átsétálhatnék oda, megnézhetném azokat az utcákat, tereket, emlékeket.

4 hozzászólás
>!
Marcus
Herta Müller: Szívjószág

Nehezen barátkoztam meg a könyvvel, mivel Müller szövege darabos és elvont, furcsa képek sorozatából ismerjük meg a történetet. Csakhogy míg más írók belebuknak a próbálkozásba, addig az írónő sikerrel veszi az akadályt és eléri a célját: az olvasó úgy érezheti, hogy egy végletekig kikészült fogoly elcsigázott, széteső vallomását hallgatja. És a regény alakjai ilyen emberek. A 70-es évek Romániájában megpróbálnak ellenállni a rendszernek, az azonban úgy felőrli őket, hogy Németországba való disszidálásuk után sem képesek azt maguk mögött hagyni.

Amiért kiemelkedik a diktatúrákat bemutató regények közül a Szívjószág, az az, hogy az átlagember mindennapjait látjuk ebben a teljesen őrült rendszerben. A diktátor távoli alak, akikkel szembesülünk, azok az ő végrehajtói – és ne feledjük, ezeknek a végrehajtóknak nem kötelező úgy viselkedniük, ahogy. Nem a diktátor jön el személyesen hozzád, nem ő köp be a titkosszolgálatnak, nem ő zaklat rendszeresen telefonon, nem ő vetkőztet meztelenre, nem ő erőszakol meg. Az emberi gonoszság találja meg így kifejezési formáit, így tehát Herta Müller komoly ítéletet mond – nem a diktatúrákról, hanem minden benne élőről. Mert a rendszer alkotóelemekből áll, egyrészt a hatalom kiszolgálóiból, másrészt pedig… megintcsak a hatalom kiszolgálóiból.

Müller könyve ugyanúgy eszi bele magát az ember agyába, mint Pjele százados szavai, és ezen a nyomasztó érzésen csak az segít, hogy ez egyben irodalmi élmény is.

>!
korkata
Herta Müller: Szívjószág

Már a könyv első oldalai sokkoltak. Ezt szinte végig sikerült fenntartania a szerzőnek. Már Lola viselkedés, az ami történt vele nehezen emészthető. Ez egyáltalán nem illik az akkori rendszer elvárásaiban. Ahogyan a négy főszereplő sem.
A szívjószág szó gyakran előfordul a regényben. Akárcsak a szilva, mint gyümölcs, a fodrász, a varrónő, a nyitott szekrény. Ezek nyomatékossá, szinte elviselhetetlené teszi a történetet. Engem néha zavart.
Sajnáltam a szereplőket. Sajnáltam, hogy diktatúrában kellett élniük, boldogulniuk. Négyen vannak, barátok. Három fiú és egy lány, aki az elbeszélő. Ő tárja elénk a történetüket, a nevét mégsem tudhatjuk meg. Nehezen veszik fel a harcot a rendszerrel. Úgy érzem, hogy nem is sikerült nekik.

>!
csepergő
Herta Müller: Szívjószág

Sorról sorra telepszik meg a félelem, sorról sorra húzza össze magát egyre kisebbre a rémült Szívjószág. Törődne az ember fontosabb dolgokkal, mint a barátok, de amikor annyi félelem van a világban, és annyi tövisszúró gébics szedi áldozatait… De a halál után is összetart a rettegés, ami ebben a világban erősebb, mint a szeretet. Pedig nem akarnak mást, csupán annyit, hogy „újranőjön a szeretet” , akár a fű. Olvasás közben gombóc nőtt a torkomban (tán nagyobb, mint a Lélegzethinta alatt), és ez a gombóc sosem engedi lenyelni, hogy ember ilyen módon rendelkezhet egy másik élet felett.

>!
Teetee
Herta Müller: Szívjószág

Befejeztem, és utána sokáig riadtan zihált a szívjószágom.

>!
katka99
Herta Müller: Szívjószág

Nagyon szomorú és nagyon is őszinte. A Ceauşescu Romániájában a kisebbségi értelmiségiek élete ilyen volt. Főként a diktatúra utolsó éveiben az élet nagyon sokak számára fájdalmas volt, a valóság félelmetes és félelmekkel, meghurcoltatásokkal tele. Ennyire hiteles korrajz nem sok van. Az általam olvasott könyvek közül talán csak a Dragomán György A fehér király című könyve.
Nyomasztó az egész könyv , mégsem tudtam letenni a kezemből. A fájdalmas valóság hiteles tolmácsolása. Nyelvezete is a kor félelmetes hangulatát idézi. ' Úgy iszkolt a szívjószágunk, mint az egér." lehetne-e ennél hitelesebben, szebben leírni a félelmet.?
Nekem nagyon tetszett.

>!
ervinke73
Herta Müller: Szívjószág

Mint nehéz csizmák alatt tört üveget sarokba söprő néma szégyenét rejtő ziháló lelkiismeret.

>!
levendulalány
Herta Müller: Szívjószág

Tulajdonképpen tetszett. Herta Müller stílusát nehéz megszokni, finoman szólva naturális… De a sok-sok érdekes kép, amit használ, hihetetlenül eredeti. Nem semmi szókapcsolatokat alkot, az biztos!
Ez a történet borzasztó. Fiatalok egy teljesen kilátástalannak tűnő világban próbálnak boldogulni. Próbálnak élni, túlélni. Van, aki nem tud felülemelkedni, aki belehal a diktatúrába, a folyamatos fenyegetettségbe. Mások menekülnek, megint mások pedig jobb híján csak idomulnak a rendszerhez, és talán olyat is tesznek, amit sosem tennének.
Félelmetes,szívjószágba markoló,nehezen emészthető regény, de érdemes elolvasni!

>!
Dominik_Blasir 
Herta Müller: Szívjószág

Herta Müllert olvasni nem túl vidám élmény. A Ceaușescu-éra leírása iszonyatos és szívszorító, a rémületesen pesszimista hangulat magával ragad és nem ereszt az utolsó oldalakig.
A diktatúra az emberek mindennapjaiba lopódzik be, hatalmába keríti a gondolatokat és tetteket, s egy idő után már az emberi értékek kérdőjeleződnek meg. A félelem a mindennapok része lesz, a tömegek szinte már elfogadják a létbizonytalanság állapotát, így azon kevesek, akik még próbálják megtartani öntudatukat, élni sem tudnak ilyen körülmények között.
Nyelvezetében és költőiségében különleges könyv, a zavaros és félelmetes atmoszféra a mondatokban is tükröződik. A légkör annyira idegen, hogy igazán átérezni sem lehet, egyszerűen nem volt kellemes olvasni. Fájdalmasan valós regény.

>!
pepege MP
Herta Müller: Szívjószág

Herta Müller magyarul megjelent könyvei közül ennek az olvasását hagytam legutoljára. Kicsit olyan érzés volt kézbe vennem, hogy „De jó, még egy HM könyv és de kár, mert már nincs több, amit olvashatnék tőle…egyelőre legalábbis!”
Már a könyv címe is maga egy különlegesség. Szívjószág. Mit is jelenthet ez? Ez is egyike azon összetett szavaknak, amiket Herta alkot. (Utalok itt pl. a lélegzethintára). Szépen hangzik, szeretetteljesen, de először nem is értjük. És talán később sem nagyon.
S nem csak ezt a szót, hanem a többit sem mindig. Egész mondatok és bekezdések sora szaladt úgy el szemeim előtt, hogy nagy erőfeszítésembe telt átéreznem, megfognom azt, amit az írónő üzent vele. De nem zavartak ezek a nehézségek. Mert mit is kaptam emellett Herta Müllertől? Szomorú történetet – amit mégis olyan hangnemben, olyan szépen írt meg, hogy nem is tudott úgy fájni. Szeretni való karaktereket – nem is éreztem igazán, hogy ki a főhős, számomra mindannyian egyformán fontosak voltak. Kissé ide-odakapó eseményeket – nem mindig a történés sorrendjében íródott. És mindenekelőtt gyönyörű metaforákat, szavakat, „hertamüllerességet”.


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

Az anya azt mondja: Ha nem bírod az életet, rakj rendet a szekrényben. A gondok mind átmennek a kezeden, a fejed pedig felszabadul.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · rend
>!
csillagka P

Ha hallgatunk, kellemetlenné válunk, (…) ha beszélünk, nevetségessé.

(első mondat)

>!
Chöpp 

Amit elhozunk a szülőföldünkről, az arcunkra íródik.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: arc
>!
csillagka P

Szánkban a szavakkal ugyanannyit taposunk szét, mint lábunkkal a fűben. De a hallgatással is.

>!
Chöpp 

A vágyak nehezek, írja Lola. Könnyebbek a célok.

11. oldal

2 hozzászólás
>!
csillagka P

A gyerek folytatja. Beszéd közben valami a nyelvén marad. A gyerek arra gondol, hogy ami úgy telepszik a nyelvére, mint a meggymag, ha nem akar lecsúszni a torkán, az nem lehet más, mint az igazság.

15. oldal, 2011

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!
csillagka P

Aki nem lop, azt nem veszik komolyan a gyárban.

99. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A barátság nem egy kabát, amit megörökölhetek tőled, felelte Kurt. Éppenséggel belebújhatok. Kívülről még jó is lehet rám, de belül nem melegít.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság · kabát
4 hozzászólás
>!
bazsalikom P

Az éneklős nagymama elfelejtette az egész életét. Visszabújt a gyerekkorába. Arca nyolcvannyolc éves volt. De az emlékezete már csak egy vágányon létezett, ezen a vágányon egy hároméves kislány állt és az anyja kötényének a csücskét rágcsálta.

143. oldal

>!
Steimetz

Ha az ember uralja az arcát, a félelem a hangjába bújik. Ha az arcot és a hangot sikerül eltompítani és uralni, akkor az ujjunk hegyén bukkan elő. A bőrünkön kívül is megél, letelepszik mellettünk, körülöttünk, látszik a tárgyakon, amelyek körülvesznek.

85. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Norman Manea: A huligán visszatér
Orhan Pamuk: Hó
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Bächer Iván: Rötúr
Domnica Radulescu: A trieszti gyors
Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment
Melinda Nadj Abonji: Galambok röppennek föl
Gabriela Adameşteanu: A találkozás
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Akos Doma: A vágyak útja