A ​róka volt a vadász 75 csillagozás

Herta Müller: A róka volt a vadász Herta Müller: A róka volt a vadász

A ​2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller fiatalon szembesült a Ceauşescu-rezsim elnyomásával. Mivel nem volt hajlandó a Securitate ügynökeként dolgozni, állásából elbocsátották, a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Már első műveiben keményen bírálta a diktatúrát, Romániában nem is publikálhatott, könyvei cenzúrázatlan formában csak Németországban jelenhettek meg, miután 1987-ben Berlinbe emigrált, ahol azóta is él.

A róka volt a vadász című regény a Ceauşescu-diktatúra utolsó hónapjainak krónikája, és Temesváron játszódik. Mégis attól megrendítő igazán, hogy a történetet végigolvasva tudatosul bennünk: ami a rendszerváltás előtt a szovjet blokk országaiban megtörténhetett, az a világ bármely szegletében újra visszatérhet. A mag a gonosz termékeny talajából egy szép napon ismét szárba szökkenhet, mert az emberek nem változnak, mert megvan a fogadókészség, mert az emberek a fenyegetettség árnyékában, ha kell, mindig és mindenhol megvásárolhatók, mert… (tovább)

A rókák csapdába esnek címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
272 oldal · ISBN: 9789632661193 · Fordította: Nádori Lídia

Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

DTimi>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Nyomasztó, fojtogató fekete-fehér képek a pokolból. Éltem benne.
Szaggatott a cselekménye, bár eleinte zavart, végére annyira természetes volt. Ezt nem is lehet másképpen megírni. Csak így. Lassan haladva. Egyik levágott rókaláb után a másik.

Minden egyes mondata egy vers.
… kopogó cipők a sötét utcákon…

6 hozzászólás
tgorsy>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Azt nem mondhatom, h. tetszett, mert mi tessen rajta!?! Akár velünk is megtörténhetett volna/megtörténhet. Mintha fotókat raknának elém, és mondaná a mesélő száraz, kopogó hangon az elmondhatatlant, a megélhetetlent, az elképzelhetetlent. És mégis. Tudom, h. mindez úgy volt.
Nem az a baj, h. mindenki halott (hogy utaljak az utószóra), hanem minden halottá válik amihez ezek az emberek hozzáérnek. És nem csak a szekus, mindenki aki ebben a rémálomban él.
Az azért döbbenetes amikor az1989 decemberi „fotókat” nézem.
Emlékszem Nyíregyházáról jöttünk haza és megálltunk Debrecenben, h. a TV-ben nézzük, h. mi történik Romániában. Majd napokig a Tv-re tapadtunk. és láttuk. Aztán karácsony előtt pár nappal, már főztem, nagy hassal, a férjem meg ment Romániába vittek a lelkészünkkel egy teherautónyi ajándékot.
Március 19-én megszületett a fiam, és aznap verték ki Sütő András szemét.
Egy ilyen rendszer rosszá teszi a benne élő embereket.
És az idő is csak keveseket javít meg.

egy_ember>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Szürkére fáradt emberek baktatnak
a haláluk elé.
Gyárak, vágóhíd, hajba tapadó bűz.
Külváros.
A folyóparton magányos, csontos fiatal nők
sétálnak a mindent zörgő papírlappá szárító hőségben.

A lapokról egyetlen arc figyel,
és éjjel,
ha elveszik a fényt, ő lesi az alvók álmát,
és az utcákat rovók hátát a bádogozott égről.
Ő a Minden. Szolgái csöndes, ritkán látható emberek.
Törpe hatalmasok. Portások, diktátorok.

Óriási-szűk terekbe szorított, poshadt magányban tengődők,
valami örökös kaparással a torkukban,
amiből csak nehezen szabadul a dal.
És az is csak baj.
Bármi ellened fordítható. Barátból lesz jó áruló.
Lehetsz róka, lehetsz vadász, mindenhogy pórul jársz.

Tudod, hogy a pofonosztó is ember, lehet szerelmes,
nevelhet gyereket. De kit érdekel?
Dögöljön meg!
Az ember kikészül, vagy elfásul, amíg a gonosz Kronosz csak fal,
és mikor már halálra zabálja magát, amikor megreped a kemény burok,
akkor is csak néz, motyog, mert az élete már halott.

17 hozzászólás
György_Dragomán IP>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Apám azt mondta egyszer, ha meg akarom érteni, hogy kamaszkoromban mért a kihallgatásokra és az öngyilkossággal való fenyegetőzésre próbált felkészíteni a szerelem meg a csajozás helyett, akkor olvassak Herta Müllert. Én írtam hozzá az utószót, itt van:
http://gyorgydragoman.com/…

1 hozzászólás
verdeleth>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Ha nem kapott volna Nobel-díjat, akkor mondanám, hogy kapjon nemzetközi figyelmet. Ha Dragomán György nem írt volna le sok okosat az utószóban, akkor most én írnék (csak nem olyan szépen és összeszedetten).
Írnék a gyönyörű nyelvezetéről, a költői képek használatáról, a narratíváról, de ezt is biztos sokan megtették. Nincs mit mondanom, tényleg mindenkinek érdemes elolvasnia. Nagyon nehezen indul, mintha nem is regényt olvasnék, de utána egyre könnyebb. Persze ez a stílusra vonatkozik, a történet egyre borzasztóbb.
Új kedvencet avattam.

1 hozzászólás
ábelarengetegben>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Ahogy Dragomán György írja az utószóban, Herta Müller „hideg és kopogós prózája” üt. Szemek, amik mindent látnak, életek, amiket nem lehet megváltoztatni. Tiszta, objektív, érzelemmentes. De brutális, tele jobbnál jobb szimbólumokkal.

kaporszakall>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Első ismerkedésem a 2009. év irodalmi Nobel-díjasával. Az ismerkedést még folytatni fogom, de az első benyomásaim vegyesek.

Hogy Ceausescu alatt milyen szar volt az élet Romániában, ezt – ha nem is tudtuk pontosan a nyolcvanas években itt Magyarországon olyanok, akiknek nem élt Erdélyben rokona vagy barátja – legalábbis sejtettük. Ezt a sejtést tette bizonyossággá a román rendszerváltás után megjelent cikkek, riportok, beszámolók sorozata. A célzások helyett az egyenesen kimondott szavak.

Ebből az élményanyagból táplálkozik – és igyekszik neki filozófiai mélységet és irodalmi távlatot adni – Herta Müller regénye. A kötet szikár stílussal mutatja be a sivár életet, a hétköznapok félelmét, az emberek erkölcsi lealacsonyodását. A ’fortélyos félelem igazgat’ egy újabb példáját.

A történet a párhuzamos életrajzok modelljét követi, Adina és Clara sorsán keresztül mutatja be, mennyi az egyén mozgástere, milyen alkukat kötnek vagy utasítanak el, hogy lepi be a rendszer penésze az élet minden zugát.

Ugyanakkor az ábrázolás módja – ezt szinte félve írom le – néha kicsit sematikusra sikeredett. Az áruhiány, a gyári lopások, a kosz, a szegénység, a bármely kis pozícióban regnáló funkci (gyárigazgató, iskolaigazgató, szekusról már nem is beszélve) hatalmaskodása: ez így együtt túlságosan tipikus. Az egyetlen nem szokványos elem ezen a szálon a szekusok pöffeszkedése: hogy egy lakásban járva nyíltan nyomokat hagynak maguk után ’mi ezt is megtehetjük’ jelszóval. A Stasi – ha hihetünk ’A mások élete’ forgatókönyvének – diszkrétebben működött…

A ’szocreál’ élet egyszerű képei mellett van egy helyenként felbukkanó – talán szimbolikusnak szánt – szál is, a folyó, és a partján ücsörgő horgászok képe, ami meghökkentett; hadd idézzek itt két rövid részletet:

’A kemencetorok a mélység közepén fekszik, nem a fenéken. Annyi ruhája van, hogy elérnek egyik hídtól a másikig. De a kemencetorok maga meztelen, csak kezében tartja a ruhákat. Azok a vízbe fúltak ruhái, mondják a horgászok.
Nem nézik sokáig, néhány futó pillantás után a fűbe temetik az arcukat és nevetnek, hogy beleremeg a lábuk. A hajsapkás horgász nem nevet. Ha a többiek megkérdik, hogyhogy remeg a lába, ha nem is nevet, azt feleli, ha fűbe temetem az arcom, meglátom a csupasz agyamat a vízben.’ (39. old.) Kérdem: csak nem Burroughs ’Meztelen ebéd’-jéből kerültek ide, a Duna partjára ezek a bedrogozott, taoista-dadaista halandzsát mantrázó horgászok?

’A horgászok nem bíznak a kopasz jegenyékben. Tudják, hogy odafönt a horgászbotok ugyanolyanok, mint idelent az ő fejük. A jegenyék télen megtiltják a boldogságot, mondják a horgászok, a kopasz jegenyék ivás közben megeszik a boldogságot.’ (199. old.) Mi ez a képzavar? Kopasz jegenyék meg kopasz horgászok: ez itt most egy hasonlat?

Szóval két kifogásom van: egyrészt mintha a szerző a rendszer mindent típushibáját egyszerre kívánná felleltározni, másrészt pedig – hangsúlyozottan csak helyenként! – a furcsa, nem annyira jelképes inkább jelképeskedő ballaszt.

Summa summárum – a mondanivaló fontossága, és a legtöbbször tömör és jó stílus miatt – tetszett, de nem érzem kiemelkedő alkotásnak. És ezzel nem az akkori időket átélt romániai emberek (köztük a nemzeti kisebbség plusz terhét is vállukon cipelő magyarok /Abi/) keserű sorsát akarom bagatellizálni, csupán fenntartásaimnak adtam hangot. Remélem, ezekről az időkről és erkölcsökről mélyebb, letisztultabb mementó is születni fog egyszer…

Hirundo>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Hertha Müller általam másodikként olvasott regényében Parti Nagy Lajos Rókatárgya köszönt vissza lépten-nyomon. még a lehetetlenség is nagyon hasonlít, hiszen maga a róka a vadász.
nehéz mit írni. különös kegyetlenséggel elkövetett rókaprém-darabolás, csak haladók számára.

2 hozzászólás
Naggy_Noemi>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Rettenetesen nyomasztott, mégsem engedett el a szöveg. Nagyon tetszett.

katka99>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Lehangoló, szomorú, szürke világ volt. A Ceauşescu-diktatúra utolsó évei, évtizedei ilyenek voltak. Semmi szín, semmi vidámság. Az a kérdés csak, hogy mire képes az ember a túlélés reményében? Sokan csak a kilátástalanságot érezték. Mi akik akkor voltunk fiatalok, még reménykedtünk valamilyen változásban. ’89 szeptemberében egy romániai kisvárosban egy hasonló gyárban kezdtem dolgozni az érettségi után. Gyülekezési tilalom volt. A vendéglők, cukrászdák ablakairól lekerültek a függönyök, hogy bárki láthassa, hogy mi történik ott. Ilyen világban éltünk. Herta Müller csodálatosan ír erről. Apró kockákból áll össze a történet. Nekem nagy élmény volt ez a könyv.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Mind a levegőbe lőtt, mondja a kucsmás öreg, de a tüdőben volt az a levegő.

2010, 254. old.

9 hozzászólás
csillagka P>!

Soha nem lehet tudni, hogy amit gondolunk, abból mondat lesz-e, vagy gombóc a torkokban.

45. oldal, 2008

Maya>!

Este van a presszóban, s ez az este itt város kellős közepén eldobja magától az időt, ahogy olykor-olykor, mintegy mellékesen egy-egy embernagyságú árnyék dobja el magától az életet a folyóban. Tél van a városban, s ez a lassú, elaggott tél átjárja hidegével az embereket. Tél van a városban, amikor kihűl a száj, amikor a kéz szórakozottan veszi kézbe és ejti le ugyanazt, mert az ujjak hegye olyan, mint a lenyúzott állatbőr. Tél van a városban, amikor a víz még csak nem is jéggé fagy, amikor az öregek úgy viselik elmúlt életüket, mint valami kabátot. Tél van, amikor a fiatalok úgy kénytelenek gyűlölni egymást, mint a boldogtalanságot, ha a boldogság gyanúja felmerül bennük. És amikor mégis, üres szemgolyóval is az életüket keresik. Tél jár a folyóparton, ahol nem a víz, a nevetés fagy meg. Ahol a dadogás már beszéd, ahol a félig kimondott szó már hangos kiáltás. Ahol a kérdés már a torokban elcsuklik, és némán, egyre némábban a fogakhoz üti a nyelvet.

201-202. oldal

egy_ember>!

A félelem fuvallatában állatissá élesedik a figyelem.

2010, 45. old.

Tiger205>!

A fodrász szája sarkából elindult egy ránc, belevájt az arcába.

19. oldal

2 hozzászólás
Tiger205>!

Adina nagyot harap belé. Köpd ki, kukacos, szó rá Clara. Az almahúsba vájt járatban apró barna rögök fonala. Adina lenyeli a falatot a kukaccal együtt. Ugyan, ez csak alma, mondja, a kukac az almában nőtt fel, az ő húsa is almából van. Nem az almában nőtt fel, mondja Clara, belemászik az almába, végigrágja magát rajta, aztán a túloldalán kimászik. Ez az útja.

20. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

A házmester a fűbe dobta a halott ember üres üvegét, és az mondta, ha van lélek, akkor az a halál előtti utolsó korty, Amit a gyomor már nem tud megemészteni, az a lélek.

55. oldal

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Egy haragos szó egyetlen lélegzetvétel alatt nagyobbat tud rúgni, mint a láb bármikor az életben.

158. oldal

Twisted_words>!

(…) abból a halottból, akiért sokat sírnak, mondja, fa lesz, abból pedig, akiért senki se sír, kő.

70. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei
Dragomán György: A fehér király
Florin Lăzărescu: Mennyből a küldött
Milan Kundera: Tréfa
Balogh Gábor: A medve is ember
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Bartis Attila: A vége
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
Fănuș Neagu: Bolondok becsülete
Hans Bergel: Hajdútánc vasban