A ​Római birodalom története Marcus Aurelius halálától 8 csillagozás

Hérodianosz: A Római birodalom története Marcus Aurelius halálától

A kötet Hérodianosz, a Kr. u. 3. században élt görög szerző Róma történetéről szóló munkáját tartalmazza. A szerző Róma császárkori történetét, a Kr. u. 180-238 közötti időszakot tárgyalja. Számos történelmi tény egyedül az ő művében maradt fenn. Ugyanakkor ő az egyetlen kortárs történetíró, akinek a műve teljes egészében fennmaradt. A művet – egy-két részlettől eltekintve – magyarra még soha nem fordították le. Az eredeti görög szöveg fordítását részletes kommentárral, a szerző életét és művét, valamint a válság történetét összefoglaló utószóval és névmutatóval egészítettük ki.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2005
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 963389669X · Fordította: Fehér Bence, Kovács Péter

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Hérodianosz: A Római birodalom története Marcus Aurelius halálától

Hérodianosz munkája az Antoninus-császárok ’aranykora’ utáni gyors hanyatlás időszakát beszéli el, elég tömören, 58 év történetét 8 könyvben (mintegy 150 oldalon).

Marcus Aurelius (az ’Elmélkedések’ sztoikus szerzője) épp a Dunántúlon harcolt a kvádok ellen, amikor megbetegedvén ágynak esett, majd hamarosan meghalt. Vele véget ért a ’jó császárok’ időszaka. Az erősödő germán támadások mellé (az északi fronton) keletről is új ellenség jelentkezett: az eddigi békés szomszédot, a Parthus birodalmat felváltotta a nála sokkal agresszívabb Szasszanida állam, amely az Óperzsa birodalom jogutódjaként igény tartott a rómaiak szinte minden ázsiai területére, Kisázsiára, Szíriára, Mezopotámiára és Örményországra.

Ezt a kétfrontos harcot még egy jól kormányzott, gazdaságilag stabil, kiegyensúlyozott Római Birodalom is csak nehezen bírta volna. Ám stabilitásról szó sem volt: az államot szolgáló hadsereg idejét felváltotta a hadsereget szolgáló állam korszaka. Ez az időszak szinte végeláthatatlan puccsok sorozata, paranoid, a bukástól rettegő, kegyetlen, ráadásul sokszor rögeszmés, félbolond császárokkal (Commodus, Caracalla, Heliogabalus). A csoda nem az, hogy meggyengült a Birodalom, hanem az, hogy nem dőlt össze (sőt később még talpra tudott állni).

Hérodianosz a kortárs szemével mutatja be az eseményeket. Sok részlet emlékezetes: a Róma melletti testőrlaktanya kerítésén csimpaszkodó, egymást üvöltve túllicitáló két császárjelölt árverése a koronáért, az út szélén szaráshoz félrevonuló Caracalla meggyilkolása, a kifestett szemű, farát föníciai pendelyben riszificáló Heliogabalus templomi rituális tánca… Ezeket a jeleneteket csak Hérodianosz jóvoltából ismerjük.

Mélyebb elemzést a szerző ritkán ad, inkább krónika ez a munka: elbeszéli az eseményeket. Puccsok, intrikák és hadműveletek töltik ki az oldalak nagy részét. A legfárasztóbbak a császároknak a szenátushoz vagy a katonákhoz intézett (mondanom sem kell, fiktív) szónoklatai, ennek a sablonja legtöbbször ez: ’1. milyen szar ember volt az elődöm, akit épp az imént nyírtam/nyírtatok ki; 2. viszont milyen faszagyerek vagyok én!’ Megkockáztatom: ha ezeket a részeket átugorjátok, nem veszítetek vele semmit…

Nem Sallustius, Tacitus, vagy Livius színvonala, inkább Suetonius pletykakönyvére emlékeztet. Ám rövid, színes, és nem utolsó sorban: kortársi beszámoló. Olvassátok a krónikát, borzongjatok és szórakozzatok…

Ravenstein>!
Hérodianosz: A Római birodalom története Marcus Aurelius halálától

Leértékelve vettem szinte bagóért, gondolom nem vitte senki. Pedig remek kis történelmi munka, egy kortárs tollából. Mindig szerettem az ilyen jellegű műveket, persze kellő körültekintés és kritika kell az olvasáshoz. Tacitus, Ovidius, Thuküdidész művei mellet most már Hérodianos is pipa. :)

Szimirza P>!
Hérodianosz: A Római birodalom története Marcus Aurelius halálától

Tanulságos olvasmány és sokkal jobban meg lehet érteni , mint a legtöbb ilyen jellegű könyvet :)

thuki>!
Hérodianosz: A Római birodalom története Marcus Aurelius halálától

Annak ellenére, hogy Hérodianosz azért elég messze áll Thuküdidésztől, élvezetes olvasmányt kaphattunk Róma történetének egy válsgos időszakáról. Ez annyiban nem meglepő, hogy tudatosan is megtörtént a korábbi, példaként szolgáló történetírói munkák követése, hanem azért is mert a korszak eseményei amúgy is lehetőséget biztosítottak erre.
Volt is miről írni, hiszen a Marcus Aureliust követő császárok néha mintha tudatosan egymás alulmúlására törekedtek volna a rossz uralkodásban. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a belül gyenge birodalom még jelentős külső fenyegetésekkel is szembe kellett hogy nézzen, így persze a hanyatlás nem túl meglepő.
Az eseményekből levonható történelmi tanulság viszont nem is lehetne hasznosabb: a római császárok elsőrangú példáját adják annak, hogy az abszolút hatalom abszolút romlottá tesz. A fékek és egyensúlyok rendszerének bevezetésének szükségességére pedig nem is lehetne intőbb példát találni, habár azt is tudatosítja bennünk a könyv, hogy milyen könnyű is lehet az átmenet a bölcs uralomból a zsarnokságra, korábbi rendszer teljes felfordulásába.
Ha pedig ilyen szemléletmódban nézzük a korszakot (és a történelmet), a parthus, germán, perzsa háborúk, lázadások, belső viszályok bizonyos értelemben csak kísérőjelenségei annak a folyamatos entrópiának ami annyira jellemez minden rendszert, de ami talán szerencsénkre mégiscsak érdekes történelmi olvasmányokkal és jobb esetben intő példával is szolgál.


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

7. Mihelyt Severus győzelmének híre szétfutott, mindezen tartományokban viszálykodás és nézeteltérés ütötte fel a fejét a városokban, nem is annyira valamiféle gyűlöletből vagy hűségből a hadakozó császárok iránt, mint inkább irigységből, egymás iránti haragból, gyűlöletből, valamint a honfitársaik halála miatt. 8. A görögök régi szenvedélye ez, akik örökös pártoskodásból és azokat, akik kiemelkednek, elpusztítani akarván, tönkretették Görögországot.

III. könyv, 55. oldal

Szimirza P>!

Legyetek hát ti sokan helyettem apja helyett apja. Kísérjétek
figyelemmel, lássátok el jó tanácsokkal. Hiszen az önkényuralom
túlkapásai ellen titeket sem védene meg pusztán a nagy vagyon.
Hasonlóképpen bármekkora testőrség áll is a
császár mellett, ha alattvalói nem ragaszkodnak hozzá.

Szimirza P>!

Kardját kirántva hirtelen Commodusra rontott, és nagy hangon azt kiáltozta, hogy a senatus bízta meg. Ahelyett, hogy cselekedett volna, inkább beszédet tartott, és fegyverével hadonászott. Eközben a császári testőrök elfogták, így fizetett meg könnyelműségéért.

Kapcsolódó szócikkek: Commodus császár
Szimirza P>!

Amikor a Római Birodalom megerősödött, és azt a jóslatot kapták,
hogy az uralmuk csak akkor marad fenn és nő naggyá, ha a pessinusi
istennőt áthozzák Rómába.

Szimirza P>!

Születésemkor már nem a közemberek pólyája,
hanem a császári bíbor várt. Ugyanaznap lettem férfi és császár.

Szimirza P>!

A holttestet olcsó takaróba csavarták, átkötözték, és két bizalmas szolgájuk
mint valami értéktelen holmit kivitte a hálószobából.Keresztülmentek az őrségen,
amelynek tagjai vagy teljesen be voltak rúgva, vagy lassan álomba merültek, és
lándzsáikra támaszkodva kornyadoztak. Nem sokat vizsgálgatták, mi az, amit
kivisznek, nem tartották fontosnak. Így az uralkodó holttestét éjjel titokban kicsempészték a palota kapuján, kocsira tették, és kihajtottak a külvárosba.

Szimirza P>!

Most a gyakorlatban is láthatjátok, észben, a
haderő számát és szövetségeseink sokaságát tekintve is felettetek állunk, hiszen
küzdelem nélkül csaltunk tőrbe titeket. Azt tehetek veletek, amit csak akarok,
áldozati állatokként ki vagytok szolgáltatva a hatalmamnak.

Szimirza P>!

Antoninus, mivel mindenki
ellene volt abban, amit akart, inkább szükségből, mint meggyőződésből hajlott
az inkább festett, mint valódi egyetértésre és barátságra. Így a császári udvar
ügyeit ketten rendezvén, egyenlő hatalomban akartak távozni Britanniából, és Rómába utaztak, apjuk földi maradványait szállítva: mert miután a holttestet
átadták a tűznek, a hamvakat illatszerekkel alabástromurnába téve elszállították Rómába, hogy a császárok szent síremlékébe helyezzék.

Szimirza P>!

Azután meg: ahol a császár, ott van Róma is.
A háborút nem illő befejezetlenül abbahagyni, ezenfelül veszedelmes is.

Szimirza P>!

Ahogy Rómához ért, az egész senatus és a város teljes lakossága,
nem tudván magukat megtartóztatni, egymást megelőzve babérkoszorúkkal
és más,éppen virágzó növényekkel kezükben kiözönlöttek a városból,
hogy meglássák új és nemes uralkodójukat.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Williams: Augustus
Spiró György: Fogság
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története
Steven Saylor: Caesar trónja
Révay József: A költő és a császár
Simon Holland: Az ókori Róma 30 másodpercben
Michelle Moran: Kleopátra lánya
Iulius Caesar: A polgárháború
Fabian Lenk: A Vörös Bosszúálló