Az ​elnökasszony 90% 20 csillagozás

Végre egy női elnök az Amerikai Egyesült Államok élén! Magyar disztópia 1978-ból.
A szuperhatalomra törő tengerentúli vaslady színrelépésére talán még egy kicsit várnunk kell, de az itt előforduló összes többi probléma és konfliktus nagyon is aktuális. Táborokba zsúfolt vendégmunkások/bevándorlók, kirekesztés, társadalmi megosztottság. Az irracionális elem, és az erre épülő megalapozatlan döntések beszivárgása a politikába, amitől aztán végképp elszabadul a pánik.
A kisregény filmszerűen pereg, szinte vázlatszerű, szándékosan kidolgozatlan, stílusa groteszkbe, abszurdba hajlik.
A végső tanulság pedig minden kellemetlenül nyomasztó disztópia alaptézise lehetne: válogasd meg a tanácsadóidat és ne bízz senkiben!

Tipikus Hernádi-(kis)regény. Miközben olvasom, szürrealista stílusban készülő művészfilm forgatókönyvét tartom a kezemben: a jelenetekbe szerkesztett történet közben szinte érezni, ahogy pörögnek a filmkockák. Persze mindez megfűszerezve a szerzőre annyira jellemző kulturális-történelmi ismeretek csöpögtetésével, tömörítve megírt szellemes párbeszédekkel és az általam értelmezhetetlen, erős misztikus felhanggal.

Az 1975-ös filmből leginkább a (Béres Ilona-féle) 2060-as választási beszédre emlékszem, abból is két mondatra: „Remélem, hogy a NŐK – rám szavaznak. Remélem, hogy a FÉRFIAK – rám szavaznak.” Pedig az utángondolási lehetőségek bőségesek: a bevándorlókérdés, a hatalmi önkény kialakulása, a politikai élet buktatói stb. (vagy akár az összeesküvés-elméletek és a számmisztika). A film fülszövege egy diktátor „fejlődésregényére” utal, de én inkább a politikai bizalom (visszaélés) és manipuláció regényét olvastam.
Sokféleképpen be lehetett volna fejezni a történetet, de a kötelező csavarral kapott befejezés is logikus.

(Ui: Kicsit sajnálom, hogy Hernádi az általam olvasott művei egyikében sem lépte túl (vagy próbálta túllépni) a saját korlátait.)

Hernádi kisregénye a jövő Amerikájában játszódik. A 2060-as években járunk, és az ország először választ női elnököt. Az új elnök legfontosabb feladata a kisemmizettként élő vendégmunkások (ma bevándorlóknak hívnák őket) jogi állásának rendezése. Ismerős a téma. Az elnökasszony bele is vág a tervbe, de jön egy asztrológus, és mindent felforgat. Egy asztro-utópiába csöppenünk, ahol mindent a csillagok állása határoz meg, és már szó sincs a vendégmunkások felszabadításáról, asztro-diktatúra kerekedik, majd polgárháború.
Hernádi könyve társadalomkritika, ahogy akkoriban lenni szokott a más nemi szervével vertük a csalánt a sajátunk helyett (l. még Képzelt riport… vagy a Gerilla együttes munkássága, úgy is, mint Vámos Miklós is volt egyszer polbeat-es), a halódó Nyugat egyfajta haláltusáját festi meg az író. Persze a maga sajátos hernádis stílusában, sallangmentes, szinte már forgatókönyv egyszerűségű szöveg, groteszk helyzetek, képtelenségbe forduló történet. A legfőbb tanulság, hogyan épülhet fel a legjobb szándékból is egy diktatúra (arra most nem térek ki, hogy pont az első női elnök alatt).
Nekem az egész történet kidolgozatlannak tűnik, egyrészt látszik, hogy Hernádi nincs képben az amerikai viszonyokkal (az FBI-t pl. valami katonai szervezetnek ábrázolja), az is eléggé egyedi elképzelés, hogy az elnök csak így, kénye-kedve szerint megkerülheti a demokratikus rendszert. A jövőkép sem tartalmaz semmi lényeges változást, mintha csak ma játszódna a regény (OK, van benne génmanipuláció, meg valami elektromos fegyver), másrészt a történet is már csak az asztrológiáról szól egy idő után, az, hogy kitört egy polgárháború, az bakfitty. Bőven megért volna kétszer ekkora terjedelmet is ez a könyv, hogy valami kikerekedjen belőle, így szinte csak vázlat maradt. Persze a ra-re sorozatba épp jó volt.

Röviden: rövid, tömör, mint egy forgatókönyv. Egy 75 perces utazás alatt kiolvasható volt. Kellően izgalmas, kellően abszurd és kellően elgondolkoztató.
(Azért a kisördög bennem megkérdezte, hogy vajon Hernádi 1978-ban miért Amerikába tette meglehetősen társadalomkritikus kis könyve helyszínét?…)

@javori után itt bizony tényleg nincs mit mondani, úgyhogy én is csatlakozom @Emmi_Lotta-hoz és adom az öt csillagot, meg mindenkit biztatok a könyv elolvasására és a tévéfilm felkutatására és megnézésére :)!

Ne tévesszen meg senkit a 210 oldal, mert nagyon kis alakú könyvbe nagyon nagy betűkkel írnak, ezt egy pillanat alatt el lehet olvasni. Viszont érdekes az egész téma: 2060-ban női elnököt kap az USA, ám egy őrült jóslat (no meg a legendás Lincoln-Kennedy párhuzam) miatt az eleinte igen kedvezőnek ható politikai irány ezoterikus disztópiává korcsosul. Hernádi munkájának érdekessége, hogy a leírt problémák meglepően korszerűek, simán el lehetne képzelni a történetet napjainkban is. A bevándorlókérdés, a háttérben megjelenő génmanipuláció, az illegitim mód hatalmat szerző kibicek mind egy szálig súlyos problémák napjaink társadalmában is. Épp ezért a könyv egyszerre nagyon valószerű és a végletekig szürreális, igen jó hangulata van, ami már csak a rövidség miatt sem fog leülni. A vége kicsit felemás érzés (egyrészt túl idealista, másrészt idealizmusa végső soron valós lehetőségből ered).

@Jávori_István remek értékeléséhez már nincs mit hozzátenni, csak egyetérteni lehet. 5 csillag!

Röviden azzal a szóval szoktam az ilyen könyveket jellemezni, hogy baromság. Elnézést a kifejezésért, de ez egy pozitív jelző! ABSZURD, lehetetlen és letehetetlen. A stílusa forgatókönyv-szerű, szinte leírásmentes, párbeszédekkel teli. Még ha ki is találtam a végét és ezért nem lepett meg, mégis a legvégén az asztrológus néhány mondata értelmet adott az egész képtelenségnek, és ez a mélyebb mondanivaló nagyon tetszett.

Hernádi Gyula igazi látnok volt! Valószínűleg, ha 1990 előtt olvastam volna a könyvet, nagy ívben eldobom, és nem fogadom el, mint a kapitalizmus görbe tükrét. Nem hittem volna el, hogy a távoli jövőben az emberiség annyira 0-s IQ-val fog majd rendelkezni, hogy minden manipulációt akár egyetlen témára (a regényben az asztrológiára) is fel lehet majd fűzni. S lám, 2022-ben a hatalom szinte ugyanazokkal az eszközökkel manipulál, mint ahogyan azt Hernádi a regényben leírta (igaz, hogy most migráns-kérdéssel, LMBTQ-val, stb.), és ezeket sok-sok ember (még a tanultabbak közül is) elhiszi! Hát Isten bizony, ezt 1990 előtt nem gondoltam volna!

Tipikus Hernádi, párosít kettő látszólag összeegyeztethetetlen dolgot és ezen a vonalon vezet le egy történetet. Mostani párosunk: asztrológia és politika. Közben pedig bemutatja mind a kettőt, egyszerre sarkítva és kifigurázva, ugyanakkor tisztelettel és érdekesen, olyan Hernádi Gyulásan.