Értékelések 45

Kosa P>!
Hernád Péter: Hollóember

Hűha, ez nekem nagyon bejött…nem hiába mondják, hogy a könyv stílusa Lukjanyenkót idézi- ha az Őrség sorozatot az orosz komorság hatja át, úgy a Garabonciás Osztagot a kilátástalan, keserű és kicsinyes magyar rögvalóság. Szupehőseink emberek-egyáltalán nem szuperek- a történetvezetés kiváló-helyenként ugyan kiszámítható, de akadnak benne meglepő csavarok is. Akit nem zavar, hogy a főszereplőt (sőt igazából egyik szereplőt sem) fogja megkedvelni, bátran vágjon bele- talán nem lesz kedvenc, nem marad utána a „minden csupa napsütés érzés“ de elhiszed, hogy egy alternatív valóságban akár így is történhetne, garantáltan maradandó élmény lesz.

AniTiger MP>!
Hernád Péter: Hollóember

Ha szerethetőbbek lettek volna a szereplők, akkor jobban tetszett volna a regény, bár akkor viszont rengeteget veszített volna az életszerűségéből. A karakterek túlságosan élők, akik tele vannak jellemhibákkal és hajlamosak rossz döntéseket hozni, de ezáltal vált hihetővé a Garabonciás Osztag létezése. Ötletes és életszagú urban fantasy, ezért ha valakit érdekel egy valóságosnak tűnő szörnyvadász gittegylet harca a ma élő rémekkel – legyen az akár helyi oligarchia, akár reneszánsz vámpír –, akkor olvassa el bátran.

spoiler

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/12/hernad-pe…

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950845
Könyveslány P>!
Hernád Péter: Hollóember

A színes borító és a szuperhősös tematika ellenére nekem ez a könyv valahogy nagyon noir hangulatot árasztó volt, sokkal lassabban is haladtam az olvasással, mint általában. Valószínűleg segített volna, ha van legalább egy igazán szimpatikus szereplő, de ilyet sajnos nem sikerült találnom. Ezek a szuperhősök, a többi szereplő, a környezet és maga a világ is elképesztően „magyar”, nagyon szép kerek egészet alkottak, de ettől még nem lett kellemesebb az ott tartózkodás. Nagyon tetszettek a képességek, különösen Ignácé, bár Fürkésznek lenni sem lehet semmi. És hát a vége… Nagyon tartottam tőle, hogy valahogy mégis kapunk spoiler befejezést, de szerencsére nem ez történt, így még jobban várom a folytatást.

BBetti86>!
Hernád Péter: Hollóember

Hiába tudom, hogy jobban járnék előzetes elvárások nélküli olvasással, nehezen tudom leállítani az agyam. Ettől a kötettől humort és vicces kalandokat vártam, könnyed kikapcsolódást. Nem ilyen könyv, hamar le is szögezem.
De most nem rossz, hogy más. Talán tartalmasabb, mint amit vártam, ha ezért kicsit nehezebb is volt olvasni. Tetszett a szuperképességek összeállítása. A repülés nekem is nagy álom, annak ellenére, hogy tériszonyom van és a repülőgépből se nagyon merek kinézni az ablakon. A kedvencem azonban az ősök emlékeinek és tudásának felidézése, ez egész egyedi is. Szupererő, gondolatolvasás, repülés – mondhatni, tipikus képességek. De felidézni, amit az 1600-as években élt ős tudott, az új.
Van a regénynek humora is, ha nem is az a szituációs poénos, vidám fajta. A stílusa maga szórakoztató, és akad azért egy-egy komikusabb megoldású helyzet is. Még akkor is, ha a regény végére a dráma, összeesküvés és a baljóslatú események veszik át a vezető szerepet.
Ami még nagyon tetszett: a megbízhatatlan elbeszélő. A történteket Hollóember, vagyis Gábor szemszögéből ismerhetjük meg, és az ő hivatástudata torz tükör a valóságra. A végére már éreztem, hol téved el szegény, de neki súlyos árat kell fizetnie ezért a felismerésért.
Tetszett, hogy ezek a hősök emberiek, gyengeségekkel, és kifejezetten rossz tulajdonságokkal is. Talán nehezebb őket megkedvelni, de a fantasy vonal ellenére így könnyebb valósnak látni őket. Ahogy már említettem, a humor is más. Pl. ezen a téren. Eleinte vicces, hogy a magyar állapotok miatt milyen gagyi eszközökkel és felszerelésekkel kell dolgozniuk. A végére azonban tragikusnak kezdtem érezni az állapotokat.
A folytatásra kíváncsi lettem, fogom olvasni azt is.

Hirdetés
Libricica>!
Hernád Péter: Hollóember

Nem tudok többet adni a könyvre, mert akárhogy is szerettem volna nagyon szeretni, nem sikerült. Azért az átlagosnál jobbnak hatott és nem bántam meg, hogy elolvastam, szóval nem egy szörnyű olvasmányról van szó – csak nem is volt olyan, mint amilyenre számítottam.

Érdekes volt bepillantani a magyar szuperhősök életébe, főleg, mert ez egy eléggé formabontó ötlet – kicsit örülök annak is, hogy nem képregény, hanem regény, mert habár egészen biztosan lélegzetelállító rajzokat lehetne papírra vetni a regény alapján, de mint egyfajta újdonság, jót tett neki, hogy nem akarta meglovagolni a képregényes szuperhősök világát.

Talán azért is érdekes ez a könyv, mert nem egyfajta idealizált szuperjó történetet olvashat az olvasó, hanem egy elégedetlen bandából álló szuperhőscsapat kalandját mutatja be. És itt jön az, hogy bizony a legtöbb szuperhősös filmben (lásd Marveléknél) van egy háttérszerv, ami irányítani akarja a különlegeseket és megpróbálja áskálódással elérni azt, hogy a csapat tagjai ne kerüljenek közel egymáshoz.

A legnagyobb problémám az volt, hogy túlságosan sokáig éreztem úgy, hogy időhúzás van. Leginkább azt éreztem, hogy hiába olvasom folyamatosan mintha egy helyben topognánk, de ugyanakkor a könyvjelző egyre a végéhez közeledett. Aztán amikor beindult a cselekmény már minden bepörgött és volt itten érdekes szál, meg karakterek, akik tipikusan az ütném míg mozog kategóriába tartoztak.

A végére az egyedüli karakter, akit kedveltem Garai volt spoiler, a többiek a történet végére annyira felbosszantottak, hogy még Pannónia Parancsnok szuperereje sem bírt rávenni, hogy pozitívan forduljak feléjük.

Oh, a szupererőkre kicsit kitérve: Pannónia Parancsnoké atomjó. Ez eléggé egyedi és valami olyan húzás volt Hernád Pétertől, ami talán a leginkább ütős a történetben. A többieké mondhatni átlagos.

Imádtam a helyszínt, mivel felismertem benne teljesen Mátyásföldöt, ami azért is szuper, mert ott élek. A víztorony meg aztán főleg egy jó kis helyszín. A kitalált Annavölgyi elképzelés egy hatalmas pluszpont.

A történet kicsit kiszámítható – a végecsattanót kitaláltam –, sajnáltam néhány szereplőt és utáltam meg jónéhányat. És, habár ez az egész nem volt annyira katartikus, mint szerettem volna – és mint amennyire Párom imádta – azért elolvasom a többit is, hátha azokban kicsit más lesz az eloszlása a tölteléknek és a cselekménynek.

Szilárd_Berke IP>!
Hernád Péter: Hollóember

Hernád Péter (Soren Ward) újabb arcát mutatta meg a Hollóemberrel, és amit a regényben hozott, nekem éppúgy bejött, mint az Ammerúniás kötetek esetében. Kevesebb ugyan a meglepetés faktor, és picit ráérősebben csordogál a történet, mint azt megszoktam tőle, de összességében hangulatos, szórakoztató, maradandó anyag. Az író alaposan megfesti az alternatív Magyarországot/Budapestet, mint életteret, elidőzik az egyes karakterek, mellékszereplők, akár épületek jellemzésével, de amint felveszi az ember az alkotó ritmusát, kifejezetten harmonikus lesz az összkép. Egyáltalán nem zsánerem írott formában a szuperhősös „urban fantasy”, de Péter lerombolt bennem bizonyos ellenállásokat. Mindenképp elolvasom a folytatásokat, annál inkább, mivel a Garabonciás Osztag további szereplői – Lilla, Konrád, Ignác – kellően érdekesek ahhoz, hogy nézőpont karakterként még közelebb kerülhessek hozzájuk. Ignácra különösen kíváncsi vagyok (tizenhatodik századi megtestesülése Gáspár vitéz, lovagkarddal, láncos buzogánnyal). :D