Alakváltó (Garabonciás Osztag 3.) 16 csillagozás

Hernád Péter: Alakváltó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szuperhősök. ​Különleges képességekkel bíró, álruhás jótevők. A képregények és a mozivászon sztárjai. Rendszerint Amerikához szokás kötni őket, pedig…

Jáger Dénest hidegen hagyja a szuperhősködés: kizárólag a saját érdekében hajlandó használni alakváltó képességét, és ebben nem ismer határokat. Ettől még lehetne kedves csirkefogó vagy szeretnivaló zsivány, de Alakváltót más fából faragták. Ő besurranó tolvaj, rögeszmés csaló és gátlástalan erőszaktevő. Bármerre viszi az útja, könnyek, romok és tönkrement életek maradnak mögötte.

Az sem fékezheti meg, hogy ámokfutása során számolatlanul gyűjti az ellenségeket. Mire felnőttkorba lép, már a sarkában van a befolyásos oligarcha, a rettegett maffiavezér, a bosszúszomjas rendőrkapitány, de még a tántoríthatatlan riporternő és a Magyarország békéje fölött őrködő szuperhős-csapat is.

Ám Alakváltó még ekkor sem képes leállni; csak azután kezdi érezni a vesztét, amikor ártó hatalmak világuralmi összeesküvésébe… (tovább)

>!
Delta Vision, Budapest, 2019
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952412

Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Hernád Péter: Alakváltó

Az igazat megvallva, már az első alakváltása előtt is érezte olykor, hogy nem született jónak.

Márpedig ha alakváltók vannak, miért ne létezhetnének megfoganó átkok?

Szuperhős történeteknél nem példa nélküli, de azért nem is nagyon jellemző, hogy negatív karakteré legyen a fő nézőpont. Márpedig – a fülszöveg ígéretének megfelelően – Jáger Alakváltó Dénes egy igazi rohadék, abból a fajtából, aki egyáltalán nem rendelkezik erkölcsi vagy morális gátlásokkal. Tisztában van vele, hogy amit tesz, az rendszerint nem jó, de tesz rá magasról. A saját világa középpontjában ő áll, és mindig meg tudja magyarázni, hogy valamit megérdemel, jár neki, vagy joga van hozzá.
Az alapokat tekintve Alakváltó elég sok hasonlóságot mutat az egyéb szuperhős világok ’gonosz’ karaktereivel: viselkedése többszörösen elfuserált gyerekkorából indul ki és az esetek nagy többségében vélt vagy valós sérelmeit gondolja a maga aljas módján orvosolni. Karakterként, jellemként Jáger több tekintetben sem szimpatikus figura, az ábrázolást viszont értékelem, abszolút átjön, hogy mennyire szar alak. Amit még kifejezetten értékeltem, hogy céljait tekintve végig megmaradt a saját egyéni szintjén. Ez valahogy sokkal hihetőbb szint, mint az egyszemélyes világuralmi, vagy pusztítói törekvések sok más történetben.
Maga a történet klasszikusnak nevezhető ívet követ: gyerekkor, a képesség megszerzése, a képesség begyakorlása és használata. Aztán belép a képbe a Garabonciás Osztag, és jönnek a zűrök. Nekem kicsit döcögős volt, ahogy Dénes és az osztag története összeért, spoiler, és ami utána jött, annak egy jó részét kicsit untam. spoiler Plusz pontot érdemel viszont spoiler és értékeltem, hogy Alakváltó mindvégig in character marad. spoiler
Kicsit fura volt kívülről látni a Garabonciásokat, ugyanakkor a külső szemszög nem tudott pluszt adni az eddigi ismeretekhez képest. Az osztag továbbra is távol áll attól, amit csapatnak nevezhetnénk, inkább a véletlen, mint a saját érdemük, hogy sikerült elérni valamit. Ezt az érzést csak erősíti, hogy spoiler Tippelni persze lehet, de az azért mégsem ugyanaz…
Összességében azért kellemes darab, bár helyenként kicsit tán túlírt. Azt viszont remekül bemutatja, hogy a szuperhős nem egyenlő a jó fiúval, és még aki a jónak kikiáltott oldalt képviseli, az is távol áll a tökéletestől.

Nuwiel P>!
Hernád Péter: Alakváltó

Három évet kellett várnunk a Garabonciás-osztag sorozat harmadik kötetére, amely az író ígéretének megfelelően egy újabb szuperhős szemszögéből mutatja be nekünk a kicsit sárga, kicsit savanyú, de azért magyar szuperhősök világát. A fülszöveg és Hernád Péter az előszóban igyekezett felkészíteni arra, mi vár, ezúttal ugyanis tényleg nem egy eredendően jó, de sötétséggel terhelt főhős áll a középpontban, hanem egy igazi önző alak.

A könyv egy klasszikus szuperhősös eredettörténethez hasonlóan épül fel. Kedvenc annavölgyi oknyomozó riporterünk, Virág Anikó egy fagylaltos lánnyal beszélget, amikor is felmerül egy név, ami ismerős húrokat pendít meg a fejében: Jáger Dénesé. Ezután a történet visszaugrik Dénes gyerekkorába, és onnantól folyamatosan halad a sorozat jelene felé, mígnem becsatlakozik a fősodorba Pannónia Parancsnok eseményeit követő időszakban. Megtudjuk, hogyan jutott hozzá az erejéhez, mi volt az a családi háttér és környezet, ami miatt rossz útra tévedt, és mik voltak az első tettei. A szerző nem árult zsákbamacskát, Dénes mindent elkövet, ami rosszat csak lehet, kivéve a gyilkosságot, mindeközben azonban úgy érzi, jogosan áll bosszút a világon az őt ért sérelmekért. Nem csak egy dühös, szándékosan rossz ember, egyszerűen nincsenek elvei és erkölcsei, amik lelkiismeret-furdalást ébreszthetnének benne.

Dénes múltjának bemutatása után megjelenik az életében a Garabonciás Osztag. Élükön továbbra is Pannónia Parancsnok áll, spoiler. Az Osztag továbbra sem a csapatjáték tankönyvi példája, de Dénes, mint kívülálló szemén nem sokat tudunk meg a változásokról. Részben miattuk, de legfőképpen önmaga féktelensége és a veszélyérzetének hiányosságai miatt belekeveredik spoiler Innen gyakorlatilag egyedül kell kimásznia, de természetesen ezúttal sem minden jó, ha a vége jó. Sőt.

A Garabonciás-osztag a harmadik résszel is tudott újítani, és a szuperhősök toposzát továbbra is nagyon ügyesen ülteti át az itthoni, ismerős közegbe, és építi tovább a világot. Ha jól emlékszem, annak idején öt részt ígért Hernád Péter, de ez az a sorozat, aminél nem bánkódnék, ha megszaladna a tolla, és több és több könyv jelenne meg. Csak nehogy megint három évet kelljen várni!

3 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Hernád Péter: Alakváltó

Amikor a Hollóembert olvastam, még nem hittem, hogy ennyire különböző lesz egymástól mindegyik Garabonciás Osztag-kötet, de az Alakváltó megint teljesen más stílust hoz magával, mint az előzőek. Érezhetően fókuszáltabb regény, mint a Pannónia Parancsnok, ami jót tesz neki: kevésbé burjánzik és sokkal ügyesebben tud koncentrálni a címszereplő lelki világára és érzelmeire – aki ráadásul talán a legérdekesebb figura eddig a sorozatban.
Mégis, kevés egyedit találtam a szereplők viselkedésében, az események kimenetelében vagy a jellemző megoldásokban és motivációkban – túl kiszámíthatónak tűnt, még Jáger esetében is olyan érzés kerülgetett, hogy túl kevés jellemvonásból építkezik, így nem tud elég ütős lenni egy erősebb fordulat vagy személyiségbeli változás.
Ugyanakkor, ha a másik oldalról közelítek, a „hétköznapiság” koncepciója nagyon is stílusos: az Alakváltóban még a szuperképességek is mindennapivá degradálódnak – ami egy nagyon is magyar felállás.
Izgalmas élmény a Garabonciás-köteteket olvasni: egyikkel sem vagyok teljesen megelégedve, viszont mindegyikkel máshogy van problémám és mást élvezek bennük, szóval unatkozni biztosan nincs lehetőségem.
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/07/17/hernad-peter-alakvalto

kvzs P>!
Hernád Péter: Alakváltó

Mi történik akkor, ha egy gátlásokkal, és erkölcsi érzékkel nem rendelkező, megkeseredett és irigységgel teli kisember kap szupererőt?
A regény nagyon szépen bemutatja, hogy az a sztereotípia, miszerint a szuperhősök mind valami nagyobb célért küzdenek, illetve vagy egyértelműen gonoszak, vagy jók, alapvetően hamis. Mert a sértett kisember csak saját magával foglalkozik, ha hatalmat kap, azonban képes felülemelkedni a korlátain, ha veszélyben érzi magát. De a múltja elől senki nem menekülhet, így a hősies tettek után elmarad a könnyes megbocsátás, és a befejezés is felvet néhány súlyosabb erkölcsi kérdést.
Ebben a kötetben sajnos a Garabonciás Osztag többi tagja kevés szerepet kapott, azonban az előző részhez képes kisebb konfliktushoz elég volt ez is.
Nagyon pozitív, hogy a sorozat szintre kötetről kötetre képes megújulni, és mindig valami új oldalát megmutatni a magyar szuperhősök világának.

2 hozzászólás
Noro >!
Hernád Péter: Alakváltó

A Garabonciás Osztag könyvekben bizonyos szempontból mindenki antihős. Ez alatt azt értem, hogy senki sem gáncs nélküli lovag, vagy önzetlen igazságosztó. Még az sem, aki ebben a szerepben tetszeleg. Most azonban egy valódi gonosztevővel ismerkedhetünk meg Alakváltó személyében. Aki, és ezt a fülszöveg is helyén kezeli, egy valódi szemét gazember. Benne azt láthatjuk, hogy mihez is kezdene egy szuperképességgel az átlagember, akinek nincs különösebb morális tartása, és külső erők sem szorítják rá, hogy betartson egy erkölcsi kódexet. Hasonló helyzetben valószínűleg a legtöbbünknek nem az lenne az első kérdése, hogy kin segíthetünk, inkább az, hogyan fordíthatnánk mindezt a saját hasznunkra. Alakváltóval az a gond, hogy gátlástalan, nem ismer mértéket, és a kegyetlenséget is úgy éli meg, mint valamiféle jogos bosszút a világgal szemben. Ő a tipikus jelentéktelen kisember, akinek a fejébe száll a hatalom. Jelzem, a karakter kidolgozásával nem voltam teljesen elégedett, maradtak benne klisék, de vannak érdekes motívumai.

A sorozatban most először követhetjük végig a főszereplő előtörténetét, a regény első fele ugyanis AV gyermekkorával, szupererőhöz jutásával és bűnözői előéletével foglalkozik. Csak ezután kapcsolódik össze a történet a sorozat tulajdonképpeni jelenével. A könyv második felében egy izgalmas tempóváltással Alakváltó egyetlen, sorsfordító éjszakáját kísérhetjük végig. A sztorival kapcsolatban itt csak annyit, hogy a Pannónia Parancsnok ötletkavalkádjához képest egy visszafogottabb, egyszerűbb kalandról van szó, amely főleg a Hollóemberben bevezetett témákhoz tér vissza, de nem nélkülözi az új csavarokat sem. Ezúttal is van az egésznek egy sajátosan magyaros hangulata, bár ez másképp realizálódik, mint a korábbi regényekben: de azt hiszem, hogy egy magyar szupergonosz világuralmi tervei is legalább annyira sajátságosak, mint a magyar szuperhős-csapat tevékenysége.

A dialógusokon még érdemes lett volna dolgozni. A könyvben felvonultatott számos gonosztevő szájából én alkalmasint drámaibb, esetenként elegánsabb megnyilvánulásokat vártam volna, ehhez képest majd mindenki egészen köznapi stílusban beszélt. Maguk az alakváltások is izgalmasabbak lehettek volna, ha AV célpontjai jellegzetesebben viselkednek, és lehetősége nyílt volna ezeknek az egyéni stílusoknak az utánzására. De az kétségtelen, hogy ez a kötet is egy új színfoltja lett a sorozatnak, a rossz útra tért figura szemszögéből pedig ismét egy teljesen új aspektusát láthatjuk a Garabonciaverzumnak.

zamil>!
Hernád Péter: Alakváltó

Nagyon vártam már a következő Garabonciás osztag részt, de szerencsére nem csalódtam.
Az alakváltó már feltűnt az előző részben is, de itt főszereplővé lépett elő. Mondhatom egyedi karakter lett, és ez csak jót tett a sorozatnak. Természetesen feltűnik a több szuperhős is, és ismét meg kell menteni a világot, de mégse éreztem elcsépeltnek, nem lett lapos a történet.
Remélem még jó pár részt kapunk az írótól ebből a sorozatból, és remélem sűrűbb megjelenéssel.

Fallen_Angel P>!
Hernád Péter: Alakváltó

Röviden: éveket vártam rá, aztán egy nap alatt kiolvastam. :D
Valamivel hosszabban: a Pannónia Parancsnok után kicsit más szálon, és talán kicsit kevésbé őrült kalandokkal folytatódik a sorozat, bár unatkozni ezúttal sem hagyott a szerző. Újabb magyar szuperhős bukkan fel, akit (a könyv címe után nem meglepő) képessége felfedezésétől kezdve követhetünk, részletesen megismerve, hogy hogyan fedezi fel, mire is használja azt. A korábbi részekhez hasonlóan az Alakváltóban is tökéletesen keveredik Magyarország jelene, valósága és a szuperhősök világa, amiből létrejön egy keserédes, szürkés, urban fantasy létére meglepően realisztikus hangulat.
Kezdetben soknak találtam az alakváltó jelenlétét és túl részletesnek a bemutatását (főleg ahhoz képest, hogy az előző két részben mennyit tudtunk meg a szereplőkről), de aztán mégis összeállt a történet.
Jó volt visszatérni a Garabonciás Osztag világába és remélem, hogy lesz még rá alkalom, avagy várom a folytatást, de nagyon.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Hernád Péter: Alakváltó

Először is végre itt van olvashatóm , Az a három év elég sok volt, két rész között ,igaz volt mit olvasni szóval nem is akkor probléma.
Nem tudom ki, hogy van vele de én Alakváltót kedveltem, legalábbis ahogy szívatta a gazdagokat és híreseket. Max csak azt nem volt szép ahogy a csajokkal bánt de hát nem lehet mindenki tökéletes. Vámpírok ismert nevek a történelem lapjairól , utálom őket ha nem kegyetlenek, durvák kivéve ha az Angelt és Spike-t őket kedveltem ha – ha romantikusok de szerencsére ez a veszély most nem fenyegetett .
Nem spoiler győznek a jók igaz azért van 1-2 csavar azért a végén , hogy a győzelem ne legyen teljes.
Összességében egy nagyon ütős regény lett érdemes elolvasni.

jaspi>!
Hernád Péter: Alakváltó

Három évet kellett várni erre a regényre. Úgy gondolom megérte! Azért remélem a folytatás hamarabb érkezik.

ujhelyiz P>!
Hernád Péter: Alakváltó

Nehéz feladat egy szuperhőstörténetet egy rosszfiú szemszögéből megírni, ugyanis értékek szempontjából szembemegy azzal, amit elvárunk, például szimpátia a főhős problémáival szemben, vagy éppen annak a felderítése, hogy igazából ő is egy ember, aki valami miatt rossz útra tévedt. Ezen utaknak ismert képviselői Magneto vagy Mystique az X-men sorozatból, akik tényleg elég érdekes karakterek, ugyanis legalább van, akinek jót akarnak, csak nem jó eszközöket választanak.

Ez a hagyományos módszer nem működne a Garabonciás osztag esetében, ugyanis már a főszereplőink is kissé sötét, és semmiképpen sem gáncs nélküli lovagokból álló csapata mellett ez a fajta szerep már erősen redundáns lenne. Ugyanakkor borzasztó érdekes lett volna látni, hogy a törvényen kívüli Alakváltó pont az ellenkező irányba mozdul el a példaképétől, és ő egy pozitívabb jellemmé válik, mint az Osztag tagja.

Ugyanakkor a könyv más irányt vett (ezt persze a fülszöveg is írja, tehát annyira nem meglepő): az Alakváltó egy abszolút rohadék, aki bárkit és bármit megpróbál elintézni, csak sajnos ez zömmel kicsinyes bosszú, nemi erőszak és csalások formájában jelenik meg, bármilyen értelmes jövőkép nélkül (és itt az értelmes nem a pozitív/vállalható szinonimája próbált lenni, hanem arra akart utalni, hogy a karakternek tényleg nincs célja).

És az is látszik, hogy a karakter már korábban is ki volt találva, ugyanis bizonyos furcsaságokat a világ történetéből, amikre korábban nem volt épeszű magyarázat, az újonnan behozott Alakváltó karakter tevékenysége tesz érthetővé.

Önmagában az irány még nem lenne gond, de egy ilyen karakterrel nem egy spoiler akcióba kell belefolyni, aminek a tétje az emberiség megmentése. Egy ilyen karakter egyszerűen nem erre való, és ez látszik is a csata menetéből. Ráadásul el lett követve az a pont, amit a leginkább gyűlölök, amikor valami ellenszenves karaktert hoznak be: egy hőstett, mentsen meg bárkit vagy bármit, nem adhat szerintem feloldozást bármilyen korábbi tett alól – persze ha tényleg megbánta korábbi tetteit, akkor lehet/kell neki lehetőséget adni, hogy jóvátegyen dolgokat, de a megbocsátás nem jöhet így önmagában.

Végül ki kell emelnem, hogy a befejezés két okból is kifejezetten próbára tette a türelmem. Egyrészt az előző kötet eseményei után túl nagy a törés a Garabonciás Osztag viselkedésében – el tudom fogadni, hogy valami megváltozott, de számomra nem ok, hogy az ehhez vezető eseményeket nem láttuk. Másrészt Alakváltó sorsának ilyen módon történő elrendezése számomra abszolút nincs rendben: a konkrét eseményeket el tudom fogadni az érintett karakterek cselekedeteiként, de a lényeget tekintve következmények nélküliségét nem.

Összességében, ez a kötet egy nehéz feladatot vállalt el, de annyira nem sikerült teljesítenie, hogy a korábbi kötetek érdekesebb karaktereit is kisebb-nagyobb részben maga alá temette. És ezért nagyon kár, mert míg a korábbi kötetek a maguk módján szórakoztatóak voltak, és ezért vártam a folytatást, most abszolút nem vagyok benne biztos, hogy a későbbi kötetekre vevő lennék-e…


Népszerű idézetek

Noro >!

– Emlékezzetek csak a marslakók támadására! Miután visszaverték, mindenkinek azt mondták, csak egy sci-fi könyv alapján készült rádiójátékot hallottak, és a világ boldogan elhitte.

311. oldal

1 hozzászólás
ViraMors P>!

Csejke. A foglalkozását tekintve vízitündér, és a lakóhelye egy másik világ, a népmesék rengetege.

5 hozzászólás
ViraMors P>!

Márpedig ha alakváltók vannak, miért ne létezhetnének megfoganó átkok?

Noro >!

…Dénes is elmondhatta magáról, legalább egyszer az életben az erősebbekkel kezdett ki. Csakhogy tartott tőle, a „pályafutása csúcsa” olyasmi lesz, mint Dugovics Tituszé…

254. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Gaura Ágnes: Attila koporsója
M. G. Brown: Lángoló Rózsaszirmok
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Leda D'Rasi: Lidércfény
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye