Teknőc ​Ervin nem akart óvodába menni 69% 10 csillagozás

Segítő kis mondókái egyszerűek és találóak. Segítenek a kövesúton áthaladásban, elalvásban, ovi-előtt- elbúcsúzás-anyától kérdésben.

Hát ez azért nem tetszett annyira (ilyenre számítottam a Lucifernél is).
A rajzok ebben nem olyan szépek és aranyosak – igaz egy teknőc sem tud az életben olyan aranyos lenni, mint egy cicus…kár, hogy sok helyen, olyan halszerűek a teknősök… :-(
A spenótot falatozó rókafi és a harkály cuki, de ezen kívül nincs aranyos kép, és a borító sem fogott meg.
És igen, @Kriszta, még én sem jöttem rá, hogy mi lehet a szerepe a kétféle illusztrációnak (az egyik kézi, a másik számítógépes grafika lehet: pl a zebrán átkelést okító) (?talán az emberek világa a számítógépes, az állatoké a kézi?)
Ez a könyv egy elméleti próbálkozás lehet az ovis beszoktatás megkönnyítésére, kíváncsivá tesz, milyen sikerrel, mert nálunk szerencsére nem okozott sok gondot.
Megmosolyogtató, hogy az oktatósétán teknőcanyuka elviszi kisteknősfiát más-más oviba, ahol a kisteknős találkozik saját kifogásaival és szembesül saját problémáival. Többször már őt idegesíti a többi kisállat hisztije – el tudom képzelni, hogy a gyerekek így is viselkedhetnek, ha tükröt tartanak eléjük.
A szórakoztatva tenni könnyebbé a tragédiát – anyától való leválást – szándék teljesen kivehető. De hogy mennyire segít??? Azt sem tudom, hogy ez a tény: ovibakellmenni mennyire megszoktatható egy olyan gyerekkel, aki nem akar oviba menni – aki nem akar, az nem akar sem kiscsoportban, sem később nagyban. Mert egyszerűen nem akar, nem szereti. (Attól még elviszik:)

A könyvecske végén a vers az alvó-esti oviról tetszett, és még ez:

Puszit adok anyukámnak,
Az óvoda ajtajában.
Elköszönök, szia mama,
Már futok is a csoportba.

Vár a játék, vár a mese,
Sok pajtásom vár ott rám.
Tudom anyu értem jön majd,
A munkából délután.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Nem tudom, más gyerekeknél mennyire segítenek a versikék a problémák megoldásában, de az biztos, hogy az én lányom egy ilyen könyvecskétől se kapna több kedvet ahhoz, hogy oviba menjen.
Amúgy a mese kb. úgy halad előre, mint mikor egy videoklipben vagy egy reklámban megy a főhős az utcán (jelen esetben a teknős) és útja során találkozik egy csomó emberrel (állattal), akiken sitty-sutty segít, közben énekel kicsit, aztán szépen megy tovább…
Az illusztrációk meg tetszenének, csak az a bajom, hogy kétféle stílus keveredik benne, és gőzöm sincs, milyen elgondolásból. Az egyik az teljesen a kézi rajzra hajaz (ez tetszik), a másik meg nem :-/

Verses okosító. Esetleg lelkesítő, hogy miért is jó oviba menni. Nekem túl szájbarágós, túlságosan direktben nyomja, hogy mennyire jó még a spenót is az óvodában. Biztos van akinek ez így bejön, de az nem én vagyok. És jön a vesszőparipám, miszerint könyvbe nem rajzolunk. Ollóval meg aztán pláne nem megyünk könyvnek a közelébe se, kérem szépen!

Aranyos versikéket, mondókákat tartalmaz, miközben Teknőc Ervin bátorítja társait. Bár némi „bátorításra” ő is szorul, ugyanis nem akar óvodába menni. Ezt még tetőzi az esetleges spenót ebédre. De miért gondolja mindenki, hogy a gyerekek feltétlenül utálják a spenótot? Még nem ettek az enyémből! Na, de térjünk vissza az értékelésre.
Teknőc Ervin mondókáitól könnyebb például a búcsúzkodás a szülőktől az óvodában, meg lehet enni a spenótot, nem esik rosszul az alvás ebéd után.
A rímes sorok megtanítják, hogy nem olyan rossz óvodában lenni, sőt: jó!
A könyvecske találós kérdéseket is tartalmaz, s a végén egy kivágható oldal is van, amelyből memóriakártyát készíthetünk.