Sziddhárta 461 csillagozás

Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta

Nyugat-Európában ​sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve – melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott – ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le.

A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író „hindu regéjét”, és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődésregények hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok – például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp –, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje – nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás… (tovább)

Sziddhártha címmel is megjelent.

Eredeti mű: Hermann Hesse: Siddhartha (német)

Eredeti megjelenés éve: 1922

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár

>!
Helikon, Budapest, 2018
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790730 · Fordította: Horváth Géza
>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
216 oldal · ISBN: 9789632662633 · Fordította: Kászonyi Ágota
>!
Európa, Budapest, 2011
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793193 · Fordította: Kászonyi Ágota

8 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 166

Most olvassa 28

Várólistára tette 263

Kívánságlistára tette 139

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Akkor a folyó megint nevet rajtunk, mélyről jövő teli szájjal. Rajtunk földi halandókon akik a nagy keresésben, elfelejtünk találni, szeretni, remélni és élni, elfogadva amit a karma ránk mér. Lesz még pár körünk itt a földön, amíg megtanuljuk mi is az igazán fontos, abban biztos vagyok, hogy nem a pénz, a hírnév és a hatalom. A megértés, barátság, könyörületesség előre visz az úton, még menni kell, de egyszer talán a folyó se rajtam fog röhögni, ha nem most, talán majd egyszer egy másik életben.
Ui: rájöttem Coelho honnan másol merít ihletet, de ez jó, tényleg az :)

3 hozzászólás
>!
Chöpp 
Hermann Hesse: Sziddhárta

Annak ellenére, hogy határozottan sokkal hamarabb kellett volna elolvasnom, tetszett. Hesse szépen ír és sok okosságot hoz össze egy könyvön belül. A folyóról szóló részt a Tisza mellett olvastam és végig mosolyogtam és bólogattam. Egyébként is több dologgal egyetértettem (bár volt, amivel nem; talán nem vagyok még elég érett a buddhista gondolatokhoz. Minden esetre igyekszem felzárkózni!).

13 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Hermann Hesse: Sziddhárta

Gyermekemberek bár jönnek-mennek, kavarognak bennem a gondolatok, akár a végtelen folyónak habjai. Egy révész vagyok, aki nem tud dönteni, átkeljen-e végül a túlpartra…
Megérintett, eltemetett, felismeréseket adott, eltiport és megtaláltam végül magam. Azt hiszem, akár én is lehetnék Sziddhárta.
Örökös harcot vívunk az Énünk ellen, még akkor is, ha nem vesszük észre…
Fontosak-e a szavak? Fontos-e, miként nevezed a Mindenséget és az Egységet? Létezik-e egyáltalán? Nemcsak önmagunkban élünk a világon, léteznek más emberek is? Nem csak kivetülés az egész emberiség? Tárd ki szíved, csukd be szád! Nyisd ki a szemed és a füled! Csodák vesznek körül, még ha szenvedésekkel teli is az életed…Készülj fel befogadni a nyugalmat! Olvasd el a könyvet!!

>!
tgorsy
Hermann Hesse: Sziddhárta

Befejeztem, kölcsönadtam, visszakaptam, továbbadtam, visszakaptam, viszem vissza a könyvtárba
És még most sem nagyon tudok mit írni róla.
Regénynek nem regény.
Filozófiának nem filozófia.
Hitvallásnak nem hitvallás.
Filozófiai hitvallás regénybe öntve. Talán
A lélekvándorlás, a keresztyénség, a buddhizmus ötvözése: „megszabadulás az indiai gondolkodástól, és egy olyan keresztény származású férfi hitvallása, aki korán hátat fordított az egyháznak, és azon fáradozott, hogy megértse a többi vallást is, különösen az indiai és a kínai hitformákat” – írja Hesse (p.:155)
Hesse ötvözi a három vallást, gondolkodást, világszemléletet. A lélekvándorlás több milliárdéves folyamatát megmutatja egy emberöltőn. Azaz ez a folyamat tarthat évmilliókig (kavicsból a Nirvánába, de ez az egész folyamat lejátszódik születéstől halálomig. Nem azt mondja, h. az egyik léleknél így, a másiknál úgy. hanem ez egyszerre van , lehetséges.
Nem ennyire zavaros. De nem is ennyire világos.
nekem eddig ez a hessei-csúcs.

11 hozzászólás
>!
pannik P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Érdekes történet volt.
Sziddhárta történetét ismertem egyéb olvasmányokból és filmekből. Ennek okán meglepett a könyv mert másként ismertette, teljesen más életutat mutat be.

A klasszikus történethez képest ez sokkal emberibb, természetesebb, kevésbé misztikus és isteni, inkább egy halandó ember mindennapos kínlódásai aki azért felismerésekkel teli életutat jár be.
Érdekes, hogy részben egyezik a klasszikus történettel. Részben pedig új dolgokat mutat be. A megvilágosodás felé vezető út egy része önmegtartóztatással, meditációkkal, elvonulással teli, de ott a másik oldalon a természet, szerelem, szexuális gyönyörök, kényelem, kereskedelem, pénz és pénzért megvehető dolgok, amik szintén részét képezik az útnak.

Az üzenetét valahogy úgy tudnám megfogalmazni (bár ez nem könnyű), hogy a nagy mesterek és tanítók módszereit követve nehéz eljutni önmagunkhoz, mert az az út nem a miénk, valaki más útja és nincs két egyforma ember. Valamint ott és úgy tudjuk megismerni önmagunk belső útját ahol és ahogy éppen élünk. Nincsenek különlegesen jó helyek és segítők, lehet egy folyó, egy révész, egy kurtizán is aki segíthet, és az is lehet, hogy éppen egy mester tanítása ébreszt rá arra, hogy hogyan nem jutunk önmagunkhoz és a lényeghez közelebb.

>!
Sapadtribizli
Hermann Hesse: Sziddhárta

Ilyen szavak után minden értékelés fércmunka.
Nagyon tanulságos az az út, amit Sziddhárta bejárt. Tanulságos a maga forradalmi módján, elvégre Sziddhárta nem a hagyományos úton keresi az élet értelmét, vagyis inkább a létet, a tökéletességet, a tökéletes összhangot. A lehető legjobb helyen találja meg ezt a mindent átható derűt, de ehhez bizony be kell járnia az utat, a szentség és a profán szélsőséges útját.
Az egész könyvet ez a kicsit fensőbbséges derű lengi be. Sok jó, megfontolandó gondolat van benne. Mindenképpen újraolvasom majd!

>!
eme P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Mit lehetne mondani…

A titkos értelemnek nem használnak a szavak, minden egy kicsit megváltozik, mihelyt az ember kimondja, kicsit torzul, kicsit bolondosan cseng

De nem baj az sem, ha kicsit torzul, ha kicsit bolondosan cseng, mert emelett bölcs, mint egy csendesen folydogáló hűs folyó. Megnyugtat, vigasztal, magához lassít, magához vonz. Együtt múlsz el vele és együtt újulsz meg vele újra és újra… Nem keresel már, csak találsz. És egyre inkább érzed, hogy az értelem és a lényeg nem valahol a dolgok mögött van, hanem bennük magukban, mindenben, hogy minden maga a Létező, múlt és jövő nélküli jelenlévőség, és hogy mindennek olyannak kell lennie, amilyen.
Igen, beleringat ez a könyv ebbe a hangulatba, míg olvasod, és utána még egy ideig, ki több, ki kevesebb ideig, még hallod, hallgatod a folyó szavát.

Átlátni a világ törvényein, megtalálni a magyarázatát, megvetni a világot, mindez lehet nagy gondolkodók ügye. Nekem azonban egyedül az a fontos, hogy szerethessem a világot, meg ne vessem, ne gyűlöljem sem azt, sem magamat. Sőt szeretettel, csodálattal és tisztelettel tudjam szemlélni a világot és magamat és minden létezőt.

Ehhez pedig mindenkinek újra kell szenvedni a régi szenvedéseket, bölcsnek kell lenni. A bölcsesség pedig át nem adható.
Hallgassátok a folyó szavát!

>!
Dana
Hermann Hesse: Sziddhárta

Becsapós könyv, mindig is azt hittem, Buddha életének regényítése, de ehelyett épp egy olyan életutat mutat be Hesse, amely a buddhista meditációtól, vágyak felszámolásától indul, abból kiábrándulva jut el a gyermekemberek világának felfedezéséig és végül a szeretetig, a természetig, az egység és teljesség keresztény és zen megfogalmazásáig. Szép könyv, nem szájbarágós, nem zavaróan bölcselkedő, épp megfelelő az év nyitásához.

1 hozzászólás
>!
Baba082 P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Ez az egyik leggyönyörűbb könyv, amit eddig olvastam, márpedig sok fantasztikus írással volt dolgom.
Hesse annyira őszintén ír a lelki változásokról, fejlődésekről, hogy az ember észre se veszi, hogy mennyi mindent tanul tőle, miközben olvas.
Én is, mint sokan mások, azt hittem, hogy ez Sziddhárta, azaz Buddha története regényesítve, aztán már rögtön az elején rájön az ember, hogy ez valójában Hesse isten- és igazság keresésének története. Nagyon szépen beleépíti a buddhista tanok fontosabb gondolatait a mesébe, mégis eltér tőlük, emberivé, „használhatóvá” fogalmazza át.
Tetszik, ahogy Sziddhárta elfordul a tanítóktól annak érdekében, hogy ne váljon szűklátóvá, hogy saját maga tapasztalja meg a saját életét, és ezekből merítkezve alakítsa ki világszemléletét, saját bölcsességére ébredve.
Fantasztikusan jó könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szereti a mesét és a szépirodalmat, érdekli a buddhizmus, és a lélekvándorlás, szereti, vagy épp gyűlöli az embereket, természetet, a világot.
A könyv olvasása közben az ember légzése lelassul, egy másik, nyugodtabb világba csöppen, és ez a világ nem más, mint az olvasó saját lelkivilága. Azt hiszem erre a nyugalomra nagyon nagy szüksége van a mai embernek, ahogy az önismeretre is, amit bizony, ahogy Sziddhárta történetéből is megtudhatunk, csak sok, sok tapasztalás útján nyerünk. Csak a hibák elkövetése után tudjuk valóban átérezni mit jelent a bűn, tudni róla nem elég, és csak a bűnök elkövetése után vagyunk képesek igazán jól cselekedni. A karma értelme valójában ez, és ezt Hesse nagyon szépen megírta ebben a kötetben.
Ezzel az olvasmányélménnyel gazdagabbá válik az ember.

7 hozzászólás
>!
Barbiianyuja
Hermann Hesse: Sziddhárta

Nagyon élveztem a könyvet. Először tartottam tőle, hogy nem vagyok-e túl fáradt hozzá…
De rá kellett jönnöm, hogy olvasmányos, élvezetes. Köszönet a magyarázatokért! Hiába végeztem történelem szakon, s ismerem az ókori államokat, vallásukat, a szakszavak értelmezésében nagyon sok segítséget adott.
Örülök, hogy rászántam magam az olvasásra!


Népszerű idézetek

>!
tgorsy

(…) a lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.

121. oldal (Cartaphilus, 2005)

8 hozzászólás
>!
tgorsy

(…) a bölcsesség át nem adható. Az a bölcsesség, amit a bölcs mégis át akarna adni, mindig bolondságnak hangzik.
(…)
A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem. A bölcsességet lehet megtalálni, lehet aszerint élni, a sodrásához igazodni, csodákat tenni általa, de kimondani és megtanítani nem lehet.
(…) minden igazságnak az ellentéte is igaz!
(…) az ember sohasem teljesen szent vagy tökéletesen bűnös.

142-143. oldal (Cartaphilus, 2005)

2 hozzászólás
>!
formanella

Azért az én szememben jó minden, ami van, a halál is, az élet is, a bűn is, a szentség is, a bölcsesség is, a balgaság is, mindennek olyannak kell lennie, amilyen, minden csak beleegyezésemre, csak engedelmességemre vár, mindenhez csupán szeretetteljes egyetértésem hiányzik, így hát nekem csak jó lehet, csak javamra válhat, és semmi sem árthat. Testemen-lelkemen megtapasztaltam, hogy nagyon is hasznomra vált a bűn, hasznomra vált a gyönyör, a birtoklás óhajtása, a hiúság, sőt a legszégyenteljesebb kétségbeesés is, hogy megtanuljam feladni ellenkezésemet, megtanuljam a világot szeretni, hogy ne mérjem többé valamely általam kívánt, általam elképzelt világhoz, az általam kigondolt tökéletességhez, hanem megelégedjem vele már most, szeressem úgy, ahogy van, és örüljek, hogy része vagyok.

144. oldal (Cartaphilus, 2005)

>!
tgorsy

Nekem azonban egyedül az a fontos, hogy szerethessem a világot, meg ne vessen, ne gyűlöljem sem azt, sem magamat. Sőt szeretettel, csodálattal és tisztelettel tudjam szemlélni a világot és magamat és minden létezőt.

147. oldal (Cartaphilus, 2005)

>!
formanella

(…) mindenki újraszenvedi a régi szenvedéseket, minden visszatér, amit még nem szenvedett meg, ami még nem oldódott meg az ő életében.

113. oldal

1 hozzászólás
>!
PandaSára

(…) a szeretet, Govinda, a lényege mindennek, úgy hiszem.

Govinda

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Sziddhárta így szólt: – Ugyan mi mondanivalóm lehetne neked, tiszteletre méltó barátom? Talán, hogy túl sokat keresel? Hogy épp a sok keresés miatt nem találsz semmit?
– Hogy lehetséges ez? – kérdezte Govinda.
– Ha valaki keres – szólt Sziddhárta –, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit látja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja e célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal. Te is, tiszteletre méltó férfiú, valóban kereső ember lehetsz, mert, célodra gondolván, észre sem veszel sok mindent, ami pedig majdhogy ki nem szúrja a szemedet.

118. oldal

>!
formanella

Ha valaki keres, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit találja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja e célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal.

>!
Chöpp 

– Te is észrevetted – kérdezte egyszer Sziddhárta –, te is megtanultad a folyótól azt a titkot: hogy az idő nem létezik?
Vászudéva arca mosolyogva felragyogott.

94. oldal

18 hozzászólás
>!
Carmilla 

Tanulékony vagy, Sziddhárta, hát tanuld meg ezt is: szerelmet lehet koldulni, vásárolni, ajándékba kapni, az utcán találni, de rablással nem lehet hozzájutni.

63. oldal, Kamala

Kapcsolódó szócikkek: szerelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Thomas Mann: A varázshegy
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Bernhard Schlink: A felolvasó
Johann Christian Friedrich Hölderlin: Hüperión
Márai Sándor: Válás Budán