Sziddhárta 530 csillagozás

Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta Hermann Hesse: Sziddhárta

Nyugat-Európában ​sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve – melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott – ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le.

A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író „hindu regéjét”, és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődésregények hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok – például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp –, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje – nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás… (tovább)

Sziddhártha címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1922

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár, Hermann Hesse, Új termés

>!
Helikon, Budapest, 2018
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790730 · Fordította: Horváth Géza
>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
216 oldal · ISBN: 9789632662633 · Fordította: Kászonyi Ágota
>!
Európa, Budapest, 2011
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793193 · Fordította: Kászonyi Ágota

8 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Buddha


Kedvencelte 185

Most olvassa 28

Várólistára tette 290

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Hermann Hesse: Sziddhárta

A buddhizmus úgy tartja, a dolgok alapvetően semlegesek, előjelüket a mi hozzáállásunk határozza meg. Ennélfogva akár egy tragédiából is ki lehet jönni pozitívan, de válhatunk megkeseredett emberré akkor is, ha semmi eget rengető indokunk nincs erre, dolgaink nem mennek rosszabbul, mint bárki másé. Ez a tézis bennem úgy csapódik le, hogy a dolgoknak van ugyan alapvetően is előjelük, ez azonban akár az ellentétére is fordítható a hozzáállásunk által. Folyvást elégedetlenkedve, mindig a pohár üres felét látva, bolhából elefántot csinálva, s ha nincs bolha, akkor keresve gyermekember válik belőlünk, olyan személy, aki anélkül éli az életét, hogy lelki üdvével – nevezzük akárhogy – foglalkozna. Lehet egy gyermekember sikeres, gazdag, eredményes, a gyermekemberség inkább egyfajta attitűdre utal – arra, amikor szaladgálunk a dolgaink után egy életen át, s közben valahogy észrevétlenül megkeseredünk, negatív ember válik belőlünk, hiába megy látszólag jól a sorunk, képtelenek vagyunk az elégedettség érzésére, a körülményeinktől függetlenül mindig keserűek vagyunk, aggodalmasak, feszültek és elégedetlenek.
A gyermekemberekkel szemben szép számmal vannak azok is, akik keresnek valami többet, akik nem érik be a világi sikerekkel (munka, vagyon, család, szerelem). Számtalan út kínálkozik az ő számunkra: próbálhatják elérni a megvilágosodást aszkézis, böjt, tanítómesterek követése vagy remeteség által, s bizonyára még ezer más módon is. Egyik út sem megvetendő, mindegyik által gazdagodhat az, akinek nyitott a szíve, a megvilágosodás kulcsa azonban bennünk rejlik. Hiába hallgatjuk meg akárhány vallás tanítását, olvasunk el akármennyi elméletet, ha nem tesszük őket a magunkévá, nem ültetjük át őket a gyakorlatba, hiába volt az egész.

Nem először olvastam, de Sziddhárta életútja mindig tartogat új olvasatokat, új üzeneteket. Ez is egy olyan könyv, amit pár évente érdemes elővenni és újraolvasni, mert élethelyzettől függően mindig mást ad. Számomra ezúttal az volt a fő üzenete, hogy a belső béke kulcsa én magam vagyok. Akármennyire háborog is a tenger körülöttem, a hullámok csak akkor csapnak össze a fejem fölött, ha hagyom magam kibillenteni az egyensúlyomból. Amíg szilárdan állok, addig nincs az a vihar, ami elsöpörhetne, s bár a vitorláimat tépázó förgeteg néha elviselhetetlennek tűnhet, s ha úgy is érzem olykor, hogy könnyebb lenne feladni, összeroppanni és elsüllyedni, amíg élek, addig nincs veszve a remény. Sziddhárta életében is nem egyszer eljött az a pont, amikor úgy érezte, hogy nincs tovább, mégis mindig volt tovább. Nem szabad feladni soha, ki kell tartani a végsőkig, mert a végsők ott vannak, ahová mi magunk pozicionáljuk őket.

Sziddhárta életútján is voltak meghatározó jelentőségű személyek, ahogy mindannyiunk életében vannak: egy barát, egy szerető, egy idegen, akivel sorsunk az események összejátszása folytán összefonódik. Mindannyian hozzáadtak valamit a személyiségéhez, s az előjelüket valóban csak az határozta meg, hogy Sziddhárta hogyan építette be az életébe mindazt, amit tőlük kapott/tanult. Aki hátráltatta, talán veszedelemtől óvta meg ezáltal, s aki romlásba vitte, az alantas vágyak vezérelte élet valódi arcát segített meglátni Sziddhártának, mely tapasztalat egy újabb mérföldkő volt a megvilágosodás felé vezető útján.
Sosem tudhatjuk, hogy egy adott személy vagy esemény a későbbiekben milyen hatással lesz ránk – illetőleg ez a hatás csak rajtunk múlik. Lehet, hogy akkor és ott a pokolba kívánjuk az illetőt, ám ha félretesszük zsigeri ellenérzéseinket, lehetőségek tucatjai nyílnak meg. Akármilyen hosszúra is sikerült ez az értékelés, a lényeg mindössze annyi, hogy ha pozitívan állunk hozzá az élethez, akkor a dolgaink is pozitívan fognak alakulni, míg ha mi magunk negatívak vagyunk, a rosszat látjuk meg másokban, akkor az élettől is hiába várunk jót. Nincs ebben semmi misztikum, egyszerűen csak minden éremnek két oldala van, és ha a pozitívat nézzük, akkor mindig a dolgok napos oldalán fogunk maradni.
Aki nem hiszi, járjon utána.

4 hozzászólás
>!
csillagka P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Akkor a folyó megint nevet rajtunk, mélyről jövő teli szájjal. Rajtunk földi halandókon akik a nagy keresésben, elfelejtünk találni, szeretni, remélni és élni, elfogadva amit a karma ránk mér. Lesz még pár körünk itt a földön, amíg megtanuljuk mi is az igazán fontos, abban biztos vagyok, hogy nem a pénz, a hírnév és a hatalom. A megértés, barátság, könyörületesség előre visz az úton, még menni kell, de egyszer talán a folyó se rajtam fog röhögni, ha nem most, talán majd egyszer egy másik életben.
Ui: rájöttem Coelho honnan másol merít ihletet, de ez jó, tényleg az :)

3 hozzászólás
>!
Chöpp 
Hermann Hesse: Sziddhárta

Annak ellenére, hogy határozottan sokkal hamarabb kellett volna elolvasnom, tetszett. Hesse szépen ír és sok okosságot hoz össze egy könyvön belül. A folyóról szóló részt a Tisza mellett olvastam és végig mosolyogtam és bólogattam. Egyébként is több dologgal egyetértettem (bár volt, amivel nem; talán nem vagyok még elég érett a buddhista gondolatokhoz. Minden esetre igyekszem felzárkózni!).

16 hozzászólás
>!
pannik P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Érdekes történet volt.
Sziddhárta történetét ismertem egyéb olvasmányokból és filmekből. Ennek okán meglepett a könyv mert másként ismertette, teljesen más életutat mutat be.

A klasszikus történethez képest ez sokkal emberibb, természetesebb, kevésbé misztikus és isteni, inkább egy halandó ember mindennapos kínlódásai aki azért felismerésekkel teli életutat jár be.
Érdekes, hogy részben egyezik a klasszikus történettel. Részben pedig új dolgokat mutat be. A megvilágosodás felé vezető út egy része önmegtartóztatással, meditációkkal, elvonulással teli, de ott a másik oldalon a természet, szerelem, szexuális gyönyörök, kényelem, kereskedelem, pénz és pénzért megvehető dolgok, amik szintén részét képezik az útnak.

Az üzenetét valahogy úgy tudnám megfogalmazni (bár ez nem könnyű), hogy a nagy mesterek és tanítók módszereit követve nehéz eljutni önmagunkhoz, mert az az út nem a miénk, valaki más útja és nincs két egyforma ember. Valamint ott és úgy tudjuk megismerni önmagunk belső útját ahol és ahogy éppen élünk. Nincsenek különlegesen jó helyek és segítők, lehet egy folyó, egy révész, egy kurtizán is aki segíthet, és az is lehet, hogy éppen egy mester tanítása ébreszt rá arra, hogy hogyan nem jutunk önmagunkhoz és a lényeghez közelebb.

>!
SteelCurtain
Hermann Hesse: Sziddhárta

Automatikus reakció; szép történet.
Csakhogy;
Választékos stílus, szépen kiglancolva, csak éppen szájbarágósan ledarálva. Csillog, de üres. Egy meglehetősen életszerűtlen élet, gondosan megkomponált narratívákba helyezve. Sorozatosan feladva a magas labda életidegen példabeszédekhez. Igazságtalan lennék, ha mindezt Hesse nyakába varrnám, sőt valószínűleg még akkor is, ha kizárólag a vallásos és misztikus irodalomra tartanám jellemzőnek. Minden szerző a saját világnézetét szeretné elfogadtatni az olvasóval, de csak kevesen képesek ezt természetesen tálalni. Ha mindez a Buddha legenda egyenes átültetése, akkor a kimódolt helyzetekért Hesse nem tehető felelőssé, készen kapta őket. Értem én a világ megismerésének vágyát és a tökéletességre törekvést, de borzasztóan erőszakoltnak érzem a szelektálást, mely a látszólagos szabadságnak láthatatlan gátakat emel. Mindezt ráadásul a főhős egy computer szenvedélyességével teszi. Nem érzek benne semmi emberit. Hiába vannak benne szép gondolatok, ez egy gép. Nem kérek belőle.

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Hermann Hesse: Sziddhárta

Gyermekemberek bár jönnek-mennek, kavarognak bennem a gondolatok, akár a végtelen folyónak habjai. Egy révész vagyok, aki nem tud dönteni, átkeljen-e végül a túlpartra…
Megérintett, eltemetett, felismeréseket adott, eltiport és megtaláltam végül magam. Azt hiszem, akár én is lehetnék Sziddhárta.
Örökös harcot vívunk az Énünk ellen, még akkor is, ha nem vesszük észre…
Fontosak-e a szavak? Fontos-e, miként nevezed a Mindenséget és az Egységet? Létezik-e egyáltalán? Nemcsak önmagunkban élünk a világon, léteznek más emberek is? Nem csak kivetülés az egész emberiség? Tárd ki szíved, csukd be szád! Nyisd ki a szemed és a füled! Csodák vesznek körül, még ha szenvedésekkel teli is az életed…Készülj fel befogadni a nyugalmat! Olvasd el a könyvet!!

>!
tgorsy
Hermann Hesse: Sziddhárta

Befejeztem, kölcsönadtam, visszakaptam, továbbadtam, visszakaptam, viszem vissza a könyvtárba
És még most sem nagyon tudok mit írni róla.
Regénynek nem regény.
Filozófiának nem filozófia.
Hitvallásnak nem hitvallás.
Filozófiai hitvallás regénybe öntve. Talán
A lélekvándorlás, a keresztyénség, a buddhizmus ötvözése: „megszabadulás az indiai gondolkodástól, és egy olyan keresztény származású férfi hitvallása, aki korán hátat fordított az egyháznak, és azon fáradozott, hogy megértse a többi vallást is, különösen az indiai és a kínai hitformákat” – írja Hesse (p.:155)
Hesse ötvözi a három vallást, gondolkodást, világszemléletet. A lélekvándorlás több milliárdéves folyamatát megmutatja egy emberöltőn. Azaz ez a folyamat tarthat évmilliókig (kavicsból a Nirvánába, de ez az egész folyamat lejátszódik születéstől halálomig. Nem azt mondja, h. az egyik léleknél így, a másiknál úgy. hanem ez egyszerre van , lehetséges.
Nem ennyire zavaros. De nem is ennyire világos.
nekem eddig ez a hessei-csúcs.

11 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Ilyen szavak után minden értékelés fércmunka.
Nagyon tanulságos az az út, amit Sziddhárta bejárt. Tanulságos a maga forradalmi módján, elvégre Sziddhárta nem a hagyományos úton keresi az élet értelmét, vagyis inkább a létet, a tökéletességet, a tökéletes összhangot. A lehető legjobb helyen találja meg ezt a mindent átható derűt, de ehhez bizony be kell járnia az utat, a szentség és a profán szélsőséges útját.
Az egész könyvet ez a kicsit fensőbbséges derű lengi be. Sok jó, megfontolandó gondolat van benne. Mindenképpen újraolvasom majd!

>!
eme P
Hermann Hesse: Sziddhárta

Mit lehetne mondani…

A titkos értelemnek nem használnak a szavak, minden egy kicsit megváltozik, mihelyt az ember kimondja, kicsit torzul, kicsit bolondosan cseng

De nem baj az sem, ha kicsit torzul, ha kicsit bolondosan cseng, mert emelett bölcs, mint egy csendesen folydogáló hűs folyó. Megnyugtat, vigasztal, magához lassít, magához vonz. Együtt múlsz el vele és együtt újulsz meg vele újra és újra… Nem keresel már, csak találsz. És egyre inkább érzed, hogy az értelem és a lényeg nem valahol a dolgok mögött van, hanem bennük magukban, mindenben, hogy minden maga a Létező, múlt és jövő nélküli jelenlévőség, és hogy mindennek olyannak kell lennie, amilyen.
Igen, beleringat ez a könyv ebbe a hangulatba, míg olvasod, és utána még egy ideig, ki több, ki kevesebb ideig, még hallod, hallgatod a folyó szavát.

Átlátni a világ törvényein, megtalálni a magyarázatát, megvetni a világot, mindez lehet nagy gondolkodók ügye. Nekem azonban egyedül az a fontos, hogy szerethessem a világot, meg ne vessem, ne gyűlöljem sem azt, sem magamat. Sőt szeretettel, csodálattal és tisztelettel tudjam szemlélni a világot és magamat és minden létezőt.

Ehhez pedig mindenkinek újra kell szenvedni a régi szenvedéseket, bölcsnek kell lenni. A bölcsesség pedig át nem adható.
Hallgassátok a folyó szavát!

>!
Dana
Hermann Hesse: Sziddhárta

Becsapós könyv, mindig is azt hittem, Buddha életének regényítése, de ehelyett épp egy olyan életutat mutat be Hesse, amely a buddhista meditációtól, vágyak felszámolásától indul, abból kiábrándulva jut el a gyermekemberek világának felfedezéséig és végül a szeretetig, a természetig, az egység és teljesség keresztény és zen megfogalmazásáig. Szép könyv, nem szájbarágós, nem zavaróan bölcselkedő, épp megfelelő az év nyitásához.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tgorsy

(…) a lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.

121. oldal (Cartaphilus, 2005)

8 hozzászólás
>!
tgorsy

(…) a bölcsesség át nem adható. Az a bölcsesség, amit a bölcs mégis át akarna adni, mindig bolondságnak hangzik.
(…)
A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem. A bölcsességet lehet megtalálni, lehet aszerint élni, a sodrásához igazodni, csodákat tenni általa, de kimondani és megtanítani nem lehet.
(…) minden igazságnak az ellentéte is igaz!
(…) az ember sohasem teljesen szent vagy tökéletesen bűnös.

142-143. oldal (Cartaphilus, 2005)

2 hozzászólás
>!
formanella

Azért az én szememben jó minden, ami van, a halál is, az élet is, a bűn is, a szentség is, a bölcsesség is, a balgaság is, mindennek olyannak kell lennie, amilyen, minden csak beleegyezésemre, csak engedelmességemre vár, mindenhez csupán szeretetteljes egyetértésem hiányzik, így hát nekem csak jó lehet, csak javamra válhat, és semmi sem árthat. Testemen-lelkemen megtapasztaltam, hogy nagyon is hasznomra vált a bűn, hasznomra vált a gyönyör, a birtoklás óhajtása, a hiúság, sőt a legszégyenteljesebb kétségbeesés is, hogy megtanuljam feladni ellenkezésemet, megtanuljam a világot szeretni, hogy ne mérjem többé valamely általam kívánt, általam elképzelt világhoz, az általam kigondolt tökéletességhez, hanem megelégedjem vele már most, szeressem úgy, ahogy van, és örüljek, hogy része vagyok.

144. oldal (Cartaphilus, 2005)

>!
formanella

(…) mindenki újraszenvedi a régi szenvedéseket, minden visszatér, amit még nem szenvedett meg, ami még nem oldódott meg az ő életében.

113. oldal

1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Tanulékony vagy, Sziddhárta, hát tanuld meg ezt is: szerelmet lehet koldulni, vásárolni, ajándékba kapni, az utcán találni, de rablással nem lehet hozzájutni.

63. oldal, Kamala

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
tgorsy

Nekem azonban egyedül az a fontos, hogy szerethessem a világot, meg ne vessen, ne gyűlöljem sem azt, sem magamat. Sőt szeretettel, csodálattal és tisztelettel tudjam szemlélni a világot és magamat és minden létezőt.

147. oldal (Cartaphilus, 2005)

>!
Chöpp 

– Te is észrevetted – kérdezte egyszer Sziddhárta –, te is megtanultad a folyótól azt a titkot: hogy az idő nem létezik?
Vászudéva arca mosolyogva felragyogott.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · idő
18 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Sziddhárta így szólt: – Ugyan mi mondanivalóm lehetne neked, tiszteletre méltó barátom? Talán, hogy túl sokat keresel? Hogy épp a sok keresés miatt nem találsz semmit?
– Hogy lehetséges ez? – kérdezte Govinda.
– Ha valaki keres – szólt Sziddhárta –, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit látja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja e célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal. Te is, tiszteletre méltó férfiú, valóban kereső ember lehetsz, mert, célodra gondolván, észre sem veszel sok mindent, ami pedig majdhogy ki nem szúrja a szemedet.

118. oldal

>!
formanella

Ha valaki keres, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit találja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja e célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal.

>!
Szelén P

(…) a szeretet, Govinda, a lényege mindennek, úgy hiszem.

Govinda


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Gottfried Keller: Zöld Henrik
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Nicole Legian: A tigris ökle
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
W. G. Sebald: Austerlitz
Friderick Lenz: Szörföltem a Himaláján
Alessandro Baricco: Selyem
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája