Rosshalde 61 csillagozás

Hermann Hesse: Rosshalde Hermann Hesse: Rosshalde

„Három életnagyságú figurát festett: két egymástól idegen, önmagába mélyedt embert, egy férfit és egy nőt, s közöttük egy csöndes örömmel játszogató gyermeket, kinek fogalma sincs a fölötte tornyosuló felhőkről. A személyes utalás világos volt, a férfi mégsem hasonlított a festőre, a nő sem a feleségére. De a gyermek Pierre volt, néhány évvel fiatalabb korában. A kisfiút legjobb képeire jellemző bájos és nemes vonásokkal festette meg. Két oldalán merev szimmetriában elhelyezve ült a két alak , a magányosság szenvedő megtestesítői: a férfi súlyos töprengőn, arcát kezébe temetve, a nő fájdalmas, de üres érzéketlenségbe veszve.”

Csillagsors címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1914

>!
Helikon, Budapest, 2018
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790747 · Fordította: Korányi Judit
>!
Cartaphilus, Budapest, 2004
226 oldal · ISBN: 9638548622 · Fordította: Korányi Judit
>!
Cartaphilus, Budapest, 1996
222 oldal · ISBN: 9638548622 · Fordította: Korányi Judit

Enciklopédia 3


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
Hermann Hesse: Rosshalde

Elfogult vagyok Hesse-vel szemben. Eddig három könyvéből, három talált be nálam. Ez is, pedig ez egy korai műve, és hát többen említették, messze nem olyan kiforrott, mint Az üveggyöngyjáték vagy A pusztai farkas. Az az igazság, hogy nem számít mit mondtok; ez jó, és kész.:)
Ez az ember úgy tud írni a magányról, a művészekről, az ecsetvonásról, a tájról, hogy ha fáj is, meg szeretném tapasztalni, ha szép, azon nyomban látni szeretném, ha pedig művész, egy az egyben értem őt, és máris ecsetet és palettát szeretnék a közelemben tudni. És komolyan elgondolkoztam rajta, fejest kellene ugranom ebbe az egészbe, és ki kellene próbálnom ezt a vízfestékes festés dolgot. 12 éves koromig olyan jól ment… hogy hol és mikor veszett el, magam sem tudom.
Hát ilyenekre inspirálja az embert ez a mű… meg hogy elgondolkozzon az életén, és nem feltétlenül kell ehhez rossz házasság, mint ahogy az a könyvben feltűnik.
Külön pozitívum, hogy Hesse Wagnerért rajongott. Nekem meg saját magamra kirótt penitenciám lett, hogy megnézem a Trisztán és Izoldát röpke négy óra tizenöt percben, de legalább a Milánói Scala előadásában.:)
http://kulturleny.wordpress.com/2014/06/29/hermann-hess…

>!
Lunemorte MP
Hermann Hesse: Rosshalde

És a szomorúság ismét karjaiba zárt, mint óvó anya…Amikor már nincs remény és hosszú vívódás után már csak egy új élet reménye tarthat életben, melyet igyekszel megvalósítani…akkor döbbensz csak rá, hogy ez az egész nem ilyen egyszerű…Hogy rettentő nagy áldozatokkal és lemondásokkal jár az, ha kilépsz az addigi megszokott életedből és mersz változtatni…Könnyekkel és lelked tiprásával járhat a folyamat, de vajon megéri-e érezni a szabadság édes ízét? Vagy nem is létezik mindez, csak álom csupán? Létezik-e igaz szeretet vagy mindez csak eszmény?

>!
_natalie_ I
Hermann Hesse: Rosshalde

Ha az összes szín élni akar, akkor a fekete nem tudja elnyelni őket. Az élet tör így utat a fény felé. Elfordult a kulcs a zárban, és Rosshalde őrzi emlékeit. Azokat, amelyekben virágok illatoztak, és azokat, amelyekben már semmi sem hasonlított eredeti önmagára. Szép a záró kép. A férfi a fényben áll…

5 hozzászólás
>!
dacecc P
Hermann Hesse: Rosshalde

Hessétől sajnos ez volt a második olvasmányom, így akaratlanul is az Üveggyöngyjátékhoz mértem. Azzal szemben ez a korai és kicsit talán tényleg kiforratlan regény eleve hátránnyal indult. Nem tudom, a többi művében is előfordul-e, de itt feltűnt ismét a hőst visszafogó, hátráltató tényezők problémája: Verguth olyan elemek viszonylatában hánykolódik, amiket szeret, és amiket, hátrahagyva szorongását a változástól, át kell értékelnie, hogy kiteljesedhessen az élete. Az Üveggyöngyjátékot is hasonlóképp értelmezem, mindkettő az elengedésről, az új utak, megújulás kereséséről szól. Hesse meggyőzött, biztosan olvasom még őt.

3 hozzászólás
>!
dianna76 P
Hermann Hesse: Rosshalde

Az elmúlásról szóló könyv. Egy megromlott házasság, mely akkor ér véget, amikor egy gyermeklét is. Aztán jön a nagy üresség…..
Egy kisgyermek, aki mellőzöttnek érzi magát a felnőttek között. Egy kamaszfiú, aki próbál újra nyitni az apja felé. Egy nő és egy férfi, akik eltávolodtak egymástól. Egy lelki támaszt nyújtó barátság.
Szép írás!! Érzelmekkel, s szép gondolatokkal van tele. Eddig ez a kedvencem Hessétől. Ő nem az az író számomra, akinek a műveit újra és újra elolvasnám, de ezt a regényét szívesen kézbe venném egy idő elteltével ismét.
A „Csillagsors” is a várólistámra került Hessétől. Nemrég derült ki számomra itt a Molyon, hogy az voltaképp a Rosshalde más címmel.

>!
Cartaphilus, Budapest, 1996
222 oldal · ISBN: 9638548622 · Fordította: Korányi Judit
>!
AH_magazin
Hermann Hesse: Rosshalde

Maga a borító egyszerűségétől és letisztultságától gyönyörű. Keményfedeles borítója mellé kapunk egy könyvjelzőt is, ami még kényelmesebbé teszi az olvasást. A Helikon híres arról, hogy a régi, szinte elfeledett regényeket bújtatja egyszerű, de szívmelengető köntösökbe. Ez alól Hermann Hesse könyvei sem kivételek, a Rosshalde elejére rajzolt patkány, noha negatív tényezőként van jelen, a cselekményszál egyik legfontosabb momentumának kulcsfigurája. Ha a külseje elnyerte a tetszésedet, ideje kinyitni, a benne kibontakozó történet is el fog varázsolni. Tipikusan az a könyv, amiből szinte lehetetlen egy-egy mondatot kiragadni szállóigének, mert a rengeteg fantasztikusan megfogalmazott morzsácska egy hatalmas egésszé áll össze, ami így, összeszerelve, összerakva marad meg bennünk.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/konyvek/herman-hesse-rosshalde/

>!
lex88
Hermann Hesse: Rosshalde

Egy konvencionális történet egy félresikerült házasságról, amit már csak egy gyerek tart össze. Ezt a kicsit egyszerű történetet Hesse stílusa dobja fel, egyszerűen, tömören és költőien írja le a környező tájat és a szereplők érzelmeit, de lélektanilag nagyon pontosan. A történetet több szereplő szempontjából is leírja, különösen érdekes volt ahogy a gyerek szempontját írja le. A művész-lét problémáit, egy helyzetből való kitörés lehetőségeit keresi, akár komoly lemondások árán is.

>!
Rea P
Hermann Hesse: Rosshalde

kicsit csalódás volt, mert Hesse egyik kedvenc íróm és többet vártam ettől a könyvtől…bár lehet az volt a baj,hogy az Üveggyöngyjáték után olvastam közvetlenül és ahhoz képest volt gyenge..

>!
Hugi
Hermann Hesse: Rosshalde

Egy történet a házasságról, az önmegvalósításról, a kompromisszumokról, a megbecsülésről, a szülő-gyerek kapcsolatról… És végülis a gyökerekről, hogy mindez hol romolhat el…

>!
Andreotti
Hermann Hesse: Rosshalde

Sokáig nagy kedvencem volt, magával ragadó könyv, ha jól tudom valami más néven is megjelent már korábban, Csillagsors azt hiszem, szerintem Hesse egyik legjobb könyve, de ha Hessét szeretne valaki olvasni mégsem azt ajánlom hogy ezzel kezdje. Hesse nagyon szépen ír, lehet hogy hülyeség ilyet írni, de nagyon érdekes szép képi világot jelenít meg.
Kicsit szomorkás történet szépen csomagolva.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

El kell dobnod mindent, amid van, le kell mosnod magadról a múltadat, különben soha nem fogsz egészen tisztán, szabadon szembenézni a világgal. Tégy úgy, amint jólesik. Ha nem tudod magad rászánni a döntésre, hát maradj itt, és éld tovább ezt az életet, én akkor is itt vagyok, melletted állok. De sajnállak.

86. oldal

>!
Lunemorte MP

Néha azt szeretném, ha tudnék repülni, és együtt repülnék a madarakkal fönn a fák körül, aztán a felhők között. Akkor aztán mindenkit kinevetnék.

60. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Lépj már egyet, dobj végre mindent, s hirtelen meglátod, hogy a világ száz meg száz gyönyörű dolga vár rád. Már régóta halottakkal élsz egy házban, és elvesztetted kapcsolatodat az élettel.

85. oldal

>!
Lunemorte MP

Egyszer egészen egyedül voltam a kertben, és már egyikőtök sem szeretett engem. Pedig kell, hogy szeressetek és segítsetek, ha majd megint fáj.

209. oldal

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Már rég tudta, hogy épp a legszebb, a legérdekesebb dolgokat nem lehet megérteni és megmagyarázni.

19. oldal

1 hozzászólás
>!
_natalie_ I

– Hát igen, festő gyereke vagy, de nem bírod a festékszagot. Ez már baj. Biztos nem is akarsz te festő lenni soha.
– Nem, tényleg nem.
– És mi akarsz lenni?
– Semmi. Legszívesebben madár vagy ilyesmi.

123. oldal

>!
lex88

Kialudt bennem minden vágy a szertelen, féktelen élet után, megszűnt minden kívánságom és igényem. Az elmúlt évek alatt egyetlen új ember sem lépett az életembe, sem asszony, sem barát. Érted, ugye? Mindenfajta új barátságot a szégyenemről tett vallomással kellett volna kezdenem.
– Szégyen? – kérdezte Burkhardt halkan, némi feddéssel a hangjában.
– Persze! Így éreztem már akkor is, és azóta sem változott semmi. Boldogtalannak lenni szégyen. Szégyen, ha nem mutathatom meg senki előtt, hogyan élek, ha valamit takargatnom, kendőznöm kell.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogtalanság · szégyen
>!
krlany I+SMP

Zord volt a kép, szinte iszonytatóan szomorú, de nyugodt és megtámadhatatlan; azzal az egyszerű szimbolikával, amely nélkül nincs műalkotás, s mely nemcsak érezteti, a természet nyomasztó fölfoghatatlanságát, de valami szelíd rácsodálkozással meg is szeretteti velünk.

11. oldal

>!
_natalie_ I

– Mézvirágok? – gondolta lekicsinylően, és hallgatott. Már rég tudta, hogy épp a legszebb, a legérdekesebb dolgokat nem lehet megérteni és megmagyarázni.

18. oldal

2 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Érezte a fény zenéjét, mint oszlik szét és tér vissza önmagába hangzó áradata, s mint nyeletik el másutt erejét vesztve, majd legyőzhetetlenül újra diadalmaskodik az érzékenyebb pontokon. Látta, amint száz színben játszik csalhatatlanul, érzékenyen, ezerszer megtörve is épen, ezer tréfás útvesztőben sem tévelyegve, hűen saját törvényéhez. Mély kortyokban ízlelte a művészet fanyar levegőjét, az alkotó zord örömét, melynek a megsemmisülés határáig át kell adnia magát, s aki a szabadság szent boldogságát csak az önkény vasbilincsében találja meg, és a beteljesülés pillanatát csak az igazságérzet iránti aszketikus engedelmességben élheti át.

107. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: József és testvérei
Thomas Mann: A varázshegy
Thomas Mann: Doktor Faustus
Thomas Mann: A kiválasztott / A törvény
Franz Kafka: A kastély
Franz Kafka: A per
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve
William Faulkner: Eredj, Mózes
William Faulkner: Megszületik augusztusban
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól