Peter ​Camenzind 54 csillagozás

Hermann Hesse: Peter Camenzind Hermann Hesse: Peter Camenzind Hermann Hesse: Peter Camenzind Hermann Hesse: Peter Camenzind

A Peter Camenzind hirtelen ismert és ünnepelt íróvá avatja Hessét, eleinte csak Németországban, majd hamarosan az ország határain kívül is. Talán ebben a regényben talál magára először az ifjú író, és indul el azon a költői úton, amely átíveli és rögzíti a XX. század jelentős történelmi eseményeit: pusztulásokat és újrakezdéseket.

Eredeti megjelenés éve: 1904

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hermann Hesse

>!
Cartaphilus, Budapest, 1999
214 oldal · ISBN: 9789638548610 · Fordította: Farkas Tünde
>!
Cartaphilus, Budapest, 1999
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638548614 · Fordította: Farkas Tünde
>!
Cartaphilus, Budapest, 1995
188 oldal · ISBN: 9648548614 · Fordította: Farkas Tünde

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Hermann Hesse: Peter Camenzind

„Kezdetben volt a mítosz. Ahogyan a mindenható Isten az indiaiak, a görögök és a germánok lelkében költészetet teremtett, és kifejezte önmagát, ugyanúgy teremt költészetet ma is nap mint nap minden gyermek lelkében.”

Elképzelhető, hogy egy könyv, amely ezekkel a sorokkal kezdődik, ne tetsszen (nekem)? Pedig semmi köze a klasszikus értelemben vett mítoszokhoz a könyv mondandójának.

Ez a harmadik Hesse-mű, amellyel dolgom volt, és be kell vallanom, nekem eddig ez tetszett a legjobban. Lehet, hogy szegényes ízlésre vall, de ennek a regénynek a későbbieknél jóval egyszerűbb, emberközelibb, intimebb stílusa közelebb áll hozzám, mint a jóval bonyolultabban megfogalmazott, filozofikusabb, és sötétebb későbbi nagy műveié.

Peter Camenzindet voltaképpen helyettesíthetjük az író személyével is, annyi önéletrajzi elemet találunk benne, a bázeli évek tapasztalatait, a szerelmi csalódást, az olaszországi utazást például. Vagy a szenvedélyes kóborlásokat a természetben, a hegymászás gyönyörűségét, az evezést. Mégis ez a mű – az én útkereséséről szól, ahogy a másik kettő is, melyeket olvastam, – sokkal játékosabb, humorral átszőttebb, személyesebb.

A megoldás, melyre végül a főhős és az író jut, meglepő, váratlan, de számomra meggyőző. Hiszen amíg az ember fiatal, hiszi, hogy többre képes, és többre hivatott, mint a közösség, ahová képtelen beilleszkedni. Canossa-járást igényel, amíg rájössz, valójában hová tartozol. Peter rájött, ezért ez a könyv voltaképpen boldog véggel zárul. Voltaképpen…

4 hozzászólás
>!
Ildó P
Hermann Hesse: Peter Camenzind

     Mint kiderült, egyik kollégám nagy Hesse-rajongó. Olyan lelkesen mesélt róla, azt mondta jobb tőle olvasni, mint kocsmázni. Nála ennél nagyobb elismerés nincs is. :) Felajánlotta, hogy ad nekem kölcsön könyvet, rá bíztam, mit ajánl elsőként, bár ezt nehéz feladatnak gondolta, mert mind annyira jó. Végül ezt kaptam meg. Nagyon régóta terveztem már az írótól olvasni.
     Már az első oldalak elolvasásakor tudtam, hogy szeretni fogom ezt a könyvet. Ez a gyönyörűen megírt csodálat és tisztelet a természet szépségei iránt, amivel indít, olyan képekkel, hogy látjuk szemeink előtt a színek vibrálását, a napfény ragyogását, az árnyékok játékát. Ez csoda, amit a szavakkal művel Hesse.
     És csodálatos volt ez utazás, ez az útkeresés is Peterrel. Amikor nem találja a helyét, felkerekedik, sok mindent megtapasztal, barátokat szerez és veszít el, szerelembe esik, ami soha nem teljesedik be, de végigkíséri életét. Az elgondolkodtató mondatok komolyságát néhol felsejlő humorral oldja kissé, ezáltal még közelebb kerül hozzánk. A fájdalmat is hihetetlen pazarul, fenségesen fogalmazza meg, mégis olyan egyszerűen, érzelmekre ható módon. Sok mindent tapasztal, többekkel találkozik, így végül még ha ugyanoda is érkezik meg az út végén, ahonnan elindult, megérte, mert amit megélt, átélt, az a részévé vált, és azt már senki nem veheti el tőle, és semmi nem pótolhatja.
     Remélem a Hesse és az én közös utazásom még csak most kezdődött ezzel a kötettel, amit igen kiváló első olvasásnak tartok.

>!
n P
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Utazás Hessével, Camenzinddel a költővel. S közben hallgatni őt, végig tekinteni életén amiről állítja, hogy „nem sok veszíteni valóm van”. Egy olyan helyről indulni, ahol szinte mindenkit ugyanúgy hívnak mint téged.Ugyanarról a tőről fakadni, ugyanazzal a névvel élni. De akkor melyik vagyok én?Mert mégis csak másnak kell lennem. Számvetés. Visszatérő kérdések, de minek és miért? Honnan jöttem és hová tartok? P.C úgy kezdi, hogy elzárva él a világtól, úgy folytatja, hogy világlátott lesz és úgy végzi, hogy tévúton járt. Felismeri. Nem akart együtt úszni az árral, nem akart beállani a sorba és a farkas (a pusztai a magányos) ott él benne, vele. Még sem nyomasztó ez az utazás, mert most látod a természetet és élvezed, hogy benne élsz. Azt mondja: „Istennek most velem akadt egy kis megbeszélni valója” – és látod, ahogy kibontja a költőt és tanítja. Metanoia. Vége az életkísérleteknek, meg van az úti cél.
Valahol ezt olvastam róla: „olyan, akár egy pohár könnyű rizling egy butélia sötét vörös burgundi előtt.”

>!
tgorsy
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Keresések, vándorlások, bolyongások és botlások során megtalálta a békét, a harmóniát, a szeretetet.

1 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Egyszer talán mindenkinél eljön a pillanat, amikor nem találja a helyét, ráébred, mégsem olyan boldog az élete, mint azt eltervezte, s egyáltalán, ahogy azt elvárná a nagybetűs Élettől. Hol siklott ki és milyennek kellett volna lennie az eddigi sorsomnak? Akkor aztán útnak indulunk. Megjárjuk a világot, helyünket keressük távoli városokban és idegen emberek között. Barátságokat kötünk és szerelembe esünk. Csalódunk és sírunk, örülünk és nevetünk. Megismerkedünk a halállal, de a természet szépségével is. Nyugalmat és boldogságot találunk a tiszta, szenvedély és tárgy nélküli, vágytalan szeretetben, míg egyszer csak rálépünk az útra, amelyen mindig is haladnunk kellett volna. Olykor talán megakadunk, leülünk egy padra és élvezzük az elénk táruló látványt, de töretlenül haladunk a célunk felé. S amikor rátalálunk, végül magunkat is megleljük.

Üdítően könnyű és nyugalmas regény, tele az élet szeretetével. Ajánlatos tavasszal olvasni – a háttérben csicsergő madarakkal és a fák halk susogásával.

4 hozzászólás
>!
Almost_Zed
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Nem a legkedvencebb könyvem a szerzőtől, mégis – mint minden művében – megtaláltam a szépséget, a közös nevezőt, felcsendült egy-egy dallam, amely valahonnét ismerős számomra is.

>!
kékcseresznye
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Nem ez lesz a kedvenc könyvem tőle, de Hesse finom, lírai hangvétele, bölcselkedő stílusa most is levett a lábamról.

>!
annabel_lee
Hermann Hesse: Peter Camenzind

A pusztai farkast pár fokkal jobban szeretem és sokkal mélyebb benyomást tett rám (talán azért is, mert azt egy számomra fontos személy ajánlására vettem a kezembe), de ebben a regényben is sikerült igazán magamra találnom…Szeretem, ha a könyvek „pont jókor” találnak meg, és ez, (A pusztai farkassal együtt) éppen a megfelelő időben érkezett. Amilyen szép, épp olyan fájdalmas, az egyik oldalon nyomaszt, a másik oldalon old. A vége számomra összecsapottnak tűnt, és nem is tetszett különösebben, ezért vontam le egy csillagot. Persze, ha regényként nézzük, így zárulhat csak be a kör, máshogy talán nem is érhetne véget…de a személyes vonatkozás meggátol abban, hogy szeretni tudjam ezt a befejezést. Pártíz év múlva mindenképpen újra kell majd olvasnom.

>!
andi75
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Ez a könyv majdnem olvasatlanul ment vissza a könyvtárba, mivel Hesse-től először a Karácsony című válogatás könyvet olvastam, és nem igazán nyerte el a tetszésemet. Most örülök neki, hogy makacs vagyok, és csakazértis nekiálltam ennek a regénynek, mert nagyon szerettem. Talán a nemrég olvasott Benedek Elek önéletrajzzal tudom párhuzamba állítani, mégpedig azért, mert mindkét író olyan szeretettel ír, hogy nem tudom elképzelni, hogy ez valakit ne érintsen meg.

>!
marlowe
Hermann Hesse: Peter Camenzind

Hesse szeretett témáját elemzi: a felnőtté válás buktatói, a művész útkeresése a polgárok között. A stílus friss és tiszta, mint az alpesi levegő, a történet józan, nem különösebben felkavaró.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Óh, a felhők…bámultam őket, és nem sejtettem, hogy én magam is felhőként megyek majd végig az életemen: vándorlásban, mindenütt idegenként, idő és örökkévalóság között lebegve.

18. oldal

8 hozzászólás
>!
EleoNórra68 

Ó, a szerelem nem arra való, hogy boldoggá tegye az embert. Szerintem azért van, hogy általa megláthassuk: milyen erősek vagyunk a dolgok elszenvedésében és elviselésében.

>!
Arianrhod MP

Aki még sohasem volt depressziós, nem értheti ezt meg. Hogyan is írhatnám le? Valami iszonyú elhagyatottság érzése kerített a hatalmába. Köztem és az emberek között, köztem és a város élete, terei, házai, utcái között áthidalhatatlan szakadék tátongott.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
_natalie_ I

Kezdetben volt a mítosz. Ahogyan a mindenható Isten az indiaiak, a görögök és a germánok lelkében költészetet teremtett, és kifejezte önmagát, ugyanúgy teremt költészetet ma is nap mint nap minden gyermek lelkében.

Első mondat

>!
Arianrhod MP

És amiképpen a szél a gyümölcsfák ágait és a gesztenyefák fekete koronáit becézgette, támadta és hajlítgatta, hogy csak úgy nyögtek, nevettek és reszkettek belé, ugyanúgy játszott el velem a szenvedély.

>!
Arianrhod MP

Egy bükkös szélén elvetettem magam a száraz fűben, és késő délutánig aludtam a meleg napsütésben. A mező illatával eltelten ébredtem, olyan jólesőn nehéz végtagokkal, amilyent csak Isten szeretett földjének hosszan tartó közelsége idézhet elő…

>!
csillagka P

Anyám miatt is, meg saját, bizonytalan érzéseim miatt is idegen, szép és rejtélyes nemként ünnepeltem a nőket. Úgy gondolom, a velük született szépség és lényük egysége fölénk emeli őket, akiket szentként kell tisztelni, mert – akár a csillagok és a kék hegyormok – messze vannak tőlünk, ám közel Istenhez.

32. oldal

9 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

…majd a sok Chopin-zene és a szecessziós furcsaságok szabályszerűen megfosztották a józan eszétől.

Kapcsolódó szócikkek: Frederic Chopin · szecesszió
>!
Arianrhod MP

Nagyon gyakorta álmodom például, hogy állatként – legtöbbször fókaként – heverek a tengerparton, és olyan pompásan érzem magamat, hogy ébredéskor, amikor rádöbbenek ember voltomra, se örömöt, se büszkeséget nem érzek – csak mérhetetlen szomorúságot.

>!
Arianrhod MP

– Biztosan afféle modern dolgok voltak – sok-sok Nietzschével?
– Az meg mi a csoda?
– Te jó isten, maga nem ismeri Nietzschét?!


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Thomas Mann: Doktor Faustus
Herta Müller: Szívjószág
Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei
Thomas Mann: A varázshegy
Heinrich Böll: Az angyal hallgatott
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?
Herta Müller: Lélegzethinta