Narziss ​és Goldmund 193 csillagozás

Hermann Hesse: Narziss és Goldmund Hermann Hesse: Narziss és Goldmund Hermann Hesse: Narziss és Goldmund Hermann Hesse: Narziss és Goldmund Hermann Hesse: Narziss és Goldmund Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Goldmund egész életén át a művészi ideált keresi. Ehhez azonban önmagára kell találnia; érzéki tapasztalatokon alapuló önismeret, a természet adományozta tehetség kibontakoztatása és kamatoztatása lehet csak legfőbb célja. Az önkeresés és önismeret útján sokáig segíti az ellentétes jellemű Narziss, az aszkéta paptanár, a szellem embere. A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik.

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Hermann Hesse Cartaphilus · Hermann Hesse Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2014
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275413 · Fordította: Gáli József
>!
Cartaphilus, Budapest, 2002
380 oldal · ISBN: 9639303496 · Fordította: Gáli József
>!
Európa, Budapest, 1999
338 oldal · ISBN: 9630765985 · Fordította: Gáli József · Illusztrálta: Kováts Albert

3 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Goldmund · Narziss


Kedvencelte 86

Most olvassa 22

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 70


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Ez a regény engem elringatott, és elvitt egy más bolygóra, ahol megértés, megbocsátás és tökéletes harmónia, szeretet van. Átadtam magam neki és vitt magával ez a gyönyörű történet, amit Hesse olyan mesterien tár elénk, sallangmentesen és mindenféle túlcizellált elemeket mellőzve.

A műre a kettősség jellemző. A két pólus jelenik meg benne folyamatosan: jó és rossz, jóság és bűn, zordság és melegség. Már a helyszín, a mariabronni kolostor esetében is, a maga zordságával mégis a biztonság, a melegség, a szeretet megtestesítője, ahol nemcsak tudást, hanem kötődést, biztonságot nyújtanak a tanulóknak, Narzissnak és Goldmundnak is. Az ő személyük is e kettősséget jelenítik meg, Hesse nagyon precízen, aprólékosan kidolgozott karaktereiben. Narziss a higgadt, az elméleti, míg Goldmund a csapongó, szilaj, önmagát kereső ember.
Évekig tartó vándorlása nem csupán vezeklés Anyja „miatt”, hanem egyben útkeresés önmagához. Kalandok, botlások, csapások, tanulás várnak rá, valamint – számomra a legszebb rész – Niklaus, a szobrász tanítása, bölcsessége, amiből tanult, merített egy életre.

Hesse gyönyörűen szólt ebben a regényben az útját, önmagát kereső emberről, aki elvágyódik más helyre, más élményekért, más impulzusokért, majd visszatalál oda, ahol a szeretet, a megértés és megbocsátás várja. Fontos gondolatok fogalmazódtak meg a műben, és bennünk, olvasókban is, úgy hiszem. Öröm ilyen remekművekkel találkozni!

9 hozzászólás
Sás>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Ez a regény gyönyörű. Közel tíz éve olvastam, tél volt és magas hó. Azóta is minden évben előveszem aznap, mikor lehull az első hó, csak, hogy érezzem a hangulatát, akármilyen rokokó módon is hangzik ez. Nem tudok Hesséről úgy írni vagy beszélni, hogy a gondolataim, és ez által a mondandóm is ne fordulna enyhe giccsbe, nincs még egy olyan író, akinek pár mondatától ilyen megmagyarázhatatlan, szépségesnek tűnő szeretetet éreznék. A többi kedvencem megöl, szétszed, aztán vagy összeragaszt, vagy nem; Hesse őszinte, vegytiszta szeretetet ébreszt.

6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Nem hiszek abban, hogy a könyvek meg tudják változtatni a gondolkodásunkat és az életünket – tapasztalatból tudom, hogy képesek rá. Nos, ez is ilyen könyv. Először kicsit csalódott voltam, Mann stílusbeli és regényírói gazdagsága után kissé naivnak és kisebb kaliberűnek tűnt. De végig akartam olvasni, úgyhogy azt csináltam, amit egy könyvvel, vagy bármilyen műalkotással tenni kell: átadtam magam neki, ha ilyen, akkor ilyen. Bevált. Ilyen szép könyvet már több hónapja (= nagyon rég) olvastam. Hiányoltam belőle az elején a valódi középkor képét, részleteit, de aztán ezt elhagytam, ide nincs szükség ilyesmire, másoknál nagyon jól működik, de itt fölösleges lett volna. Mese az egész, és azt hiszem, a művészetről szól. Művész-regény. Persze mikor ezt leírtam, rájöttem, mennyi minden másról is szól. De ez valahogy nagyon megfogott benne: ahogy Goldmund általa ismert emberekről mintázza a szobrait, ahogy az életében megforduló emberekből műalkotást csinál, hogy egyszerre emlékeztessen egy halandó, gyorsan elmúló élőlényre, és megmutasson valami örök dolgot általa. Igen, a művészek így csinálják. A nagy regényhősök mögött valószínűleg mindig állnak valós emberek, de nem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük. Holden Caulfield nem egyenlő Salingerrel, de mégis belőle lett Holden. Itt gondolom Hesse Narzisst és Goldmundot is részben magából vette elő, ásta ki, olvasztotta ki, regényírói alkímiával, a bölcsek arancsináló kövével. Az egyik legszebb és legborzasztóbb rész a pestis leírása. Elképesztő. A stílusa nem mindenkinek való, „túl” költői és néha „túl” sokat elmélkedik. Nem csak a művészetről szól. Szól a halálról is, az életről is, a kettő közötti kapcsolatról is, a nőkről, a szerelemről, az ember ezer arcáról. És persze, ahogy a cím is utal rá, egy barátságról. Vagyis a barátságról. Narziss és Goldmund két külön világ, jin és jang (Hesse kedves jelképe), akik valószínűleg kiegészítik egymást, az ész általi megismerés és az életet habzsoló, művészi megismerés. Előbbi egyenesvonalú, utóbbi legalábbis kacskaringós, vagy talán spirálszerű. Az ész ugyanazon az úton meg végig, törtet előre, folyamatosan gyűri le az akadályokat a célig. A művészi élet (az életművészet is ide tartozik) megy valamerre, az új irányába, és amikor az új kiüresedik, továbbmegy másfelé (nézzük csak meg a nagy művészek útját). Utóbbi durvább, veszélyesebb, akár még gyilkolni is kényszerül az ember, bűnből bűnbe esik, de mégis tiszta és szent ez is, akárcsak a Narziss-féle élet, a vezeklő, egy helyben járó. Ilyesmiket is mondott nekem ez a könyv. Valamit megtudtam magamról a regényből, és valamit a világról is megtudni véltem.

(PS: a Helikon új kiadása gyönyörű, kívül-belül, csak állandóan kézben kell tartani, különben becsukódik. Ebben is biztos van valami bölcsesség, szedjétek ki belőle.)

>!
Helikon, Budapest, 2014
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275413 · Fordította: Gáli József
9 hozzászólás
Fainthoar>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Ilyen katartikus utolsó fél oldalt… Az volt az a pillanat, ahol igazán, de igazán megszerettem Goldmundot. És igazán, de igazán sajnáltam Narzisst.
Nem tudom, hogy csinálta Hesse, de ez egy minden mélysége ellenére is igazán könnyeden üdítő könyv. Talán attól, hogy Goldmundban ennyire ott van az Élet. És talán azért is éreztem üdítőnek, mert a kérdések, amikre Goldmund által keresi a választ, engem is igazán érdekelnek. Az ellenpólust pedig, Narzisst, egyszerűen olyan szereplőnek teremtette meg, akit az ember első pillanattól kezdve szeret, álljon a természete bármilyen távol is tőle.
És szerettem, hogy valamennyire a német irodalmi hagyomány hatásait is megtalálom a műben. Hogy ott van benne a Bildungsroman az érési folyamattal, a bölcs tanítóval, a tapasztalatokkal, a vándorévekkel, még ha nem is goethei befejezéssel; vagy hogy érinti a polgár és művész problemtaikáját, még ha nem is olyan odafordulással, mint egy Thomas Mann (annál számomra sokkal élvezhetőbben).

DaTa>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Elég lassan haladtam vele, hiszen már majd három hete, hogy elkezdtem, és közben néhány másik könyvet is elolvastam. Nem azért, mert nem szerettem. Ellenkezőleg. Valahogy olyan volt olvasni ezt a Hesse könyvet (is), mint mikor egy igazán finom bort iszol. Le lehet azt hirtelen húzni is, de mennyivel jobb szépen, lassan, komótosan kortyolgatni, kiélvezni minden ízt, minden aromát. Így voltam én ezzel a könyvvel is. Hesse annyira szépen ír, minden mondata olyan tökéletesen harmonikus, hogy vétek rohanni vele. Márai ilyen még nekem. Mindkettőjük írásait fontolva, ízlelgetve, lelkedben forgatva érdemes csak szerintem olvasni. Gyönyörű és igazán mély történet volt ez ismét, Hesse valóban a 20. század egyik legnagyobb irodalmi géniusza.

n P>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Elindult egyszer egy fiú (Goldmung), hogy bejárja az életét. Útitársa egy barát és egy anya eszmény-emlékképe. Lélekben őrzött képek. A goldmundi élet meséje tárul elénk. Hűtlen ölelések, bú és.öröm. Sok nyár elbandukol mire a fiú hazatér. Mindenhol ott akart maradni, de végül sehol se volt. Vándorútja életének körforgása. Célja, valahogy megváltoztatni az elkezdett életet, maradandót alkotni. Egy barátság melyben nem látod meg önmagad, melyről nem tükröződsz vissza és amely szoborrá dermed. „Narziss felébresztette, az asszonyok tudóvá tették, a vándorlás letörölte hamvát.”
„Beszéltél és én meghallgattalak.”

Hopelight>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Ehhez a műhöz lelkileg fel kell nőni. És mégis, oly hatalmasat rúghat belénk.
Az első felét még a maga egyszerüségében fogtam fel. Másfél hónapos pihentetés után, már másként láttam a dolgokat.
Vártam a végét, mert feszengtem, s aztán megkönnyeztem.
Sokkal több mindent tartalmaz az életről, mint amit Hesse konkrétan papírra vetett.
Ez a történet, úgy ahogy van, egy tökéletes fájdalommal vegyített gyönyörűség.

2 hozzászólás
_natalie_néven_ IP>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

a vándorlás végén, ami önmagunkon kersztülvezet, ott van az otthonunk. aki elenged az útra, az szeret. aki megölel amikor hazaérsz, az TÉGED VÁRT.

3 hozzászólás
Rea P>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Sok sok mondatnál ujjongott a lelkem ,hogy milyen gyönyörűen van fogalmazva, és milyen igaz.. Szép emlék lesz mindig ez a Hesse könyv is.

Lali P>!
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

Valamikor 17 éves koromban egyetlen nyári délután olvastam el. A végét már csaknem sötétben, mert még villanyt kapcsolni se hagytam ott.
Szóval jó volt. Nagyon.


Népszerű idézetek

Hopelight>!

(…) mindig csak azt tedd, amiben örömöd telik.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öröm
6 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!

Így van ez: a szomorúság is elmúlik, a kín, a kétségbeesés is illanó, éppúgy, mint az öröm, elmúlnak mind, elhalványulnak, mélységük, értékük veszendő, s végül beköszönt az az idő, mikor hiába tűnődünk, nem jut eszünkbe, mi is volt, ami egykor annyira fájt.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
EleoNórra68>!

(..) az ember a legnagyobb, és egyetlen értelmes dolgot, amit tehet, akkor cselekszi, ha természetadta képességeivel önmaga megvalósításán törekszik.

Chöpp P>!

Mondom néked: a mi barátságunknak nincs más célja, és nincs más értelme, minthogy tapasztald, mennyire más vagy te, mint én.

Kapcsolódó szócikkek: Goldmund · Narziss
tgorsy>!

Béke, olyan, amilyennek te képzeled, nincs. Van béke, minden bizonnyal van, de nem az, amely örökké bennünk lakozik, és velünk marad. Béke csak egy van, szüntelen harcokban kell újra meg újra, nap mint nap megvívni érte. Te nem látod küzdelmeimet sem stúdiumaim közepette, sem a cellámban imádkozás közben vívott harcaimat nem ismered. Azt látod csupán, személyem nem uralkodik annyira rajtam, mint a tied rajtad, s azt hiszed, ez a béke. Pedig ez harc, küzdelem és áldozat, mint minden igaz élet, mint a tiéd is.

p.: 315 (Európa, 1996)

Exupéry>!

Így van ez: a szomorúság is elmúlik, a kín, a kétségbeesés is illanó, éppúgy, mint az öröm, elmúlnak mind, elhalványulnak, mélységük, értékük veszendő, s végül beköszönt az idő, mikor hiába tűnődünk, nem jut eszünkbe, mi is volt, ami egykor annyira fájt. Virágát hullatja, hervadó a gyötrelem is.

Rea P>!

Talán – gondolta – minden művészet és talán minden szellemi gyökere is a halálfélelem. Félünk a haláltól, borzadunk az elmúlástól, szomorúan nézzük őszről őszre a virágok hamari hervadását, a levelek hullását, és szívünkben érezzük bizonyosságát: mulandók vagyunk magunk is, hamar hervadók. Amikor tehát a művész kezével képeket alkotunk, a gondolkodó agyával törvények után kutatunk, gondolatokat formulázunk, azért tesszük, hogy valamit mégis megmentsünk e roppant haláltáncból, valamit odaállíthassunk, ami maradandóbb mint mi magunk.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · gondolat · halál · művész · ősz · virág
Chöpp P>!

Nekünk, tudománnyal foglalkozó embereknek, semmi sem fontosabb, mint hogy megállapítsuk a különbséget; a tudomány a megkülönböztetés művészete. Ha például az egyes emberben megtalálod azt a jegyet, amely őt a többitől megkülönbözteti, akkor megismerted.

Chöpp P>!

Minden emberi élet minduntalan változásban elfolyik, végül feloldódik, de művész által alkotott képe változatlan, örökké ugyanaz marad.

DaTa>!

Ne irigyelj engem, Goldmund. Béke, olyan, amilyennek te képzeled, nincs. Van béke, minden bizonnyal van, de nem az, amely örökké bennünk lakozik, és velünk marad. Béke csak egy van, szüntelen harcokban kell újra meg újra, nap mint nap megvívni érte. Te nem látod küzdelmeimet sem stúdiumaim közepette, sem a cellámban imádkozás közben vívott harcaimat nem ismered. Azt látod csupán, szeszélyem, nem uralkodik annyira rajtam, mint a tiéd rajtad, s azt hiszed, ez a béke. Pedig ez harc, küzdelem és áldozat, mint minden igaz élet, mint a tiéd is.

344-345. oldal, 19. fejezet (Cartaphilus, 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A kiválasztott / A törvény
Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei
Thomas Mann: A varázshegy
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?
Thomas Mann: Királyi fenség
John Steinbeck: Egerek és emberek
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
John Steinbeck: Késik a szüret
William Golding: A Legyek Ura