Napkeleti ​utazás 40 csillagozás

Hermann Hesse: Napkeleti utazás Hermann Hesse: Napkeleti utazás Hermann Hesse: Napkeleti utazás

A ​pusztai farkas és Az üveggyöngyjáték között írta Hesse ezt az elbeszélését, amelynek a tárgya ezúttal is az önmegismerés: az utazás a benső én, az egyéniség legmagasabb rendű állapota felé. A történet realitás és álomvilág mezsgyéjén egyensúlyoz, írója történelmi tények, földrajzi helyek, ismert személyek említésével köti saját korához, ugyanakkor a beavatottak titkos szövetségéről beszél, amelyhez magán és az említett művészeken, gondolkodókon kívül régi korokban élt rokon szellemek is hozzátartoznak. Az egész földet behálózó titkos szövetség tagjai nem sokkal a nagy háború után elhatározzák, hogy zarándokútra indulnak a mesés keletre. A résztvevőknek különféle célok lebegnek a szemük előtt – kinek a „tao” nevű kincs fellelése, kinek a varázshatalmú kígyó megkeresése –, maga a szerző Fatime hercegnő szerelmét akarja elnyerni. A menetben nemcsak alkotók, hanem műveikből kilépett szereplők is részt vesznek, kik az előbbiek rovására válnak egyre színesebbé. A kezdeti lelkesedés és… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hermann Hesse

>!
Helikon, Budapest, 2016
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276045 · Fordította: Horváth Géza
>!
Európa, Budapest, 1998
112 oldal · ISBN: 9630762749 · Fordította: Halasi Zoltán · Illusztrálta: Fabó Attila László

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Juci P
Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Fura könyv ez, eleinte oldalanként változott a véleményem arról, hogy mi is akar lenni, komolyan kell-e venni ezt a napkeleti utazást, vagy most együtt röhögünk a hippiken. A végére azért ez letisztult, helyükre kerültek a hangsúlyok spoiler, de a felemás érzés megmaradt bennem: ez a történet inkább Novalis és Hölderlin korába illik, nem a két világháború közötti időbe. A harmincas években szerintem már luxus volt egy ilyen elvarázsolt álomvilágban élni.

>!
Lunemorte MP
Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Mi a barátság? Vajon örökké tart vagy múlandó, mint az élet? Nem lehet az esetleg, hogy mi minden létben örök vándorok vagyunk és bizonyos időre beragyogjuk olyan emberek életét, akiket mi barátként tartunk számon? Csakhogy minket is ugyanúgy tisztelnek és megbecsülnek-e? A barátság végső soron is egy szövetség, mely ha felbomlik akkor sokszor fájdalmasabb visszaemlékezni a boldog percekre, mint egy elmúlt régi szerelemre…
Én így értelmeztem ezt a rövid írást, persze lehet ezt máshogyan is biztosan. A csillagok levonása amiatt van, mert az alapok jók, de egyébként nagyon untam a kötetet… Olyan semmilyen, nincs jól kifejtve a lényeg.

>!
palimpsest
Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Minden igazi út (tao) befelé vezet, rögös, szigorú és egészen reménytelen, mégis az egyetlen, amiért mindent feláldozni érdemes.

>!
alice011
Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Apró gyöngyszem Hesse remekművei közt. Nem kevésbe fényes.

>!
doriole
Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Nem igazám tudom, mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban, nem lett a kedvencem, még csak Hesse művei közül sem. Elég kaotikusnak éreztem az egészet. A Sváb életrajz jobban tetszett, mint a Napkeleti utazás, sajnos utóbbi teszi ki nagyobb részét a könyvnek. Úgy látszik, ez az egész spirituális bóklászás nem az én világom, szerintem a Sziddhárta is ezért nem nyerte el a tetszésemet igazán.

>!
B_Bori
Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Majd, ha magamhoz térek, írok valamit … lehet…


Népszerű idézetek

>!
csillavirág

Igenis, hogy játék az élet, ha szép és boldog, akkor az -játék! Természetesen lehet belőle bármi mást csinálni: kötelességet, vagy háborút, vagy akár börtönt is, de attól nem lesz szebb az élet.

>!
Lunemorte MP

De hát az embernek úgyis a képtelenre kell vállalkoznia mindig, az amúgy lehetetlent kell minduntalan megkísértenie.

>!
Lunemorte MP

Néha az az érzésem, az egész világtörténelem nem más, mint egyetlen hatalmas képeskönyv, s mint ilyen az emberben élő leghevesebb, legvakabb vágyakozást tükrözi: a feledni vágyást. Hát nem épp azt törli-e ki az emlékezetből – a tilalom, az agyonhallgatás, a gúny eszközével – minden egyes nemzedék, ami az előző generáció szemében a legfontosabb volt? Nem azt éltük-e meg éppen a közelmúltban, hogy egész népek felejtettek és fojtottak el, tagadtak le és varázsoltak nemlétezővé hosszú éveken át, egy hosszú éveken át tartó irtózatos és borzalmas háborút, s nem azt látjuk-e, hogy ugyanezek a népek most, hogy egy kicsit kipihenték magukat, izgalmas háborús regények segítségével próbálnak ismét visszaemlékezni arra, amit pár évvel ezelőtt maguk követtek, illetve szenvedtek el?

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
pali

A megbánás önmagában nem segít semmit, a kegyelmet nem lehet megbánással megvásárolni, azt egyáltalán nem lehet megvásárolni. Már sokan jártak ugyanígy, nagy és híres emberek osztoztak a fiú sorsában. Egyszer fiatal korukban felviláglott előttük a Fény, akkor látóvá lettek és követték a csillagot, de aztán jött az ész és a világ gúnyolódása, jött a kishitűség, a látszólagos balsikerek, jött a fáradtság, a csalódás, és így újból elvesztették önmagukat, ismét vakká lettek.

22. oldal

>!
losdeftones

Megkérdeztem Leot, a szolgálót, vajon hogyan lehetséges, hogy a művészek néha csak félembernek tűnnek, míg képeik cáfolhatatlanul elevennek látszanak. Leo elámult kérdésemen, és rám nézett. Aztán szabadon engedte az uszkárt, melyet a karjában tartott, és így szólt:

– Ugyanúgy van ez, mint az anyákkal. Ha megszülték, és tejükkel táplálták gyermeküket, rááldozták szépségüket és erejüket, jelentéktelenné válnak, és immár senki sem törődik velük.

– Szomorú – vágtam rá gondolkodás nélkül.

– szerintem semmivel sem szomorúbb, mint minden egyéb – mondta Leo-, talán szomorú, de szép is. A törvény akarja így.

– A törvény? – kérdeztem kíváncsian. – Miféle törvény, Leo?

– A szolgálat törvénye. Ami hosszú életű kíván lenni, szolgálnia kell annak. Ami viszont uralkodni akar, az nem él sokáig.

– Akkor miért törekednek olyan sokan a hatalomra?

– Mert ők nem tudják ezt. Néhányan uralkodásra születnek, ők vidáman és egészségesen végzik a munkájukat. A többiek azonban, akik csak törtetés árán lettek urak, egytől-egyig a Semmiben végzik.

– Miféle Semmiben?

– Például szanatóriumban.

>!
csillavirág

A titkos értelemnek nem használnak a szavak, minden egy kicsit megváltozik, mihelyt az ember kimondja, kicsit torzul, kicsit bolondosan cseng- bizony, és még az is nagyon jó, és igen tetszik nekem, azzal is nagyon egyetértek, hogy az, ami az egyik embernek kincs és bölcsesség, a másik fülében mindig bolondságnak hangzik.

>!
ajikarei P

[…] a gyermekkor ama ideje mindig távoli Paradicsomnak tűnik föl, amelyhez csodálatos volna visszatérni, csakhogy elveszett az út és a kulcs hozzá; zárva a kapu, talán csak a halál nyitja ki újra.

109. oldal, Sváb életrajz - második változat (Helikon Kiadó, 2016)

>!
ajikarei P

[…] jóllehet komoly filológus volt, csöndes, szerény modorával sikerült elkerülnie minden megbízatást és kinevezést […]

147. oldal, Sváb életrajz - második változat (Helikon Kiadó, 2016)

>!
pali

S ha manapság lehetséges még egyáltalán, akkor nagy korunk első alapelvét fogom követni: soha sem fogok számítgatni, soha sem fogom hagyni, hogy észérvek ámítsanak, s a hitet mindig erősebbnek fogom tartani az úgynevezett valóságnál.

42. oldal

>!
bat79

…az egész világtörténelem csupán olyan képeskönyvnek tűnik, amely az emberek legmohóbb és legvadabb vágyát, a feledés vágyát tükrözi.


Hasonló könyvek címkék alapján

Elias Canetti: Marrákes hangjai
Heinrich Böll: Írországi napló
Heinrich Böll: És lőn este és reggel
Thomas Mann: Elbeszélések
Heyse Pál: A sellő
Thomas Mann: Tonio Kröger
Thomas Mann: Halál Velencében
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Herta Müller: Szívjószág
Thomas Mann: A varázshegy