Kerék ​alatt 48 csillagozás

Hermann Hesse: Kerék alatt Hermann Hesse: Kerék alatt

Nappal találták meg, és hazavitték. Rémült apja kénytelen volt félretenni a botot, s felgyülemlett haragját hirtelen kifújni. Nem sírt ugyan, sőt alig lehetett észrevenni rajta valamit, de a következő éjszakán is ébren maradt, és az ajtó résén át időnként átnézett elcsendesült, tiszta ágyra fektetett fiához. A gyerek finom homloka, sápadt, okos arca még mindig egy különleges teremtésről árulkodott, akinek született joga, hogy a többiekétől eltérő sors jusson osztályrészéül. Homlokán és kezein a bőr kékespirosra horzsolódott, csinos vonásai kisimultak, szeme fölé csukódott fehér szemhéja, kissé elnyílt szája pedig elégedettnek, szinte derűsnek látszott…

Eredeti megjelenés éve: 1906

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Hermann Hesse, Hermann Hesse

>!
Helikon, Budapest, 2017
240 oldal · ISBN: 9789632279831 · Fordította: Hudáky Rita, Dohy Gábor
>!
Helikon, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278612 · Fordította: Hudáky Rita, Dohy Gábor
>!
Cartaphilus, Budapest, 2002
224 oldal · ISBN: 963930364X · Fordította: Dohy Gábor, Hudáky Rita

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ildó P
Hermann Hesse: Kerék alatt

     Míg az előző Hesse-olvasmányom, a Peter Camenzind során már az első oldalaktól éreztem, hogy én ezt szeretni fogom, addig ennek a könyvnek sokkal nehezebben fogott meg a hangulata. Azt viszont szerencsésnek érzem, hogy a fülszöveget nem olvastam el előre, mert az megfosztott volna a vége nyújtotta élménytől, még annak ellenére is, hogy már a történet elején sejteni lehet, hogy ennek nem lesz jó vége.
     A szorgalmas Hans példás tanulmányi előremeneteléről szól mindaddig, míg a magas elvárások súlya alatt meg nem roppan, és vissza nem süllyed a középszerűségbe. Mindattól kezdve, hogy a megérdemelt szünidőt sem élvezheti ki, és a végén még ő is azt gondolja ez a legjobb neki, sőt, még örömét is leli benne; egészen a sorozatos fejfájásokig, az események előrevetítik a végkimenetelt.
     Egy gyereknek gyereknek kell maradnia egészen addig, amíg lehet. Azután pedig a felnőtt korára is meg kell őriznie valamennyit gyermeki lelkéből. Úgy gondolom az, hogy a hétköznapi apró örömeket is gyermeki lelkesedéssel fogadjuk, segít elviselni a hétköznapok szürkeségét is.
     Összeségében tetszett ez a könyve is, de az első könyv olvasásélményéhez képest ez kissé alulmaradt a várakozásokhoz képest. Mindenesetre egy ideig még nem fejeződik be a Hesse-életmű olvasásom.

2 hozzászólás
>!
Csillagpor07
Hermann Hesse: Kerék alatt

A tehetség kibontakoztatása, lehetőség a tudomány megismerésére és a megkapott elismerés olyan értékek, amelyekről ábrándozik az ember. Ha már úgy érzi, neki nincs esélyre vagy ereje rá, hogy elérje, különösen a gyermekének akarja – mindenki erejét felülmúlva – ezt a kiváltságot lehetővé tenni, hogy legalább ő tűnjön ki a tömegből. Miért nincs esélye ennek a gyermeknek az igazi boldogságra?

3 hozzászólás
>!
Valéria
Hermann Hesse: Kerék alatt

Hesse örök szerelem. Ez a könyve sokkal emészthetőbb, sokkal egyszerűbb, de mégis magával ragad. Azt viszint tudom, hogy még nem nőttem fel Hesse minden művéhez, sajnos.

>!
alice011
Hermann Hesse: Kerék alatt

Igazi Hesse mű. Pont olyan időszakomban olvastam, amikor a téma nagyon mélyen érintett. Nyomot hagyott bennem.

>!
aip
Hermann Hesse: Kerék alatt

Az ember sóvárog az után az életszemlélet után amit már soha többé nem tudhat magáénak, még ha erőlteti akkor sem. Semmi se lesz már ugyan olyan, és sok ember élete elcéltalanodik. A magyar fordításban megjelent kiadás nyomdahibáitól eltekintve, nem rossz könyv, de még nem az a jó öreg önmagából kifordult Hesse írás, amit a Pusztai farkasnál tapasztaltam( de még a Demian hátra van). Bár éppen az lehet a baj, hogy nekem az utóbbi könyv a mérce ennél az írónál.

>!
dianna76 P
Hermann Hesse: Kerék alatt

Hirtelen nem is tudom mit írhatnék. Számomra nem ez a legtetszetősebb Hesse regény, de azért jó volt. A története kicsit elszomorító, ahogy általában az író többi műve is. A költőien megfogalmazott leírásokban (főleg a tájleírásokban) nem csalódtam.
A könyv címe nagyon találó.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2002
224 oldal · ISBN: 963930364X · Fordította: Dohy Gábor, Hudáky Rita

Népszerű idézetek

>!
_teresa

A fa, amit megfosztanak a lombjától, a gyökerek közelében növeszt új hajtásokat – a lélek is hasonlóan tesz, ha virágzáskor betegedik meg, és indul pusztulásnak: visszatér a kezdetek tavaszához, a gyerekkor ígéreteihez, mintha új reményeket meríthetne, s az élet megszakadt fonalát újracsomózhatná. A gyökérhajtások frissen, serényen sarjadnak, ám életük puszta látszat – soha nem lesz valódi fa belőlük.

152. oldal

>!
_teresa

…inkább tízszer pusztuljon el a testünk, mint egyszer is megrontsuk a lelkünket!

63. oldal

>!
Lunemorte MP

Heti egy-két alkalommal el kell menni sétálni, az csodát tesz. Szép időben az ember magával vihet egy könyvet a szabadba – meglátod, milyen könnyen és vidáman megy odakint a friss levegőn a tanulás. No, csak fel a fejjel!

10-11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · tanulás
>!
EleoNórra68

Egy egészséges életnek tartalomra, célra van szüksége.

>!
paoloni 

(…) a zsenik és a tantestület között mindig is mély szakadék húzódott. Amit ezek az emberek az iskolában mutatnak, az a professzorok számára valóságos rémálom szokott lenni. Számukra a zsenik csupán azok a rémes tanulók, akik nem tanúsítanak megfelelő tiszteletet irántuk (…) Bármelyik iskolamester szívesebben lát néhány szamarat, mint akár egyetlen zsenit is az osztályában.

115. oldal

>!
fukszia

Megértette, hogy vannak bűnök és mulasztások, melyeket nem felejtünk el, s nem tesz jóvá a megbánás.

108. oldal

>!
paoloni 

Egy csinos, még meglehetősen fiatal nő átnézte fiacskája zsúfolt szekrényét, és szerető kézmozdulattal végigsimította a fehérneműket, a kabátokat és a nadrágokat. Amikor végzett, széles vállú, pufók fiát kezdte simogatni. A fiúnak kínos volt ez, zavartan mosolyogva elhúzódott, s hogy ne nézzék érzelgősnek, mindkét kezét nadrágja zsebébe dugta. Úgy tűnt, anyjának inkább nehezére esik a búcsúzás, mint neki.
Másoknál épp fordítva volt. Moccanatlanul és tanácstalanul figyelték anyjuk serénykedését, s legszívesebben újra hazaindultak volna. Az elválástól való félelem, a gyengédség és ragaszkodás felfokozott érzése azonban mindannyiukban küzdött a mások előtti szeméremmel és a férfias komolyság dacos méltóságával. Néhány fiú, aki szíve szerint sírva fakadt volna, nemtörődöm arcot vágott, és igyekezett úgy tenni, mintha közömbös maradna. Az anyák persze csak mosolyogtak rajtuk.

68-69. oldal

>!
dianna76 P

Mint a hozzá hasonló természetek általában, az ifjú költő is szenvedett néha az alaptalan, némileg tetszelgő, hirtelen rátörő búskomorságtól, melyet a gyermeklélektől való csendes búcsú, a még céltalan erők, sejtelmek, vágyak túlcsordulása, a férfivá érés sötét, érthetetlen nyomása okozott.

95. oldal

>!
fukszia

A gyermekkortól megfosztott lelke most kitörő vágyakozással fordult vissza azokba a szép, derengő évekbe, és elvarázsoltan bolyongott az emlékek erdejében, melynek ereje, pontossága talán beteges volt. Egykori élményei ugyanolyan melegséggel, szenvedéllyel töltötték el, mint amikor a valóságban átélte őket; a megcsalt és megerőszakolt gyerekkor sokáig elfojtott forrása tört fel benne.

152

>!
dianna76 P

Hiszen nem volt ő már edény, amelybe mindenfélét tölthetnek, nem volt szántóföld amelyben megeredjen a sok elvetett mag; nem volt többé érdemes időt és gondoskodást szánni rá.

147. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: József és testvérei
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Thomas Mann: Doktor Faustus
Herta Müller: Szívjószág
Günter Grass: A bádogdob
Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei
Herta Müller: Lélegzethinta
Günter Grass: Békaszó
Herta Müller: A róka volt a vadász
Heinrich Böll: Az angyal hallgatott