Karácsony 27 csillagozás

Hermann Hesse: Karácsony

A ​karácsony nem csak csodálatos gyermekmeséket, karácsonyfa-ragyogást és gyermekénekeket jelent. A keresztényi gondolat, amelyet oly sokféle vallomásban oly sokféleképpen fogalmaztak meg, mindnyájunk számára mindig egy új és magasztos ösztönzés, lényeges intés értékét közvetíti. Bárhogyan képzelje is bárki a világ megváltását, mindenki számára mindenekelőtt a szeretet révén való megváltás fontos és jelentős. Erre a megváltásra nem csak a karácsonyi angyalok kórusa figyelmeztet. Erre szólítanak fel és intenek a nagy gondolkodók, költők és művészek hangjai, és mindezen hangok mélységes értéke kizárólag abban rejlik, hogy olyan valóságot, olyan utat, olyan lehetőséget hirdetnek, mely elevenen él minden ember keblében.

E kötettel nyitja meg a Helikon Kiadó a Nobel-díjas Hermann Hesse életbölcsességeit bemutató Hesse Füves könyvek-sorozatát. Elsőként a szerző 1902–1956 között keletkezett karácsonyi tárgyú költeményeiből és prózai írásaiból készült válogatást kínálunk… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hermann Hesse füves könyvei Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2013
94 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274492 · Fordította: Horváth Géza
>!
Helikon, Budapest, 2013
94 oldal · ISBN: 9789632274607 · Fordította: Horváth Géza

Enciklopédia 8


Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Maminti9 P>!
Hermann Hesse: Karácsony

Hermann Hesse kisprózákból, versekből álló kötete a gyermeki ártatlanságtól egészen az időskorig mutatja be az ember civilizációs problémáit a karácsony, mint vallási ünnep szemüvegén keresztül. A karácsony azonban „nem csak csodálatos gyermekmeséket, karácsonyfa-ragyogást és gyermekéneket jelent”, mely gondolat különösen előtérbe került a két világháborút övező időszakban, amikor Hesse írásainak egy része született. Ebben az időszakban pedig kifejezetten hangsúlyos volt az egymás felé fordulás, mely a karácsony egyik fő alapeszméje.
Hesse már az 1900-as évek elején ír arról a hangsúly eltolódásról, ami manapság nagyon erőteljesen itatja át a karácsonyi hangulatot: a szeretet és a meghitt családi együttlét helyett már akkor a reklámok céltáblájává, a „giccsgyártás legkedveltebb táptalajává” vált ez az ünnep. Ezáltal az írásai nagyon aktuálisak, könnyen befogadhatóak bárki számára. Fontos lenne ehelyett, hogy abban a pár napban érzett röpke megrendültség és szentimentalizmus ne csak az év végi időszakot, hanem egész életünket jellemezze.
Írásai szarkasztikusak, keserédes humorral átitatottak, a generációkon átívelő folytonosságot, valamint az ember látásmódjának a változását, egyben nemzedékről nemzedékre annak állandóságát hangsúlyozzák.
Hesse is megfogalmazza a kötetben foglalt írások többségében azt, hogy a boldogságot nem a külsőségekben kell keresnünk, hanem az önmagunkban rejtőzik, viszont a többség sajnos sem az ő korában, sem jelenleg nem ennek megfelelően éli az életét.

Molymacska>!
Hermann Hesse: Karácsony

Hesse az az író, akitől most olvasok először, és gondoltam, egy ilyen, kicsit könnyedebb füveskönyv szerű könyvecske majd bevezet abba, hogy miért is olvassak Hessét.
Maga a kötet több vers és karácsonyhoz köthető prózát tartalmaz. A versek inkább a karácsony áldottságáról, és a hangulatának átadásáról szóltak. A prózák már változatosak voltak, főként azért, mert egész életében írt a karácsonyról, így sokszor változott a véleménye és gondolatai is róla. Alapvetően viszont amit én kivettem belőle, az az, hogy van egy gyermeki karácsony, az öröm, felhőtlen szeretet, az ajándékozás öröme, míg később felnőttként már sokkal nehezebb elhelyezni, mi is valójában karácsony, és még nehezebb átadni magunkat a karácsony (vallási) eszményeinek is, így mondjuk a megbocsájtás, hit, szeretet.
Érdekes volt, hogy egy-egy próza körül felépül maga a történelmi háttér is, a kor, vagy korszak, amely meghatározta az írást, illetve felépült Hesse karaktere is, aki folyamatosan gondolkodott. Bevallom, későbbi prózái sokkal jobban tetszettek, ott a felelősségteljesség, de mégis a szeretet, gyengédség volt megfigyelhető számomra. Kedvenc történetem, amikor az írásról ír, összehasonlítva unokája történetével a sajátját.
Maga a kiadás egyszerűen csodás (teljes mértékben ajándékkönyv formátum). Nagyon finom vászonkötésű könyv, megérinteni is csodálatos, miközben a lapok vastagok, merített papírhoz hasonló érzést ad. Egyszerűen csodálatos érzés olvasni, miközben nem csak a szövegre figyel az ember, hanem elmerül a könyv külsejében is. (pártolom az e-könyveket, de az ilyen kiadásoknál azért érdemes a papír verziót megvenni)
Karácsonyra pozitív ráhangolódásnak nem ezt a könyvet ajánlanám. Sok benne a nehéz, nem mindig pozitív gondolatiságú próza, ami sokszor le tudja húzni az olvasót is. Ám ha más szemszögből próbálja az olvasó értelmezni, egy érdekes kaland lesz belőle.

Lunemorte P>!
Hermann Hesse: Karácsony

Ez egy kivételes könyv, kivételezni óhajtottam vele, mert :

– ajándékba kaptam és ujjongással fogadtam;
– gyönyörű a kinézete és a tapintása is;
– ráadásul egyik kedvenc szerzőm írta ezt a kötetet…

Ami a könyvet illeti:

Az író szerint az a karácsony üzenete, hogy nem csak karácsonykor kellene megbékélni másokkal, nem csak ekkor kell(ene) jónak lenni és még számtalan jó észrevétellel is találkozhatnak az olvasók. Ezzel én is egyetértek.

Kkatja>!
Hermann Hesse: Karácsony

Kedves kis gyűjtemény Hesse karácsonyi tárgyú írásaiból, verseiből. Érdekes volt azt olvasni, hogy már száz éve is ugyanilyen üzlet volt a karácsony, mint manapság. Hesse nagyon szépen leírja a gyermekkori, majd felnőtt fejjel megélt karácsonyi hangulatait, emlékeit, élményeit hol tárgyilagosan hol kissé szkeptikusan viszonyulva ezekhez, bár azt éreztem, hogy a fordító sok helyen mintha modernizálta volna a mondandóját. :)
Bár a lényeg mindig az, hogy ne kívül keressük a karácsony szellemét, hanem belül önmagunkban, mert ha ott megvan, minden szép és kerek lesz! :)
Karácsonyra való hangolódáshoz is remek is kötet! :)

Smici P>!
Hermann Hesse: Karácsony

Jó pár évvel ezelőtt egymás után olvastam Hesse könyveit, még a jó kis Cartaphilus Kiadós sorozat részeként, és egyből kedvenc lett a német író. Ma már azt vallom, hogy Hesse a legjobb író F. Scott Fitzgerald mellett, hiszen mindketten gyönyörűen, mélyenszántóan írnak.
Sokáig nem került kezembe újabb könyv, igaz, nincs is már sok, ami olvasatlan még a kezembe kerülhet. Eddig. A Karácsony persze nem illeszthető be igazán az életműbe, ez „csak” egy amolyan Füves könyv.

A közel 100 oldalas kis kötetben Hesse karácsony témájú írásai kaptak helyet, melyek közé versek és kis esszék tartoznak.
Már a Nobel-díjas író is kifejti, milyen az igazi fenyőünnep, illetve milyennek kellene hogy legyen. S miután még csak a harmadánál tartunk eme kurta kötetnek, rájövünk, hogy száz évvel ezelőtt, 1917-ben is már sok esetben másról szólt a szeretet ünnepe, mint amiről kellett volna:
„Néhány valóban hívő lélektől eltekintve karácsonyunk már nagyon régóta nem egyéb érzelgősségnél. Sőt, bizonyos szempontból még ennél is rosszabb: reklámok céltáblája, csaló vállalkozások bázisa, a giccsgyártás legkedveltebb táptalaja. Ennek az az oka, hogy a karácsony, a szeretet és a gyermeki öröm ünnepe már régóta nem jelent számunkra igazi érzést. Ellenkezőleg: régóta már csak egy érzés pótléka és talmi utánzása. Egyszer egy évben úgy teszünk, mintha különösen nagy súlyt fektetnénk a szép érzésekre, mintha igaz szívből kívánnánk megemlékezni lelkünk ünnepéről.”

Te jó ég, mit mondana Hesse ma, kicsivel több, mint 100 év elteltével, ha látná, hogy semmi sem változott, csak rosszabb lett?
Ugyanígy az olvasó is rácsodálkozik, hogy ezek a jelenségek egyáltalán nem új keletű dolgok, nem fejlődő, modern civilizációnk velejárója. Számos hasonló gondolat olvasható még a könyvben.
A versek aligha fognak megragadni az ember emlékezetében, de a sorok közt rengeteg kedvesség és szép emlék húzódik meg. Hesse nem volt költő, de panaszra egyáltalán nem lehet okunk.

Ha van mondanivalója a kis kötetnek – márpedig van – akkor az legyen az, hogy találjuk meg az utat, mely visszavezet a karácsony és hasonló ünnepek igazi jelentéséhez. Nálunk ezt sosem szajkózták, nem került úgy direkt szóba, de mindig éreztem, hogy a cél az, hogy ne csak az ajándékokról, díszítésről és a mértéktelen evésről szóljon ez az ünnep.

1 hozzászólás
Azazello>!
Hermann Hesse: Karácsony

Igazán szép könyvecske. Öröm az ilyen jó minőségű és szép kiadású könyvet forgatni! Nekem inkább az esszék tetszettek (olyan érzékeny írás némelyik az ünnepről!), a költemények kevésbé.

Molu P>!
Hermann Hesse: Karácsony

Válogatott írásokat olvasunk Karácsony témában, az első még az Első Világháború idején íródott. Az író gondolatain keresztül azt látjuk, hogy nem sokat változott a világ, ha a Karácsonyhoz való hozzáállást nézzük – túlköltekezés, külsőségek előtérbe helyezése, megfeledkezés arról, hogy az ünnep lényege a Szeretet megbecsülése, ünneplése. (Ki gondolta volna, hogy ez nem csak a mai ember hibáihoz soroható, hanem több nemzedék előtt is így volt?) Ez a Szeretet, Öröm bennünk van, s a Karácsony szíve, lelke az lenne, ha engednénk e szeretet áramlását, megnyilvánulását, így másokkal megosztva, azt tapasztalhatnánk meg milyen az a Karácsonyi különleges érzés, valami ahhoz hasonló, amit gyerekkorunkban tapasztaltunk, amikor ennek az ünnepnek számunkra igazi varázsa volt. Ezek csak az én gondolataim. Valószínű más olvasóban más gondolatok támadnak fel, mivel elég változatos írásokokat tartalmaz e kicsinyke könyv.

andi75>!
Hermann Hesse: Karácsony

Nem igazán ragadott magával a könyv. Szép gondolatok, de nem biztos, hogy karácsonykor ilyen lehangoló elmélkedéseket szeretnék olvasni (még szerencse, hogy januárban kezdtem neki…).

Koxi>!
Hermann Hesse: Karácsony

Rendkívül mély és igaz dolgokat ír le az író olykor fájóan igaz de furcsa mód megtudja hozni a karácsonyi hangulatot :)
Rövid de annál velősebb amit sokszor kell elolvasni :)

Ambi>!
Hermann Hesse: Karácsony

Egy értékes és tartalmas kötet, Hesse írásai szépen megfogalmazottak és mélyen megindítóak, nagyon jó érzés ezzel a kötettel hangolódni a Karácsonyra.


Népszerű idézetek

Maminti9 P>!

Tartsatok akár Jézussal vagy Platónnal, Schillerrel vagy Spinozával, a végső bölcsesség mindig az, hogy nem boldogít sem a hatalom, sem a tulajdon, sem a megismerés, hanem egyedül csak a szeretet.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller · Jézus Krisztus · Platón · Spinoza · szeretet
Maminti9 P>!

Mert nincs „idők szava” és „idők parancsa”, mely arra kényszeríthetné az embert, hogy anyagi javakat részesítsen előnyben a szellemi javakkal, mulandót a múlhatatlannal szemben.

Kkatja>!

[…] Tartsatok akár Jézussal vagy Platónnal, Schillerrel vagy Spinozával, a végső bölcsesség mindig az, hogy nem boldogít sem a hatalom, sem a tulajdon, sem a megismerés, hanem egyedül csak a szeretet.
Az önzetlenség, a szeretet révén hozott áldozat, a tevékeny együttérzés, a lemondás mások javára veszteségnek, önmagunk kifosztásának tűnhet, holott ezáltal éppen hogy gazdagodunk és gyarapodunk, és ez az egyetlen út, amely előre és fölfelé visz.

20-21. oldal

Kollográd>!

Minden idők életbölcsességének különös, ám egyszerű titka, hogy a legkisebb önzetlen odaadás, részvét, szeretet gazdagítja az embert, míg fáradozásunk a birtoklásért és hatalomért megfoszt erőinktől, és elszegényít. Tudták és tanították ezt az indiaiak, azután a bölcs görögök, majd Jézus, akinek születését épp most ünnepeljük, és azóta még ezer és ezer bölcs és költő, akiknek művei túlélték az időket, míg korunk birodalmai és királyai eltűntek és feledésbe merültek. Tartsatok akár Jézussal vagy Platónnal, Schillerrel vagy Spinozával, a végső bölcsesség mindig az, hogy nem boldogít sem a hatalom, sem a tulajdon, sem a megismerés, hanem egyedül csak a szeretet.

20-21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karácsony · szeretet
Annamarie P>!

A szentimentalitás azt jelenti ugyanis, hogy olyan érzésekben lubickolunk, amelyeket valójában nem veszünk annyira komolyan, hogy bármilyen áldozatot hoznánk értük, vagy tettekben fejeznénk ki őket.

34. oldal

Kkatja>!

    Minden idők életbölcsességének különös, ám egyszerű titka, hogy a legkisebb önzetlen odaadás, részvét, szeretet gazdagítja az embert, míg fáradozásunk a birtoklásért és a hatalomért megfoszt erőinktől, és elszegényít.

20. oldal

dokijano >!

Kandalló tüze vidáman pattog;
Szürke homályban hópihék szállnak,
Búskomor estén sóhajt elagott
Visszhangja rég elenyészett nyárnak.

Gyermekkoromra emlékezem:
Rég feledésbe merült világ
Éled, s a Kisjézus fényesen
Lépdel a hófödte éjen át.

30. oldal, Téli éj (Helikon, 2013)

1 hozzászólás
Kkatja>!

    Ragyogjanak a karácsonyfa gyertyái! Zengjenek a karácsonyi énekek! De ne áltassátok magatokat, ne elégedjetek meg újra és újra azzal a szánalmas, érzelgős, silány érzéssel, amellyel ünnepeiteket ünneplitek! Többet követeljetek magatoktól! Mert a szeretet és az öröm, az a rejtélyes valami, melyet „boldogságnak” nevezünk, nem itt van, és nem amott van, hanem kizárólag „mi bennünk” van.

36. oldal

Kkatja>!

…nincs „idők szava” és „idők parancsa”, mely arra kényszeríthetné az embert, hogy anyagi javakat részesítsen előnyben a szellemi javakkal, mulandót a múlhatatlannal szemben. Aki mégis e meghatározó választás mellett dönt, önmagán kívül senki mást nem tehet érte felelőssé.

18. oldal

juliazsibrita>!

nincs növekedés, mely ne foglalná magában az elmúlást

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték
June Cotner: Karácsonyi áldás – Imák és versek az ünnep fényének emelésére
Legszebb karácsonyi történeteim
Louisa May Alcott: A valóra vált álom
Vincze Ferenc (szerk.): Sokunk karácsonya – 2011
Drávucz István (szerk.): Fagyöngy
Lelkünkből, szeretettel
Karácsonyi énekek
Baricz Lajos: Különös karácsony
Cs. Nagy Zoltán – Szabó Zsolt – Barta Károly – Pápai „Pafi” Zoltán (szerk.): Karácsonyi versek, újévi köszöntők