Jó pár évvel ezelőtt egymás után olvastam Hesse könyveit, még a jó kis Cartaphilus Kiadós sorozat részeként, és egyből kedvenc lett a német író. Ma már azt vallom, hogy Hesse a legjobb író F. Scott Fitzgerald mellett, hiszen mindketten gyönyörűen, mélyenszántóan írnak.
Sokáig nem került kezembe újabb könyv, igaz, nincs is már sok, ami olvasatlan még a kezembe kerülhet. Eddig. A Karácsony persze nem illeszthető be igazán az életműbe, ez „csak” egy amolyan Füves könyv.
A közel 100 oldalas kis kötetben Hesse karácsony témájú írásai kaptak helyet, melyek közé versek és kis esszék tartoznak.
Már a Nobel-díjas író is kifejti, milyen az igazi fenyőünnep, illetve milyennek kellene hogy legyen. S miután még csak a harmadánál tartunk eme kurta kötetnek, rájövünk, hogy száz évvel ezelőtt, 1917-ben is már sok esetben másról szólt a szeretet ünnepe, mint amiről kellett volna:
„Néhány valóban hívő lélektől eltekintve karácsonyunk már nagyon régóta nem egyéb érzelgősségnél. Sőt, bizonyos szempontból még ennél is rosszabb: reklámok céltáblája, csaló vállalkozások bázisa, a giccsgyártás legkedveltebb táptalaja. Ennek az az oka, hogy a karácsony, a szeretet és a gyermeki öröm ünnepe már régóta nem jelent számunkra igazi érzést. Ellenkezőleg: régóta már csak egy érzés pótléka és talmi utánzása. Egyszer egy évben úgy teszünk, mintha különösen nagy súlyt fektetnénk a szép érzésekre, mintha igaz szívből kívánnánk megemlékezni lelkünk ünnepéről.”
Te jó ég, mit mondana Hesse ma, kicsivel több, mint 100 év elteltével, ha látná, hogy semmi sem változott, csak rosszabb lett?
Ugyanígy az olvasó is rácsodálkozik, hogy ezek a jelenségek egyáltalán nem új keletű dolgok, nem fejlődő, modern civilizációnk velejárója. Számos hasonló gondolat olvasható még a könyvben.
A versek aligha fognak megragadni az ember emlékezetében, de a sorok közt rengeteg kedvesség és szép emlék húzódik meg. Hesse nem volt költő, de panaszra egyáltalán nem lehet okunk.
Ha van mondanivalója a kis kötetnek – márpedig van – akkor az legyen az, hogy találjuk meg az utat, mely visszavezet a karácsony és hasonló ünnepek igazi jelentéséhez. Nálunk ezt sosem szajkózták, nem került úgy direkt szóba, de mindig éreztem, hogy a cél az, hogy ne csak az ajándékokról, díszítésről és a mértéktelen evésről szóljon ez az ünnep.