Gyermeklélek ​/ Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara 23 csillagozás

Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

„Néha az az érzésem támad, hogy történik velem valami. Erre az esetre, kérem jegyezze fel, hogy a következő könyveimnek föltétlenül meg kell jelenniük: egy három novellát tartalmazó könyvnek, ami a legújabb, legforradalmibb munkáimat tartalmazza. Tartalma: Gyermeklélek, ami pillanatnyilag a Deutsche Rundschaunál van. Másodszor a Klein és Wagner című novella és egy kis fantasztikus költemény, a Klingsor utolsó nyara. E három novellából álló könyv lesz a legfontosabb munkám, ez és a Demian.” Hermann Hesse

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hermann Hesse Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2002
268 oldal · ISBN: 9639303518 · Fordította: Györffy Miklós, Horváth Géza
>!
Cartafilus, Budapest, 1997
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638548665 · Fordította: Györffy Miklós, Horváth Géza

Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

HA86>!
Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

Ha van olyan, hogy lelki boncolás; a felszínen húzódó könnyed, boldog érzelmek rétegenként történő lehántása, míg fel nem tárul a lélek legmélye, ahol a fájdalom, a félelem és a legalantasabb érzelmek laknak – szóval, ha van ilyen, akkor Hesse ezt teszi. Kíméletlenül, az érzelem lényegét tárja fel precízen vágó szikéjével, így mindegy is, gyermek-e az elbeszélő, aki fügét lopott apja fiókjából, és mint elkerülhetetlen csapást, „várja” a büntetést, vagy egy rossz házasság kötelékében vergődő középkorú férfi, aki sikkasztott a munkahelyén és a temérdek pénzzel Olaszországba szökött, az olvasó könnyedén azonosul velük. Hiszen nem a tett számít, hanem a szégyen és bűntudat, ami a gyötrelemig fokozódik és mindkét főhős teljes mélységében éli át – és amit (nagy eséllyel) átélt már az olvasó is, jóllehet, valószínűleg egyszer sem lopott fügét vagy pénzt.
Hesse zseniálisan ereszkedik alá a lelki szenvedés legsötétebb bugyraiba, és zseniálisan tolmácsolja felénk azt, amit ott talál. Minden olyan ismerős, nyugtalanító.
Túl azon, hogy szépirodalom ez a javából, és tobzódik a gyönyörű leírásokban, az alaposan átgondolt és végigvitt gondolatfutamokban, még a spirituális érdeklődésűeket is kielégítheti – gondolok itt például az „elengedésben” rejlő erőre, amiről ilyen szemléletesen ír Hesse a Klein és Wagner című elbeszélésében: https://moly.hu/idezetek/1744490

Ajánlom, a négy és fél csillaghoz pedig magyarázatként csak annyit, hogy számomra a Klingsor utolsó nyara a csapodár, kiégett középkorú festővel témáját tekintve nem illett a sorba és nem is fogott meg különösebben. De hát (természetesen) ez legyen a legnagyobb bajom. :)

vöri P>!
Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

Három történet a lelkiismeret-furdalásról, a bennük rejlő gonoszról, a sötétebbik énünkről, akit nem lehet egyáltalán elnyomni annyira, hogy soha ne kísértsen, soha ne férkőzzön a gondolatainkba, ne foglalkoztasson az, vajon mi lenne, ha néha szabadjára engednénk?
Hesse nem véletlenül tartja ezt a kötetet élete egyik fő művének (a Demian mellett), bár én már akadtam a novellái közt is ehhez hasonlóan mellbevágó írásra, de kétségtelenül ez a 3 kisregény egy gondosan felépített gondolatfüzér eredménye.
Két dolog biztos: az egyik, hogy nem feltétlenül a bűn brutalitása határozza meg, hogy milyen hatással van a lélekre, a gondolatokra, az érzelmekre – mindannyiunk számára más az, ami képes igazán kiforgatni önmagunkból, ami mardosó önmarcangolásba hajt, vagy éppen őszinte rémülettel tölt el, amikor felfedezzük magunkban. Másrészről viszont abban is biztos vagyok, hogy nem elnyomni kell ezt magunkban, (ne értsen félre senki, nem eszetlen tömeggyilkolásra buzdítok senkit sem, akinek esetleg ilyen lázálmai lennének), sokkal inkább elfogadni, megérteni – majd végül elengedni, hogy megszűnjön a görcs, a feszültség. Hiszen te döntesz, nem más helyetted.
Hesse egyre inkább a kedvencem lesz, kifejezetten örülök, hogy most ezt a kötetet kaptam le a polcról, mikor újra igényem támadt olvasni a műveit. Erősen ajánlott és érdemes olvasni.

Natalie_Danaisz IP>!
Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

Az ember mennyet és poklot hord a lelkében, ahol angyalok járják, ördögökbe kapaszkodva, örvénylő táncukat. A tánc az élet maga. Benne van a repülés úgy, mint a zuhanás, az elvágyódás és a hazatalálás reménye. Kívülről olykor szépnek tűnhet, máskor ütem nélküli pörgésnek. De ez egészen mindegy, hiszen nincsen jó, vagy rossz ítélet. Nem számít semmi más, csak az a hang ott legbelül, „túl minden hazugságon, mentegetőzésen és komédiázáson”, mert „Ki-ki önmagában hord mindent, ami számít, kívülről nem tud segíteni senki”.

n P>!
Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

Minden belőle és róla szól! ( H.H.) Belekiált a sorsába és Káin bélyegét hordozza.Örömlelések.Bánattalálások.De hogyan bocsát meg saját magának az ember? Torzu.lt önarckép. Van – e hatalmunk az életünk fölött? „ Amikor minden zugban a sors leselkedik és bármi megtörténhet.” Nem könnyű élet és nem nehéz halál.Vágy. Honvágy saját magunk felé. Talán ki lehet bírni az életet… „isten maga nem nevezte meg magát. Ő akarta, hogy mások nevezzék meg” Káin útja vagy Ábel útja?

„Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel a bűn az ajtód előtt leselkedik és reád van vágyódása De te uralkodjál rajta.” ( I.Móz. 4:7.)

makaron>!
Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

Klein és Wágner erős, gyorsan túl kell lenni rajta, így üt csak. Akkor viszont nagyot.

Kligsor levele a végefelé lenyűgözött, ezért is érdemes volt elolvasni.

Bluebird>!
Hermann Hesse: Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara

Nagyon magaménak érzem, mert rengeteg olyan gondolattal találkoztam benne, amik bennem is megfogalmazódtak.


Népszerű idézetek

csillagka>!

A szállodában az ebédjéhez ivott valami finom, bársonyos bort, amelyet találomra rendelt, és megjegyezte a nevét. Kevés dolog akad, ami segít az embernek, kevés, ami vigasztalja és megkönnyíti az életet; ezt a kevés dolgot fontos ismerni. Ez a bor ilyesmi volt, és ilyen volt a délszaki levegő és táj is.

98. oldal Cartafilus Kiadó, Budapest 1997.

HA86>!

Ezernyi dologtól félt az ember, fájdalmaktól, bíráktól, a saját szívétől, félt az alvástól, félt az ébredéstől, félt az egyedülléttől, a hidegtől, az őrülettől, a haláltól – különösen attól, a haláltól. De mindezek csupán álarcok és álruhák voltak. A valóságban csak egyvalamitől félt az ember: attól, hogy elengedje magát, a bizonytalanságba kilépéstől, attól a kis lépéstől, amely túlvisz a létező sokféle biztosításon. És aki egyszer, egyetlenegyszer odaadta magát, aki egyszer élt a nagy bizalom érzésével, és rábízta magát a sorsra, az felszabadult. Az nem a földi törvényeknek engedelmeskedett többé, az kizuhant a világűrbe, és azt elragadta a csillagzatok körtánca. Így volt ez. Olyan egyszerű, hogy minden gyermek megérthette, tudhatta.

178. oldal

csillagka>!

Valamennyiük vágyta a halált, a nyugalmat, céljuk Isten volt, a visszatérés Istenhez és a megmaradás Istenben. Ez a cél félelmet ébresztett, mert tévedés volt.

Nincs maradás Istenben!

Nincs nyugalom! Nincs más, csak az örök, az örökös, gyönyörű, szentséges kilégződés és belégződés, alakulás és bomlás, születés és halál, kivonulás és visszatérés, szünet nélkül, vég nélkül. És ezért csak Egy művészet volt, Egy tudomány, csak Egy titok: elengedni magunkat, nem szembeszegülni Isten akaratával, nem kapaszkodni görcsösen semmibe, se jóba, se rosszba.

4 hozzászólás
Natalie_Danaisz IP>!

a félhomályból magasba törő orgonasípok ezernyi tornyú, csillogó városnak látszottak.

49. oldal (Gyermeklélek)

Natalie_Danaisz IP>!

mindössze a kiszáradó szívben lapul valami álmos, megöregedett honvágy. Ez volt az élete.

70. oldal (Klein és Wagner)

Natalie_Danaisz IP>!

Mindenki elment, mindenki hazatérni vágyott, s mindenki magányos volt a kerek ég alatt.

227. oldal (Klingsor utolsó nyara)

Natalie_Danaisz IP>!

összekulcsolt kezem hazugság volt, áhitatom istenkáromlás

29. oldal (Gyermeklélek)

Natalie_Danaisz IP>!

Úgy keresgélt, turkált önmagában, mint egy ideges utas, aki az összes táskáját és bőröndjét feltúrja a menetjegyért, amely talán a kalapjában van vagy éppenséggel a kezében.

84. oldal (Klein és Wagner)

Natalie_Danaisz IP>!

– Maga megszokta, hogy mindig akarnak magától valamit. Teresina, én nem akarok magától semmit, amit maga nem akar és nem szívesen tesz meg.

126. oldal (Klein és Wagner)

Natalie_Danaisz IP>!

Odakint a halál várakozott. Látta, érezte. Olyan szaga volt, mint az út menti fákra hullott esőcseppeknek.

243. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I–II.
Ernest Hemingway: A jéghegy csúcsa
Ivan Bunyin: A szerelem nyelvtana
Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter
Heinrich Böll: Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai
Ottlik Géza (szerk.): Mai amerikai elbeszélők
Heinrich Böll: És lőn este és reggel
Rabindranath Tagore: A boldogság ígérete
Thomas Mann: Elbeszélések / Fiorenza