A ​pusztai farkas 448 csillagozás

Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas Hermann Hesse: A pusztai farkas

A ​pusztai farkas Hesse világszerte talán legismertebb és legvitatottabb könyve. Nyilván nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. Introvertált, önmaguk útját járó, önmagukat kereső hősei elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekült, lázadó ifjúsághoz szóltak – legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció azért ugyancsak a maga képére formálta-ferdítette a 20-as évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségi hősét. De említsünk meg egy másik példát, hogy lássuk, a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse sokkal többet, pontosabban merőben mást is jelenthet a világ más tájain: az Új Ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a Der Steppenwolfot: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, depressziós, önmegvető embert látta, aki – nem dogmatikus értelemben – közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez.
A Helikon Kiadó e kötetét Gunter Böhmer (1911-1986) illusztrálta. A huszonkét… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1927

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · Hermann Hesse Cartaphilus

>!
Helikon, Budapest, 2021
262 oldal · ISBN: 9789634796985 · ASIN: 2415-962X · Fordította: Horváth Géza
>!
Helikon, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793953 · Fordította: Horváth Géza · Illusztrálta: Gunter Böhmer
>!
Helikon, Budapest, 2017
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274645 · Fordította: Horváth Géza

8 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Harry Haller


Kedvencelte 128

Most olvassa 43

Várólistára tette 275

Kívánságlistára tette 188

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Hermann Hesse szívemnek nagyon kedves író, tizenhárom regényét olvastam, némelyiket többször is. Mint a Pusztai farkast, amit legelőször még tizenhat éves kamaszként (alig értve belőle valamit, mégis borzongva, ellenállhatatlanul vonzódva a sorokhoz) magyarul, majd a főiskola alatt németül, és olyan 8-9 éve újra magyarul olvastam el.

@Ákos_Tóth moly néhány hete jutott el ehhez a regényhez, és @Annamarie-val együtt a molyon mindkettőnkből önkéntelenül kitört, Ó!. És megszületett a vágy, ezt bizony újra elő kell vennünk nekünk is, kezdjük januárt Hesse barátunkkal.

Én ilyen firkálós típus vagyok. Nálam a könyvekben alig olvasható, macskakaparásos lábjegyzetek vannak, felkiáltójelek, aláhúzott szavak, mondatok, szövegkiemelővel megjelölt részek. Nekem a könyv mint tárgy nem szent, a mondanivalója, a tartalma viszont annál inkább az. Így a pusztai farkas is már kicsit viseltesebb darab. Ami igazán érdekes volt, elgondolkozni bizonyos részeken, ezt vajon annak idején miért húztam alá, jelöltem meg, és más részeket meg miért hagytam abszolút érintetlenül. Nagyon érdekes látni, milyen életszakaszban mi az, ami igazán megérint.

A pusztai farkas nem könnyű olvasmány, Hesse egyik legvitatottabb darabja, melynek magyarázására, megfejtésére már sokan próbálkoztak. Én ilyesmibe nem mennék bele, szerintem mindenkinek mást és mást mond ez a regény. Elolvasni viszont piszkosul ajánlom. Én meg ismét azt az érzést kaptam meg belőle, mint a korábbi olvasásoknál is, igen, már akkor, tizenhat éves kis tacskóként is, hogy én kicsit bizony pusztai farkas vagyok. És igen, vele együtt én is,

Ha egy ideig örömök vagy fájdalmak nélkül élek, és az úgynevezett jó napok langyos, poshadt elviselhetetlenségét szívom magamba, gyermeki lelkem szenved és gyötrődik, rozsdás, hálát zengő kintornámat az álmatag elégedettség-istenség elégedett képébe vágom, és inkább választom a kínokat, mint ezt az egészséges szobahőmérsékletet. Ilyenkor vad gerjedelmem támad magasztos érzelmekre és szenzációkra, acsarkodom a sivár, sekélyes, szabályozott és sterilizált életre (…)

Hesse az egyik legnagyobb huszadik századi írózseni. Olvassátok!

1 hozzászólás
Bojack >!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Amikor Hessét olvasod, olyan érzésed van, mintha terápián lennél: az író valamennyi alkotásában a lehető leghatározottabban, magabiztos kézzel ragadja meg, és kalauzolja el a kijózanodásra, megtisztulásra vágyó olvasót a szellem legkülönfélébb rejtelmeibe, titkaiba, a lélek legmélyebb – és alkalomadtán –, legsötétebb bugyraiba, oda, ahová önmagunktól jószerével – kellő elszántság és megfelelő önreflexió híján – képtelenek lennénk leásni, hogy aztán ott kíméletlenül szembesítsen bennünket régóta gyötrő démonainkkal, a lelket és a testet egyaránt mételyező, és ekképpen magát a létezést is befolyásoló félelmeinkkel.

A Pusztai farkas c. kultikus (és nem kis mértékben önéletrajzi ihletésű) spoilerművében Hesse egy olyan személy belső vívódását, jobban mondva lelki és szellemi agóniáját festi meg a rá olyannyira jellemző roppant precíz, tűéles, ugyanakkor lágy, leheletfinom ecsetvonásokkal, akivel, azt gondolom, hogy a ma emberének, ilyen-olyan okokból kifolyólag igen könnyű azonosulni, hiszen ki ne tekintett volna már önnönmagára egyfajta számkivetettként, a társadalom perifériájára szorult, meg nem értett, magányosan bolyongó kószaként? Kétségtelen, hogy Harry Haller karakterével, és a benne rejtőző, egymással szüntelenül, szinte a tudat meghasadásáig viaskodó, és magát az egyént az öngyilkosság széléig hajszoló ellentétes énpárral, a semmiféle konvenciót nem tűrő, örökösen lázadó, társtalan pusztai farkassal, és a meghunyászkodó, kizárólag szabályok által létező, rendszerető polgárral Hesse mindvégig jó húrokat penget, örökérvényű, esszenciális mintákat alkotva meg ezzel, hiszen mint írtam: Harry Haller kálváriája, Harry Haller harca – valamennyiünk kálváriája, valamennyiünk harca.

Óriási regény egy szellemóriás tollából, amit szívből ajánlok mindenkinek; forgassátok, olvassátok az öreg Hessét, mert ha valakit igazán megéri, akkor az bizony Ő.

3 hozzászólás
csillagka P>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

A szabadság az, ha félelem nélkül tudsz élni. Valamikor késői tinédzser korban, mindenkinek le kellene ülnie önmagával egy őszinte, tisztázó beszélgetésre, eldönteni mit is szeretne az élettől. Minden pillanatban hajlandó e feláldozni magát a látszatért, a megbecsülésért, a előmenetelért vagy hagyja a fenébe és olyanná válik amilyen lenni szeretne és nem törődik a közönség szeretetével. A szerepjáték egy életen át borzasztó megterhelő, sajnos nem is mindenkinek ajánlott, főleg ha az alaptermészete nem idomul a konvenciókhoz, ilyenkor jön előbb utóbb a pótcselekvés, a drog vagy alkohol… Inkább maradok farkas mint, boldogtalan reszkető.
Woodstock után születtem, már csak lélekben lehet hippi, de a szabadság mindenkinek megengedett, ez utána a könyv utána még inkább. Nekem tetszett és örülök, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Hiszen tudjuk ha:
" Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája! " (Hobo)

Cukormalac>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Idestova négy éve furkálja az oldalamat Harry Haller története és mindezidáig a hatvanas évekből származó beat-nemzedék bibliaként élt bennem, köszönhetően a Steppenwolf zenekarnak és a Szelíd motorosok című filmnek. Mégis, mikor kinyitottam a példányt és szembesültem az 1927-es keletkezési dátummal – nem tagadom –, ért egy kisebb sokkhatás: hogy tudta már akkor ilyen tökéletesen elkapni ez a pasas egy eljövendő generáció komplett életérzését?

A tudathasadásos, kiégett, alkoholista, ötvenes Haller nem csak a világot, de magát illetően is teljes meghasonlott, létformája a kíméletlen önpusztítás és ellenállás az éppen aktuális trendekkel-rendekkel szemben; különféle hosszabb-rövidebb kapcsolatok, elhagyott és meglévő szeretők jelölik útját, egyszer csak pedig olyan zarándoklatra indul, ami nem véletlenül tíz- és százmilliók kedvence. Mert hát egy kicsit minden nagyobb volumenű történetben magunkra találhatunk… Eleinte én is sok hasonlóságot véltem felfedezni kettőnkben, már-már szimpatikus volt ez a kívülálló-forma főszereplő, az elbeszélés és kezdtem érteni, miért is végzett vele sok évvel ezelőtt egy ismerősöm néhány óra, azaz egyetlen délután leforgása alatt.

Aztán sok lett, elmondhatatlanul. Már sokkal inkább taszított és idegesített a figura, azt kívántam, bárcsak mielőbb véget érne ez az utazás. Nincs különösebb bajom a lélekboncolgató, önmarcangoló írásokkal (sőt, kifejezetten rajongok is értük), de amolyan rossz zsűritagként ez nálam nem talált be maximálisan. Persze nagyon is akartam szeretni, de ellentétben az Aurora klasszikusával úgy érzem, hogy most nem voltam jó időben a jó helyen.

De még ezzel együtt is azt tudom elmondani, amit kvázi mentségként felhozva szoktam ilyenkor, vagyis hogy jó ez, elvégre megismertem egy újabb világirodalmi alkotást eddig számomra olvasatlan szerzőtől, ezzel is ritkítva a könyves bakancslistámon; ráadásul a fordításról is csak a jót tudom elmondani, viszont a nyilvánvaló pozitívumok ellenére is úgy érzem, valami hiányzott. Vagy esetleg túl sok lett volna? Nyitva hagyom a kérdést, mert őszintén szólva magam sem tudom rá a választ, most legalább egy kicsit leül és oldódik bennem, aztán ki tudja… Hátha évekkel később, egy esetleges visszatérés alkalmával másképp gondolkodom majd róla.

>!
Helikon, Budapest, 2021
262 oldal · ISBN: 9789634796985 · ASIN: 2415-962X · Fordította: Horváth Géza
1 hozzászólás
Szürke_Medve>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Bővel írtak már erről a joggal kultikus regényről, ezért én csak rövidre fogom.
Ez elején elég szimplának tűnt a könyv, de azután ahogy egyre jobban elszakad a realitástól, és lett látomásos hangulatú, egyre jobban megkedveltem. Megértem hogy kultuszkönyv lett sok ember számára. Csak egy dolgot emelnék ki, üdítő volt olvasni hogy az emberben rejlő erőszakhoz való hozzáállását nem kísérte szemfogató moralizálás – ezen és sok helyen is látszik, hogy egy valóban felszabadult elme. Az erő amit felszabadít, a szabadság amit kinyilatkoztat valóban igazi, nem a mai életünk 'hivatalos' – 'kötelező' szabadsága.

Kozmikus_Tahó>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Vannak könyvek, amelyek érzelmileg érintenek meg.
Vannak, melyek új gondolatokat adnak.
Vannak olyanok is, amik cselekvésre, változtatásra sarkallnak.

Ha bármelyiket elérte velünk egy könyv, arról – azt hiszem – mondhatjuk, hogy igazán jó olvasmány.

Az olyan könyvek viszont, amik egyszerre mindhárom módon képesek hozzánk eltalálni, remekművek.
Nekem A pusztai farkas remekmű.

2 hozzászólás
Oriente>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Kicsit elmebeteg könyv, de a legjobb értelemben.
Az öntudat vitája önmagával.
Az emberi személyiség összetettségéből fakadó csillapíthatatlan szorongás belső monológja, ami a könyv utolsó felében materiálisan kivetül a mágikus színház szobáiban.
Nehéz okosat írni róla, feszített, nyomasztott, mégis mélyen ismerősen csengett és lekötött szinte minden sora. Hadd kölcsönözzem inkább a mágikus színház sakkmesterének szavait: „Ahogyan magasabb értelemben minden bölcsesség alapja a paranoia, úgy a művészet és fantázia a skizofréniával kezdődik”.
Na, erről szólt ez a könyv. :)

6 hozzászólás
Annamarie P>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Hermann Hesse áll eddig legközelebb hozzám, mint író. (Természetesen Kőrösi Zoltán mellett)
Vannak dolgok, amik megkövülnek egy kicsit az emberben. Így ez a kedvenc dolog is. Nem is nagyon merjük ezt megkapargatni. Mert mi van, ha azóta már túlnőtt rajtunk. Ha már nem ugyanazt jelentenek a sorai számunkra, mint régen. Megdöbbentő volt számomra is, hogy most, amikor átnéztem, kiderült, hogy Hesse húsz könyvét olvastam már. De az elmúlt 8 évben csak azt a kettőt, amit idén olvastam.
A pusztai farkas újraolvasás volt. Meg merem kockáztatni, hogy több, mint huszonöt éve vettem először a kezembe. Nagyon nagy idő ez. Ráadásul épp abban az időszakban, amikor én is két világ közötti voltam.

Hesse pusztai farkasa Harry Haller, egy negyvennyolc éves, öregedő tudós ember, aki meglett kora ellenére is, két világ között ingadozó léleknek tartja magát. Érzi bensőjében az ösztönlényt, az elvonulót, a magányosat, az feloldódni képtelent, és benne él egy polgári ember, aki képes észrevenni és értékelni a rendet, és összhangot. A Harryben élő kettősség nagyon jó megjelenése a könyvben a szobájában levő káosz, és a lakhelyéül választott tüchtig bérház hangulata. Tulajdonképpen ennek a két erőnek a csatározását jeleníti meg a szerző egy lázálmos, vizionált alternatív világban, ahová Harry eljut.
Az 1927-ben megjelent könyvet a kábítószerezés bibliájának tekintették, leginkább az Egyesült Államokban, a beat nemzedék körében. Az 1969-es években havi 360 000 példányt adtak el belőle. Óriási siker lehetett. De vajon miben állt, és áll ma is a sikere?
Hesse ebben a művében egy olyan, addig érintetlen területhez közelített, ami nagyon is mindennapi életérzése az embernek. Amikor megtapasztaljuk, hogy nem alkotunk egységes arculatot, amikor ellentétes vágyak tombolnak bennünk, amikor „a jót akarom, de a rosszat cselekszem”, vagy annak átélése, hogy az ember folyamatos változik. Nem nehéz egy ilyen szituációban körön kívülinek érezni magunkat, egy leszakadtnak, egy meg nem értett, pusztai farkasnak. Legerőteljesebben talán épp a kamaszkorban tombol ez az életérzés, amikor oly nagyon vágyunk a megértésre, az egységre.
Érdekes, hogy Hesse mégis egy idősödő férfit használ, aki azt gondolnánk, hogy eljutott már személyiségfejlődésének arra a szintjére, ahol kellően megtapasztalta ezt az emberi sajátosságot, és megtanulta kezelni is ezt. De nem. Épp ez mutatja a dolog horderejét. Még egy Harry Hallernek is meg kell tanítani, hogyan szabadítsa fel magában azt, amit el akar fojtani.
Itt viszont nagyon könnyen félre lehet értelmezni a könyvet. Ezt már Hesse saját korában is megélte. És eljutottunk oda, hogy másrészről, miért lehet ilyen sikeres A pusztai farkas? Ugyanis sok mindent bele lehet magyarázni ebbe a ködös, ki tudja mi a valóság és mi a képzelet világba. Mi marad a vágy szintjén, és mi valósul meg belőle?
Természetesen az én értékelésem is csak egy ilyen lehetőséget vázolt fel.
Olvassátok, és döntse el ki-ki maga, hogy mi is ez a könyv?
Nekem most mindenképp kevesebbet jelentett, mint a korábbi olvasáskor.

AeS P>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Jártam egyszer egy fiúval, aki magát valamiféle társadalmon kívül állónak, magányos farkasnak, emberek között is felettük állónak érezte. Nagyon fiatal voltam, és ez nagyon imponálónak tűnt akkor spoiler. Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, attól féltem, hogy a pusztai farkas pozitív hősként, követendő példaként áll majd előttem, és már előtte borzongtam, hogy mennyit vesz majd ki belőlem, aztán mégsem így alakult. Szerencsére.
Nevessetek, emberek. Nevessetek, amíg lehet, nevessétek ki a világot, a többi embert, meg persze saját magatokat is. Tudjátok, „akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes”. Ebben a szellemben!

4 hozzászólás
ppeva P>!
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Vannak még lemaradásaim. Ez volt az első olvasásom Hermann Hessétől. Nem tudom, fiatalon mit szűrtem volna le, mit értettem volna meg belőle. Talán jobb volt, hogy csak most találkoztam a pusztai farkassal…


Népszerű idézetek

EleoNórra68>!

Tanulja meg komolyan venni az arra érdemeset, a többin meg nevessen!

3 hozzászólás
csillavirág>!

Ez a primitiv, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát…

197. oldal

2 hozzászólás
Azazello>!

Az állatok – folytatta – többnyire szomorúak. És ha az ember nagyon szomorú, na nem fogfájás miatt, vagy azért, mert elvesztette a pénztárcáját, hanem mert megérzi a valóságot,az egész életet,akkor hasonlít egy kicsit az állatokhoz,szomorú, de igazabb és szebb, mint máskor.

3 hozzászólás
csillagka P>!

[…] vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot.

99. oldal

4 hozzászólás
Rituga P>!

A hatalmon lévő a hatalomba pusztul bele, a pénzember a pénzébe, a szolgalelkű a szolgaságba, az élvhajhász az élvezetekbe. Így pusztult bele a pusztai farkas a függetlenségbe. Elérte célját, egyre függetlenebb lett, nem parancsolt neki senki, nem függött senkitől, szabadon, egyedül rendelkezett önmagával.

Kapcsolódó szócikkek: függetlenség · hatalom · pénz · szolgaság
aled P>!

…azért ragaszkodsz hozzám, mert tükör vagyok a számodra […].
Minden embernek tükörnek kellene lennie, hogy megértse a másikat…

Kapcsolódó szócikkek: tükör
Lunemorte P>!

Hogyan is ne lennék hát pusztai farkas, rongyos remete egy olyan világban, amelynek egyetlen céljában sem osztozom, melynek egyetlen öröme sem az enyém!

korneliak >!

Ahogyan magasabb értelemben minden bölcsesség alapja a paranoia, úgy a művészet és fantázia a skizofréniával kezdődik.

Natalie_Danaisz I>!

… és ha legalább egyetlenegy őszinte, komoly szót tudna bárki is szólni a gyász és elkeseredés hangján erről a pusztuló világról, de senki sem képes rá, mindenki csak zavart vigyorral ácsorog a sír szélén.

101. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A varázshegy
Stanisław Lem: Solaris
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Patrick Süskind: A galamb
Kertész Imre: Sorstalanság
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Michael Ende: A Végtelen Történet
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a Hold / Szerelem csütörtök
Albert Camus: Az idegen