Zendülés ​a Caine hadihajón 140 csillagozás

Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A második világháború alatt a csendes-óceáni flotta egy jelentéktelen kis hajójának fedélzetén olyan esemény történik, amilyenre még nem volt példa az amerikai haditengerészet történetében: az első tiszt leváltja a kapitányt. A legénység és az idegbeteg, erőszakoskodó, igazságtalan hajóparancsnok viszonya az út során fokozatosan elmérgesedik, majd egy hurrikán alkalmával – amikor a kapitány ostoba döntéseivel életveszélybe sodorja a hajót – robban ki a zendülés…

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Híres háborús regények

>!
Kossuth, Budapest, 2016
688 oldal · ISBN: 9789630985635 · Fordította: Árkos Antal
>!
Kossuth, Budapest, 2016
676 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630985086 · Fordította: Árkos Antal
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
958 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635473486 · Fordította: Árkos Antal

7 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 24

Most olvassa 8

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Herman Woukról azt jegyezte fel az utókor, hogy élete két legmeghatározóbb élményének a nagyapja hatását és az amerikai haditengerészetnél szerzett tapasztalatait tartotta.
Az író nagyapjának alakját eddig még nem sikerült felfedeznem regényeinek szereplői között, de minden bizonnyal ő írta az egyik legfontosabb és legemlékezetesebb, Pulitzer-díjjal is jutalmazott művet a haditengerészetről.
Amikor 1941 decemberében az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Herman Wouk önként jelentkezett a flottához, 1943-tól a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, nyolc partraszállásban vett részt, és több kitüntetést is kapott.
Regényének középpontjában mégsem a csaták és ütközetek állnak, hanem a fegyveres testületek belső feszültségei és a szigorú hierarchia visszásságai. A tengerészek nem az ellenséges japán haderőre, hanem saját parancsnokukra szegezik hitetlenkedő, rémült tekintetüket, és saját vezetőjük alkalmatlanságában, gyengeségében, paranoid személyiségében látják a legfőbb veszélyt és kockázatot.
A könyv egyik erőssége abban áll, hogy nem kínál kész válaszokat, egyértelmű erkölcsi állásfoglalást. Vajon jogos-e a zendülés egy ilyen helyzetben? Vagy az igazság a zseniális védőügyvédnél van, aki szerint az egyetlen ellenség Hitler Németországa, és még a legalkalmatlanabb parancsnok is hasznos és szükséges csavar lehet a gigantikus hadi gépezetben?
Háború és hatalom. Háború és az egyén döntési szabadsága. Minden új értelmet nyer, vagy mégis alkalmazhatók a békében jogosnak tartott elvek és szabályok?
A szerző felhívja a figyelmet a szó erejét birtoklók felelősségére is minden háborús manipulációban és propagandában. A zendülés értelmi szerzője a tisztként szolgáló regényíró, de ő az első, aki kilép a kellemetlen helyzetből, végül pedig gyávának bizonyul, és sugalmazásának következményeit mások fogják viselni.
A könyv nem csak háborús regény, hanem egyben fejlődésregény is. A szerző töretlen idealizmussal és lelkesedéssel indítja el ifjú hősét a haditengerészet által kínált pályán, és ő tapasztalatlan újoncból a szemünk előtt érik férfivé az átélt élmények, pofonok, kudarcok, csalódások, sikerek hatására. A sokszor elmondott tanmese Herman Wouk kezei között megtelik szikrázó energiával, a mű kiapadhatatlan lendülete és ereje a nagy szépirodalmi klasszikusok sajátja.

10 hozzászólás
morin5>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Az író sokat markol és dicséretesen lavíroz. Nem kis vállalkozás egyszerre kielégíteni a háborús, a kaland és a szerelmi történetek kedvelőit, hogy közben igazságot szolgáltasson, szórakoztasson és nevelő hatást is kifejtsen. De Wouknak sikerül.
Mi több, amíg jobb kézzel tiszteleg az USA haditengerészetének parancsnokai felé, bal szemmel odakacsint a lázadókra. Egyszerre ad igazat a merev szabályzat betartóinak és az ellene helyenként jogosan tiltakozóknak. Ravasz egy regény, mert simán behúzza a csőbe az olvasót, és amint lépre ment, a fejére olvassa a hibás ítéleteit. Bár a főszereplő terjengős érési folyamatával és a szerelmi szál befűzésével nem voltam kibékülve, a felülmúlhatatlan hadbírósági tárgyalás hatása minden egyéb kritikát kisöpört a fejemből.

kvzs P>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Sokat akar markolni a könyv -háborús dráma, fejlődéstörténet, szerelmi szál-, és dicséretesen sokat is fog.
A háborús drámák közül kiemelkedik azzal, hogy nem csak a hősiességet, a csatákat mutatja be, hanem azt is, hogy bizony a hadseregek tele vannak gyávákkal és bürokratákkal, akiknek semmi más céljuk nincs, mint betartani a szabályokat, és túlélni. Ezek a bürökraták pedig a legnagyobb hősöket, az önfeláldozást, az igazi katonának való embereket is el tudják fojtani úgy, hogy közben minden szabályt betartanak. Ha az olvasó pedig jobban belegondol, akkor rájön, hogy nem csak a hadseregben, hanem szinte minden munkahelyen megtalálhatók.
A fejlődéstörténetek között azért van kiemelt helye, mert nagyon szépen, plasztikusan mutatja be azt, hogy egy öntelt, elkényeztetett zöldfülűből hogyan lesz felelősségteljes vezető. Megmutat minden buktatót, töréspontot, lélekölő robotot, amelyek fokozatosan formálják, edzik a lelket, és lecsupaszítanak minden felesleges sallangot, kezdeti naivitást, hogy feltárulhasson a szikár való.
A szerelmi szál a fejlődési folyamatokkal alkot szoros egységet. A léha, élvezeteket kereső, kissé önző és felületes viszony a főszereplő érésével, önálló felnőtté válásával értékelődik át. Ahogy Keith levetkőzi a felesleget, úgy tud egyre jobban eltávolodni a családi és társadalmi elvárásoktól, és megtalálni azt, ami őt leginkább boldoggá tudja tenni.
Közel hetven éves a könyv, a mondanivalója mégsem évült el, és máig élvezetes és tanulságos olvasmány.

Miyako71 P>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Több, mint 3 éve ült már a polcomon a könyv. Igazából nem tudom, miért halogattam az olvasást (talán a terjedelem miatt), de Emmi Lotta kihívása miatt most belevágtam. Nem bántam meg.
A 600 oldal szinte végig pörög. Kapunk ugyan néhány kicsit kevésbé érdekfeszítő leírást, de az oldalak kb. 90%-ában folyamatosak a történések. Olvastatja magát a könyv Minden egyes fejezet végén úgy éreztem, muszáj lenne tovább olvasni. Különösen így volt ez azoknál a részeknél, amelyekben Queeg volt a kapitány. Annyira átéreztem a tengerészek tehetetlenségét az önkényuralmat gyakorló kapitánnyal szemben, hogy alig vártam, Queeg elnyerje méltó jutalmát. A tárgyalást végigizgultam, és örültem az eredménynek. Aztán az író adott egy nagy pofont az olvasónak, amikor Greenwald elmagyarázza a társaságnak, mit is jelent valójában a bíróság döntése; és azzal is, hogy felfedi, ki volt az igazi hunyó az egész ügyben.
Ez a könyv is megerősítette bennem azt a már többször is említett gondolatot, hogy kedvelem azokat a háborús történeteket, amelyek a csatatéri jelenetek helyett az embereket érintő és bennük zajló változásokat mutatják be. Wouk könyve ebben tökéletes.

XX73>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Többször olvastam már ezt a nagyszerű könyvet, de minden találkozásunk alkalmával sikerül fölfedeznem egy-egy új réteget, sztorit benne, igazán lenyűgöző. Nem igazán sikerült megkedvelnem Willie-t, a nagy jellemfejlődése ellenére sem, de hajlandó vagyok elfogadni: neveltetése, szocializációja tette ilyen kis tenyérbe mászó sznob úrigyerekké. (Valahogy nem érzem meggyőzőnek, hogy akkorát változott volna a háború végére. Még túl frissek számára a benyomások, még nem szürkült bele a hétköznapokba; de ne legyen igazam.)

Kedvenceim Maryk és Greenwald (utóbbival jó sokára találkozunk, de akkor nagyot szól.)

És hát Quegg… Félelmetesen jól megformált szereplő, hátborzongató, és ahogy Wouk csak mesélget, építgeti a karakterét, az egyszerűen zseniális. (Érdemes észben tartani, de hát ki is feledhetné ezt a jelenséget, így ha netán összefutsz egy zseb-queggel, könnyebben felismered, kihez van szerencséd.)

Emmi_Lotta I>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Másodszorra is nagyon tetszett, pedig még nagyjából emlékeztem a történetre. Próbáltam ezúttal inkább a stílust, a jellemrajzot, az írástechnikát élvezni. A két olvasás között láttam a filmváltozatait is, amik nem túl jól sikerültek.
A könyv 760 oldalas, nehéz volna egyvégtében elolvasni, mégsem lehet letenni. Két nap és három éjszaka…

>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1971
760 oldal · Fordította: Árkos Antal
Pearly85 P>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Hú, most fejeztem be és túl sok minden van a fejembe :) kezdjük azzal, hogy a párom kedvenc könyve, így semmi képpen nem írnék róla rosszat, de nem is akarok. Az első 100 oldal után megkérdeztem, hogy mitől Pulitzer-díjas ez a könyv, amiért utólag is bocsánatot kérek. Majd közben 10szer akartam a falhoz csapni, és igen, ezt várom egy könyvtől, hogy érzéseket indítson el, és ne a kezembe adja, hogy mit kell gondolnom, mit kell éreznem. Imádtam, hogy nem tudtam mi fog történni, és meglepett a szereplők személyiségének változása. Soha nem lennék jó katonának, már a hierarchiával is problémáim vannak (legalábbis a főnököm szerint :)), így nekem az, hogy egy katona miért tisztelje a vezetőjét, teljesen felfoghatatlan. Főleg az olyan „elmebetegeket”, mint az itt említett „vezető”. És mi ebben a döbbenet? Az, hogy elfelejtettem, hogy a második világháborúnál vagyunk…. Sajnáltam őket, hogy nincs víz, miközben emberek ezrei haltak meg a fronton!!!! És amikor a pszichológus azt mondja, hogy háborúban szinte mindenki alkalmas parancsnoknak…..Az ügyvéd viszont egyben tévedett. Pont a Queeg félék nem mentették volna meg a nagynénjét attól, hogy „szappan legyen”. Hiszen nálam a gyávasága verte ki a biztosítékot.
És ez az a könyv, amihez bármit írok butának érzem magam, és eszembe jut még valami és még valami. Azt hiszem, pont ettől ennyire jó!

pwz IP>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Elgondolkodtató, mi lett volna, ha valóban megtörténik ez az eset. Tetszett!

Emőke_Balla>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Számomra egy nagyon eseménydús és igen pörgős történettel bíró könyv. Aki szereti a katonai történeteket azoknak nem fog csalódást okozni! Mindenképpen ajánlom, mert én letenni csak nagyon nehezen tudtam.

Kooczka>!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón

Érdekes, szórakoztató, jól esett olvasni. Nagyon élveztem, hogy könnyen emészthető volt, de mégsem felszínes. Tetszett az események aránya off, a jellemábrázolások, hogy a szerző nem dramatizálta túl a dolgokat; és különösen az, hogy olyan ügyesen lavírozott, hogy végül sosem vált komikussá egyetlen jelenet vagy szereplő sem, pedig szerintem alkalmanként igencsak a határán volt ennek.


Népszerű idézetek

forElle>!

Én kereskedelmi főiskolát végeztem. Vizsgát tettem kettős könyvvitelből. Nem tudom, mit szólna az otthoni főnököm, ha látná, amint a kantinban éppen sósrudakat és fogkrémestubusokat számolok… De ez mind nem számít, érted? Én önként jelentkeztem a tengerészethez, és most itt vagyok a Caine-en, és ha jelent az valamit a Caine-nek, hogy valaki, aki kereskedelmi főiskolát végzett, számolgatja a kantinjában az öt- és tízcenteseket, ám legyen, számolgatom. De ennek ellenében elvárom, hogy a tengerészet egy olyan hajót adjon nekem, amely úszik, és egy olyan parancsnokot, aki harcolni is tud … Végtére is azért van az a sok léhűtő odafönt, nem igaz?

>!

– Sir, egy hét leforgása alatt mindenki elfelejti az egész históriát, még ön is!
– Én még halálos ágyamon is emlékezni fogok rá, ha ugyan ágyban halok meg. Mindenkinek egy, esetleg két pillanat körül forog az élete.

710. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Ebéd alatt Greenwald egyik szódás whiskyt a másik után nyakalta. Minden olyan témát került, amely a tárgyalással függött össze, és a tárgytól messze elkanyarodó, döcögő társalgást folytatott az indiánokról. Elmesélte Maryknek, hogy eredeti vágya az volt, hogy antropológus legyen, de aztán mégis teljes gőzzel a jogi tanulmányokba vetette magát, mert rájött, hogy az indiánoknak nagyobb szükségük van arra, hogy megvédjék, mint hogy tanulmányozzák őket.

609. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Benyúlt a zsebébe, és tollat vett elő. Tintával aláhúzta a könyvben a következő szavakat: „Az élet álom, csak kissé értelmesebb, mint a legtöbb álom.”

744. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Végeredményben a testi vonzalom csak kis hányadát foglalja el az ember napjának.
– De az teszi érdemessé, hogy a nap többi részében is éljünk.

756. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vonzalom
forElle>!

Ennélfogva a hírhedt forgószélről alkotott elképzelése is csupán keveréke volt Joseph Conrad félig-meddig elfelejtett leírásának és néhány frissiben áttanulmányozott passzusnak az American Practical Navigator hajós kézikönyvéből… Egyfelől megmaradt benne a jajveszékelő kínaiak halhatatlan pánikjelenete, amint egyetlen alaktalan tömeggé összefolyva a koromsötét raktárhelyiség egyik végéből a másikba csusszannak, miközben csörögve gurulnak a tengerbe ezüst dollárjaik.

forElle>!

Mindkét oldalon elfelejtkeztek arról a tényről, hogy a szemben álló felek emberi lények, s talán ebben kell keresnünk a kulcsát, hogy mindkét háborús fél olyan nagy vérengzést vitt véghez a csendes-óceáni háborúban. A kwajaleini partraszállás, az első vérfürdő ebben a sorozatban, klasszikus példája lett a tengeri háborúnak, s intő példa generációk számára. Ennek előtte nem gondoltak ki okosabban és nem hajtottak végre ennyire a sebész pontosságával háborús vállalkozást

Lexoris>!

A pénz nagyon kellemes dolog, Willie. Kis tehetséggel majdnem mindent megszerezhet magának érte az ember. Csak egyet nem: az élet értelmét.

pali>!

Nem hiszem, hogy Keefer ugyanígy gondolkodnék, és félek, hogy nem is fog soha. ő túl okos ahhoz, hogy bölcs legyen.

pali>!

Mi szabad polgárok vagyunk, és nincs ínyünkre, hogy egy ilyen Queeg ugráltasson bennünket, mintha bárgyú rabszolgái lennénk. Ha nem volnának az előírások, az ilyen Queeg-félék közönséges marhák lennének. De ne feledd, most a szabályzaté a szó, mert háború van. Ide figyelj. Tegyük fel, hogy Amerika sorsa hirtelen attól függene, tudunk-e cipőt pucolni. Mindegy, miért, tegyük fel, hogy így lenne. Mi történne vajon? Mi? Mindnyájan beállhatnánk cipőpucolónak, és az országot a hivatásos cipőpucolók kormányoznák … Na és mit gondolsz, miféle érzésekkel kormányoznának minket ezek a cipőpucolók? Talán megalázkodva, kicsinységük tudatában? Tévedsz. Szilárd meggyőződésük lenne, hogy végre megfelelő posztra jutottak, hogy most becsülik meg őket először cipőpucolói munkájukért. Esküszöm, ha így lenne, uralkodnának is, de még hogy, és addig kritizálnának bennünket, addig rágnák a fülünket, ócsárolnának és fenyegetnének mindnyájunkat, míg meg nem tanulnánk a szerintük egyedül helyes módon cipőt pucolni. És nekik lenne igazuk. Ez a helyzet, Steve. Egyszerűen a cipőpucolók bandájának a kezében vagyunk. Persze, bosszantó, hogy úgy bánnak velünk, mintha valamennyien hülyék volnánk, nekik meg tölcsérrel töltötték volna az észt a fejükbe. Hiába, most ők vannak soron. Egy napon azonban csak ki lesz fényesítve minden cipő, vége lesz a háborúnak, ők visszamennek cipőt pucolni és mi már csak nevetni fogunk, ha véletlenül eszünkbe jut az egész őrült cirkusz.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Cunningham: Az órák
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Alice Walker: Bíborszín
Philip Roth: Amerikai pasztorál
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
John Updike: Nyúlszív