Wouk jellegzetes, sodró stílusa, mindvégig feszült érdeklődést keltő előadásmódja jellemzi a Hajszát. Külön érdekessége, hogy – bár írója tagadja – számos vonatkozásban kulcsregény: világhírű filmsztárok, rendezők, filmesek és írók portréját villantja fel és bepillantást nyújt a könyvkiadók világába, az amerikai irodalmi élet kulisszatitkaiba. A regény egyik főszereplőjét elkísérjük az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, s így átéljük mindazt a szorongást, amit a haladó gondolat hívei éreztek a szégyenletes boszorkányüldöző perek folyamán – amelyeknek sora mindmáig nem zárult le.
Hajsza 62 csillagozás
Eredeti cím: Youngblood Hawke
Eredeti megjelenés éve: 1962
Kedvencelte 13
Most olvassa 5
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Igazi klasszikus, patinás nagyregény sodró lendülettel, áradó mesélőkedvvel és nagyzenekari hangszereléssel, hogy minden létező regiszteren harsoghasson és düböröghessen a főtéma, a siker, a csillogó amerikai álom őrült, esztelen kergetése.
Kentucky hegyei közül megérkezik a nagyvárosba a tagbaszakadt, faragatlan, tapasztalatlan fiatal író, aki maga az őserő, a kirobbanó tehetség, döbbenetes, hihetetlen munkabírással és izzó becsvággyal. New York könyvkiadói, irodalmi hiénái és a hollywoodi filmipar kitörő lelkesedéssel fogadja, és már az első fejezeteknél elfog minket a balsejtelem, hogy ez a gigantikus gépezet és saját fékevesztett ambíciói előbb utóbb ízzé-porrá fogják zúzni.
A szemünk előtt kel életre a negyvenes, ötvenes évek Amerikája, káprázatos estélyek, filmstúdiók, izgalmas premier a Broadway-n, és ellenpontként a kis vidéki bányaváros. Főhősünket hol rendezők, kritikusok, ügyvédek és adószakértők gyűrűjében, hol pedig a végzet asszonyának karjai között látjuk, de legfőképpen csak ír, ír, szüntelenül, megszakítás nélkül, éjszaka is, alig pár órás alvást engedélyezve magának, olyan intenzitással, hogy az olvasó szinte beleszédül. Szeme előtt irodalmi díjak és az Egyesült Államok ropogós dollárjai lebegnek, de hajtja a csillapíthatatlan belső tűz is, ami nem ismer pihenést, megállást. Körülötte pedig az összes szereplő ujjongva járja a pénzt és sikert követelő, ünneplő körtáncot.
Nagy terjedelme és a művészvilágra és bányajogra egyaránt kiterjedő részletgazdagsága miatt nem sorolnám a könyvet a könnyen és gyorsan befogadható kategóriába, de mostanában egyre jobban megbecsülöm azokat a műveket, amik megkívánják az olvasói erőfeszítést. A kezdeti nehézségek után egy ponton túl viszont már letehetetlennek találtam, és úgy éreztem, mintha egy erőteljes, sodró erejű beavatási regényt olvasnék, ami egy vágyálom, egy szenvedély határait a végsőkig, a végletekig feszíti, hogy aztán katartikus erővel élhessünk át minden súlyos következményt.
Annyi, de annyi minden volt ebben a könyvben, pozitív és negatív értelemben is, bár szerencsére inkább pozitív. Nézzük, volt pénz, siker, nők (sok), nem feltétlenül ebben a sorrendben, de többször ismétlődve, mindig más és más akadállyal megtűzdelve. A különböző szereplőkön keresztül pedig felbukkant az emberi tulajdonságok, érzelmek és viselkedések teljes palettája. A főszereplő, Youngblood Hawke egy nagyon jól megalkotott figura, szenvedélyes, vakmerő regényíró, aki minden cselekmény középpontjába csöppen, aki bármin és bárkin kész átgázolni, hogy beteljesítse az amerikai álmot. A többiek sem okoznak csalódást, a két női főszereplő (Jeanne és Frieda), bár számomra együk sem volt szimpatikus, és egyiküket sem nevezném tökéletesen kidolgozott, árnyalt karaktereknek (sőt, nem csak ők, inkább a többi mellékszereplő elég elnagyoltnak is tűnt néha), mégis éltek, és bőséges táptalajt szolgáltattak a könyvet átszövő konfliktusokhoz.
A könyv amúgy tetemes terjedelme ellenére is olvasmányos, pörgős tempójú, jó stílusú, élvezet olvasni, fantasztikus hangulata van (pláne annak, aki szereti a helyszínt és korszakot, New York a 1940-es és ’50-es években).
Amiért egy csillag levonás járt, az az, hogy a könyv néha kissé unalmassá, nehézkessé vált, némelyik cselekményszál túlzottan elnyújtott (kiváltképp Hawke anyjának ügyletei, és az ingatlanos részek), amik kicsit megakasztottak az olvasásban, illetve kissé csapongott, és éreztem benne teljesen felesleges eszmefuttatásokat is.
Hősünk pénz- és befektetési ügyeinek részletes taglalása miatt néha a falhoz vágást fontolgattam (-1 csillag), ezzel együtt egy pörgős, cselekménydús korrajzzal lehetünk gazdagabbak, az 50-es évek showbusiness világából.
A könyvtől nagyon sokat vártam a pozitív kritikák és azok elbeszélése alapján, akik már korábban olvasták. Nekem sajnos nem jött át az a lendületes, sodró stílus ami a könyv ajánlásában szerepel. Nem volt unalmas, érdeklődéssel vettem mindig a kezembe, de egy-egy fejezet elolvasását követően nem éreztem azt, hogy ezt most nem tudom letenni. Számomra nagyon regényes, szentimentális, valóságtól elrugaszkodott könyv volt, mellőzve azokat a részeket, amit igazából át tudtam volna élni. De lehet, hogy én vagyok túl racionális, és messze van tőlem a művészemberek életfilozófiája.
Népszerű idézetek
Az a fajta terem volt ez, amely rendszerint megszédítette Hawke-ot: telis-tele volt könyvekkel, márpedig a könyvek az ételnél is többet jelentettek számára, életet adó vért, narkotikumot.
43. oldal
Hawke lassan írt, eleinte hosszú szüneteket tartott. Aztán rohanni kezdett a tolla, és egymás után teltek meg az oldalak. Amíg írt, önmagáról teljesen megfeledkezett. Az egész világ ködös valószínűtlenséggé vált körülötte, és nem vehette fel a versenyt azokkal az erős színekkel, rohanó eseményekkel, amelyek a tolla nyomán öltöttek testet a sárga papíron. Vagy öt óra múltán, amikor az utolsó csepp kávéja is elfogyott, megtört a varázs.
70. oldal
– A kritika meglehetősen alpári szórakoztató műfaj, afféle mások vállára telepedő, mások munkáján élősködő írászat. Amit az emberek szeretnek a kritikában, az valójában nem egyéb, mint a rosszmájúság és a rombolás. Annak idején minden igyekezetemmel azon voltam, hogy dícsérjem azokat a művészeket, akiknek bámulója voltam, hogy rámutassak, miben is rejlik érdemük. A főszerkesztők állandóan siránkoztak, hogy mennyire unalmasak az ilyen írások. Ennek ellenére, ha egy mű tetszik nekem, megdícsérem, ha pedig nem tetszik, azt is megmondom.
46. oldal
– No, kedves fiam, most fölteheti ezeket a tányérokat a legfelső kredencpolcra, utálok oda felnyúlni, majdnem mindig elszakítom a kombiném pántját.
A férfiak általában akkor döbbenek csak rá a szerelemre, amikor már kicsúszott az ujjaik közül.
304. oldal
Amint a gép dél felé repült a reggeli ragyogásban, Hawke arra gondolt, hogy manapság az ember már egyáltalán nem a maga ura. Minden felnőtt amerikai félig az orvosa, félig pedig az ügyvédje kezei között van.
748. oldal
Első levelében Londonból azt írta, hogy ezentúl minden vonatkozásban a Példabeszédek Könyvéhez tartja magát: „Ne adjad az asszonyi-állatoknak az te erődet.”
454. oldal
Első fejezet
1.
'A két ember között ott tornyosult az íróasztalon a kézirat: egy halom ütött-kopott, szakadozott géppapírdoboz, sárga címkéiken vastag, vörös irónnal rótt felirat: Kegyelemkenyéren, Első rész, Második rész, Harmadik rész – Két túltömött doboz fel is hasadt, kilátszottak belőlük a gépelt kéziratlapok, nagyrészt fehér, imitt-amott sárga és zöld, szamárfüles papírkötegek. Waldo Fipps életében még sose látott ennél terjedelmesebb és koszosabb kéziratot, de a jelenlevőnél tagbaszakadtabb és ápolatlanabb szerzőt sem."
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró 92% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: Halott éjszakák ·
Összehasonlítás - Michael Crichton: Kongó 80% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A francia kalóz szeretője 79% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Malevil 90% ·
Összehasonlítás - John Williams: Butcher's Crossing 90% ·
Összehasonlítás - Herczeg Ferenc: Huszti Huszt / Férfiszív / Az aranyhegedű 92% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A titokzatos ellenfél 89% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány ·
Összehasonlítás