Moby ​Dick (angol) 20 csillagozás

or The Whale
Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol) Herman Melville: Moby Dick (angol)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Moby-Dick, ​written in 1851, recounts the adventures of the narrator Ishmael as he sails on the whaling ship Pequod under the command of Captain Ahab.
Ishmael believes he has signed onto a routine commission aboard a normal whaling vessel, but he soon learns that Captain Ahab is not guiding the Pequod in the simple pursuit of commerce but is seeking one specific whale, Moby-Dick, a great while whale infamous for his giant proportions and his ability to destroy the whalers that seek him. Captain Ahab's wooden leg is the result of his first encounter with the whale, when he lost both leg and ship. But Captain Ahab is bent on revenge and he intends to get Moby-Dick.

Ahab demonstrates erratic behavior from the very beginning and his eccentricities magnify as the voyage progresses. As the novel draws to a conclusion, the Pequod encounters the whaling ship Rachel. The Rachel's captain asks Ahab to help him in a search and rescue effort for his whaling-crew that went missing… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1851

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Penguin Drop Caps Penguin angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin · Collins Classics Collins · Flame Tree Collectable Classics Flame Tree angol · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth

>!
Wordsworth, Herts, United Kingdom, 2022
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781840228304
>!
Flame Tree, London, 2020
800 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781787557901
>!
Alma Books, 2017
650 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781847496447

22 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 10

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Életem egyik aha-élményén* vagyok túl, amikor is a „Könyvek, amiket NannyOgg sosem olvasott, de határozott elképzelése van róluk” lista újabb eleme esett áldozatául a rideg tényeknek**. Az a kép élt bennem, ugye, hogy a Moby Dick az valami tengernyi*** oldalon keresztül bálnát üldöző, heroikus nagyeposz regény formában, főszerepben a cserzett arcú, komor Ahabbal; grandiózus, epikus, amolyan öreghalászos, csak Roland Emmerich rendezésében.

Az első aha-pillanat: a könyv elején szétröhögtem a fejem, annyira vicces. Ezt őszinte csodálkozással fogadtam. Néha már-már átcsap Rejtőbe!

A második aha-pillanat: nem is Ahab a főszereplő – vagy legalább is az elbeszélő; most ilyen „ki az igazi főszereplője a történetnek” mélységekbe ne menjünk bele –, sőt, csak nem akaródzott neki felbukkanni, amikor meg felbukkant, kiderült, hogy totál elmebeteg.

A harmadik aha-pillanat: a bálnatani ismeretek. Mindent, amit tudni akartam a bálnákról, megtanultam a Moby Dickből. Tekintve, hogy engem tulajdonképpen vajmi kevéssé érdekelnek a bálnák, ez egy életre kielégíti a tudásszomjamat, különösen, hogy feltehetőleg nem profitálnék a regényre alapozott cetológiai ismereteimből egy, teszem azt, általános biológiai vizsgán, ahol úgy kellene kezdenem a mondandómat, hogy „a bálna az egy olyan hal, ami…”. Pedig ha nem vágnának ki azonnal – de, kivágnának –, akkor értekezhetnék a cetek életmódjáról, csontozatáról, történelméről, olajának minőségéről, vadászásának körülményeiről, aztán átcsattoghatnék a geológiai tanszékre, és villogtathatnám 19. század közepi cetrétegtani**** tudásomat, ami, teszem hozzá, meglepően pontos ahhoz képest. Annak ellenére, hogy tényleg nem szomjazom az effajta tudást, baromira élveztem ezeket a részeket főleg tudománytörténeti szempontból. Ami szerencse, mert Melville nagyon szereti ezt a témát, olyannyira, hogy a bálnányi kötet jórészét ezek teszik ki. Ilyenformán: https://moly.hu/karcok/1247510

A negyedik aha-pillanat az volt, hogy a címszereplő felbukkanása és a nemfőszereplővel való konfrontációja kb. egy novellányi kis szösszenet a könyv végén. (És a terjedelembeli azonosságban kb. ki is merül minden, Az öreg halászhoz való hasonlóság, teszem hozzá.) Ha valakit konkrétan az érdekel, akkor végig kell lapozni hozzá kb. 700 oldalnyi kalandregénnyel vegyített enciklopédiát és a központozásnak használt drámabetéteket – na, azok speciel nem tetszettek –, és oda ugrani, ahol a megkattant Ahab elkezdi püfölni a naaaagy, gonosz cetet, amely bálnához képest roppant furcsa viselkedésével nem csodálkoznék, ha alapul szolgált volna a Cápa-sorozat, a Deep Blue Sea és kb. a Cujo megteremtéséhez. Aztán spoiler a könyv véget ér, az olvasó meg áll, kicsit zavartan, mint egy hosszú előjáték utáni aránytalanul rövid aktus után: nem bírtam volna, ha tovább nyúlik a felvezetés, de már le is játszódott a katarzis…?

Hosszúra nyújtott rétestészta ez, de izgalmas töltelékkel, megéri. Hangoskönyvben pl. abszolút emészthető, de azért a távoli jövőben el fogom olvasni a maga bálnányi papírvalóságában is, mert a nagy számok törvénye alapján meg vagyok győződve, hogy néha átsiklottam némi cetológiai részleteken. Azok nélkül pedig nem élhetek.

*És köszönjétek meg, hogy nem aha(b)-élményt írtam, nagyon csábított pedig.
**Nem mintha lett volna egy is ezek között, ami olyannak bizonyult, mint amilyennek hittem.
***Vannak dolgok, amit nem lehet kihagyni.
****Ezt a szót most találtam ki. Nincs ilyen molyos címke.

>!
LibriVox, 2007
Felolvasta: Stewart Willis
6 hozzászólás
kaporszakall>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Én a Végzet helytartója vagyok: parancsra cselekszem. Így szól Ahab a vadászat második napján, mikor a Fehér Bálna már két csónakját törte ripityára, és a legénységéből is odaveszett egy embere. Ez a regény utolsó előtti, százharmincnegyedik fejezetében hangzik el, s tekinthetjük a regény egymondatos summázatának is. Csak egyben téved a kapitány, bosszútól szomjas, kétségbeesett gőgjében: hogy nem ő helytartó, hanem az ellenfele. Bár Moby Dick képviseli a természet zabolátlan erejét, és az ösztönök világát, mégis az ő viselkedése tűnik racionálisnak, Ahabot pedig a józan ész helyett az indulatai vezérlik.

A regény váza így egy Greenpeace-aktivista igényeit is kielégítené, ám mire felépült, annyi rétege támadt, hogy nem győzünk közöttük kapálózni. S a rétegek egyike-másika sajnos meg is kopott: ilyenkor az ember szomorúan megcsóválja a fejét… De lássuk előbb, hányféle elemből gyúrta egybe szerzőnk ezt a munkát.

Először is adott a misztikummal és sejtelmes analógiákkal jócskán megspékelt romantikus bosszútörténet. Ebben fellehető Coleridge Vén tengerészének hangulata ugyanúgy, mint Poe Arthur Gordon Pymének atmoszférája, de – szenvedélyessége okán – akár Emily Brontë Üvöltő szelekje is beugorhat a rokonlelkű művek lajstromába. Másodszor – írónk pedagógiai szenvedélyének jóvoltából – megkapjuk A bálnavadászat kézikönyvét is, a XIX. század közepi technikák részletes ismertetésével. Ez ízig-vérig realista réteg, mégha helyenként némi pátosszal mutat is be Melville némely munkafázist, pl. a szigonyosok tevékenységét.* Ez a réteg meg van tűzdelve kisebb betétnovellákkal is, melyeket írónk tengeri kóborlásai során gyűjtött. A harmadik réteg filozófiai, történelmi és mitológiai elmélkedések egyvelege, melyekkel az Ishmael bőrébe bújt szerző traktál bennünket, a Biblia történetein túl a középkori angol kódexek s viking hagyományok anyagára hivatkozva – no, ez már helyenként kicsit zavaros, s valamelyest emlékezteti az olvasót a bevezetőben feltálalt idézetek gyűjteményére, melyet a kellő öngúnnyal emlegetett Al-Segéd-Könyvtáros állított össze. De legavultabb, s leginkább átugrásra ingerlő a negyedik réteg – szerencsére kevés fejezettel – melyben az író a cetek biológiáját kívánja – a kor színvonalán – ismertetni. Ez – Darwin műve előtt nyolc évvel – fájdalmasan megkopott, s leginkább a középkori bestiáriumok naiv bugyutaságára hasonlít.

Ugyanakkor a regény műfaji sokoldalúságát tekintve – nem csupán próza, hanem helyenként színpadi munka is – már-már a shakespeare-i kor stiláris zabolátlanságát mutatja, fittyet hányva a klasszikus sablonokra. Ez egyszerre ingerlő és kockázatos – Melville-nek, azt hiszem, ebben az írásában sikerült formabontása erényeivel lenyomni a hibáit, más regényeiben – az irodalomtörténet vélekedése szerint – ez kevésbé jött be.**

Egészében véve mégis a furcsa, nyugtalanító zsenialitás marad meg az emberben a befejezés után, nem pedig a hellyel-közzel avult tudálékosság. Szabálytalansága révén ma is kihívásként hat az olvasóra; nem csodálom, hogy Krasznahorkai külön kötetet – ha mégoly karcsút is – szentelt az írónak.

Néhány szót a fordításról: először – a magyar példány nem lévén kéznél – a Gutenberg angol eredetijét kezdtem el. Rögtön érződött, hogy – mind a romantika burjánzó nyelvezete, mind a tengerészeti és bálnavadász szakzsargon miatt – jóval nehezebb dolgom lesz vele, mint Upton Sinclairrel vagy Kate Chopinnnel. Idővel át is nyergeltem a magyar verzióra, de továbbra is visszanéztem az angol eredetiben az érdekesebb részeket (na, nem a cetológiát…). S azt mondhatom, érzésem szerint Szász Imre jó munkát végzett. A regény atmoszférája, a biblikus pátosz jól átjön a magyar fordításban. Kifogásom csupán a földrajzi nevek ’vernegyulás’ megmagyarítása ellen van: Nantucket szigete szerencsére – tán indián eredete miatt – ezt megúszta, de a Cape Codról származó tengerészből tőkehalfoki, Martha’s Vineyard szigetének szülöttéből pedig szőlőskerti lett – azt hittem, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordítói gyakorlatából ez a rossz beidegződés már kipusztult… Ettől eltekintve a magyar fordítás szerintem friss és eleven; no jó, az ámbrás cet szalonnájából kiolvasztott spermacetolaj szíven ütött, de a magyar bálnavadászok még nem találtak hozzá megfelelő saját kifejezést.

Nyugtalanító, túlzásaival együtt is izgalmas regény, szabálytalansága – akárcsak Dosztojevszkij írásainak – jól áll neki. Érdemes próbát tenni vele.

* pontosan ábrázolja persze a vadászat menetét, a megszigonyozott áldozat vergődését is, amikor a kifúvó nyílásán az állat már alvadt vért köp. A regény hangja – tárgyilagos pontossága mellett – nem az állatokkal együttérző, hanem, az azokat zsákmánynak tekintő vadász hangja.
** Nem említendő ezek között a szerző némelyik remekmívű novellája, amelyek – terjedelmük okán – jóval egységesebbek.

4 hozzászólás
SignorFormica>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Az egyik legnagyobb 19. századi regény! Melville megírta a tökéletes pokolraszállást, a tökéletes danse macabre-t. A fausti lélek reménytelen vágyát, hogy legyőzze a gonoszt, miközben tehetlenül megadja magát neki, mert álhatatosssága mániává dagad, és ezzel őt magát veszi birtokba a Gonosz.

spinakker>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Nagyon hosszú, és elég nehezen lehet olvasni. Érdekes módon azonban nem Ishmael monológjaira gondolok – azok tetszettek a legjobban. Inkább a bálnavadászat szakmájának aprólékos leírása az, amit kivennék belőle. Egyébként pedig egy grandiózus mű, rengeteg minden van benne, és persze egy epikus csata a végén egy megszállott alak és egy mítikus bálna között – ez az ok, amiért tovább olvastam.

dencsbalint>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Ishmahel remekül írta le az egész történetet, állítólag igaz történet, így még nagyobb ember a szememben. Örülök, h megosztotta velünk a kalandját!

KillerCat>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Úgy látom,hogy egyedül vagyok a 3 csillagommal. Valószínűleg nem jókor talált meg a könyv.

visouver>!
Herman Melville: Moby Dick (angol)

Become an apprentice to a whaler, a philosopher and an aesthete. Kicsit vontatott ha valaki a Moby Dick levadaszasarol akar olvasni, meg van benne par eleg eklektikus resz ahol atformalodik egy shakespeare playbe, meg cet enciklopediaba egy-egy fejezetig a konyv. Ellenben szinte minden masik fejezet vegen elhangzik valami ertekes. Ja, es nagyon kaprazatos az eredeti angol szoveg, de pont annyira nehez is olvasni.


Népszerű idézetek

Archibald_Tatum>!

Queequeg was a native of Kokovoko, an island far away to the West and South. It is not down in any map; true places never are.

70. oldal, 12. fejezet - Biographical (Penguin, 1994)

blackett>!

Nor were the oarsmen quite idle, though their wonted duty was now altogether dispensed with. They chiefly attended to the shouting part of the business.

87. fejezet - The Grand Armada

blackett>!

Top-heavy was the ship as a dinnerless student with all Aristotle in his head.

110. fejezet - Queequeg in His Coffin

visouver>!

and Heaven have mercy on us all – Presbyterians and Pagans alike – for we are all somehow dreadfully cracked about the head, and sadly need mending.

visouver>!

However, a good laugh is a mighty good thing, and rather too scarce a good thing; the more's the pity. So, if any one man, in his own proper person. afford stuff for a good joke to anybody, let him not be backward, but let him cheerfully allow himself to spend and to be spent in that way. And the man that has anything bountifully laughable about him, be sure there is more in that man than you perhaps think for.

blackett>!

Some years ago – never mind how long precisely – having little or no money in my purse, and nothing particular to interest me on shore, I thought I would sail about a little and see the watery part of the world. It is a way I have of driving off the spleen and regulating the circulation. Whenever I find myself growing grim about the mouth; whenever it is a damp, drizzly November in my soul; whenever I find myself involuntarily pausing before coffin warehouses, and bringing up the rear of every funeral I meet; and especially whenever my hypos get such an upper hand of me, that it requires a strong moral principle to prevent me from deliberately stepping into the street, and methodically knocking people's hats off – then, I account it high time to get to sea as soon as I can. This is my substitute for pistol and ball. With a philosophical flourish Cato throws himself upon his sword; I quietly take to the ship. There is nothing surprising in this.

1. fejezet - Loomings

blackett>!

There was a fishy flavor to the milk, too, which I could not at all account for, till one morning happening to take a stroll along the beach among some fishermen's boats, I saw Hosea's brindled cow feeding on fish remnants, and marching along the sand with each foot in a cod's decapitated head, looking very slip-shod, I assure ye.

15. fejezet - Chowder

Kapcsolódó szócikkek: tehén · tej
Ουροβορος>!

Seldom have I known any profound being that had anything to say to this world, unless forced to stammer out something by way of getting a living.

Chapter 85 - The Fountain

Ουροβορος>!

Our souls are like those orphans whose unwedded mothers die in bearing them: the secret of our paternity lies in their grave, and we must there to learn it.

Chapter 114 - The Gilder


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Louis Stevenson – Simon Barker-Benfield (szerk.): The Annotated Treasure Island
Daphne du Maurier: Frenchman's Creek
Maurus Jokai: Timar's two worlds
Stendhal: The Charterhouse of Parma
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings
Antal Szerb: The Pendragon Legend
Apuleius: The Golden Ass
Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis? (angol)
Mór Jókai: The Man with the Golden Touch
Alexandre Dumas: Twenty Years After