Szelek ​szárnyán 14 csillagozás

Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Részlet ​a műből: A riván álló naplopók közül, akik végignézték a Sirály bevonulását, hozzánk lépett egy Figaró-arcú kicsi ember és bemutatta magát mint Andrics Luigi, az arbei olaszpárt lelke, nagy magyarbarát és Kossuth Lajos emlékének különös tisztelője. Mikor megkérdeztem tőle, hol kaphatnánk jó vacsorát, Andrics azt mondta, hogy Arbeban tulajdonképpen nincs vendéglő, de ő nem is engedné meg, hogy másutt vacsoráljunk, mint nála. A vacsora, melyet Andrics felesége főzött, sok fogásból állott, de változatosnak nem volt nevezhető. Birkaleves, sült birka, főtt birka, rántott birka, végül birkazsírral készített makaróni. Már arról kezdtünk tanakodni, hogy miféle ajándékot adjunk házigazdánknak, ha netán nem fogadna el pénzt a vendégségért, mikor Andrics úr azzal vetett végett zavarunknak, hogy elhozta a számlát, melyen egy teríték ára 12, írva tizenkét forintban volt megállapítva. Mivel tavaly Görögországban jártam, hol a vendéglősök még sokkal nagyobb zsiványok, mint Andrics Luigi,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1905

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Útikalandok Táncsics

>!
Urbis, Szentendre, 2019
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155289439
>!
Clipperton, 2017
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150004679
>!
Táncsics, Budapest, 1957
130 oldal

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Adriai-tenger · Dalmácia


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

pável>!
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Karantén idejére nyálcsorgatás kimaxolva: adriai, dalmát körút egy pöpec vitorlással, jópofa tengerész személyzettel és pár rokonnal, köztük egy kamasszal és annak foxijával, akik megint csak szórakoztatóbbá teszik az úri hóbortot: a századfordulón (azaz a Monarchia korában*) végighajókázni az Adria horvát-dalmát partszakaszán.
Helyesbítek, az egykori magyar tengeren, na – Herczeg ugyan magyarkodik egy cseppet, de nem veszi véresen komolyan, mint máskor, ha tollat ragad. Most szűk cilinder helyett széltépte szalmakalapban kalauzol bennünket végig Fiumétől (Rijeka) Ragúzáig (Dubrovnik), s mindvégig szellemes cicerónénak bizonyul**.
Bepillantunk kikötői kocsmákba, útikönyvekben nem szereplő magánvillákban vendégeskedünk, miközben miniszociágrifákat skiccel fel röptében pl. a horvát-szláv viszonyról, vagy a partmenti nyomorról. (A kikötői rongyos népek unokái már megszedik magukat, amint befutnak az IBUSZ buszai.)
És persze nem lenne Herczeg, ha nem merengene a magyar régmúltról, de – alig hiszek a szememnek – ironikusan: magyarbusongását nem egyszer a kamasz rokon iskolás megjegyzéseibe csomagolja. (Jó, mondjuk amikor egy elképzelt (napszúrásos?) jelenetben a normann királylányt meghozzák a magyar királynak és Tengerfehérvár szirtjei alatt átadják a küldöttségnek és a két macsó tábor kezet fog a parton és összeszikráznak a tüzes szittya és viking szemek, abban – kajánul azt is mondhatnám: némi acélsodronyos Baywatch-os, homoerotikus felhang mellett – van egy adag operettes turánkodás is, de ennyi épp belefért még.)

* Vagyis mondhatni magyar beltengeren hajókázunk. Azért más érzés, ha Zrínyi és egyéb magyar nevű hadihajócskák jönnek néha szembe. (Herczeg megjegyzése még ezekről: kéményeik jól telekormozzák a hófehér vitorlákat. Lehet, hogy ő az egyik első zöld írónk? Már a zöld tintás K.Dezső mellett.)
** Megkedveltem a máskor mindig oly hercig, karót nyelt Herczeget – például kötelező olvasmánnyá nemrégen felkent, ál-történelmi pamflet(/kurzus)regénye szerintem botrányosan rossz. Most viszont már el tudok képzelni róla és két házzal odébb lakó hűvösvölgyi szomszédjával egy kellemes, pár perces beszélgetős jelenetet, ahogy mondjuk reggel vagy este összefutnak a villamoshoz menet vagy jövet: spoiler. Lettek volna közös témáik, túl a zsidókérdésen, mondjuk a délolasz palazzók és kiskocsmák, az Anjou-kor adriai kalózai vagy éppen a bóra és a nemzeti karakter összefüggései. Illetve, rosszul mondtam: ó bárcsak el tudnám képzelni a társalgásukat. De a fél tárhelyemet adnám érte a Kindlimről. Ha okosabb lennék, én írnám meg. Így csak várom, valaki más talanetuma képes lesz-e, koruk esszenciájaként, ennek az életszerű jelenetnek az életre keltésére.

7 hozzászólás
Roszka>!
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Nagyon élvezetes olvasmány! Egy nyarat tölt pár ember egy vitorláson az Adrián.Be pillanthatunk az életükbe a hajón. Nagyon jó leírásokat olvashatunk az általuk meglátogatott helyekről, kalandjaikról, amit egy gyerek és egy kutya is biztosít. Humoros, könnyed, szinte a hajón élünk velük, mi is szenvedünk néha az éhségtől, és utáljuk a konzervet!

Laszdo IP>!
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Békebeli hajókázás a monarchia-korabeli Adrián néhány mókás kedvű utas és egy válogatottan szeleburdi legénység (plusz egy kutya) társaságában.
Tulajdonképpen egy útleírás, amiből nemcsak a dalmát partok természetrajzát és építészetét ismerjük meg, hanem a korabeli társadalomról is kapunk egy keresztmetszetet néhány érdekes és kabaréjelenetbe illő figura által.
Ha nagyvonalúan eltekintünk a tengernyi elgépeléstől, egészen kellemes olvasmány egy rapid tengeri fotel-körutazáshoz.

pasztornenagyeva>!
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Jó volt kalandozni az Adrián. Szívesen elmennék én is. Jó volt betekinteni a vitorláson utazók napjaiba. Kalandjaiknak örülhettünk mi is. Valószínű, hogy én tengeribeteg lennék, de úgy kipróbálnám én is a vitorlázást.

Ferenc_Szutor>!
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Alapmű, hajósoknak kötelező olvasmány. És nem mellesleg fantasztikusan jó:) Sajnos csak antikváriumban szerezhető be, ott is nehezen.

bookasticdude>!
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán

Jó kis olvasmány, békebeli vitorlázás az Adrián.
Egy kis betekintés a múlt századelő Dalmáciájába, az embernek kedve lenne ott lenni.


Népszerű idézetek

Gyöngyi69>!

Fölöttem azúrkék az ég, alattam indigókék a víz, künn mindenütt a messzeségben finom pára borul a gyöngyszínű tengerre.
És hogyan süt a nap! Ha hangot adnánk a lángoló sugárkévéknek, akkor most Fiumétól Korfuig orgonazúgás töltené be a szigeteket és az öblöket. A nap keresztültűz a ruhámon, keresztül a testemen. Ami homály és hidegség volt a lelkemben, az megenyhül, kiderül és fölenged, tüzelni és világítani kezd.

Gyöngyi69>!

Régi tapasztalás, hogy vonzalmunkat nem a legérdemesebbekre szoktuk pazarolni.

Gyöngyi69>!

Vannak városok és vannak lányok, kik annál vonzóbbak, minél távolabbról nézi őket az ember.

Gyöngyi69>!

A vitorláshajót meg lehet szeretni, akár az embert, vagy az állatot, mert van egyénisége.

7 hozzászólás
pável>!

Aki gőzhajón járja a tengert, az nem talál ott egyebet, mint vizet és megint csak vizet, valamint a gyorsvonat utasa is csak egyforma szántókat lát az Alföldön. Aki azonban kocsin kalandozza be az országot és vitorláson a tengert, az nyüzsgő életet, mozgást, ezer képet és szépséget lát mindenütt.

Kapcsolódó szócikkek: gőzhajó · hajózás · tenger · vitorlázás
pável>!

A mólón úgynevezett elegáns kikötést rendeztünk az összecsődült kíváncsiak tiszteletére. Az elegáns kikötés annyiban van, hogy az ember duzzadó vitorlákkal őrültként nekikormányoz a kőgátnak, mintha meg sem akarna állani a vásárcsarnok közepéig. Mikor a hajó orra már csak két méternyire van a mólótól és az avatlanok szívét vad rémület nyilalja át, akkor a kormányos egész testével nekiveti magát a rúdnak, a hajó hirtelen megfordul a maga tengelye körül, miközben az öregvitorla vászon-niagara alakjában a födélzetre zuhan. Az elegáns kikötés fölötte hatásos látványosság. Egy hibája mégis van. Ha a kormány valahogyan megtagadná a szolgálatot, akkor a hajó szilánkokra törik, mint a falhoz vágott húsvéti tojás. Lelkiismeretes kormányos tehát csak oly esetben köt ki elegánsan, ha csinos hölgyek állanak a mólón. Ez az eset pedig »fennforgott« Szebenikóban.

Kapcsolódó szócikkek: hajó · tenger · vitorlázás
3 hozzászólás
pável>!

Zaravecchiát [Biograd na Moru] a régi időkben Tenger-Fejérvárnak nevezték a magyarok. Valaha fővárosa volt Dalmátországnak és Kálmán király itt koronáztatta magát a partok és szigetek királyává. Itt fogadta szép jegyesét is a normán Busilát, sziciliai I. Roger úr leányát. Szép kép lehetett, mikor a sárkányorrú normán gályák Tenger-Fejérvár alá érkeztek, melyeknek tornyain az Árpádok standárjait lobogtatta a maesztrál. Látom a sárgahajú, pirosarcú nemes normán kalózokat, amint első ízben farkasszemet néznek a barnaarcú turáni lovas urakkal. A normánok szürke szemében a sziciliai nap, a magyarok dióbarna szemében az alföldi nap tüze szikrázott. Mikor az első tengerész kezet fogott az első lovassal, egymás kézszorításában megérezték az acélos erőt, mely utat vágott egy-egy nemzetnek idegen néplabirintusokon keresztül. Aztán megharsantak a réztrombiták és megzúgtak a kürtök: a vezérgálya palánkjáról egy női alak lép partra. Lenszínű hajában aranyabroncs tündöklik; bíborköntöse merev redőkben hullámzik az alakja körül; a cipellője arany. A termete magas, karcsú és izmos, mint az acélpenge; a kalózok leányának tekintete kemény és nyugodt, mint a sólyomé; arca azonban rózsás és tiszta, mint észak gyermekéé. Egy tigriskoponyájú, hajlottorrú, parázsszemű férfira esik tekintete és ekkor a gyermekleány szívéből forró vérhullám szökik a fehér arcába… Légy üdvöz, magyar földön, ifjú királyné!

Kapcsolódó szócikkek: Dalmácia
4 hozzászólás
Kasztór_Polüdeukész>!

– Ő a legszebb hölgy Lussinban?

– Különb minden fiúnál! Tavaly betörte Szelve-ben egy horvát fiúnak két fogát, most pedig,
mikor meglátott, tréfából felmászott egy telegráfpózna tetejére. Nagyszerű leány!

Látható, hogy a keresztfiamnak erősen kifejlődött egyéni ízlése
van.

(pdf)

Kasztór_Polüdeukész>!

Minden halfaj másképpen viselkedik a horgon. A mollo szerényen telegrafál, a makrela
sebesen vibrál, mintha erős villamos áram járná a zsinórt, a macskacápa vadul vergődik és
ide-oda vágtat, az aginello fölemeli a horgot ólmostul, a rombó meg az ördöghal lomhán
ránehezedik, mint a kődarab.

(pdf)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A jövő század regénye
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Szabó Magda: Régimódi történet
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Arany János: Szabadság zengő hárfája
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.
Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Oscar Wilde: Bunbury
Verner von Heidenstam: Szent György és a sárkány