Herczeg ​Ferenc emlékezései 5 csillagozás

Meglehetősen felzaklatott ez a könyv. Egy gyönyörűen megírt történet az egykori bánáti svábok békebeli világáról, amelynek szülötte lelkesen toppan a monarchiás asszimiláció trikolor színpadára. Magyarrá válik, a zsidó Singer és Wolfner cég adja ki könyveit és lapját, becsületpárbajozik, jachtot vesz, szeli az Adria habjait és megidézi Velence lagúnáit. A svábok, miképp a zsidók is, tudják, hogy jólétük a birodalom stabilitásától függ, a lojalitás a boldogság záloga. Az idilli kötetet azonban a történelmi kontextus mégis vérbe áztatja. Ahogy az 1985-ös kiadás gondozója írja, „nyíltan vállalja a keresztény, magyar úri középosztály valamennyi téveszméjét” (bár akkor a szerkesztők a nemzetiségekre és zsidókra tett durvább megjegyzéseit kihagyták, kár, vajon az új NAT-os kiadásba már visszakerülnek?). Mert a szalon-antiszemitizmus, a kapás tótok, Tisza apoteózisa, a természetesnek tekintett szavazatvásárlások, a szemellenzős polgári jólét kavalkádja rosszra fordult. A Wolfnerből lett Farkas Istvánt Auschwitzba vitték, a Horthy-kor nagy irredenta Herczege vénségére pedig már nem tudott segíteni munkaadóján, és még azt is megérte, amikor víg verseci svábjait kíméletlenül tüntették el a föld színéről. Vajon mire gondolt akkor a Várhegyről letekintve?

Rengeteg mozaik a századfordulóról, s főleg az azt megelőző időszakról. Herczeg Ferenc igényes, szellemes író és pozíciójának köszönhetően számtalan politikussal, művésszel (Tisza István, Mikszáth Kálmán, Mednyánszky László, Csontváry-Kosztka Tivadar stb.) került valamilyen kapcsolatba; és ezekről mindig van valamilyen anekdotája, ami többnyire érdekes is. Néha kicsit feszélyez ugyan a személyisége, ez a pont csak az elfogadott mértékig frivol gentleman, aki álszerénykedve dicsekszik saját eredményeivel: de a bácskai sváb élet leírása (a Délvidék egykori gazdasági ereje mindig megdöbbent), a helyi politikai választások visszásságainak bemutatása, a kor művészeiről szóló apró történetek mind-mind izgalmas olvasmánnyá teszik a művét. Van abban is valami abszurd, ahogy végóráit éli a Monarchia, Herczeg meg békésen vitorlázgat az Adrián; de őszintén, még ehhez is meghozta a kedvem, ezért semmiképp nem tudom rovására írni. Ráadásul külön öröm volt a Herczeg-villát tervező Zrumeczky Dezsőről is olvasni, akinek a neve, talán korai halála miatt szinte teljesen feledésbe merült, holott néhány megmaradt önálló épületéről nem is szólva Kós Károly mellett neki is köszönhetjük az Állatkert épületeit és a Wekerle-telep központját.

Nagyon szerettem olvasni ezt a kötetet. Nagyszerű, színes-szagos, mozgalmas leírása egy letűnt világnak – a századfordulónak, illetve a 20. század elejének, igazi békebeli hangulattal, cseppet sem nehézkes, inkább könnyed stílussal. Nagyon érdekes volt az első rész 'A várhegy' ami a monarchiabeli bánáti svábok életébe enged bepillantást, talán nem sok hasonló témájú történet létezik. Nemkevésbé érdekes a már felnőtt Herczeg élete Budapesten, melyet 'A gótikus házban' ír meg.