A ​modern festészet 5 csillagozás

Herbert Read: A modern festészet Herbert Read: A modern festészet

Herbert Read neves angol műtörténésznek a modern festészetről szóló könyve 1959-ben jelent meg első ízben angol nyelven. Azóta több nyelvre lefordították, és szakmai körökben mint az elmúlt fél évszázad avantgard festészetének tárgyilagos történeti áttekintését tartják számon. Bár a szerkezeti egység kedvéért a szerző kénytelen volt lemondani néhány jelentős művészegyéniség és irányzat ismertetéséről, a kötet mégis viszonylag teljes összefoglalást nyújt erről a rendkívül szerteágazó, bonyolult és még mindig forrásban levő művészetről. A közérthető formában megírt szöveg nagy tudományos apparátussal és valamennyi lényeges kérdést érintve tárgyalja a legjelentősebb művészeti irányzatokat: a fauvizmust, a kubizmust, a futurizmust, a dadaizmust, a szürrealizmust, az absztrakt festészetet stb., valamint a huszadik század több vezető művészegyéniségnek (Picasso, Kandinszkij, Klee és mások) alkotásait és elméleti munkásságát. A kötetet 485 reprodukció illusztrálja, köztük 100 színes nyomat.

Eredeti mű: Herbert Read: A Concise History of Modern Painting

>!
Corvina, Budapest, 1965
366 oldal · Fordította: Gottschlig Ferenc

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Dormeck

„Minél szörnyűbbé válik ez a világ (mint ezekben a napokban!), annál inkább válik absztrakttá a művészet; míg a béke világa realisztikus művészetet termel.”
Klee

>!
Dormeck

"Senki sem várja el a fától, hogy koronáját pontosan azonos módon alakítsa ki, mint a gyökerét. A fenn és a lenn nem lehet egymás pontos tükörképe. Kézenfekvő, hogy a különféle elemek különböző funkciói lényeges eltéréseket eredményeznek.
De éppen a művésztől tagadják meg időnként, hogy eltérjen a természettől művészete követelménye szerint. Sőt néha hozzá nem értéssel és szándékos torzítással is vádolják.
Pedig a művész nem tesz mást, mint hogy áll a számára kijelölt helyen -akár a fa törzse-, és egybegyűjti, majd továbbítja mindazt, ami a mélyből benne feltör. Nem szolgál, s nem is parancsol, csak közvetít.
Helyzete igen szerény. A korona szépsége nem sajátja; csak rajta áramlott át."
Klee

Kapcsolódó szócikkek: művész
>!
Dormeck

A pontosság még nem igazság – ez az egész modern művészet sarkalatos tétele. De mint alapvető tétele Matisse és a fauve-ok fogalmazták meg először. Gauguin és a szintetisták más elméletet állítottak fel, melyet mi szimbolizmusnak nevezünk. Eszerint a művészi munka nem expresszív hanem reprezentatív; kölcsönhatásban áll az érzésekkel, de nem kifejezője az érzéseknek.

>!
Dormeck

„Mit gondol, mi a művész? Egy gyengeelméjű, akinek ha festő, csak szeme, ha muzsikus, csak füle, ha költő, csak önnön szíve rezdüléseit szolgáló lantja van, vagy ha éppen bokszoló, csupán izmai vannak? Ellenkezőleg. A művész egyben politikus lény is, aki a romboló, égető vagy felemelő világeseményeket állandó figyelemmel kíséri, és aki azokra mindenképpen reagál. Hogy is ne érdeklődne mások iránt, hogy is zárkóznék elefántcsont toronyba, hogy is vonulna félre a sokszínű, egész bőséget elébe táró élet elől? Nem, a festészetnek nem az a rendeltetése, hogy a lakást díszítse. A háború eszköze, támadásra, védelemre szolgál az ellenséggel szemben.” Az ellenség – ezt Picasso nem egyszer világosan kifejtette – az az ember, aki önös érdekből és profitéhségből használja ki embertársait. Általánosabban szólva, minden ellen fel kell venni a harcot, ami a képzelet szabadságát fenyegeti, és ebben a tekintetben Picasso mindenkor egyetértett a szürrealisták politikai célkitűzéseivel.

>!
Dormeck

„Van egy benső igazság, amelyet függetleníteni kell az ábrázolandó tárgy külső megjelenésétől. Ez az egyetlen igazság ami számít…”
Matisse

>!
Dormeck

A történésznek, még akkor is, ha olyan nehezen megfogható és áttekinthető jelenséggel áll szemben, mint amilyen a művészet, feladata a hasonlatosságok és azonosságok kiemelése, melyek azt bizonyítják, hogy az egyén nem is olyan egyedülálló, mint ahogy azt saját maga hiszi, és hogy elszigetelt helyzetében is ki van téve láthatatlan csírák termékenyítő befolyásának. Említettem már, milyen sok jelentős művész vette útját Párizs felé századunk első évtizedében. Valami szellemi nyugtalanság indította őket hazájuk elhagyására, és ez a nyugtalanság olyanokat is megfertőzött, akik egyébként megmaradtak vidékük szilárd kötöttségében.

>!
Dormeck

Nem szabad elfelejteni, hogy a művészeket inkább gyakorlati, mint eszmei okok ösztönzik csoportok alakítására.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kassák Lajos – Moholy-Nagy László: Új művészek könyve
Lionel Richard: Az expresszionizmus enciklopédiája
Mario de Micheli: Az avantgardizmus
Eperjessy László (szerk.): Modigliani
Szabadi Judit: Hagyomány és korszerűség
Picasso életmű
Juan Gyenes: Barátom, Picasso
Herbert Frank: Az avantgarde támogatói
Danyiil Harmsz: Esetek
Havasréti József: Széteső dichotómiák