Az ​egydimenziós ember 11 csillagozás

Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember

Egy könyv, amelyet (hírből) mindenki ismer, de amelyet mindeddig csak a kiváltságos kevesek olvashattak: „az újbaloldal bibliájának” lázító mondanivalója mifelénk sem a „támogatott”, sem a „tűrt” kategóriába nem férhetett bele. S ha már a hatvanas évekbeli lázongásaink idején nem tanulhattuk a fejlett ipari társadalomnak ebből a briliáns leírásából, legalább most, amikor a „felzárkózás” lázában égünk, ne mulasszuk el megtenni ezt. Hiszen akkor is, most is, változatlanul ugyanarról van szó: a nagy Egészről, amely kiegyensúlyozott, békés szabadságnélküliségében mindannyiunkat saját engedelmes alkatrészévé tud szelidíteni, leszerelve minden valóban „fölforgató” ellentendenciát – a „szabad választás” látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, az egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában, szexualitásban.

>!
Kossuth, Budapest, 1990
280 oldal · ISBN: 9630934531 · Fordította: Józsa Péter

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
Molnár_Gyula
Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember

Nos. Körülbelül a kétharmadát nem is értettem. Borzasztóan nehézkes. Újra kell olvasni. De körülbelül 20 év múlva.
Viszont ami érthető volt belőle, az mindenképpen megfontolandó, és érdekes világképet tár fel. Különösen a teleológiára vonatkozó tézisei, illetve a racionálisnak hazudott technikai civilizáció kritikája tetszett benne.
De összességében azért nem biztos, hogy mindent készpénznek lehet venni belőle.

>!
abcd
Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember

Valahol zseniális, de nagyon sűrű koncentrátumban.


Népszerű idézetek

>!
Molnár_Gyula

Új autóban robogok. Érzékelem a szépségét, csillogását, sok-sok lóerejét, kényelmét – ám ekkor eszembe jut, hogy viszonylag rövid idő múlva elromlik és javíttatnom kell; hogy szépsége és csillogó külseje haszontalan, sok-sok lóereje fölösleges, hatalmas mérete hülyeség, meg hogy nem fogok parkolóhelyet találni. Kezdek úgy gondolni az én kocsimra, mint a Három Nagy gépkocsitröszt egyikének gyártmányára. Ők határoznak a kocsim kinézetéről, ők gondoskodnak szépségéről és haszontalanságáról, lóerőiről és romlékonyságáról, működéséről és elavulásáról. Valahogy becsapva érzem magam. Úgy hiszem, a kocsim nem az, ami lehetne, s lehetne jobb autókat is gyártani kevesebb pénzért. De hát a másik fickónak is élnie kell. A bérek és az adók túl magasak; kereskedelmi forgalomra szükség van; sokkal jobban élünk, mint azelőtt. A látszat és valóság közti feszültség eloszlik, s a kettő egy eléggé kellemes érzésben olvad össze.

250. oldal (Kossuth, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: autó
1 hozzászólás
>!
Molnár_Gyula

A költő erre azt felelhetné: ő tényleg szeretné, hogy költészete érthető legyen és meg is értsék (hiszen mi másért írna); de ha azt, amit mond, a köznyelv eszközeivel is el lehetne mondani, valószínűleg eleve ezt a nyelvet használta volna. Ezt mondhatná: költészetem megértése éppen annak a beszéd- és viselkedés-univerzumnak az érvénytelenítését, hatályon kívül helyezését előfeltételezi, amelyre le akarjátok fordítani. Nyelvem ugyanúgy megtanulható, mint bármely más nyelv (ez a nyelv tulajdonképpen a tiétek is), és akkor ki fog derülni, hogy szimbólumaim, metaforáim stb. nem szimbólumok, metaforák stb. hanem pontosan azt jelentik, amit mondanak. Toleranciátok megtévesztő. Azáltal, hogy egy külön jelentés- és jelentőség-cellát utaltok ki a számomra, föl akartok menteni a beszámíthatóság és az értelem alól – csakhogy szerintem a bolondokházát valahol másutt kell keresni…

215-216. oldal (Kossuth, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: költészet
>!
poiuzt

Az a tény, hogy a lakosság óriási többsége elfogadja — és ráveszik, hogy elfogadja — ezt a társadalmat, nem teszi azt kevésbé irracionálissá és elvetendővé. Az igaz és hamis tudat, a valódi és közvetlen érdek közötti megkülönböztetésnek változatlanul van értelme. Az embereknek el kell jutniuk oda, hogy fölismerjék a különbséget, hogy megleljék az utat a hamis tudattól az igazhoz. Erre csak akkor képesek, ha eleven szükségletük életmódjuk megváltoztatása, a pozitív tagadása, a megtagadás. Éppen ezt a szükségletet tudja a fennálló társadalom annál inkább elfojtani, minél szélesebb skálán képes „javakat nyújtani”, s a természet tudományos leigázását az emberek tudományos leigázására felhasználni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Wolfgang Joho: Érettségi találkozó
Hankiss Elemér: Proletár reneszánsz
Guy Debord: A spektákulum társadalma
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek
Chuck Palahniuk: Invisible Monsters
Margaret Atwood: The Edible Woman
Szántó Richárd – Wimmer Ágnes – Zoltayné Paprika Zita (szerk.): Döntéseink csapdájában
Zsolt Péter: Hírnév! Jólét! VV!
Grzegorz Ekiert – Stephen E. Hanson (szerk.): Capitalism and Democracy in Central and Eastern Europe