Tűzzel-vassal (A trilógia 1.) 117 csillagozás

Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

A ​trilógia kötetei a viszályoktól, anarchiától beteg 17. századi lengyel Nemesi Köztársaság korába, három jelentős háború történetébe viszi az olvasót. A Tűzzel-vassal cselekménye a fellázadt kozákok elleni harcokat, az Özönvíz a svéd hódítók elleni háborút, A Kislovag a délről és keletről betörő törökök és tatárok támadását öleli fel. A három könyv a történelem – az 1600-as évek három háborúja – folyamatosságával vissza-visszatérő alakok rendjével kapcsolódik egymáshoz, azonban mindegyik önállóan is olvasható. A mű regénnyé formálódott nemzeti eposz, melynek írói feladatvállalása: felmutatni egy nagy történelmi megpróbáltatás hőseit, erényeit – bűneit, tanulságként, lelkesítőleg.

A lengyel író ebben a regényében az ukrán-lengyel háborút, a Hmelnyickij-felkelés eseményeit festi. Szélsőségekkel teljes időszak volt ez, csupa kegyetlen küzdelem, vereség és diadal. Örökre az emlékezetünkbe vésődik a rettenthetetlen Skrezetuski kapitány, a csodálatos szépségű és tisztaságú… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1884

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
726 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635473230 · Fordította: Mészáros István
>!
Esély, Budapest, 1992
748 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637709150 · Fordította: Mészáros István
>!
Európa, Budapest, 1980
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630721384 · Fordította: Mészáros István

4 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Zagloba · Jan Skrzetuski · Longinus Podbipieta de Zerwikaptur


Kedvencelte 28

Most olvassa 5

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Leonidas
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Jó pár éve ismerem már Sienkiewicz világhírű trilógiáját, de nem gondoltam volna, hogy egyszer sor kerül a könyv elolvasására. Azonban pár hete megnéztem a filmet, ami nagyon tetszett, és rögtön a regény elolvasása mellett döntöttem. A film nagyjából hűen követi a regény történetét, de a könyvet mégiscsak jobbnak találtam.
A 17 századi Ukrajnába kalauzol bennünket az író. Ezen a gyönyörű, de egyben kíméletlenül kegyetlen vidéken játszódik a történet. Ahol a szabad kozákok vágtatnak kiváló lovaikon, de ahol a lengyel nemesség az úr. Zűrzavaros idők ezek, az egész tartomány forrong, rendkívül puskaporos a hangulat, elég egyetlen szikra és kitör a lázadás. Szörnyű következményekhez vezet a szabad, nehezen kezelhető kozákok privilégiumainak megvonása. Kitör a lázadás, végigszáguld a Köztársaság területén, mint tűz a legnagyobb szárazság idején. Mindkét tábor szörnyű dolgokat művel, gyilkol, gyújtogat, kegyelmet nem ismerve minden elpusztít, ami az útjába kerül. Igazából nem tudtam eldönteni, kinek van igaza, mert bizonyos szempontból mindkét oldalnak igaza volt. Ezen elgondolkozva, én csak azt a szerencsétlen parasztot sajnáltam, akinek ugyan esze ágában sincs háborúzni, de attól való félelmében, hogy lahokkal(lengyelek) cimboráló árulónak bélyegzik, inkább beáll a kozákok közé. De nem jut messze, mert rajtuk üt a lengyel lovasság, majd lázadás vádjával felakasszák az első útba eső fára. Szar az élet!
Rengeteg csatával tarkított, sok helyen rendkívül izgalmas történet. Eleinte picit furcsák voltak a párbeszédek, de idővel megszoktam. A jellemábrázolást romantikus túlzások jellemzik. Főleg a két főszereplő, Skrezetuski kapitány és Helena knyázkisasszony jelleme volt túlzottan is tökéletes. Ezzel szemben Zagloba karaktere a könyv fénypontja. Bohun volt a másik érdekes karakter. Vad,zabolátlan kozák, aki őrült szenvedéllyel szereti Helenát.
Hihetetlenül jók a tájleírások. Nagyon élveztem a pillanatnyi katonai, politikai helyzetet leíró részeket. Ezek a részek voltak számomra a regény talán legszórakoztatóbb momentumai.
A szerelmesek szempontjából ugyan szerencsés véget ért a történet, de Ukrajna és a két testvérnép szempontjából tragikus következményei lettek a háborúnak.
Mindent összegezve, egy nagyon érdekes történelmi regény. Most pedig jöhet az Özönvíz, meg a svédek. Köszönöm Sienkiewicz uram!

18 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IMP
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Kutyabőrös lovag legyek, de határozottan azt érzem, hogy Sienkiewicz igazi szent tehén az európai irodalomtörténetben, különösen hazájában és Magyarországon. Műveinek jelentőségét elvitatni természetesen esztelenség volna, meg az irodalmi Nobelt sem dobják oda csak úgy bárki után Bob Dylan???, de a Tűzzel-vassal 89 százalékát például némileg túlzónak érzem, főleg annak tudatában, hogy a legtöbb olvasó könnyen felfedezheti a könyv hiányosságait.

A regény alapján készült filmet tizenegynehány éves korom óta nagyon sokszor láttam, határozottan kedvelem is, így végre rászántam magam a könyv elolvasására – felkészülve akár a legrosszabbra, elvégre mégiscsak egy XIX. századi történelmi nagyeposzról van szó. Nehezemre is esik kizárólag a könyvet, és nem a történetet úgy egészében, mindenféle megvalósítását egybevetve értékelni. Hiszen Jerzy Hoffman már modern technikával felvértezve, jókora anyagi bázissal és a trilógia másik két részének tapasztalataival a háta mögött vágott neki a munkának, és hát lássuk be, köröket vert az akkoriban Magyarországon is pörgő történelmi filmekre, sőt, szerintem idehaza ilyen kaliberű alkotás 1968 óta nem készült. No de a könyv…

Nemrég olvastam A kapitány lánya című Puskin remekművet, és bár nem teljesen logikus egy ma inkább mesének tűnő kisregényt párhuzamba állítani Sienkiewicz regényfolyamával, de nagyon korán megfogalmazódott bennem az, hogy amiben a Tűzzel-vassal jó, az már Puskinnál is jó volt, amiben pedig nem, az Puskinnál kiválóan működött. A Tűzzel-vassal egyáltalán nem úgy akar történelmi regény lenni, mint mondjuk a Háború és béke – nem bölcsen szemléli és elemzi a múltat, az emberi sorsok súrlódását, találkozását és alakulását, hanem fogja Puskin koncepcióját, felhizlalja, megtömi hazafiassággal, és éppen azokon a pontokon változtat rajta, ahol A kapitány lánya emberséges és haladó szellemű történetnek tűnt. Sienkiewicz saját jelenére koncentrálva árnyalja újra a történelmet, nem egy helyen beleköt a szláv történelemtudomány állításaiba, és helyükre rakja a neki tetsző verziót, ami adott esetben ugyanolyan messze állhat a realitásoktól. Márpedig egy történelmi regény sosem szólhat a jó és a rossz küzdelméről, hiszen a történelem – ha objektíven szemléljük – nem fekete-fehér. Ha mégis ledegradáljuk a valóságot, akkor nem biztos, hogy méltók vagyunk a szépirodalmi jelzőre. És ezen a ponton volt nagyon elegáns Puskin: az ő történelemszemlélete objektív, a jó és a rossz összecsapását a szerelmi háromszögön belül valósítja meg. Itt viszont a negatív és pozitív összecsapás kivetül a szemben álló felekre, Sienkiewicz szeretné a lehető legsötétebb színben feltüntetni a szlávokat, ez még a finomított magyar fordításon is átüt – milyen lehet vajon ilyen téren a lengyel eredeti? És ugyanitt érdemes egymás mellé tenni Hmelnickijt és a Puskin által megrajzolt Pugacsovot. Szerepük történelmileg és irodalmilag is hasonló a két regényben, de Puskin életszerűbb jellemrajzot alkot, pedig kétszáz oldalba kell belezsúfolnia a cselekményét. Sienkiewicz hadvezére egy történelmi portré – egy kétdimenziós festmény, ami ellátja a funkcióját a cselekményben, és igazodik a szerző történelemértelmezéséhez, de ennyiben kimerül a jelenlétének értelme.

A könyv egyik legérdekesebb motívuma egyébként a Bohun-jelenség: ő sokkal érdekesebb karakter, mint Skrzetuski, érezhetően az olvasók között is nagyobb a kultusza, ráadásul a filmben letol a vászonról minden más szereplőt. Viszont biztos vagyok benne, hogy Sienkiewicz nem ezt akarta elérni a megjelenítésével, inkább egyfajta méltó ellenfelet szánt a lengyel lovagi gárdának. Pedig Bohunnal azonosulni rendkívül nehéz – hiába hősszerelmes, hiába a szabadság jelképe, tipikus negatív hős, akinek el kell buknia, hogy jó véget érhessen a történet. Sikerének titka szerintem abban rejlik, hogy egyedül neki jutott egyszerre elég erős egyéniség és mozgástér is, illetve, egyedül ő üt el az író átlátszó és idejétmúlt ideálképeitől. A szerelmes pár, a nemes kislovag, a potrohos humorforrás Zagloba és a szerethető Podbipieta papírmasé alakjával szemben szinte csak ő és Rzedzian tűnik felüdítően árnyaltnak, változatosnak, eredetinek.

Szóval, én úgy érzem, a Tűzzel-vassal egy nagyon kimerítő, alapos, hosszú regény, amit fenntartásokkal kell kezelnünk, ha érdeklődünk a történelem iránt, szépirodalomként pedig egyértelműen tőle jobban sikerült mintákat követ. Mint mese, mint régimódi kalandregény elsőrangú, bár egyáltalán nem vesz tudomást az olvasó teljesítőképességének határairól. Azért olvastatja magát veszettül, mert pörgő, fordulatos, feszes cselekménye van, a stílusa viszont egyáltalán nem különleges, és meg sem próbálja olyan szinteken értelmezni az eseményeket, mint mondjuk a vele kortárs orosz regények. Mindemellett megértem, hogy fontos könyv, azt is, hogy nagyon szeretetre-méltó, különösen egy bizonyos életkorban, bizonyos érdeklődési körű olvasóknál. Sőt, a párbeszédek kegyetlenül jól sikerültek, szállóigék tucatjait lehetne kiemelni a könyvből, egy-egy monológ és szópárbaj pedig kimondottan tanulságosnak hat. Ha mondjuk a Könyvmolyképző kiigazítaná pár helyen, lefaragná a soha véget nem érő történetről a „felesleget”, még profiljukba is vágna. Én a magam részéről jól elvoltam vele, de szinte biztosra veszem, hogy az Özönvíz még a polcon marad egy darabig – majd ha betéve tudom annak a filmnek is a cselekményét, talán megpróbálkozom vele.

>!
Európa, Budapest, 1980
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630721384 · Fordította: Mészáros István
5 hozzászólás
>!
Tiger205
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

@mdmselle után szabadon:
Tetszett, de jobban tudtam volna szeretni, ha 15-20 évvel korábban olvasom. Akkoriban hetekig álmodoztam volna róla, hogy én vívok bajt a szép hölgyért, meg hogy rajtam és merész társaimon múlik a „köztársaság” (rossz fordítás!!!) sorsa.

Most már tudom, hogy a kor a nagy változások ideje volt Európában: az addig elnyomott lenézett ukrán/kozákok öntudatra ébredése, az ÉHES orosz medve „kitörése” a téli álomból, a török birodalom (még ők annyira nem látták azért) végleges hanyatlása…
És a nagy, álom által összetartott Lengyel-litván "birodalom vége….
Nem hiába „testvéreink” a lengyelek – elkövették ugyanazt a hibát, mint mi 150 évvel korábban – belső marakodás, nemesek nagyképű viszálykodása miatt az ország darabokra esik, szomszédai kiharapnak belőle, stb.
Érdekes háttéranyag, hogy a lengyel „szárnyas” nehézlovasok neve huszárok, pedig (magyar eredetű szó és fegyvernemi csapat Mátyás korából) minden máshol könnyűlovast jelent.

Javaslom a nagyszabású, látványos és viszonylag pontos lengyel film megtekintését is!

3 hozzászólás
>!
Zanbar
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Tiszteletet követelő, tisztességgel megírt, megtisztelt mű…

Előrebocsátom, hogy lehettem, vagy 13 mikor először olvastam, így fogékony koromban talált. Ha igaz, hogy mennyire meghatározzák az embert ifjúsága műve, akkor ez a kötet nálam a Gyűrűk Ura mellett áll – folytatásaival egyetemben – a nagy mentális polcon.
Adott egy hányattatott korszak mely talán az utolsó dicső időszaka volt a Lengyel Köztársaságnak (Európa egykor legnagyobb méretű államénak) mely temérdek mesével, őserdővel, vad és furcsa tájakkal teli, inkább hasonlít egy elveszett, talán sohasem létezett birodalomra, sem mint valós országra. A könyv egyszerre történelmi tabló, korrajz, romantikus szépelgés és a lengyel népe harcos lelkének lenyomata.
Kétségtelenül tele van fekete és fehér karakterekkel és helyzetekkel, bár adná az ég, hogy valaha olyan karakter tudnék formálni, mint Zagloba uram, ki bár nem a legnagyobb konspirátor a történelemben egyszerre testesíti meg a ravasz rókát, az örök korhelyet, az apa majd nagyapa figurát végül pedig a jóisten szerepét – jelenléte egyet jelent a helyzet megoldásával és a ténnyel, hogy az égi erők adott pillanatban a karakterekkel vannak.
A történet lassú, nagyívű és kétségtelenül fiús olvasmány, hiszen a női karakterek a férfiakénál is egysíkúbbak, de az nem az író, hanem inkább a kor hibája – pl a Keresztesekben a női főszereplő sokkal több teret és kompetenciát kap, megfelelve a késő középkori szláv mesék harcos hercegnőinek.
Akad még egy dolog, ami miatt elfogultan szeretem ezt a könyvet. Az adaptáció miatt. A 2000-es évek lején olyan filmet (rövid sorozatot) faragtak belőle, hogy az nem csak tisztelgés volt a lengyelek egyik legnagyobb eposza előtt, de magasabb szintre is emelte a művet, átgondolt és bevállalt képvilágával, jól megfogalmazott történeti átiratával s nem utolsó sorban színészeivel.
Valamit csak tudnak ezek az átkozott lengyelek.

>!
acsferi
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

A Quo Vadis mellett a szerző legismertebb regénye. Nagy kedvencem volt, első rangúak a jellemábrázolások, főleg Zagloba uramra gondolva itt, a párbeszédek felettébb szórakoztatók. Még az sem zavart, hogy Sienkiewicz kicsit nagyvonalúan bánik a lengyel történelem ezen szakaszával, a zaporozsjei kozákokat állítva be negatívként. Egyébként a könyv alapján készült lengyel filmváltozat is hihetetlenül jó, bár a magyar filmgyártás lenne képes hasonló színvonalú történelmi tárgyú film készítésére, örökre száműzve belőle Franco Nerot

>!
matraimelinda
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Fantasztikus! Mindenkinek ismernie, olvasnia kellene, kötelezővé tenném (csak ez nem rajtam múlik)!:)

1 hozzászólás
>!
sgv82
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Alapmű azoknak, akiket egy kicsit is érdekel a történelem. Igaz Sienkiewicz, mint minden romantikus, eléggé elfogult a lengyel nemességgel szemben, de akkor is kikerülhetetlen. Nem csak a lengyeleknek az, hiszen a krími tatárokkal például az Erdélynek is meggyűlt a baja a korban. Ez a kor ugyanolyan vérzivataros volt a lengyelnek is, mint a többi népnek Európa keleti szegletén. Ezért is szerettem.

>!
AThompson
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Nekem a vége kicsit túlságosan is komikus lett néhol, de ettől függetlenül lenyűgöző könyv, emellett olvasmányos is. Zagloba tényleg olyan karakter aki el tud vinni a hátán egy ilyen terjedelmű könyvet, de nekem ennek ellenére az ízes fordítás talán lényegesebb volt, nem ismerem az eredeti nyelvezetét, de a magyar fordítás könnyű és élvezetes.

A könyv a lengyel történelem egy olyan szakaszáról szól, amelyről magyar iskolákban keveset vagy semmit nem beszélnek, jó volt a könyv olvasása közben utána olvasni ennek az időszaknak.

>!
Péter7
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Bár a könyvnek vannak hibái, főleg a kissé elfogult nézőpont, az egyik kedvenc regényem. Az olykor nehézkes szóhasználat ellenére engemet teljesen magával ragadott a kor, a vitézség és a csaták lendülete. A kedvenc karakterem Zagroba….. :)

>!
Habók P
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Ennél a könyvnél adtam fel az íróval való kapcsolatomat. Nagyon jó, letehetetlen, de kimerítő.


Népszerű idézetek

>!
Tiger205

– Én sem csak azért hordok kardot az oldalamon, asszonyom, hogy az övemet húzza.

IV. FEJEZET

>!
András_József_Tóth

– Zagloba uram, mutass be engem is Skrzetuski vicekapitány uramnak… mutass be!
– Hogyne, hogyne. Nemes vicekapitány uram, íme, Powsinoga (Csavargó) úr.
– Podbipieta – helyesbítette a jövevény.
– Egykutya! A címere: Zerwipludry (Gúnyaszaggató)…
– Zerwikaptur (Fejszaggató) – helyesbítette a másik ismét.
– Egykutya. Rezidenciája Psikiszki (Kutyabél).
– Myszykiszki (Egérbél) – javította ki amaz.
– Egykutya. Nescio (Nem tudom), melyik volna nekem kedvesebb, a kutya avagy az egér bele, annyi azonban bizonyos, hogy lakni egyikben sem szeretnék, mert megülni is bajos ott, de kijönni meg már éppenséggel kínos lehet.

26. oldal, II. fejezet (Európa, 1980)

>!
András_József_Tóth

– Két farkas vágott át az úton! – mondta Helena hirtelen.
– Láttam – felelte Wolodyjowski. – Íme, ott a harmadik.
Valóban egy szürkés árnyék suhant el a lovak előtt, mintegy százötven-százhatvan lépésnyire.
– Nini, a negyedik! – kiáltotta Helena.
– Nem, az őz; nézd, kisasszonyom: kettő, három!
– Mi az ördög? – csodálkozott Zagloba. – Őzek kergetik a farkasokat?! Látom már, tótágast áll a világ.

206. oldal, Második kötet, XXIII. fejezet (Európa, 1980)

>!
matecska

Felkelt a hold, s megkezdte vándorútját a halál e birodalmában: bepillantott a megalvadt vértócsák tükrébe, egyre újabb és újabb hulladombokat emelt ki a homályból, egyik holttestet elhagyva, halkan a másikra siklott át, megnézegette magát az élettelen, nyitott szemekben, rávilágított a kékes arcokra, az összetört fegyverek szilánkjaira, lovak hulláira s fénye fokozatosan halványodott, mintha megrémült volna attól, amit itt látott.

561. oldal

>!
Rawalpindi

…a vas meg az ólom beszédesebb minden szónál.

98. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969

>!
Rawalpindi

Bajos (…) nem tévedni, mikor lépten-nyomon ott az árulás, s az ember lábát égeti a talaj…

240. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969

>!
Rawalpindi

…megocsúsodott érdem…

424. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969

>!
Rawalpindi

Minden győzelemben megbújt a jövendő vereség, minden örömmámor alján – a keserűség.

160. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969

>!
Ákos_Tóth IMP

– Ha a Királyok Király elé állnál, ő így szólna: „Avagy megbocsátottál ellenségeidnek, amint én megbocsátottam az enyémeknek?”
– A Köztársasággal nem akarok háborút!
– Csak a kardodat teszed a torkára!
– Megyek a kozákokat kiszabadítani bilincseikből.
– Hogy aztán a tatárok kössék őket gúzsba.
– Takarod innen, mert nem vagy lelkiismeretem szava! Takarodj, ha mondom!
– A kiontott vér fejedre száll, az emberi könnyek lesznek vádolóid, ítélet és halál vár reád!

132. oldal (Európa, 1980)


A sorozat következő kötete

A trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

D. M. Thomas: A fehér hotel
Marian Brandys: Napóleon és a lengyelek
Józef Ignacy Kraszewski: Varsó ura
Catrin Collier: Az utolsó nyár
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Victor Hugo: A nevető ember
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Isaac Bashevis Singer: A sátán Gorajban