!

Quo ​vadis? 705 csillagozás

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
1 2 3 4 5
Régikönyvek.hu 660 Ft-tól
Bookline · 3.990 Ft –15% 3.391 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​regény története Néro idejében játszódik, bemutatja a császár rövid, de véres hatalmának utolsó éveit, az uralkodó osztály dekadenciáját, a kereszténység elterjedését. Cselekménye több szálon fut. A romantikus szerelmi ág szinte földöntúli érzelmeket ábrázol. Vinicius katona beleszeret a gyönyörű Lygiába, a Rómában túszként élő királylányba. Poppea, Néro felesége féltékeny a királylányra, s bosszút forral a fiatal pár ellen. A regény többi jelenete a császár környezetébe, az előkelőségek udvarába viszi el az olvasót.

Megelevenednek a vad tivornyák és a népszerűséget hajhászó, művészkedő Néro pojácaságai. A mágikus császár felgyújtja Rómát, hogy a tűzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgő színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára az új vallás követőit teszi felelőssé. Hatalmának végét érezve mindennél szörnyűbb cirkuszi játékot rendez a népnek. Megindul a keresztények összefogása, Lygia börtönbe kerül. Az áldozatokat vadállatokkal tépetik szét, nyilvánosan keresztre… (tovább)

Eredeti mű: Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? (lengyel)

Eredeti megjelenés éve: 1895

Róla szól: Petronius Arbiter

>!
Európa, Budapest, 2014
748 oldal · ISBN: 9789630797061 · Fordította: Murányi Beatrix
>!
Lazi, Szeged, 2011
528 oldal · ISBN: 9789632671413 · Fordította: Mészáros István
>!
Kossuth, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9630948052 · Fordította: Murányi Beatrix

19 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Vinicius


Hirdetés

Kedvencelte 252

Most olvassa 63

Várólistára tette 420

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
500 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Mélyegezzléleket könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó
Onyx könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
AniTiger könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
AniTiger könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
600 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Adryenne1991 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
150 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
LooneyLuna23 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
800 Ft ★★★★★ Eladó
gharg könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
MortuusEst könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
1.500 Ft ★★★☆☆ Eladó
horvathlaj könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Megjegyzés
>!
1.500 Ft ★★★★☆ Eladó
lidus0809 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
1.000 Ft ★★★★★ Eladó
Marcsi1321 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★☆ Eladó Elcserélhető
verdeleth könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Áfonya09 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Kiemelt értékelések

+
>!
1olvasó P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Én drága Arbiter Elegantée-m, istenséges Petroniusom, ha nem lettél volna , ez a könyv fele ilyen jó lett volna. – Belőled kérnék még többet,többet…nagyon sokat… – Ó, carissime…!!

Gyönyörű,
Szórakoztató,
Megrázóan megindító,
a Kegyetlen valóság, Sienkiewicz írói köntösén keresztül megjelenítve.

Ahogy a keresztények az ókorban, úgy ez a regény is kiállta az idők próbáját.. Mindmáig milliók kedvelt olvasmánya. Aligha véletlen.
Igazi epikus nagyregény, annak minden erényével és hibájával együtt. És talán éppen ezért szeretjük annyira. :)
Csak ajánlani tudom minden kedves Moly-nak. *.*

Polluxra! :)

3 hozzászólás
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Ó, testvér, merre visz az utad?

Kimondottan szeretem azokat a regényeket, amelyek az Ókor idején játszódnak. Mégis tartottam a Quo vadis?-tól, mert a legtöbben nehéz olvasmánynak tartják. És bár az elején tényleg megszenvedtem vele, a végére teljesen magával tudott ragadni a történet.

Sienkiewicz regényében párhuzamosan figyelhetjük meg egyrészt Nero uralkodásának idejét, a lakomákat, a fényűzést, a pazarlást és az, ahogy a Caesar egyre jobban átadja magát az őrületének. Másrészt egyfajta ellentételezésként, ellensúlyként a kereszténység terjedését figyelhetjük meg, akik ekkor még teljes mértékben a szeretetet, a szegénységét, a fényűzés elutasítását testesítik meg. Nem csoda, hogyha a patríciusok folyamatos dorbézolásától megundorodók egyre inkább a kereszténység felé fordultak.

Az író nagyon érdekes karaktereket mozgat, és bár én Lygiától és Vinicius-tól a hajamat téptem, de szerencsére ott van Petronius és maga Nero, akik annyira összetett és érdekes személyiségek, hogy a kissé sok giccset is képes vagyok elnézni a regénynek.

Hatalmasnak lenni nem egyszerű dolog, de szerénynek maradni még nehezebb.

5 hozzászólás
+
>!
Inpu
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Akármit is állítsanak a kritikusok, Mészáros István korai fordítását (Európa, 1971), egy pillanatig sem éreztem nehézkesnek, bár kétségem sincs afelől, hogy a Murányi Beatrix által jegyzett új változat – bármilyen meggondolás is inspirálta – szintén kivételes élményt jelent az olvasó számára.
A Quo Vadis-szal kapcsolatban talán a leginkább meglepő dolog a mű meglehetősen vegyes fogadtatása és megítélése. Ismeretes, hogy Sienkiewicz-nek a regény megjelenését követően Nobel-díjat adományoztak, s bár a hivatalos indoklás szerint az elismerés „kiemelkedő epikai munkásságát” honorálta, ebben a Quo Vadis hihetetlen nemzetközi sikere nyilvánvalóan komoly szerepet játszott. Hazai irodalmi nagyságaink közül Ady az egekbe dicsérte, mások, mint például a Nyugat szellemi köréhez tartozó Ignotus, Fenyő vagy éppen Babits meglehetősen elítélően szóltak róla, erős szavakkal és hasonlatokkal kifogásolván a Quo Vadis szépirodalmi értékét, minőségét, gyakorlatilag a giccs kategóriájába sorolva azt. Kosztolányi „középszerű írásműnek” tartotta a regényt, bár emögött a Néró, a véres költő szerzőjének nagyon is hétköznapi féltékenysége is megbújhatott. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a Quo Vadis a mai napig megosztja a kritikusok és irodalomkedvelők széles táborát: pártalan népszerűségét vajon epikus tömegtermék jellegének avagy kortalan remekmű voltának köszönheti?
Nos, bizonyára sokak előtt felrémlik a Holt költők társasága című film azon jelenete, amikor Keating, a különc irodalomtanár arra buzdítja tanítványait, hogy tépjék ki szöveggyűjteményük bevezetőjének azon lapjait, melyeken egy tudományos módszer leírása olvasható egy mű valódi értékének meghatározásáról. A metódus szerint egy vers nagyszerűsége úgy állapítható meg, hogy a formai színvonal illetve a jelentőség értékét két, egymásra merőleges tengelyen ábrázoljuk, majd megnézzük az így lefedett terület nagyságát. Célszerű volna talán nekünk is képzeletben kitépni azon lapokat, melyre formai és szerkesztettségbeli elvárásainkat jegyeztük fel, és úgy olvasni a Quo Vadis-t, hogy közben fél szemmel magunk belsőjére figyelünk; arra, amivel a mű bennünket kiegészít, amilyen üzenetet felénk, az aktuális olvasók felé közvetít, s akkor elképzelhető, hogy megsejtünk valamit abból, aminek ez a regény időtálló népszerűségét köszönheti.
Jómagam úgy sejtem – bár hozzá nem értőként lehet, hogy tévedek –, hogy Sienkiewicz remek ráérzéssel gyúrta egybe művét olyan alkotórészekből, melyek kortól és kultúrától függetlenül elementáris hatással bírnak lenni a mindenkori olvasóközönség tagjaira. A császárkori Róma mint a túlérett, széthullóban lévő, a művészeteket dekadenciába hajtó, az emberi erényeket pedig az ösztönök oltárán feláldozó társadalom archetípusa igazából világirodalmi toposz; önmagát kínáló tükörkép az elmúlt évszázad különféle, ám valahol mégis egy irányba mutató történelmi konstellációinak ábrázolására. A belterjessé, önmagába záruló társadalmi elit, élén egy valóságtól elszakadó, önnön kivételességében vakon hívő, saját hóbortjainak és élvezeteinek hódoló, paranoid és őrült diktátorral túlságosan is kortalannak és ismerősnek hat, csakúgy, mint a dezintegrálódó társadalmi viszonyok között törvényszerűen megjelenő szektarianizmus, mely a kiüresedett, külsőségeibe merevedett uralkodó vallással szemben alapvető morális értékek átmentésére vállalkozik. Mesteri fogásnak bizonyult a Vinicius és Lygia között szövődő szerelem túláradó, néhol egyenesen ömlengő nyelvezetét kibogozhatatlanul összefűzni a korai keresztény közösségeket uraló vallásos áhítat lexikonjával: valóban, csak ez a kettő, a szerelem és a vallásos elragadtatás képes az eksztázis csúcsára juttatni az embert, s ekképpen lehet egyik a másikának kifejezőeszköze. És hát persze a filmszerűség. A kiváló érzékkel megválasztott és karakteresre gyúrt történelmi és fiktív szereplők, a mozgalmas, sodró lendületű eseménysorok, és a vértanúk kínhalálának oly mértékben plasztikus és realista ábrázolása, mely elborzaszt ugyan, de egyidejűleg ki is elégíti a mindenkiben ott lakozó, vérre szomjazó démont. Sienkiewicz regényét olvasva éppúgy magára és közegére ismerhet a 19. század végének lengyel nemessége, mint a 21. század nyugati kultúrájának szülötte. A Quo Vadis nem szorul rá, hogy megvédjük, hogy mellette érveljünk. Önmagáért és önmaga helyett szól – minden egyéb szőrszálhasogatás csupán…

4 hozzászólás
+
>!
ppeva P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Végre! Hosszas idegenkedés, aztán kerülgetés és „barátkozás” után nekiláttam és kiolvastam. Az első 40-50 oldalhoz kell türelem, míg az ember belerázódik részben a korba, részben a nyelvezetbe, részben a sok latin kifejezésbe, és rááll a töméntelen római latin nevű szereplőre, akik közül szinte mindegyik úgy tűnik, mintha a történelemkönyvből lépett volna elő (és egy részük tényleg).
A romantikus szállal és a vakhittel – bármennyire szépen és átéléssel írta is le Sienkiewicz – nem tudtam annyira azonosulni. De a regény olvasmányos volt, izgalmas és sok-sok hozzáolvasásra ösztönzött.
Érdekes, hogy pont pár hete találtam meg magamnak Kosztolányi Néró, a véres költő-jét, remek „előtanulmány” volt ehhez a könyvhöz. És már kinéztem magamnak néhány további történelmi könyvet olvasásra.

30 hozzászólás
+
>!
Briza
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Hogy miért féltem a rómaiaktól, nem tudom. De valami visszatartott ettől a könyvtől, bizony mondom néktek, nem kellett volna! Katartikus élmény volt beleszagolni abba a korszakba, amikor az apostolok taposták a földet, s az egyre szaporodó nyájukat terelgették. Amilyen egyszerűen indult, olyan hatalmassá nőtte magát Lygia és Marcus Vinicius története. Végig rettegtem az oldalakat mivé lesz vajon a két fiatal szerelme, akiket nem a családjuk, hanem maga a vallás választ el egymástól. Sienkiewicz-re e könyv kapcsán csak úgy tudok gondolni, mint teremtőre, aki megtanítja az olvasóját hinni.

(A fülszövegre már rá sem mertem nézni, miután az első néhány mondat elárulta mi vár a szereplőkre a könyvben. Kissé lelombozott, mert nem így akartam megtudni.)

6 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Nem szoktam történelmi regényeket olvasni, pedig biz'Isten ráférne a történelmi tudásomra egy kis frissítés. Ez a könyv például, mióta az eszemet tudom, a családi könyvtár szerves részét képezi (második szekrény, alulról a harmadik polc), és azt is tudtam, hogy a szüleim egyik kedvence, de ha nem lett volna lehetőségem az új kiadáshoz hozzájutni, valószínűleg még évekig nem került volna a várólistám legsürgetőbb helyére… És milyen kár lett volna érte! Hetekkel ezelőtt olvastam, de csak rágtam-rágtam magamban az olvasottakat, és nem jött számra a fogalmaznivaló… Bár @Frenki-től megtudhattuk közben, hogy Kosztolányi szerint Sienkiewicz középszerű prózaíró (remélem, helyesen idézem), rám mégis nagy hatással volt a regény. Szerettem, hogy nem egy kivételesen gondolkodó patrícius a főhős, hanem fajtájának tipikus képviselője, és szerettem, hogy a rossz sem úgy rossz, és nem is úgy bűnhődik, és a jó sem úgy nyeri el a jutalmát. A keresztényüldözés naturalisztikus leírása eléggé megviselt az utolsó fejezetekben, de azt gondolom, a kegyetlenség ilyen mértékű ábrázolása egyáltalán nem volt öncélú, minden mondatnak helye volt. Chilon története pedig… (spoiler!) a legmegrázóbb, amit valaha olvastam…
Igazi hittanlecke és ezt most a jó értelemben írom…!

1 hozzászólás
+
>!
Blissenobiarella
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Már az első oldalon tudtam, hogy tetszeni fog ez a könyv, olvasmányos stílusa rögtön megvett magának. Tartottam tőle, hogy nehézkes szöveg lesz, de egyáltalán nem az, ettől ne tartsatok, most még kétkedő olvasók.
Talán furcsa, ha azt mondom, a humorát szerettem a legjobban. Petronius kiszólásai a maguk furfangos módján zseniálisak, és többször valódi nevetésre sarkalltak, nem holmi takargatott mosolyra.
Ez egy teljesen megérdemelt Nobel-díj, a mű minden erénye mellett igazán szórakoztató is.(mondom ezt én, aki bevallottan utálja a történelmi regényeket)
Csak ajánlani tudom!

+
>!
encus625 P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Régóta tervben van ez a könyv már nálam, de hossza és a történelmi regény volta eddig egy kicsit elriasztott. Egy barátnőm kedvenc könyve ez, még egyetemista korunkban mesélt róla, az pedig nem most volt. Pár hónapja döntöttem el, hogy megpróbálkozom a könyvvel, épp amikor a barátnőmék családját készültünk meglátogatni. Sem az írót, sem a történetet nem ismertem részletesen. A filmet tervezem megnézni viszont hamarosan.
Nehéz volt egy kicsit a ráhangolódás, a neveket megjegyezni, a sok lábjegyzet is az elején. Aztán szépen lassan beindul a történet, részletesen megismerkedünk a szereplőkkel. Valós történelmi szereplőket ismerhetünk meg a regény által jobban (Petronius, Szent Péter és Pál, Nero stb.), a kitalált személyek pedig jól kitöltik a könyvet. A korabeli Rómát is nagyon jól írja le az író, épületek, szokások, vallások, az őrült Nero. Nem egy gyorsan hömpölygő könyv ez, szépen lassan csordogál előre minden, de nem is kellett volna, hogy másmilyen legyen. Mindenki megtalálhatja benne a kedvenc vagy éppen utált személyiségét, de még utóbbi kategória sem volt olyan nekem, mint ami esetleg máshol előfordul. Az őrült Nerot is csak szánni tudtam, Chilon karaktere is kiszámítható volt, de ezzel sem volt bajom.
A korai keresztények életének bemutatása is érdekes volt, más ezekről tanulni az iskolában és más képet kapunk a könyv után róluk. Sok szimpatikus személyt ismerünk meg közöttük.
Róma égése utáni részek viszont egy másik képet rajzoltak ki. Az a Róma, ami szépen virágzik, megszokott rendben él, egyszerre teljesen más képet mutat. Ezek a fejezetek a könyv legkeményebb részei.
A könyv méltó melyen van a Nagy Könyv listán. Nagyon örülök, hogy kézbevettem, új kedvenc könyvem született.

>!
Európa, Budapest, 1979
554 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630716364 · Fordította: Mészáros István
+
>!
Bogas
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a könyvvel a kapcsolatom évekkel ezelőtt kezdődött azzal, hogy a szüleim épp a belőle készült filmet? minisorozatot? nézték, és sikerült elcsípnem azt a jelenetet, amikor az oroszlánok felfalnak egy arénányi keresztényt. Olvasás közben tisztán emlékeztem arra, hogy nem rohantak azonnal rájuk, mert megzavarodtak attól, hogy olyan mozdulatlanul térdeltek ott a földön.
A másik dolog, hogy amikor néhány barátnőmmel Rómában kanapészörföltünk, az egyik legmeghatározóbb élményünk (azon kívül mondjuk, hogy éjszaka sikítva végigszaladtunk a Forum Romanum és a Palatinus romjai mellett) az volt, amikor álltunk a Colosseumban, és azon gondolkoztunk, hogy egy ilyen hatalmas épületet felépítettek azért, hogy tömegek nézhessék, ahogy emberek harcolnak életre-halálra egymással, illetve vadállatokkal. Lehet kötözködni, hogy a Colosseum még sehol sem volt Nero idejében, de itt idézném fel a jelenetet, amikor a város leégése után gyorsan amfiteátrumokat emelnek, hogy legyen hol látványosan kivégezni a keresztényeket.
Nos, a Colosseum lenyűgöző – és ez a regény is az. Nem azért olvastam több mint egy hónapig, mert nyűglődtem vele, egyszerűen csak nem fért be mindig a táskámba. Viszont amikor olvastam, nagyon lekötött, főleg onnantól kezdve, hogy felgyújtották Rómát. Volt olyan rész spoiler, amit körülbelül leesett állal olvastam. Pedig nem is mindig éreztem, hogy ez lenne a legjobb fordítás, és még egy-két szerkesztési hiba is maradt benne. Sőt, történelemleckék ide vagy oda, 480 oldalon keresztül részben más végkifejletre számítottam (mondhatni más dramaturgiát rendeltem a címhez…).
Tényleg. Lenyűgöző.

+
>!
ptagi P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Bár már néhány napja befejeztem, de az értékeléssel adós maradtam.
Pedig…!
Bár inkább az a helyzet, hogy nem egyszerű megfogalmazni azokat az érzéseket, amelyeket a könyv felszínre hozott.
A főszereplő páros pont nem tartozott a kedvenceim közé, néhány tiniknek szóló csillámszerelem is megirigyelné azt a csöpögés-óceánt, amit róluk kettőjükről papírra vetettek. Jaj…. :/
Viszont Petronius és Chilon karaktere rettentő jól kidolgozott, összetett, zseniális ábrázolás.
Neroból nekem kevés volt, leginkább a végén. Azt olyan összecsapottnak éreztem, mintha azért írták volna még hozzá azt a pár oldalt, hogy meglegyen az előírt karakterszám. Az addig szépen rajzolt jellem hirtelen egysíkú lett, már-már unalmas és gépies.

Ami még eszembe jutott, hogy talán megérne egy újra-fordítást ez a klasszikus is. Főleg, ha felkérnének rá valaki olyat, aki járatos a „keresztyén szleng”-ben, mert sok olyan hely volt, ahol értettem én, hogy mit akar kifejezni, csak mi ezt másképp mondjuk. Ezen a ponton pedig nem tudtam eldönteni, hogy csak a fordító maradt kívül ezen a körön, vagy – inkább erre hajlok – Sienkiewicz maga úgy nyúlt ehhez a témához, hogy nem a keresztyének oldalán áll(t), és ez sajnos érződik némely leírásból.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
tataijucc

– Én csak reggelenként vagyok ügyefogyott, estefelé visszanyerem régi rugalmasságomat.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
Christine_

A szép nő annyi aranyat ér, amennyit nyom, de az olyan nő, aki emellett még szeret is, szinte megfizethetetlen.

1 hozzászólás
+
>!
tataijucc

– Ha a világ és az élet a lehető legrosszabb volna is, egy örökké jó marad benne: a fiatalság!

Második fejezet

1 hozzászólás
+
>!
mandarina

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.

+
>!
tthktln

Vannak az életben szép dolgok, de az emberek túlnyomórészt annyira szennyesek, hogy nem érdemes az életet sajnálni. Aki tudott élni, annak tudnia kell meghalni is.

405. oldal, 51. fejezet

+
>!
dödölle

A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.

Első fejezet

1 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP

    Vinicius nem tudta, alszik-e, vagy gondolataiba mélyedt. Nézte a leány arcélét, lehunyt szempilláit, ölében összekulcsolt kezét, s pogány fejében nagy nehezen kezdett megfogamzani az a tudat, hogy az idomaira annyira büszke, öntelt, görög és római mezítelen szépség mellett van a világon valami más, valami új, valami végtelenül tiszta szépség is, amelyben lélek van.
    Ott még nem tartott, hogy ezt keresztényi szépségnek nevezze, de ha Lygiára gondolt, már nem tudta őt elválasztani a tanoktól, melyekben hitt. Sőt azt is megértette, hogy ha mindenki nyugovóra tért, csak éppen Lygia virrasztott mellette, éppen ő, akit annyira megbántott, ezt azért teszi, mert vallása parancsolja. S noha ez a gondolat csodálattal töltötte el ama vallás iránt, egyúttal kellemetlen is volt számára. Jobban szerette volna, ha Lygia ezt az iránta való szerelemből, arcáért, szeméért, szoborszerű alakjáért, egyszóval mindazért tette volna, amiért nyakát annyiszor ölelték át hófehér görög és római karok.
De hirtelen megérezte, ha Lygia olyan lenne, mint a többi nő, akkor valami nem tetszenék neki benne. Erre elámult, s maga sem tudta, mi történik vele, mert észrevette, hogy benne is valami új érzések, új hajlandóságok támadnak, amelyek teljesen idegenek attól a világtól, amelyben eddig élt.
    Közben Lygia kinyitotta szemét, s látva, hogy Vinicius nézi, odalépett hozzá, s így szólt:
     – Itt vagyok melletted.
    Ő pedig így felelt:
     – Álmomban láttam a lelkedet.

206. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2011)

+
>!
tataijucc

– Öregszünk, s mindketten egyre jobban szeretjük a házi csendet.

Második fejezet

+
>!
sünmalac

Unokaöcsém úgy beleszeretett egy vérszegény leánykába, aki Aulusnál nevelkedik, hogy háza már valóságos gőzfürdő a sóhajoktól.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
blackett

A tömeget kétszeresen is megvetette, először mint arisztokrata, másodszor mint esztéta.

II.

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: Birodalom
Victor Hugo: A nyomorultak
Spiró György: Fogság
Kosztolányi Dezső: A véres költő
Domokos Sándor: A római százados
Henry Dupuy-Mazuel: Kresztosz
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Margaret Mitchell: Elfújta a szél