Özönvíz (A trilógia 2.) 88% 94 csillagozás

Valószínűleg a leghosszabb regény, amit eddig olvastam. Komolyan rendkívül hosszú volt. :)
Az eleje nagyon jól indult. Ugyan lassan, szinte már vontatottan haladt a történet, mégis sokszor vált izgalmassá. Nem igazán olvasok gyorsan, de ezzel a regénnyel aránylag gyorsan haladtam. Nem is akadt problémám egészen a regény feléig, itt azonban megtorpantam, és egy-két fellángolástól eltekintve, végig nehezen haladtam. Pedig a történet nagyszerű lenne, csak hát körülbelül a felétől, sajnos távolról sem az ízlésem szerint íródott. Túlzottan is vallásosra sikeredett. Lépten-nyomon égi jelekbe, meg isteni csodákba botlottam. Valószínűleg bennem van a hiba, de nekem nagyon nem tetszett. A másik problémám a svédek ábrázolása volt. Sienkiewicz néha ellentmondásokba keveredett. Többször agyba-főbe dicsérte a svéd hadsereget, hogy milyen nagyszerű, bátor katonák, aztán meg pár oldallal később tehetetlen idiótákat csinált belőlük. A nagyszerű svéd hadsereg, szinte minden csatában nagyobb veszteségeket szenvedett, mint a lengyelek. Erős a gyanúm, hogy a háború menetét is alaposan kiszínezte. Persze ez elnézhető az írónak, hiszen a saját nemzete szabadságharcáról írt. Alaposan megismerjük a korabeli lengyel viszonyokat. Hatalmas, gazdag királyság, csak sajnos ezerfelé húz a főnemesség. Komolyan mondom, ebben az országban csak azért választanak királyt, hogy legyen kit elárulni vagy legyen kinek megszegni a parancsát. Nem is csodálom, hogy végül darabokra hullott.
A főszereplő Kmicic a forrófejű zászlós, aki ugyan remek katona, de nehezen kezelhető ember. Két lábon járó égő fáklya, ahol megjelenik, ott mindig történik valami. Szerintem egy nagyon jó karakter. Zagloba ismét nagyszerű.
Mégis azt kell mondjam, hogy nem rossz regény. Vannak hibái, párszor egyenesen idegesítő, de mindent összegezve, egy egész jó történelmi regény.

Az egész trilógiát nagyon szeretem, de ez a kedvenc könyvem belőle. Rendszeresen (1-2 évente) újra szoktam olvasni. Sienkiewicz mesterien vezeti a történet szálait (többet egyszerre). Amikor elovasok egy részt és vált egy másik szereplőre, alig várom, hogy átrágjam magam a többin és visszatérhessek, de közben a következő szereplő(k)nék is történik valami izgalmas, amit jó lenne továbbolvasni még ma. Eteti magát a könyv. :)

A kedvencem a trilógiából. Kmicic, a zabolátlan, erőszakos korlátokat el nem ismerő vadember és Babinicz, a becsület bajnoka, a hazáért még a szerelmét is feláldozni kész önfeláldozó hős… egymás ellentétei és mégis ugyanaz az ember.
Óriási, hősies, romantikus, vicces (Zagloba), csúcs.
Bocsi, de Jókai labdába sem rúghat. Esetleg az Egri csillagok fogható hozzá a magyar irodamomból.

Talán ez a trilógia leginkább sikerült regénye. Andrej Kmicic karakterének megformálása talán a legjobb, de nagyszerű, ahogyan a lengyel mágnások erkölcstelen, néhol hazaáruló életét bemutatja. Itt még azt sem lehet mondani, hogy az erkölcsi fölény nem a hódító svédek ellen szabadságukért küzdő lengyelek oldalán lenne.

Az Özönvíz bár a svédek betörésére utal eredetileg, én inkább a dagályos leírásokban találtam vele hasonlóságot. Érdekesnek érdekes voltak a harc- és tájleírások, de igazi felüdülést jelentettek a párbeszédek és magánszemélyekkel foglalkozó részek. A háború főszereplője Kmicic, akinek követhetjük cselekedeteit, viszont több szálon fut a cselekmény, így megismerhetjük Olenkát, Wolodjovsky és Zagloba uramat. Jellemző, hogy a nemesi réteg szemszögéből látjuk, mi történik. A főszereplők mind nemesek vagy ezredeskapitányok. tehát nem látunk bele a hetmanok és királyok lapjai közé, sem a parasztság helyzetét nem látjuk pontosan. Ezzel éri el a szerző, hogy ne sajnáljuk a több ezer halottat, mert halott az van bőven. A név szerint említett szereplőket vagy szeretjük, mert jók és bátrak vagy szánjuk, mert gonoszak és rossz történik velük. Ilyen szempontból érzelmileg nem túl összetett a regény, viszont a hazaszeretet, bátorság és szerelem a központi témája és ezek tényleg szépen vannak ábrázolva.

Szenzációs könyv! Remek karakterek, remek korrajz, szerelem, kaland…Mi kell még?

Sienkiewicz-hez méltóan nagyívű, izgalmas történelmi kalandregény. Ugyanakkor a második kötet (600 oldal!) már nagyon vontatott volt. Szinte fizikailag belefáradtam a végtelen ide-oda lovaglásba (ami viszont az átélhetőséget dicséri :) A főhős már-már meseszerű alakja miatt hajszálon múlott, hogy nem billent át romantikus lovagregénybe. De szerencsére nem így történt, maradt hiteles, élvezetes olvasmány.

Nagyszerű volt! :) Éveztem:)

Nagyon hosszú ideig elhúzódott az olvasása, mert unalmas volt; csak most az utóbbi három napban gyorsultam fel, mert be akartam fejezni. Ebben a könyvben inkább a történelmi tények leírása értékesek, a leírásmód csalódást okoz, mert arról az olvasó nem tudja elképzelni, hogy olyasmik valaha megtörténtek, vagy megtörténhettek volna.

Igazából nem olvastam végig, mert feladtam mikor vagy 50 oldalon keresztül sorolta a felvonuló seregeket. Az első rész tetszett.