Az Özönvíz – Henryk Sienkiewicz trilógiájának arany alapja, középponti helyzetével ugyanakkor a szíve. Csupa lüktető ellentmondást foglal egybe és sugároz szét ez a ragyogó meseszövésű regény. Elemi erejű harangkongatása a történelem messzi mélyeiről is: értünk szól. A svéd-lengyel háború idejét, a XVII. század második felének észak-kelet-európai világát ismerjük meg lapjain. Nemzeti létükért küzdő vadromantikus és szelíden szenvedő hősök, bravúros hőstettek pengevillogásai sem szabadítják meg a nemzetet a végzet fenyegető árnyaitól.
Az eszményi szerelemben is a nagy megtartó erő árad, megváltást ígérve. Az egyéni sorsokat roppant eszmék hatják át – magunkra ismerünk megannyi történelmi köntösben, páncélban-vértben. Csak bámulni tudom, mily sorsa van a világklasszikus könyveknek! Lenyűgőzően közelről érint bennünket kalandos meseszövésével és végső hitelű történeti díszleteivel is ez a nagyregény. Nem ér véget. Azért sem, mert egy trilógia centrumában áll és nem ér véget,… (tovább)
Özönvíz (A trilógia 2.) 94 csillagozás

Vízözön címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1886
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa
Enciklopédia 13
Szereplők népszerűség szerint
Andrzej Kmicic · Michał Kazimierz Radziwill · Michał Wołodyjowski
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 24
Most olvassa 3
Várólistára tette 40
Kívánságlistára tette 17

Kiemelt értékelések


Valószínűleg a leghosszabb regény, amit eddig olvastam. Komolyan rendkívül hosszú volt. :)
Az eleje nagyon jól indult. Ugyan lassan, szinte már vontatottan haladt a történet, mégis sokszor vált izgalmassá. Nem igazán olvasok gyorsan, de ezzel a regénnyel aránylag gyorsan haladtam. Nem is akadt problémám egészen a regény feléig, itt azonban megtorpantam, és egy-két fellángolástól eltekintve, végig nehezen haladtam. Pedig a történet nagyszerű lenne, csak hát körülbelül a felétől, sajnos távolról sem az ízlésem szerint íródott. Túlzottan is vallásosra sikeredett. Lépten-nyomon égi jelekbe, meg isteni csodákba botlottam. Valószínűleg bennem van a hiba, de nekem nagyon nem tetszett. A másik problémám a svédek ábrázolása volt. Sienkiewicz néha ellentmondásokba keveredett. Többször agyba-főbe dicsérte a svéd hadsereget, hogy milyen nagyszerű, bátor katonák, aztán meg pár oldallal később tehetetlen idiótákat csinált belőlük. A nagyszerű svéd hadsereg, szinte minden csatában nagyobb veszteségeket szenvedett, mint a lengyelek. Erős a gyanúm, hogy a háború menetét is alaposan kiszínezte. Persze ez elnézhető az írónak, hiszen a saját nemzete szabadságharcáról írt. Alaposan megismerjük a korabeli lengyel viszonyokat. Hatalmas, gazdag királyság, csak sajnos ezerfelé húz a főnemesség. Komolyan mondom, ebben az országban csak azért választanak királyt, hogy legyen kit elárulni vagy legyen kinek megszegni a parancsát. Nem is csodálom, hogy végül darabokra hullott.
A főszereplő Kmicic a forrófejű zászlós, aki ugyan remek katona, de nehezen kezelhető ember. Két lábon járó égő fáklya, ahol megjelenik, ott mindig történik valami. Szerintem egy nagyon jó karakter. Zagloba ismét nagyszerű.
Mégis azt kell mondjam, hogy nem rossz regény. Vannak hibái, párszor egyenesen idegesítő, de mindent összegezve, egy egész jó történelmi regény.


Az egész trilógiát nagyon szeretem, de ez a kedvenc könyvem belőle. Rendszeresen (1-2 évente) újra szoktam olvasni. Sienkiewicz mesterien vezeti a történet szálait (többet egyszerre). Amikor elovasok egy részt és vált egy másik szereplőre, alig várom, hogy átrágjam magam a többin és visszatérhessek, de közben a következő szereplő(k)nék is történik valami izgalmas, amit jó lenne továbbolvasni még ma. Eteti magát a könyv. :)


A kedvencem a trilógiából. Kmicic, a zabolátlan, erőszakos korlátokat el nem ismerő vadember és Babinicz, a becsület bajnoka, a hazáért még a szerelmét is feláldozni kész önfeláldozó hős… egymás ellentétei és mégis ugyanaz az ember.
Óriási, hősies, romantikus, vicces (Zagloba), csúcs.
Bocsi, de Jókai labdába sem rúghat. Esetleg az Egri csillagok fogható hozzá a magyar irodamomból.


Talán ez a trilógia leginkább sikerült regénye. Andrej Kmicic karakterének megformálása talán a legjobb, de nagyszerű, ahogyan a lengyel mágnások erkölcstelen, néhol hazaáruló életét bemutatja. Itt még azt sem lehet mondani, hogy az erkölcsi fölény nem a hódító svédek ellen szabadságukért küzdő lengyelek oldalán lenne.


Az Özönvíz bár a svédek betörésére utal eredetileg, én inkább a dagályos leírásokban találtam vele hasonlóságot. Érdekesnek érdekes voltak a harc- és tájleírások, de igazi felüdülést jelentettek a párbeszédek és magánszemélyekkel foglalkozó részek. A háború főszereplője Kmicic, akinek követhetjük cselekedeteit, viszont több szálon fut a cselekmény, így megismerhetjük Olenkát, Wolodjovsky és Zagloba uramat. Jellemző, hogy a nemesi réteg szemszögéből látjuk, mi történik. A főszereplők mind nemesek vagy ezredeskapitányok. tehát nem látunk bele a hetmanok és királyok lapjai közé, sem a parasztság helyzetét nem látjuk pontosan. Ezzel éri el a szerző, hogy ne sajnáljuk a több ezer halottat, mert halott az van bőven. A név szerint említett szereplőket vagy szeretjük, mert jók és bátrak vagy szánjuk, mert gonoszak és rossz történik velük. Ilyen szempontból érzelmileg nem túl összetett a regény, viszont a hazaszeretet, bátorság és szerelem a központi témája és ezek tényleg szépen vannak ábrázolva.


Sienkiewicz-hez méltóan nagyívű, izgalmas történelmi kalandregény. Ugyanakkor a második kötet (600 oldal!) már nagyon vontatott volt. Szinte fizikailag belefáradtam a végtelen ide-oda lovaglásba (ami viszont az átélhetőséget dicséri :) A főhős már-már meseszerű alakja miatt hajszálon múlott, hogy nem billent át romantikus lovagregénybe. De szerencsére nem így történt, maradt hiteles, élvezetes olvasmány.


Nagyon hosszú ideig elhúzódott az olvasása, mert unalmas volt; csak most az utóbbi három napban gyorsultam fel, mert be akartam fejezni. Ebben a könyvben inkább a történelmi tények leírása értékesek, a leírásmód csalódást okoz, mert arról az olvasó nem tudja elképzelni, hogy olyasmik valaha megtörténtek, vagy megtörténhettek volna.
Népszerű idézetek




…consuetudo altera natura.
consuetudo altera natura=a szokás az ember második természete
153. oldal, Esély Kiadó, Budapest, 1992




A boldogtalan szerelemre nincs jobb ír az utazásnál!
323. oldal




– […] A katona szabadsága az, hogy azt szolgálja, akit akar.
564. oldal, Esély Kiadó, Budapest, 1992




Aki nem akarja, hogy az ár elsodorja, annak tudnia kell úszni, aki pedig úttalan erdőben jár, annak gyakran meg kell állnia, hogy meggondolja, merre menjen…
316. oldal, Esély Kiadó, Budapest, 1992




…nincs a világon rosszabb a várakozásnál!
14. oldal, Esély Kiadó, Budapest, 1992




…a jó szándék nem mindig jár együtt a kötelességgel…
14. oldal, Esély Kiadó, Budapest, 1992




Parancsuk volt, hogy tartsanak maguk elé éretlen gabonakévéket, hogy azok védjék a golyóktól, de ők a harc hevében eldobáltak minden fedezetet, s puszta mellel rohantak tovább.
943. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | A trilógia sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Brand: Hitler lovai 88% ·
Összehasonlítás - Wanda Wasilewska: Kalandos út ·
Összehasonlítás - Bernard Cornwell: Sharpe menekülése 89% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 95% ·
Összehasonlítás - Rebecca Gablé: Fortuna mosolya 97% ·
Összehasonlítás - Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya 93% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A megfagyott világ 92% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: Shirzan bosszúja 91% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A kegyencnő hálószobája 92% ·
Összehasonlítás - Bán Mór: A Hadak Villáma 92% ·
Összehasonlítás