Kereszteslovagok 81 csillagozás

Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

A ​Kereszteslovagok még Sienkiewicz rendkívül közkedvelt történelmi regényei közül is kiemelkedik népszerűségével. Ez a nagyméretű tabló a legteljesebben tükrözi az író romantikus szemléletét. A regény lapjain az évszázados német-lengyel háborúk egyik jelentős epizódja elevenedik meg: Jagello Ulászló, a harcias, ifjú király állt a felkelt lengyel-litván hadak élére, hogy elégtételt vegyen minden kegyetlenkedésért, melyet a Német Lovagrend követett el a szláv lakosságon. A szereplőkkel együtt járjuk be a középkori lengyel-német ellentétek vad történeti tájait. A harc, mely a sok méltánytalanság, csalás, árulás következményeként hatalmas összecsapásba torkollik, életre-halálra szól. De megtalálható ebben a regényben a lovagregények minden kedvelt mozzanata: szerelem az első látásra, leányrablás, a hű szerelmes kitartó küzdelme imádottjért. Sienkiewicz a történeti források alalpján alkotta meg ezt a művet, de a Kereszteslovagok gazdag cselekménye, pompás, hús-vér alakjainak sora mégis… (tovább)

A keresztes lovagok címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1900

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára, A Világirodalom Remekei

>!
ISBN: 9789633981634 · Fordította: Zigány Árpád
>!
ISBN: 9789633981641 · Fordította: Zigány Árpád
>!
GoodBook, Budapest, 2011
Fordította: Mészáros István

10 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

bogdanieci Zbyszko · bogdanieci Maćko · spychówi Jurand

Helyszínek népszerűség szerint

Spychów


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
mdmselle I
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Tetszett, de jobban tudtam volna szeretni, ha 15 évvel korábban olvasom. Akkoriban hetekig álmodoztam volna róla, hogy az én szépségemért is majd bajvívásra állnak ki páncélos lovagok, harciparipákon, most viszont azt gondolom, hogy példátlan szemtelenség az ártatlan fehérnépre kenni, ha a férfiak verekedni akarnak egy jót. Kiskakasok :-)

6 hozzászólás
>!
Kovács_Heni
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Egy tesztoszterontúltengéses, húszéves lovagcsimota megpróbálja erőszakkal beleverni a többi, már kevésbé tesztoszterontúltengéses lovagba, hogy az aktuálisan imádott hölgyénél keresni sem lehet jobbat széles e világon – tömören összefoglalva erről szól a Kereszteslovagok. Úgy érzem, valami történelmi regénybe bújtatott szappanopera-kabaréhoz volt szerencsém, méghozzá a rosszabbik fajtából, amin nevetni sem lehetett. Gyenge regényfolyam, na, Sienkiewicz ide vagy oda…

Az 1400-as évek elején járunk, főleg keleti-európai területeken, a nagy lengyel-litván-német háborút megelőző néhány esztendőt követhetjük nyomon Zbyszko és mindenlében kanál nagybátyja, Macko társaságában. A Német Lovagrend politikai hatalma és terjeszkedési vágya arra kényszeríti a lengyel-litván uniót, hogy közösen lépjenek fel a fenyegetés ellen, a nyílt hadüzenetig azonban kényes a helyzet, tisztelni kell a német küldötteket, ürügyet provokálni a háborúra, elrabolt leányokat kiszabadítani és jópofát vágni a Lovagrend vezetői felé. Ennyit a történelmi háttéről, ami tényleg csupán hazafias díszlet volt egy lengyel írótól a „nagy fejlődésregény” mögé. Zbyszko figuráját ugyanis nem tudom másképp értelmezni, csak úgy, hogy Sienkiewicz meg akarta mutatni, milyen az igazi jellemfejlődés, de kissé túltolta a dolgot ;)

A regény tényleges története egy szerelmi háromszög körül forog, amelyben az angyalian szép 12 éves(!!!!!) Danuska, a hormonzavaros Zbyszko és a tűzrőlpattant Jagienka kergetik egymást közel 900 oldalon keresztül. Mindenki főhősünket akarja, mit lehet tenni, a jelek szerint már ekkoriban is nagy népszerűségnek örvendtek az üresfejű izompacsirták :) Azt ne higgyétek, hogy viccelek, a regény fő mozgatórugója és a legtöbb bonyodalom kiindulópontja az ( mármint a csúnya, gonosz Lovagrenden túl), hogy Zbyszko szeretne mindenkit megölni, aki azt meri mondani, hogy nem az ő szerelme a világ leggyönyörűbb, legcsodálatosabb és legtiszteletreméltóbb nője. Így-így, nyíltan megkérdez, és ha más a zsánered, baltát vág a fejedbe. Az első ötszáz oldalon mindenképp.
Igen, erről beszéltem egy bekezdéssel feljebb, amikor azt írtam, Sienkiewicz kicsit túltolta a jellemfejlődést, Zbyszko innen kiindulva lesz később a gürnwaldi csata harcosa és szerető férj (haha, nem mondom el, kié). A regény lezárása után végképp nem értem, mire volt jó ez a sok szenvelgés spoiler

Sienkiewicz kétségtelenül szerethette a hazáját, mert Lengyelországot, a földet, a népet és a lovagokat nagyon szép színben tűntette fel a németekkel szemben, szinte fekete-fehér a szerepleosztás, de Zbyszko forrófejűsége és örökös vergődése lehúzta a színvonalat. Az sem segített, hogy 1975-ös kiadást olvastam, amiben borzasztóan régies és élvezhetetlen volt a fordítás (és úgy látom, azóta sincs újabb belőle).

Más ez, mint a Quo Vadis, nagyon más. Bár, azt is kamaszlányként olvastam, lehet, hogy felnőtt fejjel kevésbé tetszene…

6 hozzászólás
>!
mongúz
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Jaaaj!
Keresztesek, lovagyi virtus, vadászat, nehézlovas roham, vén „medve” (akarom mondani, Mackó), belülről zsírozás…
Engem megvett kilóra!

>!
ilmater
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Nem egyszerű olvasmány, az egyszer biztos. Kitartás kell hozzá szerintem, és Sienkiewicz más könyveinek előismerete. Számomra legalábbis az első kötet rendkívül vontatottnak tűnt, túlságosan lassan haladt csak előre a történet, sokáig nem is igazán volt egyértelmű, hogy hová tartunk, mi lesz a fő cselekmény. Nagy csatákra számítottam, kardcsattogásra és hasonlókra, ehelyett beszélgetések, hosszú utazások, politika, álmodozás az, mit kaptam. Csak a 350. oldal környékén indult be igazán a történet, onnantól azonban már lényegesen jobban tetszett.

Nagyon sok szörnyűségről olvasni, emberi gonoszságról, amiről nem is könnyen hiszem, hogy akár töredéke igaz lehet. Zbyszko szerencsére nagy jellemváltozáson megy keresztül, kezdeti hamarisága miatt azonban sok keserűség éri, soká tart, mire révbe ér. Maćko szimpatikus volt, bár az örök kedvenc továbbra is Zagloba ama bizonyos másik trilógiából, sajnos az ő magasságába nem sikerült felérnie.

A könyv kissé hirtelen kerül befejezésre, az a bizonyos csata mintha csak oda lenne fércelve. Persze nagyobb felvezetéssel kaphattunk volna egy újabb 500 oldalas kötetet, az talán már túlzás lett volna. (Tehát magam sem tudom, hogy lenne a jobb :) )

Elkövettem a hibát, hogy már megint elolvastam a könyv végén található elmélkedést/méltatást, amiben rámutattak, hogy Sienkiewicz írásainak fele sem igaz, túlzásokba esik és igazságtalanul bánik emberekkel, szabadon veszi a történelmi tényeket. Jómagam, lévén nem ismerem ilyen szinten a lengyel történelmet, csak egy érdekes regényként tekintettem eme könyvre (pontosabban könyvekre, mert mindben találtak kivetnivalót, a Quo Vadis-ban is, a Tűzzel-vassal-ban is), szóval elrontotta a kedvemet ez a levezetés. Máskor inkább a „vége” szónál becsukom a könyvet, hadd maradjon meg a lehetőségem, hogy azt gondoljak róla, amit én akarok.

>!
Sylar_Gabriel
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Nem tudom, mi ütött belém 14 évesen, mikor nekiálltam. Először flegmán, mert persze amire azt mondták, komoly, vagy korai, csakazértis olvastam, így ezt is. Nem mondom, hogy megbántam, mert egyik legmeghatározóbb mű volt abból az időből, le se tudtam tenni, de a mai napig hidegrázásom van, ha arra gondolok, milyen kínzások voltak benne.

>!
ditke3
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Jó-jó-jó!
Nagyon komoly történelmi hűség, pontos események, gyönyörű, részletes leírások. Semmi romantikus szerelmi fő szál. Vagyis van mindenből, de minőségi stílusban.

1 hozzászólás
>!
amedeclair
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Az Özönvíznél jóval rövidebb és olvasmányosabb írásról van szó. Ennek ellenére kevésbé tetszett, mivel a cselekmény egy szálon fut és a főszereplő Zbyszkó karaktere nem valami szimpatikus. Forrófejűsége sokszor gyanút ad arra, hogy butának nézzük, aztán meg olyan ötletei vannak, hogy ő tűnik a legeszesebbnek. A történet inkább romantikus lovagregénynek mondható, mint történelmi vagy háborús regénynek. Maga a cselekmény egy „normális” legénnyel meg sem történt volna. A történetvezetés és az ötletes párbeszédek mégis viszik előre, ezért elég jól élvezhető regény lett belőle.

>!
CelticHare
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Kb. 15 évesen olvastam és teljesen meglepett, hogy még romantikus regény mércével is mennyire gyerekes. Ez a szenvelgős szerelem, ártatlan szüzek, vitéz férfiak… Kár, hogy köze nincs a valósághoz.
Danusia alakja az elejétől kiborított, sosem értettem, mitől lesz vonzó egy olyan nő, aki szép ugyan, de a személyiség szikrája is hiányzik belőle.
A főszereplő srác is a lovagoknak inkább csak a karikatúrája, férfiasság nem sok van benne, egy kisfiú, aki katonásdit játszik.
Végül kedves lovagunk csak azért választja a normális, talpraesett lányt, mert kedvese meghal a nagy semmittevésben. Brutális.
Nem igazán tudtam magam anno a középkori hangulatba ringatni, mert egyáltalán nem éreztem korhűnek a történetet.

>!
Habók P
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Egyszer elolvastam, de többet nem fogom. Ennyi kegyetlenkedés nekem már sok. De egyszer jó, hogy elolvastam.


Népszerű idézetek

>!
mdmselle I

– Esküszöm, hogy Krakkóba szállván, pajzsomat kiakasztom a fogadó kapujára s fölébe írást, melyet egy tudós atya készít el illő módon, jelentvén, hogy Danuta Jurandówna leányasszony a legbájosabb és legékesebb erényű hajadon minden leányzók között, lakozzanak bár ebben avagy más királyságban. Ki pedig elég merész lenne ennek ellene mondani, azt kihívom párviadalra, s vívunk, amíg egyikünk halálát nem leli, avagy a vakmerő kegyelemre meg nem adja magát.

Első kötet - II. fejezet

1 hozzászólás
>!
Avenyir

…amióta Macko inni kezdte a medvehájat – a fiatalok csaknem naponta találkoztak, s mikoron a szilánk kibökte a sebet, kettesben vágtak neki az erdőnek, hogy a sebre való hódfaggyút megszerezzék.
Fogták a számszeríjat, lóra pattantak s előbb Moczydolyba, Jagienka jövendőbeli birtokára nyargaltak, az erdőben átadták a lovakat a szolgalegénynek, s gyalog mentek tovább, mert a sűrű bozótban és az ingoványos talajon bajos lett volna lóháton továbbjutni. Útközben Jagienka egy erdősávra mutatott, mely egy sással benőtt, széles rét mögött kéklett:
– Amott a rogówi Cztan erdeje.
– Azé, ki el akarna venni?
– A leány felkacagott:
– Akarni akarna őkelme, de kettőn áll a vásár!
– Tudom, könnyen beszélsz, mert Wilk a hátad mögött áll és ugyancsak vicsorgatja rá a fogát! Csodálom is, hogy még párviadalra nem hívták egymást.
– Nem ám, mert apámuram, mikor hadba indult, megintette őket: „Ha egymásnak estek, többé előmbe ne akadjon egyikőtök se!” Így aztán nem is bátorkodtak. Ha Zgorzelicében vannak, ebszemmel nézik egymást, de azután Krzesniában csak együtt isznak a kocsmában, amíg mindkettejük asztal alá nem kerül.
– Igen zápeszű legények lehetnek!
– Miért?
– Mert míg apádurad nem volt honn, akár egyiknek, akár másiknak csak rá kellett volna törnie Zgorzelicére s téged erővel is elrabolnia. Mit mívelt volna, ha megtérvén, unokájával egybe kapott volna vissza!

>!
Avenyir

– A mai elpuhult világban nincsenek már olyan lovagok, mint az én fiatalkoromban, vagy amilyenekről apámuram mesélt nékem. Ha most olyaiknak sikerül megtörni egy páncélt; forgató nélkül felajzani a számszeríjat avagy ujjaival összesodorni a vadászbárdot, őkelme máris fölöttébb erősnek véli magát s legóttan ágaskodnék is mások fölibe. Pedig valahanapján leányzó is akadt, ki ezeket megtette…
– Nem tagadom én, hogy hajdan erősebb emberek éltek – felelte Powala –, de azért ma is akadnak kemény lovagok. Jézus Urunk az én csontjaimba is adott valamelyes erőt, azért ugyan nem tartom magam a királyság legerősebb lovagjának, ha tekigyelmed látta volna a garbówi Zawisza urat, az bizonnyal engem is lebírna.
– Láttam, olyan a válla, akár a krakkói nagyharang gerendája.

>!
Avenyir

– (…) a szülő áldása nélkül (…) Isten áldása is késik.

>!
Tiger205

Néhány ember üldögélt a tynieci apátság birtokához tartozó „Vadbivaly” fogadóban s figyelemmel hallgatott egy világlátott harcost, aki messze földről érkezett s háborús kalandjairól meg úti élményeiről beszélt.
Javakorabeli, széles vállú, szakállas férfi volt, termete szinte óriás, de nagyon sovány, haját „pántlikába”, vagyis gyöngyhímes hálóba szorítva viselte, testét bőrzeke fedte, melybe mély barázdákat szántott a páncél. Derekát rézkapcsokból fűzött lovagi öv szorította át, az övön szarutokban erős harci kés, oldalán rövid, széles kard, amilyent akkoriban a lovagok utazáshoz viseltek.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: bogdanieci Maćko
>!
bfg3 P

„Ment az vak ember az országútján s egy kőben megbotolván elesék. Elesék, mert vak volt, de mégis egy kövecske volt az oka.”

XLVIII. fejezet

>!
bfg3 P

„Hasznos méhekké rendelém őket, s megerősítvén állatám a keresztény világ küszöbére, de íme, felkelének ellenem, mert nem törődnek lelkével, s nem szánják testét ama népnek, ki tévelygéséből megtért a katolikus hitre és énfelém fordult. Rabszolgává tevék e népet, nem tanítván meg Isten parancsolataira és megvonván tőle a szent szakramentumokat, miáltal még kegyetlenebb pokoli kínokban lesz része, mint ha megmarad pogány állapotában. És háborúskodnak, hogy ragadományra való éhségüket kielégítenék. Ezokáért eljövend az idő, mikoron minden foguk kitöretik, jobb kezük levágatik, jobb lábuk megsántul, hogy megesmérjék bűneiket.”

XXXII. fejezet

>!
bfg3 P

– Valahanapján – hej, temérdek idő tellett már azóta – egy német császár megmutatott egy lengyel követnek, kinek neve Skarbek vala, egy ilyen [kincses]kamrát, mondván: „Van nékem, mivel megverjem uradat!” Skarbek pedig levoná ujjáról becses aranygyűrűjét, s a többi közé vetette, mondván: „Hadd menjen az arany az aranyhoz, mi lengyelek inkább kedveljük a vasat…” És tudják-e, nagyságtok, mi következett azután? – Hundsfeld…
– Mi légyen ama Hundsfeld? – kérdezte egyszerre tíz-tizenkét lovag.
– Hundsfeld – felelte nyugodtan Zyndram – egy mező, hol az emberek nem győzték az németeket elföldelni, úgyhogy végezetül is az ebek kaparták el őket. (…) Arannyal vas ellen nem boldogulsz!

XXXV. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: arany · háború · vas
>!
bfg3 P

… erre most már a taczewi Powała nyújtotta ki kezét az asztal közepégi, fogta a singnyi hosszú és arasznyi széles bárdot, melyet a hús felvágásához használtak volt s könyedén tölcsérré sodorta, mint valami pergamenlapot, majd a magasba emelte, hogy mindnyájan lássák, aztán átadta a nagymesternek.
– Ha szablyáitok is ilyen vasból vannak – szólt –, nem sokra mentek velük.

XXXV. fejezet

>!
bfg3 P

– Kigyelmednek is mindig a mulatozás meg a nóta jár az eszében.
– Hát az üdvözült lelkek mit mívelnek odafenn az égben, mi?
– Énekelnek.
– Na látja kigyelmed! Az elkárhozottak meg rínak. Én már csak inkább a danolókhoz állok, hogynem a sírókhoz! Szent Péter uram is azt mondja majd: „Ezt már mégiscsak be kell engedni, mert az ebadta még a pokolban is nótázna, az meg mégse volna illendő dolog!”

I. könyv, X. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: ének · mennyország

Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Adam Kaska: A hídfő
Jarosław Iwaszkiewicz: Vörös pajzsok
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Jim Shepard: Áron könyve
Diane Ackerman: Menedék
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Shan Sa: A gójátékos
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya