Kínáról 7 csillagozás

Henry Kissinger: Kínáról

Henry ​Kissinger (1923-) az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója, majd külügyminisztere volt Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége alatt. A huszadik századi amerikai külpolitika egyik legbefolyásosabb formálója és a hidegháború második szakaszában a kínai-amerikai kapcsolatok fő stratégája volt.

"Közel negyven évvel ezelőtt Richard Nixon abban a megtiszteltetésben részesített, hogy elküldött Pekingbe kapcsolatot létesíteni egy Ázsia történelmében központi szerepet játszó állammal, amellyel Amerikának már több mint húz éve nem volt magas szintű érintkezése. […] Az azóta eltelt időben ötvennél is többször jártam Kínában. Mint olyan sok látogató az évszázadok alatt, én is a kínai nép kitartása, kifinomultsága, családszeretete és kultúrája iránti csodálattal eltöltve jöttem el onnan. Ugyanakkor egész életemben a béke megteremtésének gondolata foglalkoztatott – elsősorban amerikai szempontból. Abban a szerencsében volt részem, hogy vezető tisztviselőként, üzenetek… (tovább)

Eredeti mű: Henry Kissinger: On China

>!
624 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638748645 · Fordította: Magyarics Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Hanging_Moss_9102 P
Henry Kissinger: Kínáról

Henry Kissinger jó tollú író, tud ő érdekesebb könyveket is összedobni. A Kína pont ilyen.
Kedvelem Kissinger elemzéseit, mert gyakran pontosan ragadja meg a dolgok összefüggését, érződik hogy egy komoly történész professzor elmével rendelkezik. Azért nem semmi, hogy 90 akárhány évesen ilyen könyveket, mint a Kína, vagy a Világrend, képes volt összehozni, a Kína még egy fiatalabb kutatónak is komoly nehézségeket okozna, nekem személy szerint biztos nem menne, hogy írjak egy ilyen könyvet a kínaiakról, már az a sok furcsa név…igaz, Kissinger a könyv elején utal rá, mennyit segítettek neki különböző szakértők a témában.

Kína, a kínaiak, történelmük és kultúrájuk, azt hiszem minden józan emberben a tisztelet érzése jelenhet meg, mert bizony Kína a világtörténelem egyik legnagyobb nemzete, annak ellenére is, hogy én nem vagyok túlzottan Ázsia „fun”. Végül is Kína már akkor Kína volt, mikor a nagy európai nemzetek még ki sem alakultak. Magyarán a fehér ember (még Oswald Spengler is) és civilizációja komoly kihívással állna szembe egy civilizációs vitában. A „fehér” civilizációk a 15.-16. században hagyták le a világ más részeit modernitásban, s a 20. században vesztették el azt, az első világháborúnak köszönhetően-ahogy például a nagy gondolkodó, Spengler nevezi, a színesek forradalma a fehérekkel szemben, nos, én inkább úgy értelmezném, hogy Ázsia igazából természetes vezető szerepét veszi szépen lassan a világban, ahogy Kissinger is utal ebben a könyvében. A Nyugat (sajnos) szépen lassan visszaáll (vagy süllyed,különösen Európa), a nagy földrajzi felfedezéseket megelőző „világrendbe”, amikor bizony nem mi voltunk a legkifinomultabb civilizációk egyike. Kína magát felsőbbrendűnek tartja szinte bárkinél, én ugyan a kínaiakat valamilyen szinten tisztelem, de nem mondanám a „number one”-nak. Kissinger könyvében számtalan anekdotát említ meg, nem tudom ezek mennyire igazak, ezekben Kissinger válaszai jellemzően a mesterkélt, számító reakciók voltak, szinte már zavaróan tisztelettudó a kínai vezetőkkel szemben. Könyvében pedig érezhető a csodálat ezzel a kontinens méretű országgal szemben. Nekem, európaiként, kicsit szomorú volt olvasni erről, hogy az USA és Kína, a 21. század két legnagyobb és legerősebb állama dönti el a mi jövőnket is. Maga az, hogy Kínáról írt egy könyvet a 20. század második felének egyik legbefolyásosabb amerikai politikai gondolkodója, aki egyébként Fürthben született német zsidó családban, sok mindent elmond az amerikai politikai gondolkodás egyik meghatározó mozgatórugójáról, vagyis sajnos Európa súlya egyre csökken. Szokásomhoz híven, egy kis aktuál politikával „színesíteném” értékelésem: a jelenlegi megoldhatatlannak tűnő „menekültválság” pedig sajnos tovább mélyíti ezt.

Kína számomra egy szinte felfoghatatlan és ismeretlen ország, a könyv célja, hogy ismertesse a kínai gondolkodást. Nem biztos, hogy egy hatalommániás amerikai elemzése révén lehet megismerni Kínát, sőt. De a könyv elején nagyon tetszett, hogy Kissinger összehasonlítja a kínai go és az európai sakk játékokat, melyek szabályai alapvető eltérő gondolkodásról tanúskodnak mindkét kultúrkörben (ha lehet az európait egyáltalán egységesnek nevezni). Vagy akár a nagy porosz teoretikus, Clausewitz és Szun-ce vagy ki hadtudományos munkásságának rövid összehasonlítása. Kissinger szerint a kínai vezetők alapvetően támaszkodtak Szun-cehez. Ha ez igaz, akkor nekünk csak Szun-ce-t kellene olvasni és már is lépéselőnyben vagyunk!:)

Ez egy jó könyv, akit érdekel a hidegháború kínai vonatkozása, kissingeri (karakteresen erőegyensúly és érdek központú) elemzése, az elolvashatja. Kissinger gondolom irányadásnak szánta könyvét, hogy a jövő az USA és Kína, illetve ennek kerete, a Csendes-óceán. Szokásához híven végig elemezte a 19-20. századi európai nagyhatalmak szerepét a háborúhoz vezető útban. A ma Kínáját a csak 1871-ben egyesülő Németországhoz, az USA-t a kiöregedett (vagy már régen kilőtt) brit oroszlánhoz hasonlítja. Kérdés, hogy mit hoz a jövő, a szerző vázolt egy víziót, ez pedig a csendes-óceáni közösség.

1 hozzászólás
>!
batyuvitéz
Henry Kissinger: Kínáról

Akit érdekel a politika, annak fontos mű ez. megérthető belőle, hogy milyen szándékok és gondolatok álltak az elmúlt 40 év Kínával kapcsolatos politikai döntések mögött.

>!
Zsófia_Gregor
Henry Kissinger: Kínáról

Kissinger első kézből szerzett tapasztalatait osztja meg, így olyan kínai vezetőket ismerhetünk meg testközelből, mint Mao Ce-tung, Csou En-lai vagy Teng Hsziao-ping. A sok anekdotának köszönhetően izgalmas olvasmány, a politikai elemzésben felvetett kérdések Amerika és Kína kapcsolatáról aktuálisabbak, mint valaha.


Népszerű idézetek

>!
Hanging_Moss_9102 P

A birodalmak akkor maradnak hosszú életűek, ha az elnyomást a konszenzus váltja fel.

>!
batyuvitéz

Li Peng miniszterelnökkijelentette: Kína emberi jogi politikájához semmi közünk (mármint az USA-nak) és megjegyezte, hogy az Egyesült Államoknak is számos olyan emberi jogi problémája van, amit kezelni kellene.

Szintén Li Peng:

Ami az Ön (Kissinger) által említett három területet illeti, beszélhetünk az emberi jogokról. Mivel azonban jelentős különbségek állnak fenn közöttünk, kétlem, hogy komolyabb haladást érhetünk el. Az ember jogok felfogásában megtalálhatók a hagyományok, valamint az erkölcsi és filozófiai értékeket. Ezek Kínában mind mások, mint a nyugati világban. Azt valljuk, hogy a kínai emberek több demokratikus joggal kell hogy rendelkezzenek, és fontosabb szerepet kellene játszaniuk a belpolitikában. Ezt azonban kizárólag a kínai népnek elfogadható módon lehet megvalósítani.

>!
batyuvitéz

Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy ilyen egypólusú világ kialakulhasson. Egyesek a jelek szerint azt hiszik, hogy az öbölháború és hidegháború után az Egyesül Államok mindent megtehet. Nem hiszem, hogy ez így lenne […]A muszlim világban 1 milliárd embernél is több ember él. Kína lakosságának száma 1,1 milliárd. Délkelet-Ázsia lakossága meghaladja az 1 milliárdot. Kína lakossága nagyobb, mint az Egyesült Államoké, a Szovjetunióé, Európáé és Japáné együttvéve. A hatalom meg lesz osztva a világban.

>!
batyuvitéz

Ha azt állítod, hogy a mi mennyei dinasztiánk iránti tiszteleted azzal a vággyal tölt el, hogy átvedd civilizációnkat, a szertartásain és törvényeink olyan nagy mértékben különböznek a tiéidtől, hogy még akkor is, ha követed képes lenne a civilizációnk alapjait elsajátítani, képtelen lennél a magatartási módjainkat, és a szokásainkat átültetni a te idegen földedre.

>!
batyuvitéz

Ha másik országból származó ember jön Angliába kereskedni, akkorengedelmeskednie kell az angol szabályoknak. Kínában nem kellene ugyanígy betartani a mennyei dinasztika törvényeit?

>!
Hanging_Moss_9102 P

A kínai nyelv és kultúra, valamint a császár politikai akarata minden ismert területet lefedett: az északi sztyeppéktől és fenyőerdőktől a déli trópusi esőerdőkig és teraszos rizsföldekig; a keleti part csatornáitól, kikötőitől és halászfalvaitól Közép-Ázsia komor sivatagjaiig, valamint a himalájai határ hóborította hegyormaiig. Ennek a területnek a kiterjedése és változatossága azt a képzetet keltette, hogy Kína egymaga egy egész világ. Ez is alátámasztotta a császárról mint univerzálisan mértékadó személyről szóló felfogást, aki a tian xia, vagyis a „mennyek alatt” minden ura.

>!
Hanging_Moss_9102 P

Francois Quesnay francia közgazdász:
Senki sem tagadhatja, hogy ez a világ legszebb állama, a legnépesebb és legvirágzóbb királyság a Földön. A kínai birodalom olyan, amilyen Európa lenne, ha egyetlen uralkodó alatt egyesülne.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fareed Zakaria: A posztamerikai világ
Beth A. Fischer: Reagan külpolitikai fordulata
Marton Péter: A külpolitika elemzése
Gömöri Endre: A sas és a sárkány
Johancsik János: Magyarország külpolitikája 1918–1999
George Friedman: A következő 100 év
Noam Chomsky: Hatalom és terror
Joseph S. Nye Jr.: Véget ér-e az amerikai évszázad?
Francis Fukuyama: Amerika válaszúton
Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása