Maisie ​tudja 38 csillagozás

Henry James: Maisie tudja Henry James: Maisie tudja Henry James: Maisie tudja Henry James: Maisie tudja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1897-ben ​jelent meg az amerikai írónak ez a kisregénye, de témája ma is életbevágóan aktuális: erkölcsi alapja híján való, felelőtlen, elvált szülők gyerekének lelki fejlődéséről szól. Hatéves Maisie, mikor a bíróság kimondja a válást, s őt az év egyik felében apja, a másikban anyja gondozásába utalják. A szülői kötelesség egyiküknek sem fontos, annál inkább az a lehetőség, hogy most már a gyermek révén is kellemetlenkedhetnek egymásnak. Eleinte a megszabott időn túl is maguknál tartják, megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni a másik számára, aztán új házasságot kötnek, s elkezdenek labdázni vele, ide-oda passzolják a kislányt, igyekeznek a másik nyakába varrni, hogy zavartalanul bonyolíthassák kétes szerelmi és pénzügyeiket, aztán a labdajátékba a mostohaszülők is belekapcsolódnak. – Csoda lesz, ha nem merül el az a kislány ebben az erkölcsi posványban! – állapítják meg a helyzet láttán fejcsóválva az ismerősök, s lám bekövetkezik a csoda. Ámde további csodának is tanúi lehetünk.… (tovább)

Eredeti mű: Henry James: What Maisie Knew

Eredeti megjelenés éve: 1897

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Femina, Lektúra könyvek

>!
Kriterion, Bukarest, 1987
270 oldal · Fordította: Udvarhelyi Hanna
>!
Európa, Budapest, 1985
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630733420 · Fordította: Udvarhelyi Hanna

1 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Sapadtribizli
Henry James: Maisie tudja

Nem lett a kedvenc könyvem.
Főleg a nyelvezete zavart, a ma már modorosnak ható mondatok, ami megközelíthetetlenné tette számomra a szereplőket. Olyan ahrisztokratikus volt ez a nylevezet okozta légkör – idegen tőlem. Aztán a végére ránehezedik még a kor szemlélete is, ami nem baj, mert érthető és lopgikus volt így a végkicsengés, de attól ez még jobban elmélyítette ezt az idegenséget, mert ma már biztos nem így fejeződne be ez a történet. Mert bizony, a téma aktuális ma is, ezzel nem lett volna baj – csak a kivitelezés nem nyűgözött le annyira. Sok volt nekem a szemmel-kommunikálás, ahol regényeket mondanak el enymásnak az emberek csupán azzal, hogy egymásra néznek*… Aztán parttalannak hatottak a nagy eszmecserék, kiborulások, színházba illő jelenetek – száz oldallal hamarabb is be lehetett volna fejezni a regényt, ha kicsit feszesebb a nagy drámák hangneme…
Bár nem feltétlenül szerettem olvasni, azért nem bántam meg. Hiánypótló regénynek tartom – főleg a megjelenési évét tekintve.

*Lehet, velem van a baj, mert ha néhány szót, max mondatot sikerült is így kommunikáljak olykor-olykor, azért kisregényt mégsem tudtam kiolvasni a másik szeméből, és fordítva sem, ezért mindig fenntartással olvasok ilyesmiről…

>!
Szédültnapraforgó
Henry James: Maisie tudja

Hát ez borzalmas volt…szegény kislány.
Volt egy sznob anyja meg egy lökött apja. Az oké, hogy elváltak, de legalább egyik gondját viselhette volna úgy igazán. Aztán az anyja pasijában – Sir Claude – találja meg támaszát. Közben cserélődnek körülötte a nevelőnők, pótanyák…de igazából senkinek sem kell :(
végül Wixné lesz a támasza, talán ő volt az egyedüli, aki végig ragaszkodott a kislányhoz.

Volt pár jó idézet a könyvben, de egészét tekintve nagyon nem tetszett, így most megnézem a filmverzióját…hátha.

Nohát, megnéztem a filmet, azt kell mondjam, ne olvassátok el :( Már ott gyanúsnak kellett volna lenni, mikor a szereplők nevei sem egyeztek a könyvben szereplő nevekkel. Zseniálisan dolgozták fel a XIX. századi történetet és ültették át a mai modern korba, hogy valami fantasztikus. Remek szereplőket választottak, érdemes volt végignézni, kedvenc lett! (Lincoln <3)

4 hozzászólás
>!
deaxx P
Henry James: Maisie tudja

Hű, micsoda könyv, micsoda helyzet ez.
Egyrészt érdekes a morális helyzet – a kislány nézőpontjából, a kor elvárásaiból, és persze a jelenből szemlélve. Másrészt érdekes, ahogy változik a karakterek viszonya, főleg mások viszonyulása Maisie-hez.

Ez a kislány rengeteg olyan helyzetbe lesz belelökve, ahol mindenki azt hozza ki belőle, amit csak akar… és itt szó van lelkiismeret-nyugtatásról, hogy ne én legyek a rossz, hanem ő, szerepjátékról, hogy eljátszam, milyen jó ember is vagyok… vagy hogy milyen jó szülő… vagy hogy mennyit kellett szenvednem…

És Maisie sokszor nem érti, ami körülötte zajlik – amit tud is, az gyakran egyfajta fitogtatás, szerep, ha úgy tetszik, hogy ne nézzék bolondnak, ne nézzék le (mert lenézik, eszköznek tekintik. Nem csak a szülők, de jó példa erre Overmore kisasszony, aki egyik fejezetben így, a másikban úgy).

Nagyon tetszik az elbeszélés módja, egyfajta külső szemlélője az eseményeknek az olvasó. Megértjük, hogy Maisie miért reagál úgy, ahogy – hiszen gyerek, és itt úgy kezelik, mint egy kicsi, de lenézni való félig-felnőttet – és sejtjük, jobban, mint Maisie, hogy miért viselkednek a felnőttek úgy, ahogy. (Na jó, az elbeszélő is súg.)

Kis negatívum, hogy a végére spoiler

>!
eme P
Henry James: Maisie tudja

A regényben karikatúrává váló családok, felelőtlen, egoista szülők, számító, ám gyakran szülőként viselkedő szeretők biztonságot, állandóságot nem ismerő, szeszélyesen változó világába pillanthatunk be. Maisie-t, a kislány főszereplőt a felnőttek mint tárgyat adogatják kézről-kézre aszerint, hogy mikor kinek van érzelmi, anyagi, társadalmi haszna belőle. A gyerek naivan vagy épp ellenkezőleg, sokat tudóan azt szereti, aki éppen simogatja, reménykedik abban, hogy végre talál valakit, aki tényleg törődik vele, és nem csak színleli a törődést. De nem vállal szilárd álláspontot, nem dönt senki mellett vagy ellen. Lassan természetesnek veszi a világ, a viszonyok forgandóságát, ezért önként mond le a nevelőszülők felajánlotta családról. Nevelőnője, Wix asszony mellett dönt, aki kevésbé vonzó, mint a gyerek körül megjelenő többi felnőtt, de kevésbé felszínes, korrupt, képmutató is.
Maisie az a gyerek, aki a végén mindent tud, és tisztán lát, pontosabban zseniálisan ráérez arra, amit a felnőttek soha el nem ismernének, de gátlástalanul megtesznek, Maisie felnőtt gyerek, aki a gyerek felnőttek világában él, ámbár a szerző nyitva hagyja annak lehetőségét is, hogy a korán felnövő kislány végül maga is infantilissé váljon, vagyis alkalmazkodjon az őt körülvevő világhoz. Az én olvasatomban Maisie nem egyértelműen a felnőttek dekadens világa fölé emelkedő erkölcsi magaslaton helyezkedik el. A kislány végül nemcsak megérti a világot, hanem mintha egyre inkább hasonulna is hozzá.

>!
camerastylo
Henry James: Maisie tudja

Teljes mértékben időtlen történet. Értem ez alatt egyrészt azt, hogy a korról, amiben játszódik nem sok szó van, emellett olyan családmodellt mutat be, ami szinte anakronisztikus. Adott egy kislány, aki a mai fogalmaink szerint kettős, sőt öt irányból érkező nevelést kap, ebben próbál a maga naiv és jóhiszemű hozzáállásával kiigazodni, megérteni, mi történik körülötte. Elvált szülők, szeretők, nevelők cibálják jobbra-balra, lelkiismeretlenül és felháborítóan felelőtlenül, maximálisan játékszernek tekintve őt, saját céljaiknak, önigazolási kényszerüknek alárendelve. Hány ilyet látunk mai is. Tehát nagyon időtálló a téma, a konfliktusok, a szituációk, ezért a mai környezetbe helyezett adaptáció is. Az első 50 oldal után azonban rétestészta effekt lép életbe, az írói szándék világos, az ironikusan szembesítő látásmód egyértelmű, meddő szószaporítás a regény további szakasza. Nehezen ment, hogy odafigyeljek arra, mit olvasok, mintha minden oldal másolta volna az előzőt, egy téma variációja minden fejezet, epizódok sorozata, ami a cselekményt szinte semmiben sem vitte előre. Unalmas kényszerolvasássá fajult a végére.

>!
Dénes_Gabriella P
Henry James: Maisie tudja

Az első oldalak megragadtak ezért kezdtem olvasni, s jobb híjján, a 2*6,5 órás vonatúton ki is nyírtam, kénytelen-kelletlenül.
A téma még mindig aktuális persze, és van néhány ismerősöm, akivel szívesen elolvastatnám.
De… unalmasnak találtam. Nem tudtam, hogy a főhős épp hány éves, viszont az átjött, hogy milyen koravén és koraérett. (Gondolom, ez volt a szerzői célkitűzés…) Viszont hogyha gyerek, akkor igen komplex és felnőtt-módon gondolkodik, meghazudtolva gyerek voltát. Ha meg nem kisgyerek, akkor a végletekig debilizálták.
Nem nyerte el a tetszésem az írói technika sem.
Ja, és igen, kételkedem abban, hogy egy gyerek – amennyiben gyerek még – ennyire tisztán és világosan átlássa a felnőttek húzásait.

>!
Amee
Henry James: Maisie tudja

A mondanivalója átjön, azonban az írásmód nem tetszik, nem tudtam egyik szereplővel sem együtt érezni.

>!
Dana
Henry James: Maisie tudja

Abszurd regény, ahol a gyerek a felnőtt, a szülők pedig infantilisek. Érdemes elolvasni!

>!
cukkini
Henry James: Maisie tudja

Én talán @Dénes_Gabriella értékelésével tudnék egyesülni. Kissé tényleg unalmas volt.
Az érdekes az, hogy ebből film is készült, és legjobb tudomásom szerint nem volt annyira rossz mint ez a könyv. Viszont jó forgatókönyv alapja. A filmben az anyuka is egy abszolút nem törődöm idegesítő karakter, és a könyvben is az volt.

1 hozzászólás
>!
tessa64
Henry James: Maisie tudja

Istenem, a film annyira jó volt, a könyv ehhez képest csalódás. Háromnegyedéig jutottam, és egyszerűen nem érdekel a vége. Kár érte…


Népszerű idézetek

>!
eme P

Vajon mindenféle tudás lényege az lenne, hogy az ember rádöbben, milyen elérhetetlen számára?

214. oldal

>!
deaxx P

Mostohaapja útitáskáját – hisz annyira a szívéhez nőtt már – ezer közül is felismerte volna, s amikor most nyomát sem látta, egy másodpercig iszonyú csalódást érzett. Ő csak később tanulja majd meg, milyen az, ha az embert a megszokott dolgok hiánya egyszerre rádöbbenti a visszavonhatatlan elmúlásra, így aztán nem is sejtette, hogy e pillanatnyi torokszorító érzéssel valójában ízelítőt kapott a halál keserű élményéből.

27. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: csalódás · elmúlás · halál
>!
AnnaAnn

Gyermek létére egész kusza kis múltja benne rejlett a szavakban, és éppúgy lehetetlen volt ellentmondani neki, mintha tiszteletben megőszült dáma lett volna.

>!
deaxx P

„Kuszaság” jellemezte mindenkinek az ügyeit, s ezek az adott pillanatban a szokottnál is kuszábbnak látszottak.

15. fejezet

>!
ppeva P

…megmaradt az a határozott meggyőződése, melyet még Moddle hagyott rá örökül, hogy a családi élet egyetlen természetes módja, ha szüleit a gyermek csak külön-külön látja, egyik követi a másikat, mint puding az ürüsültet vagy alvás a fürdést.

>!
ppeva P

Overmore kisasszony szavai tanítványának szóltak, de arca, melyet felvillanó gúnymosoly tett még szebbé, a távozni készülő kopott alak felé fordult. A gyermek ezalatt a rendszabályok és keserű tapasztalatok kusza szövevényében próbált eligazodni – arra nevelték, hogy mindig válaszoljon, ha szólnak hozzá, de tapasztalatból tudta, hogy az engedelmességnek sokszor kemény büntetés az ára.

>!
ppeva P

Sir Claude köszönéskor kezet fogott Wixnével, mint az idős hölgy megjegyezte: „tudomást vett róla”, mostohalányával együtt többször is elvitte a pantomimba, és kifelé jövet a tömegben nyilvánosan a karját nyújtotta neki. Ha a napsütötte Piccadillyn találkozott a nevelőnővel és tanítványával, vidáman rájuk köszönt, és megfordult, hogy velük tartson, hősiesen viselve el az alacsonyabb rendű társaságot; Wixné meg is jegyezte, hogy őlédisége bezzeg vérrokona létére képtelen volna efféle áldozatra. Még az edzett gyermeki szív számára is volt valami elszomorító a túlzott lelkesedésben, amellyel szegény asszony az emberiesség apró megnyilvánulásait fogadta; mindez rádöbbentette Maisie t, hogyan kulloghatta, somfordálhatta végig eddigi életét alázatos, öreg barátnője.

>!
deaxx P

Ám olyasvalaki számára, akit az élet kérdései igazán érdekelnek, semmiképp sem válhatnak jelentéktelenné azok a finoman, bátortalanul, sóváran vibráló apró rezzenések, melyeket a szenvedélyes tudásszomj tesz oly finommá s bátortalanul sóvárgóvá.

Előszó

>!
ppeva P

És ha már téged megrontottak, mert azt tették, legalább engem, becsületes asszonyt kímélhettek volna. Akkor most nem kellene a legrosszabb oldalamat mutatnom: felhánytorgatnom neked a sok hitványságot, amit te fel sem fogtál, vagy hasznot húznom a mások gazságából, ami előtted sem maradt titokban! Délelőtt az hozott ki a sodromból, hogy úgy látszott, mindenről tudsz, és mégsem ítéled el őket… mert nem mutattál felháborodást, emlékezhetsz!

>!
ppeva P

…kávéból és kifliből álló, hamisítatlanul „külföldi” reggelijük után felkerekedtek, …


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
John Irving: Árvák hercege
Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
R. J. Palacio: Az igazi csoda
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Stephen King: Az
Mark Twain: Koldus és királyfi
Dave Eggers: Ahol a vadak várnak
Mark Twain – Oliver Ho: Huckleberry Finn kalandjai