Európai ​látogatók 85% 25 csillagozás

Henry James egészen furcsa helyet foglal el a könyvespolcomon – majdnem minden könyve megvan, de alig olvastam belőlük valamit. Az egyetlen kivételt a Washington Square képezi, amelyik néhány évvel ezelőtt az egyik kedvenc klasszikusommá avanzsált, mert teljesen váratlan fordulatokkal gazdagított egy általam egyébként nem túlzottan kedvelt korszakot és regénytípust.

Az Európai látogatók nem hozta ugyanezt az élményt, de a mondanivalója bizonyos értelemben jobban tetszett, mint a fent említett könyvé. A történet gyakorlatilag annyi, hogy egy Amerikából az ítélet szerint rossz házassággal elszármazott nő gyermekei felnőtt korukban, különböző indíttatásból, visszatérnek a gazdag vidéki amerikai nagybácsihoz, hogy itt aztán felforgassanak mindent. Nagyon érdekes az a nézőpont, ahogy az európai és amerikai rokonokat láttatja James. Egy kicsit kisarkítja az európai bohémizmust és az amerikai puritanizmust, és úgy próbálja meg egy-egy jelenetbe összezsúfolni őket, hogy ez az éles ellentét csak kirajzolja a szereplők motivációit és viselkedésének okait, nem pedig ítéletet mond felettük.

A mondanivaló és a korrajz tetszett, de Münster bárónőt leszámítva mindenkit untam. Róla csak annyit ragadnék ki rövid jellemrajzként, hogy mikor felteszik neki a kérdést, hogy miért akar hazamenni, amikor itt mindenki rajong érte, akkor a válasz nagyjából az, hogy „Minek foglalkoznék azzal, hogy Amerikában csodálnak, amikor odahaza, Európában is ez a helyzet?”

Kifejezetten tetszett!

Szép lassan folydogált a cselekmény, én pedig elég gyorsan olvastam, lekötött.
A karakterek jelleme nagyon sokszínű, érdekesek a viszonyaik.
Felix és Gertrude párbeszédeit külön kiemelném, nagyon érdekes gondolatokat vetettek fel bennem.

A tanulságot, persze itt is le lehet vonni, spoiler
Egyébként külön érdekes, ahogy az „európaiak” meghatározzák magukat*, és milyen furcsa mindez (sőt, ők maguk is furcsák) az amerikaiak számára – és nekem is, hisz az eddigi H. J. olvasmányaim között az amerikaiak kerültek Európába, nem fordítva.

* https://moly.hu/idezetek/987751

Amúgy ez a borító olyan szép, hogy nem győzök a könyvadatlapra sunnyogni és nézegetni…

Ez a regénye Henry Jamesnek viszonylag rövid és olvasmányos, ezúttal inkább a romantikus vonalat erősíti, de a tőle megszokott társadalmi kérdéseket is beleszőtte a történetbe. Az amerikai rokonokhoz érkezik két európai hozzátartozójuk, és persze kijönnek a köztük lévő kulturális különbségek. Ennek ellenére több pár is egymásra talál a történet végére, kicsit talán a Bronte nővérekre emlékeztetett a befejezése. Az olvasmányosabb James regények közé tartozik, de mégsem tett rám olyan mély benyomást, mint A galamb szárnyai vagy a Washington Square.

Érdekes olvasmány, de most nem teljesen szó szerint. Lassan csordogál a történet, és nem baj, hogyha nem érted, mit akarnak a főszereplők, mert ők maguk sem tudják teljesen… Egyébként könnyen lehetett olvasni, és tetszett a könyv mérete is! Azért azon is sok szokott múlni. :)

Adott egy amerikai család (és közeli ismerőseik), ahol mindenki igyekszik megfelelni az inkább csak vélt elvárásoknak. Elég kiszámítható, unalmas életet élnek, és túl sok dolgot nem mondanak ki. Majd megérkeznek az európai rokonok, akik fenekestül felforgatják az életüket. Ezek a rokonok tulajdonképpen szerencsevadászok. Mi pedig nyomon követhetjük mennyire járnak sikerrel. A történet szép lassan csordogál, nem megy fel a pulzusunk a nagy izgalomtól, de összességében kellemes olvasmány.

A szatirikus és ironikus törekvéseket belengte némi unalom…

Eddigi egyik kedvenc könyvem a személyiségek ábrázolása miatt. Úgy éreztem igazán ismerem a könyv szereplőit, szerintem nagyon érzékletesen mutatja be az író a karaktereket. Egy-egy apró kulcsmegjegyzést tesz a szereplőire, amitől pontosan lehet tudni miről beszél, anélkül, hogy azt kifejtené. Vannak benne nagyon szívderítő részek az intelligens irónia és őszinte elszólások miatt (mind az író elbeszélésében, amiben megtudhatjuk az indokokat,motivációkat, mind a szereplők leleményessége miatt) Nekem megelevenedtek a szereplők.

Igen szórakoztató, kimunkált, szép, de talán nem ez a legmélyebb James-regény.

Változatos és színes karakterek, ami elvarázsolt. Minden figyelmemet lekötötte eleinte, de túl lassan halad a cselekmény és a közepén már untam az eseménytelenséget a regény kellemes hangulata ellenére is. A végét megint élvezettel olvastam, de a közepén lévő üresjárat miatt veszített egy csillagot.

Hát igen… én szeretem a klasszikus dolgokat és a múlt század atmoszféráját, de ez a könyv már nekem is sok volt:) Szépen türelmesen végigolvastam, maga a sztori kedves volt és békés. Igen, azt hiszem ez a könyv erőssége: békés atmoszférát teremt.
Azonban azoknak, akik szeretik a csendesen folydogáló, brit-hangulató regényeket, amik azonban nélkülözik a Bronte nővérek érzelmi túlcsordulásait és erőltetett lelki viharait, azoknak szívből ajánlom!