A ​csavar fordul egyet 309 csillagozás

Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet

Henry James klasszikus regényében új nevelőnő érkezik egy angliai vidéki kastélyba. Ez akár egy idill nyitókép is lehetne, a nyugalmat azonban gyorsan megtörik a rejtélyek: mi történt a korábbi alkalmazottakkal, s miféle titokzatos idegenek járnak a kastélyban? Hátborzongató látomások kísértenek, a múlt rejtélyes, a jelen baljós, a valóság és a képzelet határán járunk, és a csavar néha fordul egyet…
A regénynek számos filmes feldolgozása van, melyekben szerepelt többek között Marlon Brando (Éjszakai jövevények), Nicole Kidman (Más világ), Colin Firth és Ingrid Bergman. A történet alapján Benjamin Britten operát írt.
A csavar fordul egyet most új fordításban jelenik meg az Alinea Kiadó Klasszik sorozatában.

Eredeti megjelenés éve: 1898

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart · Lektúra könyvek Kriterion · Klasszik Alinea · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Alinea, Budapest, 2013
176 oldal · ISBN: 9786155303173 · Fordította: Weisz Böbe
>!
Alinea, Budapest, 2012
172 oldal · ISBN: 9789639659827 · Fordította: Weisz Böbe

6 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 168

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Modern korunk olvasója bizonyára nem ilyennek képzeli el a rémregényt. Pedig Henry James regénye A csavar fordul egyet vitathatatlanul az. Rémregény, kísértethistória a javából, a 19. századvég gótikus irodalmának tökéletes remekműve.
A regény 1898-ban íródott, de valahogy a mai napig nem porosodik. „Örök darab” voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a filmművészet évtizedek óta, napjainkig számos alkalommal dolgozta fel a témát, vagy merít belőle ihletet.
A regény évszázados nyelvezete nem könnyű a modern prózához szokott olvasó számára. A rendkívül igényes magyar fordítás ellenére is kifejezetten nehézkesnek, körülményesnek tűnhet kezdetben. De ha elengedjük magunkat és a képzelet szárnyán visszarepülünk egy ódon felföldi kúria évszázados múltjába, szinte magunk előtt láthatjuk a zsabós fehér ingében, kandalló tüzénél melegedő angol arisztokrata ifjút, aki egy ködös novemberi estén a könyvet lapozgatva elréved a korabeli történetben és riadtan borzong bele az ingaóra hirtelen ütésébe.
A leendő olvasó ne várjon ettől a regénytől horrorfilmbe illő, véres jeleneteket, nyelveken beszélő, démonok megszállta nyomorult gyermekeket, vagy vijjogva rikoltó lápi lidérceket. Amit kapni fog, az viszont legalább olyan képi és nyomasztó, mint egy filmes látomás és sokkal tovább tart, mint a filmvászon bármely sikeres kópiája, hiszen Henry James észrevétlenül, rafináltan az olvasó saját képzeletébe bújtatja bele a történetet és szereplőit. A regény lapjain mindvégig erősen átüt a korszak – általunk már nehezen érzékelhető – szigorú erkölcsisége, mely az emberi érintkezések minden formáját mereven szabályozza és gúzsba köti. Mindennek ellenére a cselekmény és mondanivaló – odafigyeléssel igaz – a ma olvasójának is tökéletesen értelmezhető.
A könyv olvasása közben és után is szinte képtelenség elengedni a szerencsétlen nevelőnő kezét. Folyamatosan motoszkál az olvasóban a kérdés, hogy a tökéletes professzionalizmussal megalkotott sejtetések, hátborzongató gyanú és az élénk fantáziában lakó lidérces rémképek mögött vajon mi rejtekezik. Csupán egy zaklatott, túlérzékeny, esetleg felborult hormonháztartású ifjú hölgy zavaros képzelgéseit festi le az író, vagy mégis lehet valami alapja az öreg szigetországi kastélyok szellemjárta helyeiről szóló legendáknak.
De az igazi kérdés mégsem ez. Henry James olyan mesterien fordítja azt a bizonyos csavart, hogy a végére valóban felmerülhet az olvasóban – az őrültnek tűnő – kérdés: „Nem lehet, hogy mégis csak a mi realitásunk az illúzió, és a valóság odaát van?…”

Érdekes, ódon hangulatú, nem könnyed elbeszélés ez, de szerintem kiváló belépő a gótikus irodalomba, ahol még magam is járatlan vagyok.

4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem.
Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni: VALÓDIAK A KÍSÉRTETEK, VAGY A NEVELŐNŐ KÉPZELI ODA ŐKET?
Mint kiderült, csakugyan ez volt a kulcskérdés, amelytől a regény egy csapásra hihetetlenül (tényleg hihetetlenül) izgalmassá vált, és az egyik kedvencem lett.
Aki szeretne megismerkedni a szöveggel, csak ezt tudom tanácsolni: próbáljon meg válaszolni a fenti kérdésre, és csodát lát. Főleg, ha még olyan olvasótárs is akad, akivel megbeszélheti az eredményt. No jó, némi pszichológiai előismeret azért nem árt, de tényleg nem kell sok. Körülbelül amennyire az úgynevezett élet úgyis megtanítja az embert húsz éven felül.

2 hozzászólás
smetalin>!
Henry James: A csavar fordul egyet

A csavar fordul egyet…….meg az én fejem is a nyakamon…….
Ez a mű!!!! Számomra olyan volt, mint a suliban a verselemzés. A költő gondolt valamire mikor írta, a tanár is gondolt valamire mikor elemezte és én is gondoltam valamire mikor olvastam, ezek a gondolatok sose futottak össze, hisz senki se tudja ki mikor mire gondolt. Itt se tudom. Lehet értelmezni sokféle módon, de én azt szeretem ha az író rám tukmálja a gondolatát és nem nekem kell kitalálnom. Gondolom ti tudjátok most mire gondolok amikor olvassátok e csodás értékelést!:)

4 hozzászólás
SteelCurtain>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Rossz döntés volt. A hosszú Marx olvasás után valami könnyedebbre vágytam. De Henry James nem könnyedebb volt, csak emészthetetlenebb. Feltehető, hogy egykor majd a makacsságom fogja vesztemet okozni. Lehet, hogy egy ilyen kísérlet majd arra vezet, hogy halálra unom magam. Horror, kísértethistória nálam eleve bealvós. Nem értem, mások hogyan képesek ezeken körmöt rágni. Ennek ellenére nem volna ez a könyv elvetélt kísérlet, de a viktoriánus máz ellaposította, és csaknem teljes mértékben kiölt belőle minden fantáziát. Úgy vélem Henry James egy jobb sorsra érdemes író, aki rossz korban született. Vagy csak annyi történt, hogy a patikamérlegen kiadagolt ravasz sejtetés nálam elefántokra méretezett dózisú nyugtatóként hatott.

2 hozzászólás
Lynn>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Abban reménykedek, hogy nem csavarodok be, amíg meg nem írom a véleményem. Mert jelenleg saját magammal vitázok, hogy mit is olvastam…
__
Én annyira félek minden ijesztő filmtől, hogy eddig csak az Ördögűzőt láttam. Nem is tudtam tőle aludni vagy egy hétig. A MásVilágot mégis kikölcsönöztem jó pár évvel ezelőtt, hátha már nem rezelek be annyira. Frászt nem. 20 perc után otthagytam. Pedig érdekelt a történet, ezért nagy vonalakban elmeséltettem magamnak. A regény fülszövegét elolvasva gondoltam, itt a lehetőség, majd most megtudom, hogy is volt. De nem. Mert szerintem köze nincs a kettőnek egymáshoz azon túl hogy ódon kastély, nevelőnő és két gyerek szerepel benne.

Azt mondom, hogy vagy csak az olvassa, akinek rengeteg ideje van az olvasás befejezése után, mert – legalábbis nekem – lehetetlen leállni, én pl. folyton azon gondolkodtam, hogy akkor most mi is van. Folyamatosan érveket és ellenérveket sorakoztatok fel, hogy a nevelőnő, akinek sose tudjuk meg a nevét, látta-e a szellemeket vagy sem. És amikor végre eldöntöm, hogy igen, látta, mert spoiler, akkor a csavar az agytekervényem fordul egyet és eszembe jut egy mondat, ami alapján azt mondom, hogy mégse látta. De aztán meg jön még egy gondolat, hogy látta. Látja? Nem látja? Na látja!, hogy nem is olyan egyszerű ez.

Amit hiányoltam, az a keret lezárása volt. Sajnáltam, hogy nem jöttek vissza azok, akik az elején szerepeltek. Nem tudom, az író miért hagyta el őket. És ha már itt tartunk, én végig meg voltam róla győződve, hogy Miles a történet felolvasójával azonos. De ugye, lehet, hogy mégse spoiler
Azon is tűnődtem, hogy a gyerekek vajon milyenek. Én alapból nem hiszek a történetben leírt tökéletes gyerekekben, főleg nem akkor, ha már nagyobbacskák. Mert mindig ott motoszkál bennük minimum a határok feszegetése. De Miles és Flora szinte nem is evilági lényként tűnnek fel spoiler Azt gondolom, hogy az író mindenben ködösít és a gyerekeknek meg a nevelőnőnek legalább két személyisége van fejenként.

Szerintem egyébként a nevelőnőt a levegő páratartalma és önnön fontosságának tudata zavarta meg. Meg az, hogy a paplakból kikerülve azon nyomban szerelmes lett valakibe, aki utána nem kívánt vele találkozni, de még csak hallani se róla. Nem bírta a terhet, na.

Érdekes lett volna olvasni, hogy mi lett utána, mi lett Floraval, a nevelőnővel. Olyan vége lett a regénynek, mintha elvágták volna és lenne egy második rész valahol.

2 hozzászólás
Amadea>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Nem olyan rossz könyv ez, csak adni kell neki egy esélyt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy vegyük fel a késő 19. század erkölcsi szemléletét és… hát, igen, szövegszexuális bölcsészek előnyben.

Vannak olyan emberek, akik rossz országba, rossz kontinensre születtek. Henry James amerikai volt, de hívogatta lelki óhazája, az esős-ködös, ódon, büszke Anglia, a monarchiájával, a lordokkal, a kimért, karót nyelt magatartással – tudjátok, a kastélyt tisztán tartó és vezető, éjjeliedényt kiürítő cselédség a béka animális pólusa alatt helyezkedik el és maradjanak is ott –, az ősi, lehetőleg szellemekkel telezsúfolt (amely egyben eredetiségi bizonyítvány) kúriákkal és a kandallótűz mellett elfogyasztott ötórai teával, miközben kint leszáll az alkony és csupasz faágak karistolják az osztott ólomüveg ablakokat.

Kicsit bővebben és humorosabban az úr habitusáról, aki halála előtt pár hónappal felvette a brit állampolgárságot:

„Henry James harminchárom éves korában végleg elhagyta Amerikát, amelynek harsány közönségességét, nyers anyagiasságát, pénzhajhászó kulturálatlanságát magas igényű művész számára alkalmatlan légkörnek találta. Hawthorne-ról írott könyvében (1879) ironikusan foglalta össze, hogy mi hiányzott nagy elődjének Amerikában 1840 táján ahhoz, hogy a brit írókéhoz hasonló társadalmi környezetben érezhesse magát, elárulva egyben azt is, hogy ő maga, James is mit hiányol az amerikai civilizációban. »Nincs itt európai értelemben vett államszervezet, sőt tulajdonképpen még egyéni neve sincs az országnak. Nincs uralkodó, nincs királyi udvar, nincs alattvalói hűség, nincs arisztokrácia, nincs államegyház, nincs klérus, nincs hadsereg, nincs diplomáciai testület, nincsenek vidéki földesurak, paloták, kastélyok, udvarházak, plébániák és szalmatetős zsellérházak, nincsenek repkény borította romok, nincsenek székesegyházak, apátságok vagy kis normán korbeli templomocskák, nincsenek nagy egyetemek vagy híres középiskolák, — nincs Oxford, Eton, Harrow, nincs irodalom, nincsenek regények, se múzeumok, festmények, se politizáló társaságok, se sportélet, nincs se Epsom, se Ascot… De ha mindez kimaradt, akkor minden kimaradt. Az amerikai persze tudja, hogy azért sok minden marad még, s hogy ez mi, az az ő titka.«”
(Forrás: http://www.literatura.hu/irok/real/henry_james.htm)

Térjünk rá a kötetkére, amelybe Henry James jó anglománként mindent belezsúfolt, amit véleménye szerint egy tisztes angol regénynek tartalmaznia kell; nagy, saját névvel bíró régi ház egy, elzárt életmódot biztosító láp vagy rét közepén, titkolózó, saját életet merészelni élő személyzettel. Fess, fiatal, gazdag, ám távolságtartó tulajdonos. Fiatal, tapasztalatlan, rojtosodásra hajlamos idegzettel bíró nevelőnő. Tenyeres-talpas, mindentudó, de lakattal a száján közlekedő házvezetőnő. És, persze, kísértetek, amelyek nélkül, akárcsak a puffos ujj esetében, nem élet az élet.

A szöveg nagyon homályosan, minden egyértelműség nélkül fogalmaz; a házvezetőnő, a nevelőnő és a gondjára bízott gyerekek egy utalásokkal teli nyelvet beszélnek, amely tele van kimondatlan dolgokkal. Mintha attól tartanának, hogy valaki (az olvasó? Azok?) kihallgatják őket. Olvasás közben majd' megőrültem ettől; ugyan volt egy elméletem – ugyanaz, amire mindenki gondol –, de legszívesebben megráztam volna őket, hogy könyörgöm, nyögjetek már ki valami konkrétumot! Mi volt olyan megbotránkoztató az előző nevelőnő viselkedésében? És miért baj, hogy az inas vagy kicsoda a kisfiúval sétált? Tipikusan olyan történet, amely visszatekintve egész jó, mert sokat lehet azon agyalni, hogy tényleg ez vagy az történt, vagy nem, és elgondolkodva lehet böngészni a többiek véleményét.

Nehéz a nevelőnőt, a névtelen főszereplőt szimpatikusnak találni; az első útjába kerülő úr karizmája leteríti és a Vörös-tengeren is átkelne a kedvéért, hát még hogy két kisgyereket tanítson egy világtól elzárt házban, miközben a férfi legfőbb óhaja, hogy egyáltalán ne zaklassa, bármiről is legyen szó; a bizonytalanságát valószínűleg a hatalma fitogtatásával palástolja; abszolút nem ismeri önmagát; a gyerekekhez való viszonya alapján mániás, vagy valamilyen más lelki zavarral küszködik és elég gyenge jellem, ha két ilyen gyerek így elintézi. Persze, mindenkinek Jane Eyre jut eszébe, akiről könnyű lenne azt gondolni, hogy egy halk szavú, szürke kisegér, aztán elkerekedik az avatatlanok szeme, amikor megismerkednek vele és kiderül, hogy ugyan visszafogott, de nagyon határozott jellem, aki nem ijedezik a sötét sarkoktól.

Tudtam, hogy A csavar fordul egyet a molyok körében nem örvend osztatlan népszerűségnek, ezért az elvárásaim se voltak magasak. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de örülök, hogy tkp. egy este alatt végeztem vele, mert hosszabban rendkívül fárasztó lett volna. Én az elején is azt éreztem, hogy kicsit furcsa a szöveg, mintha pár szót kispóroltak volna a mondatokból, lehet, hogy a fordítás a hibás – és az újrafordított változatban már gördülékenyebb –, lehet, hogy James, de nekem nem kenyerem ez a megoldás, stílus, akármi. Az pedig, hogy egy nyolc-tíz éves gyerek „te aranyos”-nak szólítsa a nevelőnőjét, mint egy kofa a kispesti piacon, elég valószínűtlen.

Ui.: Bevallom, a kis cuki, 8x13,5 cm-es, 1969-es kiadás csábított el, gyerekkorom óta vonzódom a pici könyvekhez, ez van.

saribo>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Ez egy olyan könyv volt, aminek a végére érve a fejemben sokkal több volt a kérdés, mint a válasz. Az én olvasatomban a történet leginkább az ifjú nevelőnő becsavarodásának története, kísértetekkel, vagy legalábbis általa nem ismert, kísértő „jelenlevőkkel” megspékelve. (Az a vége felé tűnt csak fel, hogy a kísértet szót a legeslegvégén, az utolsó oldalak egyikén mondja csak ki.). Ami miatt nem kedveltem túlságosan a történetet, az a számomra különösen szerethetetlen szereplők sora – szinte mindegyikük az, a nevelőnő a folyamatos öntömjénezésével, az elviselhetetlen gyerekek, akikről folyton-folyvást azt rágja a szánkba a nevelőnő/elbeszélő, hogy milyen tüneményesek, szeretnivalóak, de a valóságban én ennek leginkább az ellenkezőjét éreztem, pl Miles a kisfiú, ahogy „aranyosnak” szólítja a nevelőnőt, brrr. No meg a sok rejtély, hol (volt) az anyuka, milyen ember a gyám, mi készteti arra hogy kivonuljon a gyerekek életéből és látatlanban egy teljesen ismeretlen emberre bízza a nevelésüket, mi történt a bentlakásos iskolában a kisfiúval.. és mi történt az előző alkalmazottakkal?
Ezek a zavaros, nem tisztázott, de mindenhol jelenlevő kérdések adják szerintem a borzongató hangulatát és a sokféle olvasatát. A nagyszerűsége valószínűleg pont ebben a sokféle rétegében, értelmezhetőségében rejlik, azonban én nem nagyon szerettem meg ezt a történetet.

4 hozzászólás
bartok_brigitta P>!
Henry James: A csavar fordul egyet

James viszonylag ügyesen és zavarba ejtő módon kelti a feszültséget a történetben, és állandó bizonytalanságban tartja az olvasót, ami egyszerre volt izgalmas és felettébb bosszantó. Néha olyan érzésem volt, mintha nem lenne se füle, se farka a történetnek, amin nem segített sokat a megbízhatatlan elbeszélő sem.
Sosem találkoztam még ennyire irritáló főhőssel, pedig sokan küzdöttek már a címért nálam. A nevelőnő oldalról-oldalra egyre idegesítőbben viselkedett, ami hamar aláásta a bizalmamat vele szemben. Nemcsak a hisztérika tört fel belőle rendszeresen, de örökké ellentmondásokba keveredett saját magával; a gyerekeket hol csodálatosan romlatlan angyalkáknak írta le, hol pedig gonosz titkokat rejtegető, manipulatív ördögfiókáknak. Ha nem érdekelt volna annyira, hogy mi az, amit végül átemeltek a A Bly-udvarház szelleme című sorozatba, talán végig sem olvasom.
Mondják, hogy ehhez a történethez egyetlen olvasás nem elég, többször kell átrágnia magát az olvasónak rajta ahhoz, hogy megértse a történetet, de a magam részéről az újraolvasásra egy jó ideig nem fog sor kerülni.

pannik>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Nagyon régóta várólistás volt ez a könyv. Igazából már nem is emlékszem milyen indíttatásból került fel a listámra.
Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy nem értem mit akar az író mondani.
Értettem a szavak jelentését de nem értettem a mondanivalót.
Én úgy fejeztem be a könyvet, hogy olvastam, de nem tudom mit is akart igazán elmondani és kivel, mi, miért történt közben.
Óriás beharangozó van az elején egy félelmetes történetről, szinte izzik a levegő a társaságban és mindenki (köztük én, az olvasó is) alig várja, hogy végre elkezdődjön a történet mesélése.

Aztán jön valami ködös, homályos történet, aminek se füle se farka. Azt se tudja az ember ki a jó és a ki rossz, nem derül ki mi történt anno, nem derül ki az apa szerepéről semmi, csak jönnek a látomások és megy az eszmecsere róluk, de értelme vajmi kevés. A jellemrajzok is zavarosak, fogalmam sincs, hogy gyerekek jók voltak vagy romlottak??? Fogalmam sincs, hogy az előző nevelő nő és a komornyik között mi történt, mit tettek, mit akartak?
Nem nagyon tudom hová tenni az egész könyvet, sajnos.
Túl sokat sejtet és túl kevés támpontot ad ahhoz, hogy egy jó történet legyen.
Vagy velem van a baj, ez is lehetséges.

gab001 P>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Egy becsapós rövid könyvecske, ami mégsem olyan rövid. Nem egy könnyen olvasható alkotás. Természetesen a Más világ című feldolgozás miatt kezdtem neki az olvasásnak, s bár tudtam, hogy nem teljesen ugyanazt fogom kapni, mégis meglepett, hogy mennyire más. Egy nevelőnő elbeszélését olvashattam, melyet megelőzött némi felvezetés, vagyis egy társaságnak tartanak felolvasást ebből a megemlékezésből. Gondolom, ezzel is alátámasztva a történtek hitelességét. Hiányoltam ennek a keretnek a lezáró részét, ami némi magyarázatot adhatott volna. Erre ugyanis nagy szükségem lett volna. Annyira vártam a történet végét, hogy megértsem az egészet, de teljesen hiába. Teljes mértékben rám bízta a szerző, hogy megítéljem az eseményeket és kialakítsam a saját elképzeléseimet. Ez kicsit váratlanul ért, s némiképp csalódtam is. Néhány nap és sok értékelés elolvasása után azonban mégis örülök, hogy adtam egy esélyt a könyvnek. Ha nem a magyarázat a fő szempont, akkor nagyon érdekes történet, amin sokat lehet töprengeni. Nehéz tőle szabadulni.

>!
Kriterion, Bukarest, 1974
166 oldal · puhatáblás · Fordította: Katona Tamás

Népszerű idézetek

kávésbögre P>!

Lehet, hogy egy mesekönyvre borulva elaludtam, és most álmodom?

1. fejezet

gesztenye63 P>!

Újra feltűnt nekem séta közben, hogy ő is, akárcsak a bátyja – és ez mindkettőjüknek roppant vonzó tulajdonsága volt – magamra tud hagyni, anélkül, hogy megfeledkezne rólam, és velem tud maradni, anélkül, hogy teher lenne számomra.

6. fejezet

Nati_>!

A férfit könnyű leírni: szerencsére ez a típus nem pusztul ki soha. Jóképű, megnyerő és magabiztos, könnyed, kedves, és vidám.

gybarbii P>!

A történet hatása alatt izgatottan ültünk a tűz körül, de emlékezetem szerint azt az egy magától értetődő kijelentést nem számítva, hogy hajmeresztő az egész, amiképp az karácsony estéjén egy ódon házban az ilyen különös históriákhoz illik is, semmilyen megjegyzés sem hangzott el, míg valaki azt nem mondta, hogy most hall először olyan esetről, amelyben egy gyerek esik efféle látomások áldozatául.

(első mondat)

lzoltán IP>!

A tágas, szép szoba, az egyik legszebb a házban, a hatalmas, királynői ágy, mert valósággal annak éreztem, a földig érő, mintás függönyök, a hosszú tükrök, melyekben életemben először tetőtől talpig megnézhettem magam, ezek mind, mind – még a rám váró kötelesség rendkívüli vonzereje is – ráadásnak számítottak.

1. fejezet

HA86>!

Olyan volt az egész hely az ólmos éggel, hervadt virágokkal, a csupasz tájjal és a lehullott levelekkel, mint valami színház előadás után, összegyűrt műsorfüzetekkel teleszórva.

93. oldal

Bogas>!

Még sosem láttam színészt, de éppen ilyennek képzelem.

Kriterion, 1974, 45.

Bogas>!

Úgy emlékszem vissza mindennek a kezdetére, mint egymást váltogató felszárnyalásokra és aláhanyatlásokra, a jóleső és a szorongató szívdobbanások hinta-inga-játékára.

Kriterion, 1974, 15.

deaxx P>!

De mikor apró útikalauzom aranyszőke hajával és kék ruhájában ott táncolt előttem a fordulókban, és tipegett végig a folyosókon, úgy éreztem, mintha elvarázsolt kastélyban járnék, amelyben egy rózsás ki kobold lakik, olyan helyen, ami a gyermeki lélek örömére valahogy a tündérregékből, mesekönyvekből nyerte a tulajdonságait. Lehet, hogy egy mesekönyvre borulva elaludtam, és most álmodom?

1. fejezet

deaxx P>!

Néha eltűnődtem azon – de ilyenkor is csak homályosan és összefüggéstelenül –, hogy mit is tartogat számukra a kegyetlen jövő (mert minden jövő kegyetlen!), és hogy talán még meg is sebzi őket.

3. fejezet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Shirley Jackson: Hill House szelleme
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Matthew Lewis: A szerzetes
Mary Shelley: Frankenstein
John Fowles: A lepkegyűjtő
Bram Stoker: Drakula
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei