A ​csavar fordul egyet 379 csillagozás

Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet Henry James: A csavar fordul egyet

Henry James klasszikus regényében új nevelőnő érkezik egy angliai vidéki kastélyba. Ez akár egy idill nyitókép is lehetne, a nyugalmat azonban gyorsan megtörik a rejtélyek: mi történt a korábbi alkalmazottakkal, s miféle titokzatos idegenek járnak a kastélyban? Hátborzongató látomások kísértenek, a múlt rejtélyes, a jelen baljós, a valóság és a képzelet határán járunk, és a csavar néha fordul egyet…
A regénynek számos filmes feldolgozása van, melyekben szerepelt többek között Marlon Brando (Éjszakai jövevények), Nicole Kidman (Más világ), Colin Firth és Ingrid Bergman. A történet alapján Benjamin Britten operát írt.
A csavar fordul egyet most új fordításban jelenik meg az Alinea Kiadó Klasszik sorozatában.

Eredeti megjelenés éve: 1898

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart · Lektúra könyvek Kriterion · Klasszik Alinea · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Forintos remekművek VeloPress-P · Helikon Kiskönyvtár Helikon

>!
Alinea, Budapest, 2013
176 oldal · ISBN: 9786155303173 · Fordította: Weisz Böbe
>!
Alinea, Budapest, 2012
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659827 · Fordította: Weisz Böbe

6 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 17

Most olvassa 7

Várólistára tette 222

Kívánságlistára tette 111

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Modern korunk olvasója bizonyára nem ilyennek képzeli el a rémregényt. Pedig Henry James regénye A csavar fordul egyet vitathatatlanul az. Rémregény, kísértethistória a javából, a 19. századvég gótikus irodalmának tökéletes remekműve.
A regény 1898-ban íródott, de valahogy a mai napig nem porosodik. „Örök darab” voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a filmművészet évtizedek óta, napjainkig számos alkalommal dolgozta fel a témát, vagy merít belőle ihletet.
A regény évszázados nyelvezete nem könnyű a modern prózához szokott olvasó számára. A rendkívül igényes magyar fordítás ellenére is kifejezetten nehézkesnek, körülményesnek tűnhet kezdetben. De ha elengedjük magunkat és a képzelet szárnyán visszarepülünk egy ódon felföldi kúria évszázados múltjába, szinte magunk előtt láthatjuk a zsabós fehér ingében, kandalló tüzénél melegedő angol arisztokrata ifjút, aki egy ködös novemberi estén a könyvet lapozgatva elréved a korabeli történetben és riadtan borzong bele az ingaóra hirtelen ütésébe.
A leendő olvasó ne várjon ettől a regénytől horrorfilmbe illő, véres jeleneteket, nyelveken beszélő, démonok megszállta nyomorult gyermekeket, vagy vijjogva rikoltó lápi lidérceket. Amit kapni fog, az viszont legalább olyan képi és nyomasztó, mint egy filmes látomás és sokkal tovább tart, mint a filmvászon bármely sikeres kópiája, hiszen Henry James észrevétlenül, rafináltan az olvasó saját képzeletébe bújtatja bele a történetet és szereplőit. A regény lapjain mindvégig erősen átüt a korszak – általunk már nehezen érzékelhető – szigorú erkölcsisége, mely az emberi érintkezések minden formáját mereven szabályozza és gúzsba köti. Mindennek ellenére a cselekmény és mondanivaló – odafigyeléssel igaz – a ma olvasójának is tökéletesen értelmezhető.
A könyv olvasása közben és után is szinte képtelenség elengedni a szerencsétlen nevelőnő kezét. Folyamatosan motoszkál az olvasóban a kérdés, hogy a tökéletes professzionalizmussal megalkotott sejtetések, hátborzongató gyanú és az élénk fantáziában lakó lidérces rémképek mögött vajon mi rejtekezik. Csupán egy zaklatott, túlérzékeny, esetleg felborult hormonháztartású ifjú hölgy zavaros képzelgéseit festi le az író, vagy mégis lehet valami alapja az öreg szigetországi kastélyok szellemjárta helyeiről szóló legendáknak.
De az igazi kérdés mégsem ez. Henry James olyan mesterien fordítja azt a bizonyos csavart, hogy a végére valóban felmerülhet az olvasóban – az őrültnek tűnő – kérdés: „Nem lehet, hogy mégis csak a mi realitásunk az illúzió, és a valóság odaát van?…”

Érdekes, ódon hangulatú, nem könnyed elbeszélés ez, de szerintem kiváló belépő a gótikus irodalomba, ahol még magam is járatlan vagyok.

4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem.
Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni: VALÓDIAK A KÍSÉRTETEK, VAGY A NEVELŐNŐ KÉPZELI ODA ŐKET?
Mint kiderült, csakugyan ez volt a kulcskérdés, amelytől a regény egy csapásra hihetetlenül (tényleg hihetetlenül) izgalmassá vált, és az egyik kedvencem lett.
Aki szeretne megismerkedni a szöveggel, csak ezt tudom tanácsolni: próbáljon meg válaszolni a fenti kérdésre, és csodát lát. Főleg, ha még olyan olvasótárs is akad, akivel megbeszélheti az eredményt. No jó, némi pszichológiai előismeret azért nem árt, de tényleg nem kell sok. Körülbelül amennyire az úgynevezett élet úgyis megtanítja az embert húsz éven felül.

7 hozzászólás
Amadea>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Nem olyan rossz könyv ez, csak adni kell neki egy esélyt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy vegyük fel a késő 19. század erkölcsi szemléletét és… hát, igen, szövegszexuális bölcsészek előnyben.

Vannak olyan emberek, akik rossz országba, rossz kontinensre születtek. Henry James amerikai volt, de hívogatta lelki óhazája, az esős-ködös, ódon, büszke Anglia, a monarchiájával, a lordokkal, a kimért, karót nyelt magatartással – tudjátok, a kastélyt tisztán tartó és vezető, éjjeliedényt kiürítő cselédség a béka animális pólusa alatt helyezkedik el és maradjanak is ott –, az ősi, lehetőleg szellemekkel telezsúfolt (amely egyben eredetiségi bizonyítvány) kúriákkal és a kandallótűz mellett elfogyasztott ötórai teával, miközben kint leszáll az alkony és csupasz faágak karistolják az osztott ólomüveg ablakokat.

Kicsit bővebben és humorosabban az úr habitusáról, aki halála előtt pár hónappal felvette a brit állampolgárságot:

„Henry James harminchárom éves korában végleg elhagyta Amerikát, amelynek harsány közönségességét, nyers anyagiasságát, pénzhajhászó kulturálatlanságát magas igényű művész számára alkalmatlan légkörnek találta. Hawthorne-ról írott könyvében (1879) ironikusan foglalta össze, hogy mi hiányzott nagy elődjének Amerikában 1840 táján ahhoz, hogy a brit írókéhoz hasonló társadalmi környezetben érezhesse magát, elárulva egyben azt is, hogy ő maga, James is mit hiányol az amerikai civilizációban. »Nincs itt európai értelemben vett államszervezet, sőt tulajdonképpen még egyéni neve sincs az országnak. Nincs uralkodó, nincs királyi udvar, nincs alattvalói hűség, nincs arisztokrácia, nincs államegyház, nincs klérus, nincs hadsereg, nincs diplomáciai testület, nincsenek vidéki földesurak, paloták, kastélyok, udvarházak, plébániák és szalmatetős zsellérházak, nincsenek repkény borította romok, nincsenek székesegyházak, apátságok vagy kis normán korbeli templomocskák, nincsenek nagy egyetemek vagy híres középiskolák, — nincs Oxford, Eton, Harrow, nincs irodalom, nincsenek regények, se múzeumok, festmények, se politizáló társaságok, se sportélet, nincs se Epsom, se Ascot… De ha mindez kimaradt, akkor minden kimaradt. Az amerikai persze tudja, hogy azért sok minden marad még, s hogy ez mi, az az ő titka.«”
(Forrás: http://www.literatura.hu/irok/real/henry_james.htm)

Térjünk rá a kötetkére, amelybe Henry James jó anglománként mindent belezsúfolt, amit véleménye szerint egy tisztes angol regénynek tartalmaznia kell; nagy, saját névvel bíró régi ház egy, elzárt életmódot biztosító láp vagy rét közepén, titkolózó, saját életet merészelni élő személyzettel. Fess, fiatal, gazdag, ám távolságtartó tulajdonos. Fiatal, tapasztalatlan, rojtosodásra hajlamos idegzettel bíró nevelőnő. Tenyeres-talpas, mindentudó, de lakattal a száján közlekedő házvezetőnő. És, persze, kísértetek, amelyek nélkül, akárcsak a puffos ujj esetében, nem élet az élet.

A szöveg nagyon homályosan, minden egyértelműség nélkül fogalmaz; a házvezetőnő, a nevelőnő és a gondjára bízott gyerekek egy utalásokkal teli nyelvet beszélnek, amely tele van kimondatlan dolgokkal. Mintha attól tartanának, hogy valaki (az olvasó? Azok?) kihallgatják őket. Olvasás közben majd' megőrültem ettől; ugyan volt egy elméletem – ugyanaz, amire mindenki gondol –, de legszívesebben megráztam volna őket, hogy könyörgöm, nyögjetek már ki valami konkrétumot! Mi volt olyan megbotránkoztató az előző nevelőnő viselkedésében? És miért baj, hogy az inas vagy kicsoda a kisfiúval sétált? Tipikusan olyan történet, amely visszatekintve egész jó, mert sokat lehet azon agyalni, hogy tényleg ez vagy az történt, vagy nem, és elgondolkodva lehet böngészni a többiek véleményét.

Nehéz a nevelőnőt, a névtelen főszereplőt szimpatikusnak találni; az első útjába kerülő úr karizmája leteríti és a Vörös-tengeren is átkelne a kedvéért, hát még hogy két kisgyereket tanítson egy világtól elzárt házban, miközben a férfi legfőbb óhaja, hogy egyáltalán ne zaklassa, bármiről is legyen szó; a bizonytalanságát valószínűleg a hatalma fitogtatásával palástolja; abszolút nem ismeri önmagát; a gyerekekhez való viszonya alapján mániás, vagy valamilyen más lelki zavarral küszködik és elég gyenge jellem, ha két ilyen gyerek így elintézi. Persze, mindenkinek Jane Eyre jut eszébe, akiről könnyű lenne azt gondolni, hogy egy halk szavú, szürke kisegér, aztán elkerekedik az avatatlanok szeme, amikor megismerkednek vele és kiderül, hogy ugyan visszafogott, de nagyon határozott jellem, aki nem ijedezik a sötét sarkoktól.

Tudtam, hogy A csavar fordul egyet a molyok körében nem örvend osztatlan népszerűségnek, ezért az elvárásaim se voltak magasak. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de örülök, hogy tkp. egy este alatt végeztem vele, mert hosszabban rendkívül fárasztó lett volna. Én az elején is azt éreztem, hogy kicsit furcsa a szöveg, mintha pár szót kispóroltak volna a mondatokból, lehet, hogy a fordítás a hibás – és az újrafordított változatban már gördülékenyebb –, lehet, hogy James, de nekem nem kenyerem ez a megoldás, stílus, akármi. Az pedig, hogy egy nyolc-tíz éves gyerek „te aranyos”-nak szólítsa a nevelőnőjét, mint egy kofa a kispesti piacon, elég valószínűtlen.

Ui.: Bevallom, a kis cuki, 8x13,5 cm-es, 1969-es kiadás csábított el, gyerekkorom óta vonzódom a pici könyvekhez, ez van.

SteelCurtain>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Rossz döntés volt. A hosszú Marx olvasás után valami könnyedebbre vágytam. De Henry James nem könnyedebb volt, csak emészthetetlenebb. Feltehető, hogy egykor majd a makacsságom fogja vesztemet okozni. Lehet, hogy egy ilyen kísérlet majd arra vezet, hogy halálra unom magam. Horror, kísértethistória nálam eleve bealvós. Nem értem, mások hogyan képesek ezeken körmöt rágni. Ennek ellenére nem volna ez a könyv elvetélt kísérlet, de a viktoriánus máz ellaposította, és csaknem teljes mértékben kiölt belőle minden fantáziát. Úgy vélem Henry James egy jobb sorsra érdemes író, aki rossz korban született. Vagy csak annyi történt, hogy a patikamérlegen kiadagolt ravasz sejtetés nálam elefántokra méretezett dózisú nyugtatóként hatott.

2 hozzászólás
Lynn>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Abban reménykedek, hogy nem csavarodok be, amíg meg nem írom a véleményem. Mert jelenleg saját magammal vitázok, hogy mit is olvastam…
__
Én annyira félek minden ijesztő filmtől, hogy eddig csak az Ördögűzőt láttam. Nem is tudtam tőle aludni vagy egy hétig. A MásVilágot mégis kikölcsönöztem jó pár évvel ezelőtt, hátha már nem rezelek be annyira. Frászt nem. 20 perc után otthagytam. Pedig érdekelt a történet, ezért nagy vonalakban elmeséltettem magamnak. A regény fülszövegét elolvasva gondoltam, itt a lehetőség, majd most megtudom, hogy is volt. De nem. Mert szerintem köze nincs a kettőnek egymáshoz azon túl hogy ódon kastély, nevelőnő és két gyerek szerepel benne.

Azt mondom, hogy vagy csak az olvassa, akinek rengeteg ideje van az olvasás befejezése után, mert – legalábbis nekem – lehetetlen leállni, én pl. folyton azon gondolkodtam, hogy akkor most mi is van. Folyamatosan érveket és ellenérveket sorakoztatok fel, hogy a nevelőnő, akinek sose tudjuk meg a nevét, látta-e a szellemeket vagy sem. És amikor végre eldöntöm, hogy igen, látta, mert spoiler, akkor a csavar az agytekervényem fordul egyet és eszembe jut egy mondat, ami alapján azt mondom, hogy mégse látta. De aztán meg jön még egy gondolat, hogy látta. Látja? Nem látja? Na látja!, hogy nem is olyan egyszerű ez.

Amit hiányoltam, az a keret lezárása volt. Sajnáltam, hogy nem jöttek vissza azok, akik az elején szerepeltek. Nem tudom, az író miért hagyta el őket. És ha már itt tartunk, én végig meg voltam róla győződve, hogy Miles a történet felolvasójával azonos. De ugye, lehet, hogy mégse spoiler
Azon is tűnődtem, hogy a gyerekek vajon milyenek. Én alapból nem hiszek a történetben leírt tökéletes gyerekekben, főleg nem akkor, ha már nagyobbacskák. Mert mindig ott motoszkál bennük minimum a határok feszegetése. De Miles és Flora szinte nem is evilági lényként tűnnek fel spoiler Azt gondolom, hogy az író mindenben ködösít és a gyerekeknek meg a nevelőnőnek legalább két személyisége van fejenként.

Szerintem egyébként a nevelőnőt a levegő páratartalma és önnön fontosságának tudata zavarta meg. Meg az, hogy a paplakból kikerülve azon nyomban szerelmes lett valakibe, aki utána nem kívánt vele találkozni, de még csak hallani se róla. Nem bírta a terhet, na.

Érdekes lett volna olvasni, hogy mi lett utána, mi lett Floraval, a nevelőnővel. Olyan vége lett a regénynek, mintha elvágták volna és lenne egy második rész valahol.

2 hozzászólás
entropic P>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Hah, félelmetesen agyasdi. (Szerintem még annál is jóval félelmetesebb és agyasdibb, mint ahogy azt én most gondolom róla.)

Újra, 2022 / önplágium 2012-ből

Henry James klasszikus regénye egyszerre rémtörténet és a rémtörténetek kiforgatása-újraértelmezése (helyenként már-már úgy tűnik: paródiája).
A fő történet főszereplője egy fiatal, élénk fantáziájú lány, aki nagy bátran elvállalja a nevelőnői posztot a kies angol vidéken fekvő Bly kastélyban – annak ellenére, hogy már a megbízatás körülményei sem éppen bizalomgerjesztőek: mint a lány munkaadója elmondja, a korábbi nevelőnő sajnos életét vesztette, majd azt is hozzáteszi, hogy neki olyan alkalmazottra van szüksége, aki minden problémát hajlandó egyedül megoldani, őt pedig soha, semmilyen körülmények között nem zaklatja.

Az ifjú nevelőnőnek hízeleg munkaadója bizalma, s úgy érzi, képes lesz megbirkózni a rá váró feladatokkal – ám mint kiderül, még sincs egészen felkészülve arra, ami Bly-ban vár rá. Már az érkezése napján különös, rossz érzés keríti őt hatalmába, amely azonban egy időre eloszlik, amint megismeri két elbűvölő, szeretetreméltó és okos tanítványát, minden nevelőnő álmát, Miles-t és Florát. Ám az idill nem tart sokáig, a lány ugyanis hamarosan rejtélyes jelenségekre lesz figyelmes: időnként egy idegen férfi és női alakot lát a házban és a ház körül, s hatalmába keríti a meggyőződés: a jelenések a tündéri gyermekek megrontására törnek, neki pedig szent kötelessége, hogy megvédje őket az ártó szellemektől, amelyeket, úgy tűnik, rajta kívül senki sem érzékel – de lehet, hogy mégis.

Henry James mesterien és egészen zavarba ejtő módon kelti a feszültséget a történetben, és állandó bizonytalanságban tartja az olvasót. Például rengeteg egymásnak ellentmondó részletet illeszt a történetbe: elég csak az olyan apróságokra gondolni, mint hogy a nevelőnő egy alkalommal azt állítja, képtelen lenne leírni a számára megjelenő férfialak külsejét, mondván, hogy az olyan „semmilyen”, a következő mondataiban mégis a legapróbb részletekre kiterjedő leírást ad a jelenésről. James emellett folyamatosan kétségeket ébreszt az egyes szereplők őszinteségével, ártatlanságával, motivációival és épelméjűségével kapcsolatban: a gyerekek hol csodálatosan romlatlan angyalkáknak tűnnek, hol pedig gonosz titkokat rejtegető, manipulatív ördögfiókáknak; az egyik pillanatban úgy tűnik, a nevelőnő egyetlen célja, hogy megvédje védenceit bármiféle veszedelemtől, ami rájuk leselkedhet, a következőben pedig úgy, hogy bármilyen őrültségre hajlandó volna, csak hogy felhívja magára munkaadója figyelmét; a nevelőnő kastélybeli bizalmasa, Mrs. Grose pedig hol úgy viselkedik, mint aki elhiszi a lány rémséges történeteit és a jelenések köré szőtt összeesküvés-elméleteit, hol pedig úgy nyugtatgatja őt, mintha egy teljességgel beszámíthatatlan őrülttel lenne dolga.

A szerző számtalan pszichológiai és elbeszélésmód-beli trükköt használ – ez utóbbiak közül még mindenképpen érdemes megemlíteni azt, hogy a történetben rengeteg mondat marad félbe, illetve a szereplők beszélgetései gyakran olyannyira csavaros szerkezetű, vagy semmitmondó, vagy pedig minimum kétféleképpen értelmezhető mondatokból állnak, hogy azokból néha lehetetlen rájönni, ki mit akart valójában kifejezni. Mindezek mellett Henry James él a „hagyományos” kísértethistóriák tipikus megoldásaival is (eldugott vidéki kúria, amelynek falai sötét, szégyenletes titkokat rejtenek; éjféli jelenések; váratlanul, a legrosszabb pillanatban ellobbanó gyertyák stb.).

S mindez így együtt egy mélységesen nyugtalanító, az utolsó pillanatig (és még az után is) legalább kétféle módon értelmezhető, befejezetlen történetet eredményez, amellyel kapcsolatban még azt sem lehet eldönteni, kísértethistória-e vagy valami egészen más – és mivel Henry James (nyilván szándékosan) nem foglalkozik azzal, hogy a kerettörténetet lezárja, nem ismerjük meg a történet hallgatóinak reakcióit, és semmiféle (szerzői) útmutatást nem kapunk arra nézve, hogy hogyan kellene értelmezni a fő történetet. A Csavar fordul egyet egy igazán agyalós regény – gyanítom, túlságosan is agyalós ahhoz, hogy egyetlen olvasás során a végére lehessen járni.

(10 évvel az előző olvasás után az biztos, hogy már jóval kevésbé hajlok a kísértethistóriás értelmezésre.)

7 hozzászólás
saribo>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Ez egy olyan könyv volt, aminek a végére érve a fejemben sokkal több volt a kérdés, mint a válasz. Az én olvasatomban a történet leginkább az ifjú nevelőnő becsavarodásának története, kísértetekkel, vagy legalábbis általa nem ismert, kísértő „jelenlevőkkel” megspékelve. (Az a vége felé tűnt csak fel, hogy a kísértet szót a legeslegvégén, az utolsó oldalak egyikén mondja csak ki.). Ami miatt nem kedveltem túlságosan a történetet, az a számomra különösen szerethetetlen szereplők sora – szinte mindegyikük az, a nevelőnő a folyamatos öntömjénezésével, az elviselhetetlen gyerekek, akikről folyton-folyvást azt rágja a szánkba a nevelőnő/elbeszélő, hogy milyen tüneményesek, szeretnivalóak, de a valóságban én ennek leginkább az ellenkezőjét éreztem, pl Miles a kisfiú, ahogy „aranyosnak” szólítja a nevelőnőt, brrr. No meg a sok rejtély, hol (volt) az anyuka, milyen ember a gyám, mi készteti arra hogy kivonuljon a gyerekek életéből és látatlanban egy teljesen ismeretlen emberre bízza a nevelésüket, mi történt a bentlakásos iskolában a kisfiúval.. és mi történt az előző alkalmazottakkal?
Ezek a zavaros, nem tisztázott, de mindenhol jelenlevő kérdések adják szerintem a borzongató hangulatát és a sokféle olvasatát. A nagyszerűsége valószínűleg pont ebben a sokféle rétegében, értelmezhetőségében rejlik, azonban én nem nagyon szerettem meg ezt a történetet.

4 hozzászólás
ppuummukli>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Miközben az értékelésen gondolkoztam rájöttem, hogy fogalmam sincs a főszereplő nevéről és azt sem tudom felidézni, hogy egyáltalán említették-e a könyvben. Az az igazság, hogy igazából nem tudom mi történt ebben a kisregényben. Nem tudom eldönteni, hogy Henry James tudatosan alakította így a történetet és hagyott minket teljes homályban vagy valójában ő is csak kísérletezgetett és fogalma sem volt, hogy hova szeretne kilyukadni. Nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, a megfogalmazás, a stílus, a mondatok szövése mind-mind vitt előre, tetszett a hangulata a baljóslatúság ami körüllengte az olvasásst, de a végén csak ültem és pislogtam és azóta is a történteken gondolkozom. Az biztos, hogy a fantáziám megmozgatta és teóriákat ébresztett bennem. A történetben nem mondanak ki semmit, minden az olvasó képzeletére, fantáziájára, következtetéseire van bízva. Ki mond igazat és kihazudik, ki bolond és ki nem, mi valós és mi valótlan? Azt hittem, hogy a címkék elspoilerezik a történetet, de csak bevisznek az erdőbe, hogy még nehezebben találj ki. Szerintem James célja az lehetett, hogy a történet befúrja magát az ember bőre alá és mindenki ezen töprengjen és a beszélgetések központi témája legyen, hiszen szokatlan volt ez a témaválasztás az 1890-es évek végén. Az biztos, hogy nekem feladta a leckét és minél többet jár rajta az agyam annál biztosabb vagyok benne, hogy tudatosan csinálta.

Kun_Hajnal>!
Henry James: A csavar fordul egyet

Henry James könyve ma is megállja a helyét! Mestere a feszültségkeltésnek, az idegek fokozatos felborzolásának, s amikor már-már azt hinném a következő lapokon minden világos lesz, kitisztul, sokkal inkább az ellenkezője lesz igaz.
Zseniális klasszikus thriller, kellő borzongással és igen, csavarral. Csak azt sajnálom, hogy ennyit vártam az elolvasásával.

gab001 >!
Henry James: A csavar fordul egyet

Egy becsapós rövid könyvecske, ami mégsem olyan rövid. Nem egy könnyen olvasható alkotás. Természetesen a Más világ című feldolgozás miatt kezdtem neki az olvasásnak, s bár tudtam, hogy nem teljesen ugyanazt fogom kapni, mégis meglepett, hogy mennyire más. Egy nevelőnő elbeszélését olvashattam, melyet megelőzött némi felvezetés, vagyis egy társaságnak tartanak felolvasást ebből a megemlékezésből. Gondolom, ezzel is alátámasztva a történtek hitelességét. Hiányoltam ennek a keretnek a lezáró részét, ami némi magyarázatot adhatott volna. Erre ugyanis nagy szükségem lett volna. Annyira vártam a történet végét, hogy megértsem az egészet, de teljesen hiába. Teljes mértékben rám bízta a szerző, hogy megítéljem az eseményeket és kialakítsam a saját elképzeléseimet. Ez kicsit váratlanul ért, s némiképp csalódtam is. Néhány nap és sok értékelés elolvasása után azonban mégis örülök, hogy adtam egy esélyt a könyvnek. Ha nem a magyarázat a fő szempont, akkor nagyon érdekes történet, amin sokat lehet töprengeni. Nehéz tőle szabadulni.

>!
Kriterion, Bukarest, 1974
166 oldal · puhatáblás · Fordította: Katona Tamás

Népszerű idézetek

kávésbögre P>!

Lehet, hogy egy mesekönyvre borulva elaludtam, és most álmodom?

1. fejezet

gesztenye63>!

Újra feltűnt nekem séta közben, hogy ő is, akárcsak a bátyja – és ez mindkettőjüknek roppant vonzó tulajdonsága volt – magamra tud hagyni, anélkül, hogy megfeledkezne rólam, és velem tud maradni, anélkül, hogy teher lenne számomra.

6. fejezet

gybarbii>!

A történet hatása alatt izgatottan ültünk a tűz körül, de emlékezetem szerint azt az egy magától értetődő kijelentést nem számítva, hogy hajmeresztő az egész, amiképp az karácsony estéjén egy ódon házban az ilyen különös históriákhoz illik is, semmilyen megjegyzés sem hangzott el, míg valaki azt nem mondta, hogy most hall először olyan esetről, amelyben egy gyerek esik efféle látomások áldozatául.

(első mondat)

>!

Észrevettem, és ő is észrevette, hogy észrevettem; de egyikünk sem beszélt róla.

1 hozzászólás
Nati_>!

A férfit könnyű leírni: szerencsére ez a típus nem pusztul ki soha. Jóképű, megnyerő és magabiztos, könnyed, kedves, és vidám.

>!

Olyan hosszú volt ez a perc, hogyha csak egy kicsit is tovább tart, azt sem tudtam volna, életben vagyok-e egyáltalán.

>!

Teljes némaságba burkolózva ültünk, mégis éreztem, hogy ott akar lenni, velem.

>!

Ha látni lehetett volna rajtam, mennyire roskadozik és inog minden a lelkemben, bizonyára kinyomozza a kiváltó okokat, bizonyára elszántan szembenéz velük; és most, hogy így álltak a dolgok, s ő hatalmas, fehér karjait összefonva, szokásos derűs nyugalmával vette mindezt szemügyre, éreztem, hogy őrá – hála az égnek – akkor is lehetne számítani, ha az egész világ összeomlana körülöttünk.

>!

Csak úgy tudtam boldogulni, hogy bizalmamba fogadtam, számításba vettem a „természetet”, úgy tekintettem egész szörnyű megpróbáltatásomra, mint valamilyen kellemetlen és persze szokatlan fordulatot vett helyzetre, mely mindenekelőtt becsületes helytállást követel, egyszerű emberi erényeket, hogy forduljon a csavar, ha csak egyet is.

>!

Bűvöletben éltünk, a zene, a szeretet, a színházasdi és a siker bűvkörében.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Shirley Jackson: Hill House szelleme
John Fowles: A lepkegyűjtő
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Daphne du Maurier: Fekete éjszakák
Daphne du Maurier: A fogadó titka
Mary Shelley: Frankenstein
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Stephen King: A ragyogás
Jack Ketchum: A szomszéd lány