Coco ​Chanel 119 csillagozás

Henry Gidel: Coco Chanel Henry Gidel: Coco Chanel Henry Gidel: Coco Chanel Henry Gidel: Coco Chanel

Coco ​Chanel neve fogalom a divat világában. Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Az elegancia és sikk netovábbjának számító szegélydíszes kosztümjeit és „kis fekete ruháit” ma is nők milliói hordják, királyok és trónörökösök hitvesei éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Chanel forradalmat csinált a maga szakmájában. Nem csoda hát, hogy nem mindennapi, sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő, hol csupa ragyogás, hol árnyékba borult élete sokakat megihletett, köztük a francia Henry Gidelt is.Az egyházi árvaházban, jótékonyságból felnevelt Gabrielle Chanel igazi self-made lady volt s rendkívüli egyéniség. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, és Párizsba ment, hogy maga keresse meg a kenyerét. Az első években kalaposként dolgozott, csak az I. világháború alatt kezdett ruhákkal foglalkozni, de akkor rögtön fenekestül felforgatta a divatszakmát: felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a szűk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2020
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043774 · Fordította: Balla Katalin
>!
Európa, Budapest, 2015
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796910 · Fordította: Balla Katalin
>!
Európa, Budapest, 2014
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796910 · Fordította: Balla Katalin

6 további kiadás


Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

ház


Kedvencelte 13

Most olvassa 24

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 146

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Coco Chanel eredeti nevén , Gabrielle-ként szerepel a könyvben.
Gyerekkora nyomorúságos, talán restelli is, hiszen idős korában, amikor életrajzi könyvet akart írni, a valósággal éppen ellenkezőt fogalmazott meg. Méltatlan gyerekkor egy ilyen nőnek. Persze, lehet, hogy ez tette olyanná, amilyen lett.
Apja árvaházba adta nővérével együtt.
Amint onnan kikerültek, már a varrással kezdtek el foglalkozni.
Forradalmasította a nők öltözködését, levágatta derékig érő gyönyörű haját, aztán elkezdődött a rövid haj viselése a hölgyeknek.
Mindig nagy társaság vette körül, de ahogy megjelent egy-egy új ember a regényben, az író bemutatta honnan származik, így mindenkiről tudhattunk mindent, sőt még a felmenőikről is. Egy idő után hozzászoktam, de eleinte zavart.
Átélt két háborút, hosszú évekre bezárta a varróműhelyeit, csak a parfümmel foglalkozott, majd idős korában újraindította.
Amint volt mit a tejbe aprítania, sok-sok embert segített, testvéreit is, vagy az érdekesség kedvéért Sztravinszkijt hosszú éveken át eltartotta.
Amikor kevés pénze volt ismét, a támogatásokat megvonta , szűkösen élt.
Volt fenn és lenn.
Nem akart a férfiaktól függeni.
Zsarnoki természete alakult ki idős korára, de inkább elfogadták, mintsem ellenkeztek volna vele.
Ha egy manökennek hosszú haja volt, el tudta érni, hogy vágassa le, mert mindenki nála akart dolgozni, cserébe „bókolt ”, hogy nehogy a legszebb testrészét, a tarkóját takarja már el a hajával.
A modelljei fiatalsága, vidámsága idős korában is jó hatással voltak rá, szinte átmelengették a szívét, úgy tekintett rájuk, mintha a gyerekei lennének, ami egyébként sosem adatott meg neki.
A magány fájt neki a legjobban, amikor már legtöbb barátja halott volt.
A rengeteg ismert ember, akikkel találkozott élete során felsorolhatatlan, csak pár nevet említek : Gréta Garbo, Picasso, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe…
Szép kort élt meg, de én úgy vettem ki ebből a könyvből, hogy a boldogság nem igazán adatott meg neki.

Arabella>!
Henry Gidel: Coco Chanel

A lányom kérte születésnapjára, meg is kapta tőlem. Mégis én olvastam el először. Nagyon érdekes volt, nagyon tetszett. Elgondolkodtam rajta. Igazán megérte elolvasni. CSak ajánlani tudom mindenkinek.

2 hozzászólás
viidori I>!
Henry Gidel: Coco Chanel

"Ki ne hallott volna már Coco Chanelről? Kis fekete ruha, Chanel No. 5, gyöngysor, kosztüm és az ikonikusan egybefonódó C-k jutnak az eszünkbe, mikor meghalljuk a nevét. Hosszú évek után adta ki újra az Európa kiadó Henry Gidel életrajzát az idén 50 éve elhunyt divattervező-üzletasszonyról, kinek életműve halhatatlan.

De tudjuk-e ki is volt valójában Coco, eredetileg Gabrielle, akinek újszerű és meghökkentő darabjai először Franciaországot, majd az egész világot ismeghódították? Azt, hogy hová tartott mind tudjuk, de hogy honnan jött, az kevésbé ismert."

Teljes értékelés. http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/fo…

BBetti86 >!
Henry Gidel: Coco Chanel

A kötet a kezdetektől, a Chanel család előző generációitól indul el, hogy aztán a kezdettől a végig bemutassa, hogy Gabrielle Chanel milyen ember volt, kit szeretett, hogyan dolgozott és miképpen lett belőle legenda.
Nagyon alapos és folytatólagos a történet, Gidel amit csak lehetett, összeszedett. Talán csak egy olyan életszakasza van benne az ikonnak, ami rejtve maradt, a II. világháború idejéről.

Megosztja a figyelmet az alkotó és a magánember között. Egyaránt itt vannak a szakmai sikerek és mélypontok – amikor színre lépett Christian Dior, és Chanel bőven hatvanon felül volt. Elmeséli, milyen kapcsolatot tartott fenn a családjával, illetve hogyan lett mecénás is belőle. Döbbenetes, mennyi színpadi munka mögött volt ott Chanel, és mennyi kosztümöt is tervezett, noha ezekből nem volt bevétele. Sok-sok művészt támogatott, és Párizs egyik leginkább pezsgő szalonja is az övé volt.

Természetesen itt vannak a férfiak is. Könnyed szeretők vagy éppen nagy szerelmek. Gidel megmarad a tények mellett, és nem romantikus regényt írt. Hogy ismerkedtek meg, mivel töltötték az időt, hogyan ért véget a kapcsolat. Nincs lélekrajz, érzelmi belemerülés. Talán jobb is így, hiszen – nem győzöm hangsúlyozni – ez nem regény, életrajzi munka.
Még akkor is, ha Gidel nem szárazon ír. Szinte regényszerű, könnyed és fogyasztható, de érezni a mögötte levő munkát és alaposságot.

Ad egy portrét az asszonyról, és azt azért érzékelteti, a siker és a márkaépítés, a veszteségek hogyan formálták a jellemét. Alapvetően szerethetőnek állítja be, de megmutatja a diktátorként akaratát végigvívő Cocót vagy az éles nyelvét, melytől a barátok sem menekülhettek.

Ha valamin megakadt a szemem, az az, hogy mennyire steril ez az életrajz. Azért voltak drámák és botrányok is, de ezekről finoman hallgat a szerző. Pl. egyszer említi spoiler akkor esik ez az egy félmondat, és sejteti, hogy mi minden maradt homályban.

Szerettem benne, hogy mennyire könnyű olvasni, és alapos. Még akkor is, ha azért nekem hiányzott az életút árnyoldala is. Coco karaktere izgalmas – a korszak nagyasszonyai közül nekem ő az egyik kedvencem, így szívesen tudtam meg többet az életéről. Talán csak fotó lehetett volna több benne – egy kis melléklet éppen csak mutatónak elég benne.

postmodjane>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Kortörténetből jeles.
Coco jellemzéséből szintén.
Apró dolgokról derül ki ismét, hogy azok egyáltalán nem apró események.
A kitartása, akarata, hite, munkabírása egyaránt csodálatos. Állhatatosságának eredménye pedig egy olyan brand name, ami míg a világ világ a luxuscikkek egyik prominense marad.
Az persze már egy másik része az életének, hogyan, miként és miként nem részesül a boldogságból.

Kisördög>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Gidel könyve végigvezet egy kivételes életúton, objektív szemlélettel, kiemelve, hogy melyek a tények, és mely információk feltételezések. Objektivitása ellenére nem száraz olvasmány, nyolc évtizedet szerintem nem lehetett volna „jobban” megírni. Több könyvet is olvastam már Chanelről, de ez volt a legteljesebb és leghitelesebb. Aki regény helyett inkább valódi életrajzot szeretne Chanelról, javaslom Gidel könyvének elolvasását.

szegedimese>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Nagyon szeretem a Chanel diivathazat es persze Coco Chanelt is bar eletenek egyes mozzanataira, donteseivel nem ertek egyet, talan o sem volt buszke azokra. Maradandot alkotott. Nok millioit teszi a mai napig boldogga.
Henry Gidel konyve jol foglalja ossze Coco elettortenetet. Olvastam mar Chanelrol konyvet es csak azert adok erre 4 csillagot mert nehol hianyos.
Az ebook mindossze 166 oldal, 1-2 napra kellemes kikapcsolodas.

somogyiréka>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Mielőtt elkezdtem írni fújtam egy kis Mademoiselle-t a csuklóm belsejére, és hosszasan szagolgattam. Merthogy úgy kezdődött a Coco-szerelmem, hogy kaptam ajándékba egy háromnegyed üvegnyi Mademoiselle parfümöt. Ebből az illatból próbálom meg pontosabban visszafejteni Coco Chanelt. Na jó, ez a könyv is közelebb hozta, de azért a titok az titok marad. A sokat várt Coco-önéletrajz ugye nem készült el, ugyanis Gabriella (így hívták mielőtt Coco lett) kétszer is nekiugrott, de mindkétszer egy olyan mesét írt, amely szerette volna, hogy legyen az élete. Magyarul meghazudta az eredeti történetet. Egy kívülálló, jelen esetben Henri Gidel még ha pompás körülíró is, mégsem az asszony legbelsejéből ír. Így marad nekem ez a roppant rafinált illat, mely egyszerre nőiesen finom és kecses, ugyanakkor férfiasan intelligens, illékony, áttetsző, ám abszolút eltökélt is. Egy olyan lény illata, aki zsigeri pontossággal, abszolút ártatlan őszinteséggel dönt és választ. Ez az, amit nem lehet tanulni, maximum elfelejteni. Coco Chanel nem felejtette el.
A könyv feléig tiszta izgalomban olvastam, habár a sztorink teljesen más, mintha a hajtóerőnk ugyanaz lenne, és az ember csak megörül, de nagyon a hasonlóságnak. Minden allűr, akarás nélkül Coco csak dolgozni akart. Hogy miért? Mert egyszerűen nem volt más választása. Egyetlen egy vékonyka ösvény adatott neki. Egy előre megírt forgatókönyvet kellett lejátszania. Sok beleszólása nem volt, de engedelmeskedett, és hatalmas akarással csinálta. Végrehajtotta azt, amit az élet feladatként kiírt rá. Ezt sokszor én is érzem festés közben. Csinálnom kell, nincs más választásom..csinálni, amíg van mit.
Aztán egyszer nem lesz mit..na és itt nem kicsit de megijedtem, sőt elszomorodtam Coco évtizedik elnyúló tétlensége, unalma okán..Nem tudom, ha ő írja az életrajzot, akkor is így mesélte volna el, mert Gidel tollából árad az apátia, az unalom.
Mintha egy élet csak félig lett volna megírva, mintha „aki” írta elfeledkezett volna végigfuttatni a filmet, cserben hagyta Cocot félúton..(na jó, jön itt még a cirkusz a nemzetiszocialistákkal, meg a csakazértis visszatornázom magam az élmezőnybe 70 felett..) De itt már valami másról kellett volna szólni az életének..Nekem ez már inkább kétségbeesett kapálódzás. Jó lenne ebből a rossz példából okulnom..
Persze ez csak az én olvasatom, hisz az életből nézve micsoda szenzáció, hogy 70 felett újra bemutatókat tart, ruhákat tervez..Ja, az életből nézve..Ám figyelve ezt a erőt, mely Cocot hajtotta, ezt a tüzet lehetett volna egy ponton túl valami másra is használni, nem ugyanarra, amire használta már..Igazán irányt váltani. Tudom, mindig csak magamból indulok ki, de honnan máshonnan..Ezzel a tűzzel talán vissza lehetett volna jutni minden jelenség forrásáig, ha időben jó irányba fordítja. Önmaga abszolút valódi lénye felé. Ilyen masinája, mint neki keveseknek van.

Light P>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Végre egy életrajzi mű, ami nem laposodik el a közepére. Azért vontam le egy csillagot, mert sokszor nagyobb hangsúlyt fektet az adott év történelmi eseményeire mint Coco életére. Remek korrajz, de nekem néha hiányzott belőle Coco.

szvandaaa>!
Henry Gidel: Coco Chanel

Sokszor vontatott, a részletekben – indokolatlanul- elmerülő és száraz. Ettől a könyvtől egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Hihetetlenül egyoldalúnak éreztem, valahogy mindig, mindenkit hibátlannak állított be – ez pedig képtelenség. Egy olvasmányosabb, közvetlenebb stílus jót tett volna a történetnek, számomra nagyon úgy érződött, hogy az írónak nem sikerült megtalálnia a hangját. Coco Chanelről már tudtam dolgokat innen-onnan, nem mondom, hogy teljesen letisztult a kép vagy hogy itt eget rengető újdonságokat olvastam volna. Inkább azt mondom, hogy egynek elment.


Népszerű idézetek

Cheril>!

A gyenge ember jellemzője, hogy olyan előnyökkel dicsekszik, melyeket egyedül a véletlennek köszönhet.

275. oldal

Cheril>!

Az igazi nagylelkűség a hálátlanság elfogadása.

275. oldal

rebarbarafagyi>!

Az építészet a városok csontváza. A csontvázban, kisasszony, minden benne van: egy csont nélküli arc semeddig sem tart. Magából például, kisasszony, nagyon szép halott lenne.

183. oldal

Cheril>!

A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz sosem.

275. oldal

rosa_canina>!

A természet adja húszéves arcunkat, az élet formálja a harmincévest; az ötvenévest azonban magunknak kell kiérdemelnünk.

275. oldal

Kriszti68>!

Telnek a hetek, hónapok. Hamarosan kialakul a mindennapi rutin: a tanórák, melyeket általában az apácák tartanak, sok hittan egy kevés történelem, földrajz és matematika. Azonban az árva lányokat a jövőre is fel kell készíteni: megtanítják őket főzni, és főként varrni… Ez utóbbiban eleinte Julia és Antoniette boldogul jobban, Gabrielle ímmel-ámmal dolgozik, kiváltva az apácák felháborodását:
– Csúnya az öltésed, kicsim! Csináld újra!
– És ez? Szerinted ez szegés?
Ráadásul a kislány ügyetlen: megszúrja az ujját, elejti a tűt, és több időt tölt a keresésével az asztal alatt, mint a varrással… A sors iróniája!

1 hozzászólás
saribo>!

Joseph maga eszkábálta a ládát, melyben a felesége a ruhákat és a fehérneműket tartotta. Ahogyan a hosszú asztalt és a székeket is, amelyeken a vendégek ültek. Naív büszkeséggel töltötte el asztalostudománya, amely persze igencsak viszonylagos volt, és az előző évszázad híres bútorkészítőinek mintájára ő is ellátta nevével szerény műveit. Mivel nevének kezdőbetűit, J.C. nem véshette a fába, hisz ez egy olyan jó katolikus szemében, mint amilyen ő volt, szentségtörés lett volna, beérte annyival, hogy megkettőzte a vezetékneve kezdőbetűjét, és két nagy C betűt vésett a fába… nem is sejtve, hogy ez a jel egyszer világhírű lesz.

10. oldal, Európa 2013

Szelén>!

Ám minden háború véget ér egyszer.

23. oldal

BBetti86 >!

A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz nem.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elhanyagoltság
pelika_Bp>!

„Két tökéletesen felesleges dolog van: a prosztata és a köztársasági elnök.”

146. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marjane Satrapi: Persepolis – A visszatérés
Régine Pernoud: Jeanne d'Arc
Joséphine Dedet: Géraldine
Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője
David Foenkinos: Charlotte
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Karen Levine: Hana bőröndje
Antonia Fraser: Mária, a skótok királynője
Georges Duby – Andrée Duby: Jeanne d'Arc perei
Henri Troyat: Raszputyin