Coco ​Chanel 69 csillagozás

Henry Gidel: Coco Chanel Henry Gidel: Coco Chanel Henry Gidel: Coco Chanel

Coco ​Chanel neve fogalom a divat világában. Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Az elegancia és sikk netovábbjának számító szegélydíszes kosztümjeit és „kis fekete ruháit” ma is nők milliói hordják, királyok és trónörökösök hitvesei éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Chanel forradalmat csinált a maga szakmájában. Nem csoda hát, hogy nem mindennapi, sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő, hol csupa ragyogás, hol árnyékba borult élete sokakat megihletett, köztük a francia Henry Gidelt is.Az egyházi árvaházban, jótékonyságból felnevelt Gabrielle Chanel igazi self-made lady volt s rendkívüli egyéniség. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, és Párizsba ment, hogy maga keresse meg a kenyerét. Az első években kalaposként dolgozott, csak az I. világháború alatt kezdett ruhákkal foglalkozni, de akkor rögtön fenekestül felforgatta a divatszakmát: felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a szűk… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2015
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796910 · Fordította: Balla Katalin
>!
Európa, Budapest, 2014
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796910 · Fordította: Balla Katalin
>!
Európa, Budapest, 2013
432 oldal · ISBN: 9630796307

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 16

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Briggan
Henry Gidel: Coco Chanel

A Chanel úgy született, hogy egy Gabriel nevű fiatal nő nem akart férfiaktól függeni.
Kitartással, akaraterővel megteremtette a saját márkáját, karizmatikus személyiségével divatdiktátorrá vált.
Egy rendkívül tiszteletre méltó nő élete elevenedik meg a lapokon.

Az egyetlen problémám az volt, hogy sokszor úgy éreztem, az író Gabriel pályájának és korának bemutatása mellett misztifikálni akarta őt, és ez zavart.

>!
Arabella
Henry Gidel: Coco Chanel

A lányom kérte születésnapjára, meg is kapta tőlem. Mégis én olvastam el először. Nagyon érdekes volt, nagyon tetszett. Elgondolkodtam rajta. Igazán megérte elolvasni. CSak ajánlani tudom mindenkinek.

2 hozzászólás
>!
postmodjane
Henry Gidel: Coco Chanel

Kortörténetből jeles.
Coco jellemzéséből szintén.
Apró dolgokról derül ki ismét, hogy azok egyáltalán nem apró események.
A kitartása, akarata, hite, munkabírása egyaránt csodálatos. Állhatatosságának eredménye pedig egy olyan brand name, ami míg a világ világ a luxuscikkek egyik prominense marad.
Az persze már egy másik része az életének, hogyan, miként és miként nem részesül a boldogságból.

>!
somogyiréka
Henry Gidel: Coco Chanel

Mielőtt elkezdtem írni fújtam egy kis Mademoiselle-t a csuklóm belsejére, és hosszasan szagolgattam. Merthogy úgy kezdődött a Coco-szerelmem, hogy kaptam ajándékba egy háromnegyed üvegnyi Mademoiselle parfümöt. Ebből az illatból próbálom meg pontosabban visszafejteni Coco Chanelt. Na jó, ez a könyv is közelebb hozta, de azért a titok az titok marad. A sokat várt Coco-önéletrajz ugye nem készült el, ugyanis Gabriella (így hívták mielőtt Coco lett) kétszer is nekiugrott, de mindkétszer egy olyan mesét írt, amely szerette volna, hogy legyen az élete. Magyarul meghazudta az eredeti történetet. Egy kívülálló, jelen esetben Henri Gidel még ha pompás körülíró is, mégsem az asszony legbelsejéből ír. Így marad nekem ez a roppant rafinált illat, mely egyszerre nőiesen finom és kecses, ugyanakkor férfiasan intelligens, illékony, áttetsző, ám abszolút eltökélt is. Egy olyan lény illata, aki zsigeri pontossággal, abszolút ártatlan őszinteséggel dönt és választ. Ez az, amit nem lehet tanulni, maximum elfelejteni. Coco Chanel nem felejtette el.
A könyv feléig tiszta izgalomban olvastam, habár a sztorink teljesen más, mintha a hajtóerőnk ugyanaz lenne, és az ember csak megörül, de nagyon a hasonlóságnak. Minden allűr, akarás nélkül Coco csak dolgozni akart. Hogy miért? Mert egyszerűen nem volt más választása. Egyetlen egy vékonyka ösvény adatott neki. Egy előre megírt forgatókönyvet kellett lejátszania. Sok beleszólása nem volt, de engedelmeskedett, és hatalmas akarással csinálta. Végrehajtotta azt, amit az élet feladatként kiírt rá. Ezt sokszor én is érzem festés közben. Csinálnom kell, nincs más választásom..csinálni, amíg van mit.
Aztán egyszer nem lesz mit..na és itt nem kicsit de megijedtem, sőt elszomorodtam Coco évtizedik elnyúló tétlensége, unalma okán..Nem tudom, ha ő írja az életrajzot, akkor is így mesélte volna el, mert Gidel tollából árad az apátia, az unalom.
Mintha egy élet csak félig lett volna megírva, mintha „aki” írta elfeledkezett volna végigfuttatni a filmet, cserben hagyta Cocot félúton..(na jó, jön itt még a cirkusz a nemzetiszocialistákkal, meg a csakazértis visszatornázom magam az élmezőnybe 70 felett..) De itt már valami másról kellett volna szólni az életének..Nekem ez már inkább kétségbeesett kapálódzás. Jó lenne ebből a rossz példából okulnom..
Persze ez csak az én olvasatom, hisz az életből nézve micsoda szenzáció, hogy 70 felett újra bemutatókat tart, ruhákat tervez..Ja, az életből nézve..Ám figyelve ezt a erőt, mely Cocot hajtotta, ezt a tüzet lehetett volna egy ponton túl valami másra is használni, nem ugyanarra, amire használta már..Igazán irányt váltani. Tudom, mindig csak magamból indulok ki, de honnan máshonnan..Ezzel a tűzzel talán vissza lehetett volna jutni minden jelenség forrásáig, ha időben jó irányba fordítja. Önmaga abszolút valódi lénye felé. Ilyen masinája, mint neki keveseknek van.

>!
Kissiv
Henry Gidel: Coco Chanel

Jaj, nagyon hosszú volt. Mégis végigolvastam, mert érdekel Coco élete és nem volt unalmas a könyv, csak nagyon alapos. Olyan érzés volt olvasni, mint mikor sálat kötök: a közepén már várom a végét, de meg kell dolgoznom azért, hogy egyben lássam és ez nem baj.

1 hozzászólás
>!
MissWenut 
Henry Gidel: Coco Chanel

Nekem ez hihetetlenül unalmas volt. Lassan is haladtam vele. Csapongó és érdektelen. Csak azért rágtam át magam rajta, mert egy kedves ismerősömtől kaptam kölcsön, és majd biztos véleményt kell róla írnom neki. Amúgy magamtól aligha jutottam volna akár a feléig is. A legeleje izgalmas, de aztán… nagyon utáltam, hogy ha bejön egy új szereplő, vagy megemlítődik egy név, akkor mindjárt annak az életrajzát is leírja. Persze azt értékelem hogy bele lehet látni kicsit az akkori korba, meg a gazdagok világába. De igazából engem ez egyáltalán nem érdekelt. Nagyon hosszú is volt. Még egyszer biztos nem kezdenék bele.

>!
theodora
Henry Gidel: Coco Chanel

Nagyon részletes életrajz, jól van megszerkesztve, nem unalmas, informatív és szórakoztató!
5/5

>!
Light
Henry Gidel: Coco Chanel

Végre egy életrajzi mű, ami nem laposodik el a közepére. Azért vontam le egy csillagot, mert sokszor nagyobb hangsúlyt fektet az adott év történelmi eseményeire mint Coco életére. Remek korrajz, de nekem néha hiányzott belőle Coco.

>!
Sisyll
Henry Gidel: Coco Chanel

Henry Gidel Chanel könyve akár egy remekbe szabott történelemkönyv. Jól írja le Coco életét, s mutatja be azon keresztül a francia történelmet, illetve divattörténelmet.
A könyv azért vesztett egy csillagot nálam, mert néha túlságosan elmélyül a történelmi dolgokban és számomra érdektelen dolgokat mesél, illetve jár egy fél mínusz a kiadónak a szövegben ejtett hibákért.
Maga Coco Chanel pedig kétség kívül öt csillag. Még akkor is, ha önéletrajzaiban a gyermekkori valóságot mindig fordítani akarta volna. Érthető… egy ilyen csodálatra méltó nőnek egy ilyen gyermekkor. S mégis ez tette Chanelt azzá, ami. Egy ikonná. Legendává a divattörténelemben, mely a mai napig egy óriási név, s úgy egyébként is a nők közt is követendő példává.
Nem, nem a magány miatt, ami egész életében övezte… nem hiába, aki a munkában szerencsés, az a szerelemben… nos ezt mind tudjuk.
Kitartása, ambiciózus jelleme, egyszerűsége, műveltsége, mértékletessége viszont nálam a lenyűgöző kategóriába sorolandó. Igazi erős nő, akit olykor a férfiak iránti vonzalma tántorított meg. Tudta honnan jött, nem felejtette el, de azon volt, hogy soha ne keljen oda visszajutnia. Sikerült is. Kivívta az emberek szeretetét, még akkor is, ha olykor mogorvának tűnt, csípős nyelve miatt. Viszont volt benne valami varázslatos, ami magával ragadta az embereket. Úgy gondolom ez a varázslat valahol a mai napig él a világban. A fenn maradt ruhákban, divatházakban, a Chanel parfümökben, aforizmákban. Bennünk, akik példaképként tekintünk rá.

>!
Anibell P
Henry Gidel: Coco Chanel

Korrekt, alapos munka. Divatszakosoknak kötelező, Franciaország XX. századi története, kulturális élete iránt érdekelődőknek ajánlott, de az sem csalódik, aki – mint én is – ajándékba kapja, vagy spontán veszi kézbe.
Lendületes, érdekes (a temérdek sejtelmes, összekacsintós pont-pont-pont, és a költői kérdések ellenére is). A könyvbe négy fekete-fehér kép került, de mintha többre hivatkozott volna a szöveg. A szerző minden leírt pénzösszeget feltüntetett a mű keletkezésekori, ’99-es áron frankban, ez sokat nem mond a magyar olvasóknak 2010-ben. Sajnálatosan a kiadó munkatársai erre nem gondoltak.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Cheril

A gyenge ember jellemzője, hogy olyan előnyökkel dicsekszik, melyeket egyedül a véletlennek köszönhet.

275. oldal

>!
rebarbarafagyi

Az építészet a városok csontváza. A csontvázban, kisasszony, minden benne van: egy csont nélküli arc semeddig sem tart. Magából például, kisasszony, nagyon szép halott lenne.

183. oldal

>!
Cheril

Az igazi nagylelkűség a hálátlanság elfogadása.

275. oldal

>!
rosa_canina

A természet adja húszéves arcunkat, az élet formálja a harmincévest; az ötvenévest azonban magunknak kell kiérdemelnünk.

275. oldal

>!
Cheril

A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz sosem.

275. oldal

>!
saribo P

Joseph maga eszkábálta a ládát, melyben a felesége a ruhákat és a fehérneműket tartotta. Ahogyan a hosszú asztalt és a székeket is, amelyeken a vendégek ültek. Naív büszkeséggel töltötte el asztalostudománya, amely persze igencsak viszonylagos volt, és az előző évszázad híres bútorkészítőinek mintájára ő is ellátta nevével szerény műveit. Mivel nevének kezdőbetűit, J.C. nem véshette a fába, hisz ez egy olyan jó katolikus szemében, mint amilyen ő volt, szentségtörés lett volna, beérte annyival, hogy megkettőzte a vezetékneve kezdőbetűjét, és két nagy C betűt vésett a fába… nem is sejtve, hogy ez a jel egyszer világhírű lesz.

10. oldal, Európa 2013

>!
Kriszti68

Telnek a hetek, hónapok. Hamarosan kialakul a mindennapi rutin: a tanórák, melyeket általában az apácák tartanak, sok hittan egy kevés történelem, földrajz és matematika. Azonban az árva lányokat a jövőre is fel kell készíteni: megtanítják őket főzni, és főként varrni… Ez utóbbiban eleinte Julia és Antoniette boldogul jobban, Gabrielle ímmel-ámmal dolgozik, kiváltva az apácák felháborodását:
– Csúnya az öltésed, kicsim! Csináld újra!
– És ez? Szerinted ez szegés?
Ráadásul a kislány ügyetlen: megszúrja az ujját, elejti a tűt, és több időt tölt a keresésével az asztal alatt, mint a varrással… A sors iróniája!

1 hozzászólás
>!
pelika_Bp

„Két tökéletesen felesleges dolog van: a prosztata és a köztársasági elnök.”

146. oldal

>!
rebarbarafagyi

Egy 1916-os interjúban Feydeau örömmel üdvözli a „bukj-el-szoknyák” eltűnését: „A régi divatnál képtelenség volt követni egy nőt az utcán. Három lépés után leelőztük, míg ma…”

135. oldal

>!
Varró_Zoltánné_Bogi

Manapság a fiatal nők vagy bohócnak öltöznek, vagy kislánynak… Rosszul teszik. A férfiak nem szeretik a tízéves kislányokat, akik pedig mégis szeretik, utána meg szokták fojtani őket…

419. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Phil „The Power” Taylor: Erőpróba
Császárné Benke Mária: Életünk és ételünk
Teréz anya: Az egyszerű ösvény
Veresi Éva: Mámor és boldogság?!
Sophia Goldizen: Egy aranyásó lány tanácsai
Bill Warner: Mohamed hagyománya
John P. Foppe: Vállalod?
Robert Greene: Gengsztertörvények
Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül
Csókay András: Alagút az agyban