Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A néhai nagy Jonathan Wild úr élettörténete 5 csillagozás
Wild úr – Fielding eme klasszikus figurája – gátlástalan szélhámos, aki végül is akasztófán végzi. Viszont, amíg eljut az ily modú „felmagasztalásig”, sok csalafinta kaland hőse, aki gyakran a saját maga csapdájába esik bele, s mintegy példázza, hogy minden körmönfontságnál van nagyobb körmönfontság, s a legkörültekintőbben kifundált terveket is halomra döntheti egy-egy előre nem látható vagy éppen jelentéktelennek tűnő mellékkörülmény. Közben az olvasót kellemesen szórakoztatják az izgalmas kalandok s a fordulatos, sajátosan fieldingi meseszövés. Különös feszültséget, finoman metsző szatirikus élt, művészi színvonalat biztosít a könyvnek, hogy a szerző beleilleszkedik hőse gondolat- és érzelemvilágába; Wild úr önmaga előtt igazolja, magyarázgatja és mentegeti tetteit, s ily módon az olvasó előtt teljes egészében lelepleződik. Közben kibomlik, sokoldalú megvilágítást nyer a XVIII. századi tarkabarka, élveteg, sőt élvhajhászó, de ugyanakkor nevetségesen álszent angol társadalom.… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1743
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Izgalmas regények Dacia · Heti klasszikusok Maecenas, Magyar Hírlap
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Érdekes néhőpontot szolgáltatott az író a jó és rossz fogalmáról . A társadalmilag elgodott pozitiv főhős, aki erkölcsösségével megvetést vált ki a regény valódi „hősével” szemben aki emellett mindent elkövet, hogy sárba tiporj amit emberségnek tartunk, hogy bebizonyítsa valóban méltó a Nagy Ember jelzőre. Mindenképp szórakoztató lehetett a maga korában is, mikor az olvasók mindennek pont az ellenkezőjével találkohattak, bar ma is pont olyan szorakoztató és elgondolgodtató olvasmány.
Népszerű idézetek
Az erényeket, éppúgy, mint a drágaköveket, könnyen lehet hamisítani; a hamisítványok mindkét esetben egyformán ékesítik viselőjüket, és nagyon keveseknek van elég tudásuk és ítélőképességük ahhoz, hogy a hamis ékszert a valóditól megkülönböztessék.
225. oldal, IV. könyv – Tizenötödik fejezet (Dacia, 1971)
Oly mértékben ragaszkodott ő az illendőséghez, hogy soha sem erőszakoskodott egy fiatal hölggyel sem, anélkül, hogy a legkomolyabb formában ne tett volna házassági ígéreteket. Ez, mint mondta, a jómodor adója az asszonyi szemérem számára: oly kevésbe kerül, olyan könnyű kimondani, hogy igazán csak puszta könnyelműség és brutalitás az, ha valaki elmulasztja.
37. oldal, I. könyv – Kilencedik fejezet (Dacia, 1971)
Nem balul cselekedtem-e midőn mások kezére játszottam annak lehetőségét, hogy engem kijátsszanak? Ezt azonban lehetetlenség elkerülnünk. E tekintetben a zsivány szerencsétlenebb, mint bárki más: az óvatos ember vigyázhat a zsebére a sokadalomban, ha kezét benne tartja; ám amíg a zsivány keze mások zsebében foglalatoskodik, hogyan tudhatná a magáét szintúgy megvédelmezni?
76. oldal, II. könyv – Negyedik fejezet (Dacia, 1971)
Nos tehát, ámbár eléggé közhelyszerű ugyan az a megállapítás, hogy mennyire hajlamosak emberek gyűlölni azokat, akiknek ártottak, vagyis mennyire kérlelhetetlenek a maguk okozta sérelmekkel szemben, mégsem emlékszem arra, hogy bárhol megmagyarázták volna ennek a különös jelenségnek az okát, pedig egészen nyilvánvaló. Ím tudd meg, nyájas olvasó, hosszú és alapos vizsgálódással sikerült felfedeznünk, hogy ez a gyűlölet a félelem érzésén alapul, s abból az aggodalomból keletkezik, hogy az az ember, akinek magunk nagyot ártottunk, minden lehetséges módon megbosszúlni törekszik az általunk okozott sérelmeket. Oly mélyen gyökerezik ez a vélekedés a gonosz és nagy lelkekben, (és azoknak, akik másoknak ártani szoktak, ritkán van jó és alantas lelkük), hogy a sértett fél semmiféle jóakarata, sőt bőkezűsége sem irthatja ki onnét. Éppen ellenkezőleg, az ilyen jóakaratú cselekedeteket gazságnak és az ő gyanújuk elaltatására szánt cselszövénynek veszik, amely arra való, hogy kedvező alkalommal annál biztosabb és keményebb legyen a visszavágás. Így a jó ember, aki elszenvedte, valóban elfelejti a sérelmet, a gonosz lélek viszont, aki elkövette, élénken és frissen megtartja az emlékezetében.
123. oldal, III. könyv – Negyedik fejezet (Dacia, 1971)
– Egy dolognak az elvesztését a szabadság, sőt az élet elvesztésénél is mérhetetlenül jobban fájlalnám, s ez a jó lelkiismeret; olyan áldás ez, hogy aki birtokában van, nem lehet soha teljesen boldogtalan, mert ez az életnek még legkeserűbb italát is csakhamar élvezhetővé édesíti, nélküle viszont sok idő múltán néha a legválogatottabb gyönyörök is élvezhetetlenné válnak, s maga az élet is értelmetlenné, sőt egyenesen csömörletessé lesz számunkra.
127. oldal, III. könyv – Ötödik fejezet (Dacia, 1971)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Goldsmith Oliver: A vékfildi lelkész ·
Összehasonlítás - Goldsmith Olivér: A wakefieldi lelkész I-II. ·
Összehasonlítás - Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Utazások nagynénémmel 84% ·
Összehasonlítás - Goldsmith Olivér: A wakefieldi pap ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Sör és perec 83% ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Sör és tea 80% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - James Herriot: Minden élő az ég alatt 97% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám 96% ·
Összehasonlítás